Címke: katalizátor (2 / 4 oldal)

Tetteink szándéka vagy eredménye számít jobban?

január 20, 2022 /

Bizonyára hallottuk már azt a mondást, hogy „a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve”. Ezt általában annak kifejezésére használják, hogy az is okozhat kárt, bajt, akit a legjobb szándék vezet, ezért elsősorban nem a szándék, hanem az eredmény alapján ítélik meg a cselekedeteinket.

Az Egység Törvénye könyvek egyik válasza alapján ebben a bejegyzésben megvizsgáljuk a tetteink szempontjából a szándék és eredmény viszonyát.

96.4

Ré: Ré vagyok. …
Megjegyezhetjük, hogy ahogy minden egyes entitás igyekszik minden pillanatban még szorosabban eggyé válni a Teremtővel de alatta marad ennek, ugyanígy iparkodnak a fizikai makulátlanságra, de el nem érik azt. Mindkét esetben a szándék tisztasága és a kivitelezés alapossága értékelődik. A kísérlet és a cél közötti eltérést sehol nem jegyzik és jelentéktelennek tekinthető.

A válaszból megtudhatjuk, hogy érdemes igyekezni a tökéletesség (makulátlanság) elérésére, azonban az egy abszolútum. Mindig lehet valami jobb, több, nagyobb, „akármibb”, hiszen a Teremtés végtelen. Ezért érdemes elfogadnunk, hogy noha törekednünk kell a tökéletességre, „alatta maradunk”. Ez azonban nem mentesít az alól, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk.

Ré két tényezőt emel ki, amelyek alapján „kiértékelődik”, hogy az adott tettünk önmagunk-, vagy mások szolgálata irányába polarizál. Ez a két tényező „a szándék tisztasága és a kivitelezés alapossága„. Amennyiben a szándékunk „jó”, vagyis a mások szolgálata irányába mutat és a kivitelezést illetően megtettük, ami tőlünk telt, akkor a tett a „jó” irányba számít be életünkben, vagyis jó tettnek minősül, még akkor is, ha az eredmény nem a szándékunk szerint sikerült.

Vegyünk egy példát: a barátom költözik és megyek segíteni neki pakolni. A pakolás közben véletlenül elejtem a mosógépet és az tönkremegy. Nézhetjük ezt az esetet úgy, hogy jobb lett volna, ha nem is segítek, mert akkor nem okoztam volna kárt. Az eredmény szempontjából nézve – jó szándékkal ugyan – de rosszat tettem neki. A másik nézőpont, amelyet véleményem szerint Ré válaszából megérthetünk, a következő. A szándékom jó volt, hiszen segíteni akartam a költözésben, hogy könnyebben és gyorsabban megtörténjen a barátom számára. Milyen volt a „kivitelezés alapossága”? Odafigyelve emeltem meg a mosógépet? Elpakoltam az útból, ahol cipelni kellett? Esetleg lusta és/vagy figyelmetlen voltam szétnézni? Ha megtettem mindent, ami tőlem telt, akkor ez a tett akkor is jónak minősül, ha rosszul sült el.

Hasonló szituációban érdemes lehet a tetteinket a következő módon felmérni: a szándékom tiszta és másokat szolgáló? Megtettem minden tőlem telhetőt, hogy úgy alakuljon, ahogy a legjobb? Ha mindkettőre igen a válaszunk, akkor nem érdemes magunkat hibáztatni vagy más módon bántani, csak azért, mert nem úgy alakult az eredmény, mint szerettük volna.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

Védelem a nehéz időkben

november 20, 2021 /

Úgy láthatjuk, jelenleg nehéz időket élünk. Jelen, katalizátorokkal teli időszakunkban mind az önmagukat szolgálók, mind pedig a másokat szolgálók jelenléte, munkássága megtapasztalható, érzékelhető. A feledés fátyla hatására nem láthatunk rá a másik ember (másik énünk) valódi szándékára és ezért sokunk számára érthetetlennek és zavarosnak tűnik a jelen időszak. Milyen értékek és hozzáállás lehet a megfelelő, mely az Egység Törvénye könyvekben található filozófiával összhangban van, illetve létezik-e bármiféle védelem, mellyel magunkat felvértezve megtarthatjuk az egyensúlyi állapotunkat?

Miért van egyáltalán szükség a feledés fátylára?

82.22

Kérdező: Akkor, minthogy az egyedüli lehetőség ebben az adott időben [amikor még nem létezett a Feledés Fátyla], ahogy én látom, a mások szolgálata felé polarizálódás volt, abból amit elmondtál, azt kell feltételezzem, hogy jóllehet mindenki tisztában volt ezzel a másokat szolgáló szükséggel, mégis képtelenek voltak elérni azt. Mi volt az elmekonfigurációja az akkori elme/test/lélek komplexumoknak? Tudatában voltak a polarizáció szükségességével, vagy nem tudtak róla? És ha igen, akkor miért esett oly nehezükre az érettségihez szükséges mértékben másokat szolgálni, amikor ez volt az egyedüli lehetséges polaritás?

