Alapvetően kétféle válasz létezik a misztikus vagy spirituális tradíciókban. Az egyik azt mondja, mondjunk le világi vágyainkról, szabaduljunk meg egyéni késztetéseinktől és az így ki nem élt energiát használjuk a szellemi útunkon üzemanyagként. A világtól elvonuló remete vagy vándor, aki lemond vágyairól és csak a szellemi gyakorlatainak és munkálkodásának él, jó példa lehet erre a vonalra. A másik nézőpont azt mondja, hogy éljük meg azt, ami szembejön velünk, hiszen az, hogy szembejött velünk, bizonyíték arra, hogy dolgunk van vele. Ezt képviselik a tantrikus filozófiai vonalak (amelyket a legtöbbünk ma már csak a szexualitáshoz köt). A Jim Carrey féle „Igenember” című 2008-as filmvígjáték valamelyest bemutatja ezt a gondolkodásmódot, nyilvánvalóan csak egy Hollywood-i film szintjén.
Vágyaink katalizátorként funkcionálnak, melyek segítenek tapasztalásokhoz, ezáltal tanulságokhoz jutni. Az Egység Törvénye könyvekben is többször előkerül a vágyaink és az egó kérdése. Jim konkrétan rá is kérdez:
Kérdező: Van nálam egy kérdés Jimtől, amit szóról szóra felolvasnék: „A keresés misztikus tradícióinak nagy része itt a Földön fenntartja a hitet, hogy az egyéni ént ki kell törölni vagy irtani, az anyagi világot pedig figyelmen kívül kell hagyni ahhoz, hogy az egyén elérje – ahogy ezt nevezik: a „Nirvánát” vagy megvilágosodást. Mi a helyes szerepe az egyéni énnek és az ő világi tevékenységeinek abban, hogy az egyént az Egység Törvényébe növekedni segítse?”
Ré: Ré vagyok. Az entitás helyes szerepe ebben a denzitásban az, hogy vágyai szerint tapasztaljon meg mindent, majd azután elemezze, megértse és elfogadja eme tapasztalatokat, leszűrve magának belőlük a bennük rejlő szeretet/fényt. Semmit nem kell elkerülni. Amire nincs szükség, az kihullik.
Az irányultság (vagy más néven orientáció) a vágy kielemzése során alapozódik meg. Ezek a vágyak egyre inkább a szeretet/fény tudatos felhasználása irányába tolódnak el, mialatt az entitás bespájzolja magának a tapasztalatok párlatát. Mi rendkívül helyénvalótlannak találtunk bármely vágyelfojtást, kivéve, hogy az úgymondott fizikai síkon való kivitelezés helyett a képzelőerőt javasoljuk azon vágyak esetében, amelyek nincsenek összhangban az Egység Törvényével, megőrizve ezzel a szabad akarat elsődleges torzulást.
A magyarázat, amiért az elfojtás nem bölcs dolog, az, hogy az elfojtás egy egyensúlytalan cselekedet, amely nehézségeket okoz a kiegyensúlyozásában az idő/tér kontinuumban. Vagyis az elfojtás megteremt egy későbbi körülményt a ragaszkodásra ahhoz, amit látszólagosan elkerültek.
A megfelelő időben minden dolog elfogadható minden entitásnak, és megtapasztalva, megértve, elfogadva, majd megosztva ezeket más-énekkel, a helyes megjelölés az elmozdulás kell legyen az egyik fajta torzulástól másfajta torzulások felé, melyek alkalmasint jobban harmonizálnak az Egység Törvényével.
Ebben, mondjuk úgy, hogy útlevágást jelent egyszerűen mellőzni vagy elkerülni bármely vágyat. Ehelyett meg kell azt érteni, és el kell fogadni. Ehhez türelem kell és a tapasztalatok, amik gondosan kielemezhetők, könyörület tanúsításával az én és más-ének felé.
Ré konkrétan „rendkívül helyénvalótlannak”, tehát nem helyén valónak tartja a vágyak elnyomását. Ebben a denzitásban, melyben létezünk, szerepünk, hogy vágyaink szerint tapasztaljunk és ezeket kielemezve, megértve és elfogadva tanulságokat szűrjünk le. Ezeknek a vágyaknak az elnyomása azért nem bölcs dolog Ré szerint, mert egyensúlytalansághoz vezet, amit előbb-utóbb ki kell egyensúlyoznunk, ezáltal egyfajta függőség alakul ki az elnyomott vágy irányába.
