Szerző: István (1 / 9 oldal)

Illúzió az illúzióban

Az elmúlt évtizedekben egyre inkább életünk részé váltak a digitális világ eszközei. A múlt század közepétől gyorsult a folyamat, először a rádió, majd a televízió és a vezetékes telefon. Az elmúlt 30 évben szép lassan a számítógépek és az internet is életünk részévé váltak, majd az okostelefonok. Manapság már elképzelhetetlen a kapcsolattartás, az üzleti élet, az információ megszerzése ezen digitális eszközök nélkül. A digitális eszközök használói számára pedig felépítettek egy digitális világot, melyben megtalálhatunk szinte mindent, amire vágyunk, akárcsak a fizikai világunkban. Milyen hatással van ez szellemi fejlődésünkre?

Az Egység Törvénye könyvekben is szóba kerül ez a téma. Az alábbi kérdést 1981-ben tette fel a kérdező. Akkor még nem voltak személyi számítógépek, okostelefonok, sőt még internet sem.

34.12

Kérdező: Meg tudnád adni ugyanazt az ismertetést, mint amit […] az én és a kütyük, játékok stb.- találmányok kapcsolatára is?

Ré: Ré vagyok. Ebben az adott esetben újra csak – legnagyobb részt – a narancs és citrom energiaközpontokra koncentrálunk.

Egy negatív értelemben a népetek közti sok ketyere – azok, amiket a kommunikációs eszközeiteknek mondotok, és más figyelemelterelő kikapcsolódások, például a kevéssé versenyszellemű játékok – tekinthetők úgy, hogy az elme/test/lélek komplexum tétlenségét előidéző torzulással rendelkeznek, hogy így a citrom és narancs sugár aktivitása nagyon legyöngül, gondosan lecsökkentvén ezzel a végül-aztán zöld színű aktiválódás lehetőségét is.

Más szerkentyűitek tekinthetők olyan eszközöknek, melyekkel az entitás felfedezheti fizikai-, elme- vagy néhány kevés esetben lelki komplexumának képességeit, s ezzel aktiválni képes a narancsszín sugarat abban, amit a csapatsportjaitoknak mondotok, vagy más masinákban, úgymint a közlekedési eszközeitek. Ezek tekinthetők a hatalom érzésének tanulmányozási eszközeként is, mely konkrétabban a mások feletti hatalom, vagy pedig egy csoport hatalma más-ének egy másik csoportja felett.

A válasz első felében Ré úgy tekint a már a 80-as években rendelkezésre álló ketyerékre, hogy azok lecsökkentik az alsó energiaközpontok aktivitását és ebből következően a zöld szín aktiválódás lehetőségét is. Ez egy igen jelentős gondolat. Addig amíg a televízió, internet, közösségi oldalak, sorozatok előtt ülünk, nem kapcsolódunk másokhoz személyesen. Csökken a katalizátorok száma, így a polarizáció lehetősége is. Amennyiben beragadunk az első energiaközpont szintjén, vagyis csak magunkkal foglalkozunk, nem fog tudni felemelkedni a belső energia a szívcsakra (zöld energetikai központ) szintjére. A zöld és magasabb energiaközpontok megébredése, aktiválódása nélkül lehet ugyan élni, és tömegek élnek is így, azonban a választás meghozatalához szükséges ezen szint aktiválása, amennyiben mások szolgálata mentén kívánunk továbblépni a negyedik denzitásba. Erről a témáról bővebben is olvashatunk ezen az oldalon.

A válasz második fele utal arra, hogy ezen eszközök, kütyük, ketyerék valamelyest használhatóak az önmegismerési úton. Ezenkívül képes lehet aktiválni az alsó energiaközpontokat is, amennyiben megfelelően használjuk őket. A narancs- és citromszín energiaközpont másokkal való bensőséges vagy hivatalos viszonyulásunk szintje. Ezen kütyük használata során másokkal tudunk kommunikálni, másokkal játszani, vagy például valamilyen közlekedési eszközben (pl. autó, vonat) közlekedni, mely eredményeképpen másokkal találkozunk, kapcsolódunk. A válasz nem minősíti, hogy ez önmagunk vagy mások szolgálata irányába polarizál, vagyis használhatjuk mindkét irányú polarizálódásra. Pl. ülünk egy közlekedési dugóban az autóval, és lehetünk idegesek, kiabálhatunk másokkal, szidhatjuk őket, vagy lehetünk türelmesek, hallgathatunk felemelő zenét, előadást a dugóban, vagy beszélgethetünk útitársainkkal.

Tehát önmagában nézve ezek az eszközök, kütyük szellemi fejlődésünk nézőpontjából lehetnek hasznosak és haszontalanok is, attól függően, hogy hogyan és mire használjuk őket. A következő kérdésben a kérdező arra kíváncsi, hogy társadalmi szinten milyen hatása van az egyénekre nézve ezeknek az eszközöknek. Ne feledjük, a kérdés 1981-ben hangzott el, az akkor elérhető eszközökre, elsősorban a televízióra vonatkozóan.