Ré: Ré vagyok. Vedd fontolóra, ha tetszik, hogy a mennyei boldogságban élők – miként hívjátok e torzulást – hajlamosak kis sürgetést érezni a helyzetükön változtatni vagy jobbítani. Ez következik abból az elme/test/lélekből, amely nem komplex. Van lehetőség a más-ének szeretetére és szolgálatára, de az énben benne van a Teremtő ellenállhatatlan tudatossága. A Teremtővel való kapcsolat akár a köldökzsinór. A biztonságérzet teljes. Ennélfogva semmilyen szeretet nem rettentően fontos, semmilyen fájdalom nem szörnyen rémisztő, semmi erőfeszítést nem tesznek hát a szeretetért való szolgálatra, vagy hogy előnyre váltsák a félelmük.

Az előző oktávban (teremtési ciklusban) még nem létezett a feledés fátyla, mely a harmadik denzitás lényei számára eltakarja az aktuális inkarnáció előtti és utáni életeket, a Teremtő közvetlen megtapasztalását és végtelen szeretetét, a másik énünkkel (másik emberrel) való azonosságunk tudatosságát.

A feledés fátyla hatására bármilyen katalizátor hatása jelentősen felerősödik, mivel érzelmeink sokkal erősebben jelennek meg. Félelem, odaadás, szeretet, düh, frusztráció, stb. Mindezek sokkal „halványabban” megélhető érzések lennének, amennyiben a Teremtő tudatossága énünkben teljesen jelen lenne. A fátyol nélkül úgy érezzük, nincs tökéletes biztonság, nincs garancia semmire, ezért megéléseinknek, félelmeinknek, örömeinknek nagy jelentőséget tulajdonítunk. Ennek eredményeként sokkal inkább képesekké válhatunk polarizálódni az általunk választott pólus irányába.

Milyen tetteket, tevékenységeket lehet érdemes megfontolni vagy megvalósítani ebben az időszakban?

14.14

Kérdező: Származna most előnye a bolygó népének abból, ha befejeznék ezt az [általános élettartam meghosszabbító] gépet?

Ré: Ré vagyok. A szüret most van. E ponton nincs értelme erőfeszítéseket tenni eme torzulások mentén a hosszú élettartam irányába, annál inkább az önvaló keresése felé irányuló torzulások bátorítására, mivelhogy ez a szív, mely világosan az ibolyaszín energiamezőben lakozik, lesz meghatározója minden egyes elme/test/lélek komplexum szüretének.

A válasz alapján kijelenthetjük, hogy az Önvaló keresése felé irányuló tetteknek van egyedül igazán értelme jelenleg. A Teremtő felé törekedhetünk, tanulhatunk és haladhatunk bárhogyan, ahogyan tudunk. Erre számtalan út létezik, néhány példa: jóga, zen, kereszténység, vagy bármi, ami a Teremtőhöz, magunkhoz, „befelé” vezet. Polarizációnknak érdemes a betakaríthatóság felé elmozdulnia, mivel jelen időszak a betakarítás időszaka. Mindannyian, akik most itt vagyunk, azért vagyunk itt, hogy növeljük azon lények számát, akik továbbléphetnek a következő denzitásba, illetve, hogy mi magunk is jelen életünk végén, megfelelően polarizálódva továbblépjünk.

32.1

Kérdező: […] Mit tehetünk azért, hogy megvédjük magunkat a torzító befolyásoktól? Van erre szertartás vagy meditáció?

Ré: Ré vagyok. Habár szimpatizálunk a hőn áhított vággyal, hogy szolgálatotokra legyünk abban, amit a kérdés jól példáz, válaszunkat behatárolja a Zavar Útjának torzulása. Elmondunk néhány általános dolgot, melyek segíthetnek az ügyben.

[…] a pozitív ösvény járói számára negatív avagy erőtlenítő befolyások elleni védelem módozatait ez az instrumentum már igen nagy mértékig fölvonultatta. Gondoljátok csak végig, milyen esélyeket adtak ezen adott események a negatív befolyásoknak az instrumentumba belépni. Az instrumentum egyedüllétekor és más-éneket érintő tettei közben a Teremtőre gondolt, folyamatosan dicsőítve és hálát adva a Teremtőnek a megélt tapasztalataiért. Ez cserébe olyan energiák kisugárzását tette lehetővé ezen adott entitásnak a másik énje felé, hogy katalizátorává váljék a másik én ama képessége megnyitásának és megerősítésének, hogy az egy pozitívabban sarkosult állapotában működjék. Tehát olyan védelmet láthatunk itt, ami igen egyszerű. Adj hálát minden pillanatért. Lásd énedet és más-énedet a Teremtőként. Nyisd ki a szíved. Mindig ismerd a fényt és magasztald. Ez minden szükséges védelem.

