A szülő egész életén át táplálja, neveli, óvja, más kifejezéssel szolgálja gyermekét. Szerencsés esetben ez kölcsönös és a gyermek is szeretettel és gondoskodással fordul a szülő felé. Érdemes lehet ezt a hatalmas szolgálatot összhangba hozni az Egység Törvényével, hogy a lehető leghasznosabb irányba polarizálja a szülőt is és a gyermeket is.

Mit tehetnek a leendő szülők azért, hogy a gyermekáldás megtörténjen? Van-e valami eszköz, tevékenység vagy bármi, ami garantálja vagy elősegíti, hogy sikerül a fogantatás?

31.6

Kérdező: Azon gondolkodtam, vajon létezik-e vezérelv azon tény mögött, hogy egy nemi együttlét nem szükségszerűen vezet megtermékenyüléshez. Nem a kémiai vagy fizikai törvényei érdekelnek. Az érdekelne, létezik-e metafizikai princípium, amelyből következik, hogy a párnak lesz-e gyereke vagy sem, avagy tisztán véletlenszerű ez?

Ré: Ré vagyok. Ez véletlenszerű, bizonyos korlátokon belül. Ha az entitás elérte a korelsőbbséget, melynél maga választja meg élettapasztalata alapszerkezetét, akkor ő egy olyan fizikai komplexumba való megtestesülést is választhat, amely nem képes a szaporodásra. Vagyis találunk néhány entitást, aki a terméketlenséget választotta. Más entitások a szabad akarat révén különböző fogásokat használnak fel a megtermékenyülés kivédésére. E körülményeket leszámítva a feltételek véletlenszerűek.

A korelsőbbséget (seniority by vibration) a szójegyzékben, mint a “Rezgés Magasabb Rangja” találjuk meg. Ebben a válaszban ez a fogalom arra utal, hogy az entitás elérte azt a tudatossági szintet, hogy születése előtt tudatosan programozza az élettapasztalatait vagy annak egy részét.

A válaszban Ré azt mondja, hogy metafizikai szempontból véletlenszerű, hogy a nőnek sikerül-e megtermékenyülni egy nemi együttlét során. A válaszból azt olvashatjuk ki, hogy csak azért tudunk tenni, hogy ne sikerüljön a megtermékenyülés, például különböző fogamzásgátló eszközök vagy gyakorlatok segítségével.

Miután megszületett a gyermek, elkezd tudatosodni, ebből következően egy idő után felelőssé válik saját magáért a harmadik denzitásban.

18.7

Kérdező: Amint a gyermekkorában cseperedik, egy entitás fokozatosan ébred rá a felelősségeire. Van-e egy olyan életkor, mely alatt az entitás nem felelős a tetteiért, vagy pedig már születése pillanatától felelős értük?

Ré: Ré vagyok. A földi síkra leszületett entitások a kontinuumon keresztüli idő/tér előrehaladásuk más-más pontján válnak öntudatossá. Ennek talán olyan tizenöt hónapos kor körül van a mediánja, ha mondhatjuk így. Néhány entitás egy a megtestesüléshez közelebbi időpontban lesz öntudatossá, mások egy ettől az eseménytől távolabbi időpontban. A felelősség minden esetben attól a ponttól lesz visszamenőleg érvényes a kontinuumban, hogy a torzulásokat az entitás megérthesse, és azok feloldódhassanak, amint az entitás tanul.

Tehát átlagosan 15 hónap után a gyermek már felelős tetteiért. Ez meglepőnek tűnhet számunkra.

18.8

Kérdező: Akkor mondjuk egy négyéves entitás teljesen felelős minden tettéért, ami ellenkezik vagy nincs harmóniában az Egység Törvényével?

Ré: Ré vagyok. Ez így van. Hozzáfűzhetnénk talán, hogy társas komplexum szervezeteitek úgy alakították, hogy az újonnan megtestesült entitásoknak fizikai tudat/test/lélek komplexum gondozók állnak rendelkezésükre, hogy így gyorsan megtanulhassák, mi harmonizál az Egység Törvényével.

A válaszból kiderül, hogy igen, felelős a gyermek a tetteiért. Azonban az is kiderül, hogy a “gondozók” állnak rendelkezésére, hogy gyorsan megtanulja, mi helyénvaló és mi kevésbé, az Egység Törvénye szempontjából.

18.9

Kérdező: Kik ezek a gondozók?

Ré: Ré vagyok. Ezek azok a gondozók, akiket ti szülőknek, tanároknak és barátoknak hívtok.