34.13

Kérdező: E katalízis szempontjából nézve a televíziónak mi az általános, átfogó hatása a társadalmunkra?

Ré: Ré vagyok. Anélkül, hogy semmibe vennénk sokak zöld színű igyekezetét, hogy e médiumon keresztül olyan információkat, igazságokat és szépséget kommunikáljanak, amelyek hasznosak lehetnek, muszáj rámutatnunk, hogy e készülék összhatása a figyelemelterelődés és az alvás.

A televízió mellett ma már az internet, közösségi oldalak, online videócsatornák, okostelefonok is megjelentek, amelyek előtt jelentős mennyiségű időt tölt az emberiség. Noha kétségtelen, hogy ezen eszközöket fel lehet használni a oktatásra, szolgálatra, tanításra, szeretet és kommunikáció megosztására, elaltató és figyelemelterelő hatásuk a 80-as évek óta vélhetően sokszorosára erősödött.

Végtelen számú TV csatorna, online videó, közösségi oldal, játékprogram, filmsorozat áll rendelkezésünkre a mai világban, melyek túlzásba vitt használata oda vezethet, hogy nem lesz időnk, kedvünk, érdeklődésünk arra, hogy valódi keresőkké váljunk. Fogalmazhatunk úgy is, hogy beleragadhatunk a digitális világba. Ha elfogadjuk azt, hogy ahol most élünk, az sem a végső valóság, akkor fogalmazhatunk úgy is, hogy az illuzórikus világ illúziójába kerülünk. Nem biztos, hogy ezután marad érdeklődésünk, időnk, kedvünk például a régi tanítók könyveit, a szentírásokat, szépirodalmi műveket olvasni. Lehet, hogy elmulasztjuk tanulmányozni azokat a területeket, amelyekhez tehetségünk lenne. Sőt extrém esetben akár el is idegenedhetünk a fizikai világunktól és egész életünket a virtuális, digitális világban tölthetjük el. A szabad akarat nézőpontjából ez rendben is van, azonban az, hogy most vagyunk itt a harmadik denzitásban nem véletlen. Okkal vagyunk itt. A korszakváltás című bejegyzésben tárgyaltuk már a következő választ:

33.12

Ré: […]

A szüret idejére azok helyeződtek testbe, akiknek legjobb esélyük van az élettapasztalatok felhasználására a begyűjthetővé váláshoz.

Jelenleg van a betakarítás időszaka, a korszakváltás, a “vizsgaidőszak”, amikor meg kell történnie a választásnak és továbbléphetünk a magasabb denzitásokba. Azoknak, akik a valóság felé törekednek, érdemes lehet ezt az időszakot nem “alvásra” vagy kevésbé fontos tevékenységekre szánni, hanem igyekezni, hogy életünk során amennyire csak lehetséges polarizálódjunk, így vagyis távolodjunk az illúziótól és amennyiben érdemesekké válunk, egy denzitással közelebb kerüljünk a valósághoz, az Egy Végtelen Teremtőhöz.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

Szeretet állapotának megőrzése

Ebben a bejegyzésben a már a szeretet központja (szívcsakra) szintjén működő, vagy erre a szintre törekvő számára igyekszünk egy nézőpontot adni arra, hogyan lehetséges ennek a szintnek a megőrzése, illetve mire kell felkészülni, ha ezen a szinten már képesek vagyunk működni.

Amennyiben még ismeretlen az energiaközpontok, mint életünk hét megoldandó területének nézőpontja, valamint a denzitások, mint a Teremtés hét fejlettségi szintje, először javasoljuk az energiaközpontokról és denzitásokról szóló anyag áttekintését.

Az Egység Törvénye könyvekben az egyes energiaközpontokat a rezgési frekvenciájukból következő színekkel azonosítja Ré és a kérdező. A kérdező ezen rezgési szinteknek a természetéről és megjelenési módjáról kérdez.

32.12

Kérdező: Tudnál példát mutatni arra, hogy a különböző színek… nehéz ezt a kérdést megfogalmazni. Nem nagyon találok megfelelő szavakat. Arra próbálok eljutni, hogy honnan – úgy mondanám: ered – a különböző színek funkciója, vagy hogy mint funkcióknak a tudatosság különféle megjelenési formáiban, mi az eredetük magja. Nem tudom, hogy ez a kérdés így elégséges-e.

Ré: Ré vagyok. A kérdés elegendően tiszta ahhoz, hogy megpróbáljunk magyarázatot adni ebben az intellektuális elme számára, miképp azt megfigyelted, nem könnyen felfogható anyagban. A vibráció természete olyan, hogy úgy tekinthető, mint ami matematikailag szűk vagy keskeny lépcsőfokokkal rendelkezik. E lépcsőfokok úgy szemlélhetők, mint amiket kontúrvonalak határolnak. Minden körülhatároláson belül a vibrációk vagy színek végtelen árnyalata található.