Az instrumentum (Carla) képes volt akkor is hálával és szeretettel fordulni a Teremtő felé, amikor nehéz tapasztalásai voltak. Az Egység Törvénye könyvekben bővebben olvashatunk ezekről, a lényeg azonban az, hogy bármilyen tapasztalást is éljünk meg, ha tisztában vagyunk vele, hogy a Teremtő szeretete nem csökken, a megélt tapasztalatok hasznunkra vannak, képessé válhatunk mind magunk, mind mások számára olyan katalizátorrá válni, mely segítségével a másokat szolgálók irányába polarizálódhatunk mi magunk és mások is.

A hála egy rendkívül erős érzelem, mely kiüthet elménkből minden negativitást. Érdemes kipróbálni, hogy találjunk 10-20 vagy még több dolgot életünkben, amiért azonnal hálásak lehetünk. Bizonyára találunk ennyit, sőt, sokkal többet is találhatunk, hiszen akár életünk minden pillanatáért hálásak lehetünk. Lássuk Önmagunkat és másokat mint a Teremtő. Mindannyian ugyanannak az Egy Végtelen Teremtőnek egyedi megnyilvánulásai, tükröződései vagyunk. A Teremtő pedig Önmagát tapasztalja, ismeri meg életünk tapasztalásain keresztül. Nyissuk ki szívünket, ismerjük fel a fényt és adjunk hálát. Ez a mentális konfiguráció, ez a rezgésszint megadhat számunkra minden szükséges védelmet.

95.24

Kérdező: Ezt a kijelentést a következőképp értelmezem magamnak: Ha a Tudat Tapasztalata [a Tarot 4. lapja] a jobb oldali ösvényt elegendőképp kiválasztotta, hogy a jobboldali ösvény kiválasztásában a tökéletes tisztaságot megközelítette, akkor a baloldali katalizátor hatásaitól való teljes áthatolhatatlanságot is megközelítette ezzel. Ez így van?

Ré: Ré vagyok. Ez pompásan éleslátó. Azon keresőnek, aki tisztán kiválasztotta a másokat szolgáló ösvényt, bizonyosan nem lesz kézzelfogható változékony inkarnációs létélménye. Illúziótokban nincs külső menedék a gyors és kegyetlen katalizátor kitöréseitől, felindulásaitól és viharától.

Azonban a tisztáknak, minden, amivel csak szembetalálkoznak, az Egy Végtelen Teremtő szeretetéről és fényéről szól. A legdurvább csapást is felkínált kihívások és eljövendő lehetőségek légkörében szemlélik. Így aztán a nagy fényfáklya jó magasra van tartva egy ilyenvalaki felett, hogy valamennyi értelmezés a fény által védelmezettnek legyen tekinthető.

Az Egység Törvénye könyvekben Ré számtalanszor megemlíti, hogy a legnagyobb védelem a szeretet. „Folytassátok szeretetben, dicsőítéssel és hálaadással a Teremtőnek. Tanulmányozzátok a korábbi anyagot. A szeretet a nagy oltalmazó.” 63.5; „A legnagyobb oltalom, mint mindig, a szeretet.” 64.21; „Megemlíthetjük, hogy a torzulás a szeretetre – miként nevezitek e spirituális/érzelmi komplexumot –, amit ez iránt az entitás iránt mindegyikőtök érez, segítségül lesz akár kifejeződik ez, akár megnyilvánulatlan marad, hisz nincs is nagyobb védelem a szeretetnél.” 75.2.

Ugyanez a gondolat többek között a Bibliában is megtalálható. Például, János 1. levele 4-ik rész: „A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: a ki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.” János 4:18.

A szeretet tehát a legnagyobb védelem a másokat szolgáló úton. Érdemes a szeretetet választanunk, akármilyen katalizátorral is szembesülünk életünk során. A szeretet, a hála és odaadás kiűzi elménkből azokat a rezgéseket, melyek negatív hatással lennének fizikai és szellemi egészségünkre, boldogságunkra.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

Fejlődés a harmadik denzitásban

május 22, 2021 /

Ebben a bejegyzésben azt igyekszünk megvizsgálni az Egység Törvénye könyvek alapján, hogy a harmadik denzitásban haladva, fejlődve milyen megnyilvánulási módokat és megértési lépcsőket tesz meg egy frissen öntudatra ébredt lény.

Az első kérdés-válasz pár viszonylag hosszú, ezért részletekben igyekszünk feldolgozni.

21.9

Kérdező: A 75 ezer éves ciklus indulásakor az átlagéletkor körülbelül 900 év volt. Mi volt akkoriban a reinkarnáció – hogy úgy mondjam – ütemezési megfontolása, és a harmadik denzitású leszületések közötti időközökben hogyan érvényesült az elme/test/lélek komplexum növekedése?