Tegyük fel, hogy megvan a vágyunk arra, hogy állandóan francia krémest együnk. Amennyiben elnyomjuk ezt a vágyunkat valamilyen okból, például neveltetésünk, vallási nézeteink, testsúlyunk nem ideális volta, vagy bármilyen képzeletbeli vagy „valós” okból kifolyólag. Kijelenthetjük, hogy a francia krémes iránti vágyunk felett győzelmet arattunk; idővel a vágy látszólag el is tűnhet. Azonban a ki nem élt vágy hatására elképzelhető, hogy kevésbé jó állapotba kerülünk, a francia krémesről álmodozunk miközben sárgarépa főzeléket eszünk… Elképzelhető, hogy megteremtünk egy olyan állapotot, amelyben kevésbé vagyunk boldogok, kiteljesedettek, elégedettek a francia krémes miatt. Ez vajon valódi egyensúlyi állapot?
Az olvasó figyelmébe ajánlom Szepes Mária: A Vörös Oroszlán című könyvét, ahol a szerzőnő igen szemléletesen leírja, hogyan hathatnak az elfojtott vágyak, késztetések akár életeken át.
Az elfojtások helyett közelebb lehet az egyensúlyhoz az, ha a megtalapasztalt dolgokat igyekszünk megérteni, elfogadni majd megosztani másokkal, mely folyamat eredménye egy tanulság, csiszolódás, egy lépés másfajta „torzulások” felé, melyek „jobban harmonizálnak az Egység Törvényével”.
Mindennek megvan a maga helye és ideje. A francia krémes evésnek és a francia krémes nem evésnek is. A megértés és elfogadás lehet a helyes hozzáállás, mely tanulsághoz vezet. Van, amikor igenis helyénvaló a francia krémes, mégha kövérnek is látjuk testünket. Lehet tanulság az, hogy havi egy francia krémes nem okoz jelentős változás testünkben, így havi egyet elfogyaszthatunk bármiféle „büntetés” nélkül. Lehet, hogy a havi egy francia krémes hatására boldogabbak, elégedettebbek leszünk, több szeretet tudunk sugározni és nem okoz testi problémát sem. Ez vajon közelebb van az egyensúlyi állapothoz? Mindenkinek más és más a tanulsága. Lehet, hogy valakinek napi egy is helyes és lehet, hogy másnak évi egy. Érdemes figyelni és kielemezni, hogy nekünk mi a helyénvaló, nem pedig kívülről vakon elfogadni, amit állítanak.
A megértés és elfogadás folyamatához Ré felhívja figyelmünket arra, hogy türelem és könyörület szükséges Önmagunkkal és Másokkal szemben. Engedtünk a vágyainknak és „valami rosszat” tettünk? Legyünk türelmesek és könyörületesek magunkkal. Engedett másvalaki a vágyának és ez ránk hatással van? Legyünk türelmesek és könyörületesek vele. Nem mindig könnyű feladat egyik sem. A türelem alapvető fontosságú lehet, hogy ne mondjuk, tegyünk valami olyat amit később megbánunk. A könyörület pedig azért lehet helyénvaló, mert mindannyian hibáztunk már és okoztunk fájdalmat másnak. Ahogy Krisztus megfogalmazta: „az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek” – János evangéliuma 8. fejezet.
Egy fontos gondolatot még érdemes lehet megfogadni a témában. A vágyaink elfojtása nem helyénvaló, azonban figyeljünk oda arra, hogy hogyan éljük meg őket. Ne feledjük, a másokat szolgáló úton a mások Szabad Akaratának tiszteletben tartása alapvető fontosságú. Olyan vágyakat, amelyek nincsenek összhangban az Egység Törvénye elveivel, érdemes lehet nem a fizikai síkon kivitelezni! Arra vágyunk, valakit összetörjünk, eltiporjunk, megalázzunk? Előfordulhat velünk. Azonban használjuk inkább a képzelőerőnket és éljük meg annak segítségével. Eljátszhatunk a gondolattal, használhatunk boxzsákot, videojátékot vagy bármit. Észre fogjuk venni, hogy a megkönnyebbülés hasonlóan megjelenik, azonban nem kell később szembesülnünk tetteink fizikai világbeli következményeivel. És amikor eljön a pillanat, és szembesülünk ilyesfajta vágyainkkal lelki/tudati szinten, Ré szavai ismét segíthetnek „legyünk türelmesek és könyörületesek magunkkal és másokkal szemben”.
Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.
![kapcsolat[kukac]egysegtorvenye[pont]hu](https://egysegtorvenye.hu/wp-content/uploads/2019/06/email.png)