Ám a határhoz közelítve, a körvonal átlépéséhez erőkifejtés szükséges. Ezek a színek denzitásotok határvonal felosztásának leegyszerűsített kifejezési módja. Van még az idő/tér-megfelelő, ami meg vehető úgy, mint maga a szín egy módosult nézőszögből.

Az egyes energetikai rezgésszintek tehát elhatárolódnak, mind mikrokozmikus (“belül”), mind makrokozmikus (“kívül”) szinten, mely határvonal átlépéséhez erőkifejtés szükséges.

A denzitások nem mások – ezen válasz alapján – mint a fejlődési területek megjelenési, megnyilvánulási módjai a makrokozmoszban. A hét denzitás – elemek (anyag), mozgás (növény- és állatvilág), öntudat (ember), szeretet, bölcsesség, egység és végtelenség denzitásai – az ember energetikai rendszerének kifejezései módjaként is értelmezhető. Ahhoz, hogy az ember maga is átléphessen – egyéni szintjén – egy magasabb szintre, erőkifejtés szükséges. Tehát ha valaki eddig elsősorban a narancsszín energiaközpont (harmadik csakra – napfonat csakra) szintjén működött, ami az önbecsülés, önértékelés, önérdek-érvényesítés, hatalmi-, egoisztikus-, hierarchikus játszmákat jelenti, ha erről a szintről tovább szeretne lépni a negyedik (zöld) energiaközpont szintjére, a szeretet (szívcsakra) szintjére, ahhoz erőt kell kifejtenie. Ez logikus, hiszen a személyiségén kell változtatnia, a személyiségét kell tisztítania, mely nem könnyű feladat. Ugyanígy, ha a szívcsakra szintjéről a spirituális megértés irányába kívánunk elmozdulni, el kell kezdenünk tanulni, szolgálni, tudatosan fejlődni, ami szintén erőkifejtést jelent.

Ré kijelenti, hogy a határvonalon belül a színek végtelen árnyalata található. Értelmezésünk szerint, ahogyan egy denzitáson belül végtelen sok al-denzitás létezik (nemcsak “kifelé”, hanem “befelé” is végtelen a Teremtés), ugyanúgy energetikai szintünkön belül is megtalálható ez a végtelen sok árnyalat. Ezért aztán minden ember személyisége és egyénisége egyedi és változó, attól függően, hogy épp mely árnyalat dominál jelenleg a személyiségében.

A Reciprok Rendszer alapján talán meg lehet érteni, hogy ha a tér/idő (általunk ismert és tapasztalt 3D világ) rendszerében jelennek meg ezek a határvonalak, akkor az idő/tér ebből a szempontból a határvonalak “reciprokai”, tehát a határokat kitöltő minőségek. A kettő (tér/idő – idő/tér) együtt alkotja a rezgés (makrokozmoszban denzitások – mikrokozmoszban egyéni energiaközpontok) egységét és teljességét.

Amennyiben elértünk egy fejlettségi szintet, például a szívcsakra szintjét, mennyire stabil ez? Ha elértük, akkor az már a miénk és soha nem eshetünk vissza?

32.14

Kérdező: Csak arra gondoltam, hogy mondjuk egy személy, aki elsődlegesen zöld színben aktivált, váltogatja-e mindkét irányba a zöld színt kisebb vagy nagyobb mértékben az energiaaktiválás szempontjából, vagy pedig megmarad elsődleges zöld színűként?

Ré: Ré vagyok. Felfogtuk az általad kért anyag újdonságát. Azért nem volt világos, mert úgy gondoltuk, hogy ezt az anyagot már átbeszéltük. A már átvett rész a következő: A zöld színben aktivált mindig sebezhető marad a sárga vagy narancs színű birtoklásra, főként a sárga színűre, de gyakran narancsszínbe is visszaesik. Félelem a birtoklástól vagy attól, hogy őt birtokolják, vágy a birtoklásra, vagy arra, hogy őt birtokolják – ezek azok a torzulások, melyek a zöld színű energiacsere deaktiválását okozzák.

Az új anyag pedig ez: mihelyst elérte a zöld sugarat, az entitás azonnal be is léphetne a kék színbe, ez csupán az egyén erőfeszítésére vár. Az indigó sugár már csak jelentős fegyelmen és gyakorláson keresztül nyílik meg, mely szorosan kötődik az én elfogadásához, nemcsak a polarizált és kiegyensúlyozott énként, hanem a Teremtőként is, tehát egy végtelenül értékes entitásként. Ez kezdi el felaktiválni az indigó színsugarat.

A válasz első felében Ré kijelenti, hogy aki a szeretet szintjén működik, mindig “sebezhető marad” az alacsonyabb rezgésszintek síkjai irányából. A három alacsonyabb rezgésszint (megoldandó életterület) (1) a pénz, anyagiak szintje, (2) a vágyak és intim kapcsolatok és a (3) ego, hatalmi harcok, alá- és fölérendeltségi játszmák szintjei. Aki elérte a szeretet, mások szolgálata rezgésszintjét, érdemes felkészülni, hogy az alsóbb szintek befolyása kísértések, vágyak és félelmek formájában mindig meg fog maradni! Ezzel nagyon fontos tisztában lennünk. Ezen vágyak és félelmek képesek arra, hogy a zöld színű energiaközpont (szeretet szintje) deaktiválódását okozzák. Csak azért, mert elértünk egy szintet, még nem azt jelenti, hogy automatikusan meg is tudjuk tartani, vagy hogy nem kell tennünk azért, hogy ezt a szintet megőrizzük.