Ré: Ré vagyok. Ez a kérdés bonyolultabb, mint a legtöbb. Kezdjük. A kezdő harmadik denzitású elme/test/lélek komplexum inkarnációs mintái sötétségből indulnak, minthogy denzitásotokat tekinthetitek – ahogy mondanátok – alvásnak és amnéziának. Ez az egyetlen ilyen: felejtés létsíkja. A harmadik denzitású entitásnak azért kell felejtenie, hogy kijátszódhassanak a zavar vagy szabad akarat működései az újonnan egyéniesült tudat komplexumban.

A harmadik denzitást Ré itt, mint „alvás és amnézia” létsíkjának nevezi. A második denzitás végén öntudatra ébredt lény egyfajta „alvó” tudatállapotból indul, továbbá a Feledés Fátyla is aktív az inkarnációk alatt, melynek köszönhetően a szabad akarata biztosítva van.

A kezdő entitás így minden ártatlanságában egy állatias magatartás felé irányul, miközben más-éneket csak az én meghosszabbításának tekint az össz-én megőrzése érdekében. Az entitás fokozatosan ráébred, hogy olyan szükségletei is vannak, amelyek mondjuk úgy, nem állatiasak: vagyis amelyek szükségtelenek a túlélésben. Néhány ezek közül: a társak szüksége, a nevetés szüksége, a szépség szüksége, az őt körülvevő világ megismerésének szüksége. Ezek a kezdő igények.

A kezdő harmadik denzitásbeli entitás állatias magatartást képvisel. Ragadozó vagy zsákmányállathoz hasonló megnyilvánulásai dominálnak, ha gondol is másokra, csak úgy tekint rájuk, mint a falkára, amire szüksége van, hogy túléljen. A másik falka (nép, faj, etnikum vagy bármilyen más csoportosulás) nem igazán érdekli, sőt felőle akár el is pusztulhat. Úgy is fogalmazhatunk, hogy csak az alsó csakrái dominálnak (túlélés, szaporodás, hierarchia). Ahogyan tapasztal inkarnációról inkarnációra, megjelennek további szükségletek, amelyek már nem állatias minőségűek, azaz nem kötelezően szükségesek a túléléshez. Ilyen például az esztétika, a szépség, a megismerési vágy.

Ahogy inkarnációi kezdenek halmozódni, további szükségeket is felfedez: a kereskedés szüksége, a szükség, hogy szeressen, a szükség, hogy szeressék, és annak szüksége, hogy az állatias viselkedésmódokat egy magasabb nézőpontba emelje.

A további tapasztalatok további, finomabb szükségletek megjelenését hozzák magukkal. A szükség arra, hogy az entitás szeressen, az entitást szeressék, és így tovább. Idővel levetkőzi az állatias viselkedésmódot is. Talán innen tekinthetjük úgy, hogy elkezdte a harmadik denzitás leckéit elsajátítani.

A harmadik denzitású ciklusok első szakaszában az inkarnációk önműködőek, és a fizikai hordozó energiakomplexumának megszűntekor gyorsan végbemennek. Az inkarnáció tapasztalatainak áttekintési vagy gyógyítási szükséglete csekély. Ahogy – mint neveznétek – az energiaközpontok kezdenek fokozottabban működésbe lépni, a megtestesülések során átélt tapasztalatok tartalmának egyre nagyobb mennyisége fonódik a szeretet leckéi köré.

A továbbiakban Ré arra válaszol, hogy mi az a pont, amikor a leszületések már nem önműködőek. Mikortól választ tudatosan a lény? Eleinte, ameddig kevésbé tudatos az életére, és inkább csak az ösztönei dominálnak, az inkarnációk önműködőek, hiszen nincs túl sok tanulság, amit tudatosítani lehetne és ebből adódóan túl sok „kiheverni való” sincs. Idővel – ahogy meghaladja az állatias viselkedésmintát és elkezdi a tudatosodást – melynek velejárója az energiaközpontok egyre fokozottabb működése – egyre több tanulságot ismer fel életében, melyeket „hosszabb idő” áttekinteni az idő/tér-ben, az inkarnáción kívül.

Így a leszületések között eltöltött – ahogy értitek – idő hosszabbodik, hogy megfelelő figyelem fordítódjon az előző inkarnáció megéléseinek áttekintésére és begyógyítására. Egy ponton a harmadik denzitás során a zöld színű energiacentrum aktiválódik, és ettől a ponttól kezdődően a leszületések többé nem lesznek automatikusak.

Amikor az entitás tudatosan gyakorolja már a szeretet leckéit, a leszületések nem automatikusak, hanem saját maga dönti el mikor és hová reinkarnálódik azért, hogy bizonyos – általa és magasabb énje által szükségesnek tekintett – katalizátorokkal találkozzon és tovább finomítsa a szeretet leckéi mentén megértését.