A szülők, tanárok és barátok segítenek a gyermeknek abban, hogy kialakuljanak számára azok a minták, amelyek mentén a gyermek viselkedni, megnyilvánulni vagy működni fog. Tudjuk, hogy a gyermek utánzással tanul. Leutánozza azt, amit a nagyoktól lát. Érdemes lehet tehát, hogy mi magunk az Egység Törvényével összhangban éljünk, így gyermekünk ezt a mintát tanulja meg.

Egy későbbi kérdés-válaszban Ré hosszabban beszél a szülő – gyermek viszonyulásról, illetve hogy a nevelés során a szülőknek mire érdemes odafigyelnie.

42.20

Kérdező: Köszönöm. Ha a szülő-gyermeki tanító/tanuló kapcsolatot vesszük elő, ott milyen típusú tettek mutatják meg az egyes energiaközpontok felaktiválását sorban a vöröstől az ibolyáig?

Ré: Ré vagyok. Ez lesz az utolsó teljes kérdése ennek az ülésnek.
Az entitás, legyen bár gyermek vagy felnőtt, ahogy ti mondjátok, nem egy hangszer, amin játszani lehet. Szülő-gyermek iránynál a megfelelő tanítás/tanulási eszköz a szülő nyitott szívű lénye és a gyermeki lény teljes elfogadása. Ez befogadja majd azt a bárminemű anyagot, amit élettapasztalata gyanánt a gyermek entitás e létsíkra magával hozott.

Két dolog különösen fontos ebben a kapcsolatban a szülőnek a gyerek felé való alap elfogadásán túl. Először is, azt a valamilyen módú átélést, melyet a szülő az Egységes Végtelen Teremtő tiszteletére és hálát adására használ, meg kell, ha lehetséges, osztani a gyermek entitással, napi szinten, ahogy mondjátok. Másodszor a szülői együttérzés nagyon jól ellensúlyozható azon megértéssel, hogy a gyermek entitásnak a szülő másik-éntől kell megtanulnia a mások szolgálatának vagy önmaga szolgálatának hajlamát. Ez az oka, amiért némely fegyelmezés helyénvaló a tanítás/tanulásban. Az energiacentrumok aktiválására ez nem érvényes, mivel minden entitás egyedi és minden én–másik-én kapcsolat kétszeresen is egyedi. Az átadott irányvonalak csupán általánosak ez okból.

Érdemes megjegyezni a válasz alapján, hogy a másikunk, mégha gyermek is, nem egy érzéketlen, idomítani való játékszer. A másikunk (más – énünk) is az Egy Végtelen Teremő tükröződése a teremtésben.

Három dologra irányítja figyelmünket Ré. Az első, hogy a szülő nyitott szívvel létezzen, ebből következően a gyermek teljes elfogadása megtörténhet. Ez a “zöld sugár“, a feltétel nélküli szeretet rezgésszintje. Van egy régi magyar mondás, amely jól leírja a szülő feltétel nélküli szeretetét: “az anya szoknyája akkora, hogy mindent eltakar”. A gyermek akármit csinálhat, akár még felnőtt korában is, az anya akkor is szeretni, védeni fogja. Ilyen közegben bonthatja ki a gyermek, amit e létsíkra magával hozott.

A második, hogy a szülő átadja, megossza a gyermekkel azt az élményt, tapasztalást, rítust, formát, bármit, amit az Egy Végtelen Teremtő tiszteletére és hálát adására használ. Ez lehet egy ima az étkezés vagy elalvás előtt. Lehet templomba járás, meditálás vagy bármi, amivel a szülő a Teremtővel igyekszik kapcsolódni. Ez a gondolat magától értetődően tartalmazza azt, hogy a szülő valamilyen módon viszonyul a Teremtőhöz.

A harmadik pedig az, hogy a gyermeknek meg kell tanulnia a szülőtől a mások szolgálatának vagy önmaga szolgálatának hajlamát. Általában elmondható, hogy a gyermek azt tanulja meg, amilyen a szülő, hiszen másol. Ré ebbe a válaszba is beemeli a szeretet és a megértés (bölcsesség) egyensúlyát. A szülő ugyan feltétel nélkül szereti a gyermekét, de ha a gyermek nem annak megfelelően viselkedik, amelyik pólust tanulja, időnként van helye a fegyelmezésnek. Szerencsés, ha a szülő már tudja, melyik pólus felé kíván közeledni, nem pedig hol így, hol úgy viselkedik, melyet a gyermek is leutánoz.

Minden gyermek egyedi, egyéni, ahogyan minden ember is az. A szülő-gyermek kapcsolat így kétszeresen is egyedi, ennek ellenére a fenti pontok általánosságként megfogalmazhatóak és használhatóak lehetnek.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.