A válasz második feléből megtudjuk, hogy törekvéseinkkel tovább is haladhatunk a magasabb szintek irányába. Harmadik denzitású lényként, emberként elsősorban a szívcsakra szintjét kell megvalósítanunk, azonban lehetséges további szinteket is ostromolni. Minél magasabb energiaközpont szintjére kívánunk eljutni, annál inkább szükséges a személyiség megfegyelmezése és a lelki gyakorlatok alkalmazása. Ahogyan a válaszban olvashatjuk, erőfeszítés szükséges a magasabb szintek határvonalainak átlépéséhez.

A legmagasabb szintekhez szükséges az én polarizálása, kiegyensúlyozása és elfogadása, de nemcsak egyénként, hanem lépésről lépésre haladva felismerni azt, hogy lényünkben hordozzuk az Egy Végtelen Teremtőt, sőt – ha valóban megértjük, hogy a Teremtő Végtelen – egy napon magunkat is felismerhetjük ezen a szinten.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

Katalizátorok és a feledés fátyla

Ebben a bejegyzésben megvizsgáljuk az Egység Törvénye könyvek nézőpontjából az összefüggést a feledés fátyla és a katalizátorok szerepe, szükségessége között.

A katalizátorok jelen világunkban, a harmadik denzitásban a legerősebbek, köszönhetően többek között a feledés fátylának. Mindannyian érzékeljük, tapasztaljuk, hogy bővelkedünk olyan eseményben, amelyek érzelmileg megérintenek, esetleg felzaklatnak bennünket.

A feledés fátyla a születés és halál közötti jelenség, melynek lényege, hogy alapesetben nem látunk rá a születésünk előtti és a halálunk utáni létezésünkre, a tér és az idő tényleges természetére, a többi ember gondolataira, elméjére. A feledés fátylának célja a Szabad Akarat biztosítása a Választás meghozatalához.

Milyen volt a helyzet a szellemi fejlődés szempontjából, amíg nem létezett ez a jelenség?

82.22

Kérdező: Akkor, minthogy az egyedüli lehetőség ebben az adott időben [amikor még a feledés fátyla nem volt jelen], ahogy én látom, a mások szolgálata felé polarizálódás volt, abból amit elmondtál, azt kell feltételezzem, hogy jóllehet mindenki tisztában volt ezzel a másokat szolgáló szükséggel, mégis képtelenek voltak elérni azt. Mi volt az elmekonfigurációja az akkori elme/test/lélek komplexumoknak? Tudatában voltak a polarizáció szükségességével, vagy nem tudtak róla? És ha igen, akkor miért esett oly nehezükre az érettségihez szükséges mértékben másokat szolgálni, amikor ez volt az egyedüli lehetséges polaritás?

Ré: Ré vagyok. Vedd fontolóra, ha tetszik, hogy a mennyei boldogságban élők – miként hívjátok e torzulást – hajlamosak kis sürgetést érezni a helyzetükön változtatni vagy jobbítani. Ez következik abból az elme/test/lélekből, amely nem komplex. Van lehetőség a más-ének szeretetére és szolgálatára, de az énben benne van a Teremtő ellenállhatatlan tudatossága. A Teremtővel való kapcsolat akár a köldökzsinór. A biztonságérzet teljes. Ennélfogva semmilyen szeretet nem rettentően fontos, semmilyen fájdalom nem szörnyen rémisztő, semmi erőfeszítést nem tesznek hát a szeretetért való szolgálatra, vagy hogy előnyre váltsák a félelmük.

Nehéz lehet elképzelnünk egy olyan állapotot, amelyben tökéletesen tudatosak vagyunk a Teremtőről, a valóságról és azt, hogy mennyire máshogyan gondolkodnánk. Ha tudatosak lennénk arról, hogy a jelenlegi testünk, életünk csak egy parányi része a Végtelennek, ami szintén mi magunk vagyunk, valószínűleg nagyon máshogy állnánk a dolgokhoz, más lenne a fontos számunkra. A válaszban Ré azt mondja, hogy egy ilyen “mennyei boldogságban” létezésben kevéssé lennénk motiváltak a fejlődésre, a haladásra. Ez igaznak is tűnik, hiszen ha belegondolunk akár a saját életünkbe, a legtöbb esetben a nehézségek lendítenek előre az utunkon. Ha minden “szép és jó” akkor csak kevesen tesznek komoly erőfeszítést a személyiségük megfegyelmezésére, az elméjük megtisztítására és így tovább. Elég, csak ha megnézzük, hogy például mire jutnak azok, akik megnyerik a lottó ötöst, vagy hasonlóan nagy “szerencse” éri őket. Pár év múlva ugyanott vannak, mind anyagilag, ahol voltak, mivel nem fejlődésre és jótékony célokra fordították vagyonukat, hanem elpazarolták – szellemi szempontból – értéktelen dolgokra, vágyakra, kívánságokra. Vagy például a dúsgazdagok többsége, akik sok szabadidővel rendelkezhetnének, jobbá tehetnék a társadalmat, mit tesznek valójában? Természetesen kivételek mindig vannak. Minden korban voltak és vannak “Hunyadiak” és “Széchenyik”, akik társadalmi szinten járulnak hozzá a világ jobbításához, azonban megfigyelhetjük, hogy nem ez az általános.