A fentiek alapján megfigyelhetjük ismerőseinket, hogy mennyire „régóta” lehetnek(!) a harmadik denzitásban. Némelyek esetében lehet, hogy az állatias, ösztön-megnyilvánulások dominálnak, míg mások látszólag előrébb lehetnek a szeretet leckéiben. Azonban nagyon FONTOSnak gondoljuk megjegyezni, hogy nem érdemes ez alapján megítélni a másikat. A Feledés Fátyla rajtunk is működik, emiatt nem igazán tudhatjuk, hogy mit kíván a másik lény megtapasztalni, milyen leckéket kíván felvenni jelen inkarnációjában. Amennyiben elítéljük a másikat, könnyen lehet, hogy tévedünk. Az is lehet, hogy elhatárolódunk tőle, holott mi magunk katalizátorként működhetnénk számára. Érdemes tehát nyitott szívvel és elfogadással fordulni a másikhoz (a másik-én-ünkhöz).

Sokan gondolkodtunk már azon, hogy a családtagjaink miért olyanok amilyenek. Amennyiben már elértük a tudatosodás azon szintjét, hogy az inkarnációnk nem automatikus, van-e beleszólásunk, milyen családba szülessünk?

21.10

Kérdező: A nem automatikus leszületés, feltételezem, azt jelenti, hogy az entitás maga döntheti el, hogy a saját tanulása érdekében mikor kíván testet ölteni. Ő választja ki a szüleit is?

Ré: Ré vagyok. Így van.

A kérdező feltesz még egy érdekes kérdést 1981-ben. Az emberiség mekkora része döntött saját maga a jelenlegi inkarnációjáról?

21.11

Kérdező: A ciklusunk jelen pontján, közel a végéhez, a leszülető entitások hány százaléka dönt saját maga?

Ré: Ré vagyok. Körülbelül 54%.

Tehát az emberiség több, mint fele már a szeretet leckéit gyakorolta 1981-ben és tudatosodása olyan szintet ért el, hogy leszületése előtt döntött arról, hogy hová szülessen és mik a leckék, amelyeket megtanulni, begyakorolni kíván.

Érdemes megjegyezni, hogy a hindu filozófia szerint – mely az egyik legősibb filozófia, ami a reinkarnációt tartalmazza – lehetséges, hogy egy ember, amennyiben nem emberhez méltón viselkedik, például jellemzően állati magatartást képvisel, esetleg nem szerez „elég” tudást élete során – így nehézség számára, hogy emberhez méltó módon éljen; akár visszacsúszhat következő inkarnációjában egy második denzitású, azaz állati létbe. Az Egység Törvénye könyvekben is megjelenik (pl. 10.3) az, hogy a fejlődés nem mindig progresszív, azonban ennek a témának a kibontása nem ennek a cikknek a témája. A Teremtés végtelen, így végtelen számú entitás végtelenül sokféle módon és ütemben közeledik az Egy Végtelen Teremtő felé.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

Használati javaslat a katalizátorokhoz

október 21, 2020 /

A katalizátor az Egység Törvénye könyvek értelmezése alapján egy tetszőleges ösztönző, mely tapasztalatot eredményez. Lényegében minden, amit érzékelni tudunk és hat ránk, katalizátor, hiszen tapasztalást eredményez. Fontos, hogy a katalizátor mindig semleges, azonban a katalizátort legtöbbször „jó”-nak vagy „rossz”-nak tartjuk.

A katalizátorok elkerülhetetlen velejárói a életünknek.

46.16

Kérdező: Mi az elgondolás [például] a rák katalizátorának felhasználása mögött?

Ré: Ré vagyok. A katalizátor, méghozzá minden katalizátor, arra lett kifejlesztve, hogy tapasztalatot kínáljon fel. A tapasztalatot denzitásotokban szeretni és elfogadni, vagy irányítani lehet. Ez a két út létezik. Mikor egyik utat sem választják, a katalizátor terve meghiúsul, és az entitás megy a saját feje után, míg a katalizátor le nem sújt rá, hogy hajlamot fejlesszen ki az elfogadásra és szeretetre avagy az elkülönülésre és irányításra. Tér/idő hiányában ez a katalizátor nem működhet.

Jön egy „bármilyen” esemény, és ennek hatására tapasztalunk valamit. Amennyiben a tapasztalásaink kellemesek, akkor örülünk és úgy gondoljuk, a „bármi” egy jó dolog. Ha a tapasztalásaink kellemetlenek, akkor az a „bármi” rossz dolog, istencsapása, stb. Valójában a „bármi” csak tapasztalást okoz, mely lehetőséget ad számunkra a tanulásra, pontosabban fogalmazva a polarizációra.

Gyakran van, hogy egy betegségére vagy balesetre úgy tekint vissza valaki, hogy milyen jó, hogy megtörtént, különben nem változtatott volna az életvitelén, vagy még mindig ugyanott tartana, ahol tartott akkor. Ebben az esetben a betegség vagy baleset egy „jó” dolog volt számára, noha amikor benne volt a helyzetben, akkor egy „rossz” dolognak ítélte meg. Talán ebből a példából látható, hogy az esemény „jó” vagy „rossz” mivolta a nézőpontunktól függ.

A tapasztaláson keresztül az egyik legfontosabb jelentősége és funkciója a katalizátornak az, hogy képes bennünket polarizálni önmagunk vagy mások szolgálata irányába. Tehát azon túl, hogy örülünk vagy bánkódunk a katalizátor hatásaként, érdemes eldöntenünk, hogy hogyan kezeljük. Az egyik lehetséges kezelési mód, a másokat szolgáló úton, az elfogadás és szeretet. Elfogadjuk a „bármit” és szeretettel viszonyulunk ahhoz, másokhoz és a Teremtéshez. Ez nem mindig könnyű, ha a katalizátort „rossznak” ítéljük, és általában könnyebb ha a katalizátort „jónak, kellemesnek” éljük meg. A katalizátor másik lehetséges kezelési módja, az önmagukat szolgálók útján, az elhatárolódás és irányítás. Elhatárolódom az tapasztalattól és irányítani akarom a bekövetkeztét vagy az eredményét. Sokszor ez könnyebbnek látszik olyan katalizátor esetén, amire azt mondjuk, hogy „rossz”.

Amennyiben egyik utat sem választjuk, a katalizátor újra megjelenik és hasonló tapasztalás újra bekövetkezik. Amennyiben volt már olyan gondolatunk, hogy „velem mindig ugyanez történik”, akkor érdemes lehet megnézni azzal a szemmel is az eseményt, hogy sikerült-e vagy elfogadást és szeretet, vagy elhatárolódást és irányítást gyakorolni azon, ami „velem mindig történik”. Lehetséges, hogy azért ismétlődik újra és újra és újra, mert nem vagyunk hajlandóak polarizálódni az egyik vagy másik ösvény/út irányába.

A fenti válasz utolsó mondata arra utalhat, hogy a katalizátor csak a tér/idő keretein belül működhet. A tér/idő itt érthető inkarnációs időként, tehát a születés és halál közötti időszakaként. Az idő/tér az inkarnáción kívüli keretrendszer, ahol a katalizátorok nem hatnak, ugyanis az inkarnáción kívüli időszakban kerül áttekintésre, kiértékelésre az inkarnáció egésze. Továbbá csak az inkarnációs időszakban található meg a feledés fátyla is, melynek hatására tudnak igazán erősen hatni a katalizátorok. A feledés fátyla nélkül látnánk, hogy hallhatatlan szellemi lények vagyunk, az Egy Végtelen Teremtővel egységben. Így nem igazán vennénk komolyan a katalizátorokat és polarizálódni sem igazán tudnánk ahhoz, hogy a harmadik denzitás célját, a Választást meghozzuk.

66.34

Kérdező: Számomra ez a bolygó olyannak tűnik, mint amit én úgy mondanék, hogy a torzulások pöcegödre. Ebbe beleértem általában az összes betegséget és fizikai testi meghibásodást. Úgy sejlik előttem, hogy ez a bolygó igen-igencsak elől volna a listán, ha csupán az átfogó mennyiségét néznénk ezeknek a problémáknak. Helyes-e az érzésem e feltételezésben?

Ré: Ré vagyok. Korábbi anyagra fogunk visszapillantani. Katalizátor kerül felajánlásra az entitásnak. Ha azt nem használja fel az elme komplexum, akkor az kiszivárog a test komplexumra és valamilyen formájú fizikai torzulásként manifesztálódik. Mennél hatékonyabb a katalizátor felhasználása, annál kisebb fizikai torzulás található.

Azok esetében, akiket ti Vándoroknak neveztek, nemcsak egy veleszületett nehézség van a harmadik denzitású vibrációs minták lekezelésében, hanem egy emlékkép is, noha fátyolos, hogy ezek a torzulások se nem szükségesek, se nem gyakoriak az otthoni vibrációban.

Mint mindig, most is túláltalánosítunk, mivel sok esetben pre-inkarnációs döntésekről van szó, amelyek fizikai vagy mentális korlátozásokat vagy eltorzulásokat eredményeznek, de úgy érezzük, hogy a te megközelítésed az ilyen vagy olyan formájú nyomorúság felé vett nagykiterjedésű torzulások. Csakugyan, egynémely harmadik denzitású planetáris szférán hatékonyabban hasznosítják a katalizátort. A ti planetáris szférátok esetében sok a nem megfelelő felhasználása a katalizátornak s ennek következtében sok a fizikai torzulás.

Nagyon fontos gondolat, hogy amennyiben sikerül a katalizátor még a tudati síkon feldolgoznunk, elkerülhető lehet, hogy a katalizátor fizikai szinten megjelenjen. Minél sikeresebb ez a feldolgozás a tudatunk szintjén, annál kevésbé jelenik meg tehát testi, fizikai szinten.