Ezek alapján kijelenthetjük, hogy a diszharmóniák, nehézségek szükségesek ahhoz, hogy a legtöbbünk fejlődése beinduljon. Azon a tényezők, események, tapasztalások, amik azért jelennek meg, hogy a fejlődjünk szellemi utunkon, akkor is ha mi “magunktól” nem akarnánk, a katalizátorok.

20.24

Kérdező: El tudnád mondani, hogy miért a kilencszáz év az optimális élethossz?

Ré: Ré vagyok. A harmadik denzitás elme/test/lélek komplexuma talán százszor olyan intenzív katalitikus akcióprogram, amelyből leszűrhetők torzulások és tanulás/tanítások, mint bármelyik más denzitásé. Következésképpen a tanulás/tanítások itt a leginkább zavarba ejtőek az elme/test/lélek komplexumnak, amelyet eláraszt a tapasztalások óceánja. […]

A harmadik denzitás célja a további polarizációnk választásának meghozatala. A feledés fátylának köszönhetően és ezen denzitás céljának megvalósulása érdekében jelen világunk tapasztalása a legintenzívebb. Talán kijelenthetjük, hogy az a “normális”, hogy mindig van valamilyen nehézség, esemény, tapasztalás, ami új következtetések levonására, új igazságok felismerésére – szinte – kényszerít.

46.16

Kérdező: Mi az elgondolás a rák [vagy bármi más] katalizátorának felhasználása mögött?

Ré: Ré vagyok. A katalizátor, méghozzá minden katalizátor, arra lett kifejlesztve, hogy tapasztalást kínáljon fel. A tapasztalást denzitásotokban szeretni és elfogadni, vagy irányítani lehet. Ez a két út létezik. Mikor egyik utat sem választják, a katalizátor terve meghiúsul, és az entitás addig megy a saját feje után, míg a katalizátor le nem sújt rá, hogy hajlamot fejlesszen ki az elfogadásra és szeretetre ill. az elkülönülésre és irányításra. Tér/idő hiányában ez a katalizátor nem működhet.

Ebből a válaszból is megérthetjük, hogy bármely katalizátor célja a polarizáció kialakítása. Érdemes életünkben tudatosan felhasználni a katalitikus eseményeket arra, hogy polarizálódjunk. Az elfogadás, a szeretet a másokat szolgálók útja, míg az irányítás és elkülönülés az önmagukat szolgálóké. Ha nem vagyunk hajlandóak valamelyik módon hozzáállni az eseményhez, akkor a katalizátor meg fog ismétlődni, hogy elérje célját.

Az Egység nézőpontjából nézve érdemes az elfogadással és szeretettel viszonyulni, ez ugyanis nemcsak bennünket emel magasabb síkra, hanem a külvilágot is.

71.16

Kérdező: Azt állítom, hogy a fehér mágikus szertartás célja változást hozni létre egy csoport tudatosságában. Ez így van?

Ré: Ré vagyok. Nem feltétlenül. Lehetséges a mit úgy nevezel, hogy fehér mágiát azzal a szándékkal is végezni, hogy az csupán az ént vagy a végzés helyét változtassa meg. Ezt annak ismeretében végzik, hogy az énnek a szeretet és fény felé sarkosulásban nyújtott segítség az a planetáris vibrációnak nyújtott segítség is egyben.

Fehér mágikus szertartás alatt érthetünk bármilyen mások javáért akár egyénileg, akár csoportosan végzett önzetlen cselekedetet, tettet, szolgálatot. Ez segít bennünket a fény, a mások szolgálata felé polarizálódni, azonban azzal, hogy magunk is közeledünk a fény felé, az egész világ közeledik hozzá. Ezért is fontos, hogy dolgozzunk magunkon, mert ezzel dolgozunk és jobbá tesszük a világunkat is.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

Tetteink eredményének nézőpontja

Mások szolgálata mentén elkerülhetetlenek a cselekedetek. Ha pedig cselekszünk, annak szinte biztosan lesz valamilyenfajta eredménye, következménye. Ebben a bejegyzésben az eredményekhez való hozzáállásnak egy olyan nézőpontját igyekszünk bemutatni, melyet az Egység Törvénye könyvekből megismerhetünk.

Ezen bejegyzés mellé érdemes lehet elolvasni a tetteink szándéka vagy eredménye számít jobban? valamint a Felelősség Törvénye cikkeket.