Röviden összefoglalva tehát életünk során lesznek élmények, személyek, események, amelyeket „jónak” vagy „rossznak” ítélünk meg. Ezeket az eseményeket érdemes lehet felhasználni arra, hogy önmagunk vagy mások szolgálata irányába tegyünk lépéseket. Az önmagunk szolgálata esetén az eseményt irányítani akarjuk és elkülönülni tőle, míg a másokat szolgáló úton elfogadjuk és szeretet állapotban igyekszünk létezni. Amennyiben egyiket sem tesszük meg, a tapasztalás megismétlődik, egészen addig, amíg valamelyik pólus irányába el nem mozdulunk.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

Duplázó hatás – akik együtt keresnek, biztosabban találnak

szeptember 22, 2020 /

„Egy meg egy több mind kettő.” Könnyen lehet, hogy hallottuk már ezt a mondást. Ebben a cikkben ezt a témakört igyekszünk körbejárni. Milyen módon lehetséges, hogy „kéréseink meghallgattassanak”, hogy a kifejtett energiánk hatása megtöbbszöröződjön? A cikkben választ találhatunk erre a kérdésre.

Az Egység Törvénye könyvekben több téma kapcsán is előkerül a „duplázó hatás” kifejezés, melyet egy rendkívül hatásos eszköznek gondolunk. Mi is az a duplázó hatás? Ré először ezt annak kapcsán magyarázza el a 7. ülés során, hogy miért is vannak itt, miért szolgálnak jelen tér-idő keretünkben.

7.1

Kérdező: Említetted, hogy egy bizonyos számú tagja van a Bolygók Konföderációjának. Miféle szolgálatok, vagy szolgálat fajták állnak nyitva a Konföderáció tagjai előtt?

Ré: Ré vagyok. Feltételezem, hogy arra a szolgálatra gondolsz, amit mi a Konföderáció tagjaiként nyújthatunk, és nem arra a szolgálatra, amely a rendelkezésünkre áll.
A nyújtani lehetséges szolgálatunk a bennünket hívók számára egyenlő a hívás torzulásának/szükségének négyzete osztva vagy integrálva az alapvető Egység Törvénye azon torzulásával, amely a teremtett világ egységességével tisztában nem lévők szabad akaratára utal.

Értelmezve Ré válaszát, két változót találhatunk a „képletben”, ami meghatározza, az általuk nyújtható szolgálat „mennyiségét” vagy „nagyságát”. Ez a két változó: 1) a segítséget kérők, a „hívók” száma és 2) a Szabad Akarata azoknak, akik még nem látják át a Teremtés egységességét (az Egység Törvényét). A cikk szerzője pontos matematikai képletet nem tud felírni a számításra, ugyanis a Szabad Akarat mint tényező a harmadik denzitásunk matematikájának nem része.

Kis kitérő a Szabad Akarat jelentőségére. A Szabad Akarat, mint az Egység Törvénye elsődleges torzulása itt is figyelembe van véve. Látható, hogy a folyamatban a Szabad Akarat a döntő, nem pedig a „Szeretet”, hogy Ré vagy bármely más magasabb világhoz tartozó entitás szolgálhasson. Az Egység Törvénye elsődleges torzulásairól – Szabad Akarat, Szeretet, Fény – az alapfogalmak menüpont alatt részletesebben olvashatunk. Ezért nagyon fontos, hogy kérjünk, mert ha nem kérünk, a pozitív, másokat szolgáló magasabb világok tagjai jelentősen korlátozva vannak, hisz Szabad Akaratunk az elsődleges számukra.

Ezen kérés szükségessége a Bibliában a következő módon került megfogalmazásra: „Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.” Máté 7.7-8. Tehát szükséges kérnünk, ahhoz hogy kapjunk. A Szabad Akarat „előbb” helyezkedik el még a „Szeretetnél” is, és így a „jó” erők, nem avatkoznak be, nem „segítenek” anélkül, hogy Szabad Akaratunkból nem kérnénk Tőlük.

A kérés tehát fontos. A kérés vagy hívás „erejét” nagyságrendileg kiszámolhatjuk a következő kérdés-válasz párok alapján. Nem a matematikai kiszámítás módja a lényeges, hanem az, hogy felismerjük a duplázó hatás erejét!

7.4

Kérdező: Ha csak tíz egyén kérte a földön a szolgálataitokat, hogyan kalkulálnátok a hívásukat ezzel a négyzet módszerrel?

Ré: Egyvalakiét tízszer egymás után négyzeteznénk, ezzel a számot a tízedik négyzetre emelve.

7.5

Kérdező: Mi lenne az eredménye ennek a számításnak?

Ré: (24 másodperc szünet) Az eredmény nehezen átvihető. 1012, körülbelül. A hívó egyének néha nem teljesen egységesek a hívásukban, ezért kevesebb egy picivel a négyzetezés. Vagyis egy statisztikai veszteség lép föl egy adott hívási lépcső során. Mindazonáltal ebből a statisztikailag korrigált információból talán megérthető a négyzetezési mechanizmus.