Korábban már volt szó arról, hogy tetteink szándéka vagy eredménye számít jobban. Abban a cikkben azt mondtuk, hogy a szándék fontosabb, mint az eredmény, amennyiben szándékunk tiszta, másokat szolgáló, és megtettük amit tudtunk azért, hogy jól alakuljanak az eredmények. Most azt vizsgáljuk meg, hogyan érdemes viszonyulnunk az eredményekhez.

Az egyiptomi piramisok (részleges) funkcióinak bemutatása során a kérdező is az eredményekről érdeklődött.

23.10

Kérdező: Köszönöm. Összességében mi mondható el a piramis sikeréről? Értem, hogy a piramisoknak a tudatossági szint remélt megemelésében, amire őket terveztétek, nem lett sikerük, ám kellett származzon belőlük némi siker is.

Ré: Ré vagyok. Kérünk, emlékezzetek rá, hogy mi az Együttérzés Testvérei közül valók vagyunk. Ha akár csak egyvalaki is megmenekült bánatától az Egy Teremtő látomásához jutva, akkor már nem beszélhetünk kudarcról.

Nehézségeink abban a megtiszteltetés/felelősségben rejlenek, hogy kijavítsuk az Egység Törvényének eltorzulásait, melyek akkor keletkeztek, amikor ezen entitásoknak segíteni próbáltunk. A torzulásokat felelősségeknek kell tekinteni, semmint hibáknak, a keresésükben inspirációhoz jutott keveseket pedig kísérletünk egyedüli indokának.

Vagyis [megítéléstől függően] azon paradox helyzetben lehetünk, hogy ha valaki megvilágosodást élt meg, akkor, mint mondod, sikeresek voltunk egyfelől, ha mások helyzete ugyanakkor még elkeserítőbb és zavarosabb lett, akkor elbuktunk másfelől. Ezek a ti kiértékeléseitek. Mi továbbra is kitartunk amellett, hogy szolgálni törekedtünk.

A válaszból kiderül, ha folyamatosan tudatában vagyunk az Egység Törvényének, akkor egységben látunk mindent. Nincs sikertelenség, ha a cselekedetünk eredményeképp akár csak egyvalaki is a Teremtőhöz közeledik. Gondoljunk bele, ha elfogadjuk az Egység Törvényét, akkor ha valaki közeledik a Teremtőhöz, akkor mindenki közeledik hozzá.

A válasz második felében egy érdekes hozzáállást ismerhetünk meg. Ré azt mondja, cselekedeteik eredményeképp az Egység Törvénye nem olyan tisztán maradt fenn, mint ahogyan Ők át próbálták adni, és az ilyen “sikertelen” eredményt felelősségnek kell tekinteni. Az, hogy volt aki a Teremtőhöz közelebb került hatásukra, az cselekedeteik egyetlen indoka (a szándék tisztaságára utalnék a korábbi bejegyzésben).

Látható tehát, hogy az eredmények csak nézőpont kérdése, hogy sikeresnek vagy sikertelennek értékelhető. Ez az emberi, harmadik denzitásbeli kiértékelés, mely szinte mindig duális. Valami vagy jó vagy rossz, vagy sikeres vagy sikertelen, világos vagy sötét, kicsi vagy nagy, és így tovább. Dualitásban tudunk gondolkodni, működni alapesetben, azonban magasabb szintről nézve a dualitás mindkét oldala igaz lehet. Például, valaki minden hétvégén jótékonysági munkát végez. Itt egy példa egy fodrász férfire, aki minden hétvégén ingyen levágja a haját a hajléktalanoknak. Ezen cselekedetének eredményeképp gyakorolja a szeretetet, az önzetlen szolgálatot. Ebből a nézőpontból nézve a cselekedete sikeres, hiszen gondolhatjuk azt, hogy sikerese közeledik a Teremtőhöz. Más nézőpontból nézve azonban sikertelen is lehet, mert hétvégén elhanyagolja a családját, barátait és ahelyett, hogy minőségi időt töltene velük, távol van tőlük, így távolodik a Teremtőtől is.

Egy magasabb nézőpontból nézve talán nem is számít az eredmény, hiszen a szolgálati szándék az elsődleges és magasabb rendű a polarizációnk szempontjából.

Talán furcsa lehet az, hogy felelősségként kezelje valaki a “sikertelen” eredményt. Az idézőjel oka az, hogy épp az imént beszéltük meg, hogy ugyanaz az eredmény sikeres lehet egy nézőpontból, sikertelen egy másik nézőpontból. A kérdezőnek is feltűnt ez a megfogalmazás, miszerint felelősségként érdemes állnunk a tetteinkhez, főleg ha eredményük sikeressége kérdéses.

16.42

Kérdező: Mondanál még valamit erről a megtiszteltetés/felelősség fogalomról?

Ré: Ré vagyok. Minden felelősség megtiszteltetés; minden megtiszteltetés felelősség.

Ezt egy kulcsfontosságú hozzáállásnak gondolom. Bármilyen felelősséget is vállalunk, kapunk, azt érdemes megtiszteltetésként fogadni, kezelni. Egyrészről azért, mert a Teremtő végtelenségében ezt a feladatot vagy cselekedetet éppen ránk bízta, és ha ezt a gondolatot elfogadjuk, akkor csak megtiszteltetésként érdemes ezt kezelni. Másrészről a hozzáállásunk, alaposságunk és igyekezetünk (ami a szándék tisztasága mellett ugyanolyan fontos az előző bejegyzés alapján) is sokkal inkább megfelelő lesz.

A fordítottja szintén igaz lehet. Ha bármiféle megtiszteltetésben, elismerésben részesülünk akár cselekedeteink eredményeként vagy következményeként, akár bármi más okból, érdemes ezt felelősséggel fogadni. Nem visszaélni vele, elárulni azt, egónkat fényezni, esetleg másokat lenézni, mert az nincs összhangban a másokat szolgálók útjával. Korábban a Felelősség Törvényéről is volt már szó, amelynek a lényege az, hogy amit elértünk, megtanultunk, azt a tudást, az ahhoz tartozó tetteket fel kell vállalnunk és el kell végeznünk, különben mind a segítő tényezők, mint a fejlődés maga lelassulhat és akár vissza is eshetünk az elért szintről, hiszen “méltatlanná” válhatunk a megtiszteltetésre.

Zárógondolatként, érdemes lehet akár mottóként is az életünk részévé tenni: “minden felelősség megtiszteltetés; minden megtiszteltetés felelősség”.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

Kikristályosult gyógyító jellemzői

Ebben a bejegyzésben két fontosnak vélt gondolatra igyekszünk felhívni a figyelmet a gyógyulással, gyógyítással kapcsolatban. Amennyiben két vagy több gyógyító közül kell választanunk, a bejegyzés adhat egy nézőpontot mely segíthet, hogy eldöntsük melyiket válasszuk magunknak.

A következő kérdésben elhangzik egy kifejezés, a “kikristályosult gyógyító”. A 47.7-es kérdésre adott válaszban Ré a következő meghatározást adja a “kikristályosodásra” vonatkozóan.

47.7

Kérdező: Meg tudnád határozni, mit értesz „kikristályosult entitáson”?

Ré: Ré vagyok. Azért használtuk ezt a sajátos kifejezést, mert ennek elég pontos jelentése van nyelvetekben. Mikor fizikai anyagotokból kialakul egy kristályszerkezet, akkor az egyes molekulákban jelen lévő elemek rendezett módon kötődnek a többi molekula elemeihez. Így a rácsszerkezet szabályos, és – amikor teljesen és tökéletesen kristályos – bizonyos jellemzőkkel bír. Se nem hasad se nem törik, erőfeszítésmentesen is nagyon erős, és tündöklő, a fényt gyönyörű fénytörésre készteti, örömteli látványt nyújtva ezzel sokak számára.

Egy olyan lényként érthetjük a kikristályosult személyt, vagy gyógyítót, aki energetikai rendszerét kikristályosította, vagyis a kristályszerkezetnek megfelelő jellemzőkkel ruházta fel. Az ember energetikai rendszeréről több anyag is elérhető oldalunkon, érdemes lehet megnézni őket. Mindegyik energetikai központhoz tartozik egy-egy életterület. A kikristályosult személy az, aki életterületeit (anyagiak, párkapcsolat, önbecsülés, másokhoz való viszonyulás, és így tovább) kiegyensúlyozta, megoldotta, harmóniában működteti. “Se nem hasad, se nem törik, erőfeszítésmentesen is nagyon erős“.

66.5

Kérdező: Szeretném felderíteni a gyógyítás működési mechanizmusát a kristályosult gyógyítót véve alapul. Egy állítást teszek most, és hálás lennék, ha korrigálnád a gondolatmenetem.

Úgy tűnik számomra, hogy amint a gyógyító megfelelően kiegyensúlyozottá és az energiaközpontok tekintetében is szabaddá vált, lehetővé válik számára valami módon gyűjtőjévé vagy fókuszálójává válni a fénynek ugyanúgy, mint, vagy egyenrangú módon azzal, ahogy egy piramis működik, fölvéve vagy összegyűjtve a fényt a bal kezén át és kibocsátva azt a jobb kezén át; mely aztán valamiképp keresztülhatol a test első és hetedik csakra burkolatán, vibrációs burkán, mondhatnók tán – megadván a lehetőséget a gyógyítandó entitás energiaközpontjainak újraszervezésére. Egész biztos vagyok abban, hogy nem voltam itt teljesen kifogástalan, s talán jelentősen mellé is lőttem. Újra tudnád rendezni a gondolatomat, hogy az értelmet kapjon?

Ré: Ré vagyok. Helyes a feltételezésed, hogy a kristályosult gyógyító megfelel a Király Kamrája pozíció piramisi működésének. Van egy pár helyesbítés, amit javasolhatunk.