Tehát – amennyiben a szerző gondolkodásmódja helyes -, tíz ember hívása, „kérése” a kifinomultabb világok magasabb erői felé valamivel kevesebb, mint kettő a tizedik hatványon (2^10 = 1024) értéknek felel meg. Ez tehát a duplázó hatás jelentősége. Exponenciális növekedés! Ha ketten hívunk segítséget, az már közel négy (2^2) értéknek felel meg, ha hárman (2^3), az közel nyolc értéknek, és így tovább. Minél többen kérünk együtt, annál erősebb a kérésünk a Végtelen, a Teremtő felé, hívjük Őt akár „Jóistennek”, „Angyaloknak”, „Krisztusnak”, „Buddhának”, „Szenteknek”, „Sívának”, „Ganésának” vagy bármilyen más kultúránkból, neveltetésünkből fakadó entitásnak. És nemcsak hogy erősebb, hanem exponenciálisan növekedően erősebb a kérésünk.

Ré így fogalmazza meg, amit Ők „hallanak” a Végtelenségben:

7.6

Kérdező: Jelenleg a Föld bolygón körülbelül hány entitás igényli a
szolgálataidat?

Ré: Személyesen engem 352 ezren hívnak. A Konföderációt, annak
entitás-komplexumai teljes skálájában 632 millió tudat/test/lélek
komplexumotok hívja. Ezek a számok le lettek egyszerűsítve.

7.7

Kérdező: Meg tudnád mondani, milyen eredményt kapunk, ha alkalmazzuk a Négyzetek Törvényét ezekre a számokra?

Ré: A szám közelítőleg semmitmondó a véges értelemben, mivel igen-igen sok a számjegy. Mindenesetre egy nagy hívást jelent, amelyet mi a teremtett világ mindenféle rétegében úgy érzünk és hallunk, mintha a saját entitásunk lenne egy nagy és lesújtó bánat felé torzulva. Megköveteli a szolgálatunkat.

Kijelenthetjük, hogy sokkal-sokkal erősebb a magasabb erők felé a hívás, a kérés, ha többen végezzük egyszerre. Ez lehet az értelme, lényege és jelentősége a közös imádságoknak, közös meditációknak, gyakorlásnak.

Ez a hatástöbbszörözés nemcsak az Egység Törvényéből lehet ismerős számunkra. Például a Bibliában Máté evangéliuma így szól: „Bizony mondom nektek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” Máté 18.19-20.

Ré több helyen is hivatkozik a duplázó hatásra, mint eszközre, mely rendelkezésünkre áll. A következő kérdés-válasz párból például kiderül, hogy a fejlődésünket is nagyban segítheti ez az eszköz.

83.17

Kérdező: Kibővítenéd, mit értesz polarizált entitásokkal való kölcsönhatásokon a fátyol áttörésénél?

Ré: Ré vagyok. Két említésre érdemes dolgot mondunk. Az első ama rendkívüli lehetőség a polarizációra két sarkosult entitás kapcsolatában, akik elindultak a másokat szolgáló, vagy néhány kevés esetben, az önmagukat szolgáló ösvényen. Másodikként megemlítenénk azon effektust, melyet mi a duplázó hatásnak tanultunk meg hívni. Azok a hasonló gondolkodásúak, akik együtt keresnek, sokkal biztosabban találnak.

A fenti válaszban Ré kijelenti, hogy azonos polarizáltság esetén a csoport tagjai sokkal inkább képesek tovább polarizálódni valamelyik ösvényen. A hasonló gondolkodásúak könnyedén megértik egymást. Például, ha ketten a mások szolgálata útját járjuk, akkor sokkal jobban tudunk polarizálódni, hisz jóval kevesebb vita, ellenérzés, ellenkezés, depolarizáció lehet abban a tekintetben, hogy egy adott helyzetben hogyan viselkedjünk, mit tegyünk, hogyan döntsünk, összehasonlítva azzal, amikor egyikünk önmagát, míg másikunk másokat kívánna szolgálni. Ugyanez igaz, ha hárman, négyen, vagy sokkal többen alkotunk egy csoportot.

És erre jön rá a duplázó hatás, mely exponenciálisan növeli a csoport sikerességét. Minél többen vagyunk hasonló gondolkodásúak, annál biztosabban találjuk meg amit keresünk. Ré így fogalmaz: „Azok a hasonló gondolkodásúak, akik együtt keresnek, sokkal biztosabban találnak„.

A duplázó hatás egy rendkívüli eszköz, mely rendelkezésünkre áll, amennyiben tisztában vagyunk vele, hogy létezik és hogyan működik. Ebből következően érdemes lehet igyekezni megtalálni azokat, akikkel hasonlóan látjuk a világot és akár erőfeszítést is tenni annak érdekében, hogy ennek a csoportnak tagjai maradjunk, hiszen ebben az esetben saját lehetőségeinken és erőnkön túl a duplázó hatás rendkívüli erejét is felhasználhatjuk keresésünkben.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

« Régebbi bejegyzések Újabb bejegyzések »

Blog bejegyzések

Kapcsolatfelvétel

      © Az Egység Törvénye könyvek szerzői jogának tulajdonosa az L/L Research.

      Adatkezelési irányelvek ↑