Először is a felhasználásra kerülő energia a polarizált értelemben használt kinyújtott kéz által kerül be a gyógyító mezőkomplexumába. Ám ez az energia a különböző energiapontokon át a gerinc alappontjához és bizonyos mértékig a lábhoz cirkulál, vagyis átmegy a gyógyító fő energiaközpontjain: keresztülcsavarog a lábon, a vörös energiaközpontnál befordul egy spirál irányába a sárga energiacentrumhoz, áthalad a zöld színű energiaközponton egy mikrokozmoszában a Király Kamrája prána energiakonfigurációjának, majd továbbmegy a kék energiaközponton át a harmadik spirálhoz, s onnét a kapun keresztül visszaküldődik az intelligens végtelenbe.

A zöld centrumból történik az, hogy a gyógyító prána a polarizált gyógyítói jobbkézbe s onnan a gyógyítandóba lép.

Megemlíthetjük, hogy vannak néhányan, akik a citromszín konfigurációt használják energiatranszferre, és ez meg is tehető, ám a hatások megkérdőjelezhetők, és – tekintettel a gyógyító, a gyógyító energia és a kereső kapcsolatára – megkérdőjelezhető a kereső hajlandósága miatt arra, hogy a gyógyító távollétében továbbra is ilyen energiatranszfereket igényeljen majd bármely valódi gyógyítás megtörténte nélkül, az át nem hatolás végett ama páncélburkolaton, amelyről beszéltél.

A válasz első részében Ré a Király Kamrájára hivatkozik, mely a Gízai nagy piramis egyik feltárt belső csarnoka. Amit a modern régészek a funkciójának tartanak, jelentősen eltér attól a gyógyító funkciótól, amit Ré közöl velünk az Egység Törvénye könyvekben például az 55.13-ban.

Két fontosnak vélt gondolatot emelnénk ki a válasz második részéből. Egyrészt, az energia a gyógyítón keresztül halad, ami azt jelenti, hogy neki magának megfelelően harmonikusnak, tisztának, rendezettnek kell lennie ahhoz, hogy ezen energia ne akadjon el valamelyik energiaközpontjában. Ezért van szó itt a kikristályosult gyógyító tevékenységéről. Vagyis egy gyógyítónak először és elsősorban önmagán érdemes dolgoznia, hogy életterületeit rendezze és képes legyen az energiát áramoltatni minél inkább akadálymentesen az élete minden területén.

A másik fontosnak vélt gondolat, hogy a zöld színű energiaközpontból halad a gyógyító energia a gyógyítandó felé. A zöld energiaközpont a szívcsakra, mely a szeretet központjaként is ismert csakra. Ezen a szinten ismerhetjük meg és fogadhatjuk el önmagunkat és így képesek lehetünk megismerni, elfogadni és szeretni másokat. Tehát a gyógyítónak szeretet-állapotban kell lennie mind önmaga, mind pedig a gyógyítandó irányába ahhoz, hogy a gyógyítás a lehető leghatékonyabb legyen.

A válasz utolsó részében Ré megjegyzi, hogy nemcsak a zöld (szív) csakra szintjén lehetséges az energia átadás, hanem a citromszín energiaközponton (solar plexus csakra vagy napfonat csakra) keresztül is. A napfonat csakra a formális, “hivatalos” kapcsolataink szintje, az önbecsülés, önértékelés, birtoklás, hatalomhoz való viszonyultság szintje. Megértésem szerint Ré azt jegyzi meg számunkra, hogy az ilyen viszonyulásból fakadó gyógyítás sikeressége kérdéses, mert ez egyfajta függőségi viszonyt alakíthat ki a gyógyító és a gyógyulni vágyó között abból fakadóan, hogy nincsenek megoldva az alacsonyabb energiaközpontok szintjei.

Milyen a kikristályosult gyógyító hozzáállása a gyógyítandóhoz?

66.15

Kérdező: Ez a [gyógyulás iránti mély] vágy vagy akarat, amely az idő/tér részlegen keresztül operál, csak a gyógyított entitás hatásköre, vagy a gyógyítóé is, a kristályosult gyógyítóé is?

Ré: Ré vagyok. Szabadjon kihasználnunk ezt az alkalmat annak kimondására, hogy ez a Teremtő tevékenysége. Közelebbről válaszolva meg kérdésedet, a kristályosult gyógyítónak nincs akarata. Egy lehetőséget kínál fel a kimenetelhez való kötődés nélkül, mivel tudatában van annak, hogy minden egy és hogy a Teremtő ismeri meg Önmagát.

A kikristályosult gyógyító tehát nem “akarja” meggyógyítani a másikat. De nem is “nem-akarja” meggyógyítani. Kötődés nélkül végzi a szolgálatát, tudva azt, hogy a Teremtő Ön-megismerési folyamata történik valójában, miközben Ő maga energiaközpontjait folyamatosan egyensúlyban tartva szeretet áraszt. Ez talán a valódi egyensúlyi hozzáállás a gyógyítás kérdésköréhez.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

« Régebbi bejegyzések

© Az Egység Törvénye könyvek szerzői jogának tulajdonosa az L/L Research.

Adatkezelési irányelvek