Kategória: Szolgálat (1 / 2 oldal)

Tetteink eredményének nézőpontja

október 23, 2022 /

Mások szolgálata mentén elkerülhetetlenek a cselekedetek. Ha pedig cselekszünk, annak szinte biztosan lesz valamilyenfajta eredménye, következménye. Ebben a bejegyzésben az eredményekhez való hozzáállásnak egy olyan nézőpontját igyekszünk bemutatni, melyet az Egység Törvénye könyvekből megismerhetünk.

Ezen bejegyzés mellé érdemes lehet elolvasni a tetteink szándéka vagy eredménye számít jobban? valamint a Felelősség Törvénye cikkeket.

Korábban már volt szó arról, hogy tetteink szándéka vagy eredménye számít jobban. Abban a cikkben azt mondtuk, hogy a szándék fontosabb, mint az eredmény, amennyiben szándékunk tiszta, másokat szolgáló, és megtettük amit tudtunk azért, hogy jól alakuljanak az eredmények. Most azt vizsgáljuk meg, hogyan érdemes viszonyulnunk az eredményekhez.

Az egyiptomi piramisok (részleges) funkcióinak bemutatása során a kérdező is az eredményekről érdeklődött.

23.10

Kérdező: Köszönöm. Összességében mi mondható el a piramis sikeréről? Értem, hogy a piramisoknak a tudatossági szint remélt megemelésében, amire őket terveztétek, nem lett sikerük, ám kellett származzon belőlük némi siker is.

Ré: Ré vagyok. Kérünk, emlékezzetek rá, hogy mi az Együttérzés Testvérei közül valók vagyunk. Ha akár csak egyvalaki is megmenekült bánatától az Egy Teremtő látomásához jutva, akkor már nem beszélhetünk kudarcról.

Nehézségeink abban a megtiszteltetés/felelősségben rejlenek, hogy kijavítsuk az Egység Törvényének eltorzulásait, melyek akkor keletkeztek, amikor ezen entitásoknak segíteni próbáltunk. A torzulásokat felelősségeknek kell tekinteni, semmint hibáknak, a keresésükben inspirációhoz jutott keveseket pedig kísérletünk egyedüli indokának.

Vagyis [megítéléstől függően] azon paradox helyzetben lehetünk, hogy ha valaki megvilágosodást élt meg, akkor, mint mondod, sikeresek voltunk egyfelől, ha mások helyzete ugyanakkor még elkeserítőbb és zavarosabb lett, akkor elbuktunk másfelől. Ezek a ti kiértékeléseitek. Mi továbbra is kitartunk amellett, hogy szolgálni törekedtünk.

A válaszból kiderül, ha folyamatosan tudatában vagyunk az Egység Törvényének, akkor egységben látunk mindent. Nincs sikertelenség, ha a cselekedetünk eredményeképp akár csak egyvalaki is a Teremtőhöz közeledik. Gondoljunk bele, ha elfogadjuk az Egység Törvényét, akkor ha valaki közeledik a Teremtőhöz, akkor mindenki közeledik hozzá.

A válasz második felében egy érdekes hozzáállást ismerhetünk meg. Ré azt mondja, cselekedeteik eredményeképp az Egység Törvénye nem olyan tisztán maradt fenn, mint ahogyan Ők át próbálták adni, és az ilyen „sikertelen” eredményt felelősségnek kell tekinteni. Az, hogy volt aki a Teremtőhöz közelebb került hatásukra, az cselekedeteik egyetlen indoka (a szándék tisztaságára utalnék a korábbi bejegyzésben).

Látható tehát, hogy az eredmények csak nézőpont kérdése, hogy sikeresnek vagy sikertelennek értékelhető. Ez az emberi, harmadik denzitásbeli kiértékelés, mely szinte mindig duális. Valami vagy jó vagy rossz, vagy sikeres vagy sikertelen, világos vagy sötét, kicsi vagy nagy, és így tovább. Dualitásban tudunk gondolkodni, működni alapesetben, azonban magasabb szintről nézve a dualitás mindkét oldala igaz lehet. Például, valaki minden hétvégén jótékonysági munkát végez. Itt egy példa egy fodrász férfire, aki minden hétvégén ingyen levágja a haját a hajléktalanoknak. Ezen cselekedetének eredményeképp gyakorolja a szeretetet, az önzetlen szolgálatot. Ebből a nézőpontból nézve a cselekedete sikeres, hiszen gondolhatjuk azt, hogy sikerese közeledik a Teremtőhöz. Más nézőpontból nézve azonban sikertelen is lehet, mert hétvégén elhanyagolja a családját, barátait és ahelyett, hogy minőségi időt töltene velük, távol van tőlük, így távolodik a Teremtőtől is.

Egy magasabb nézőpontból nézve talán nem is számít az eredmény, hiszen a szolgálati szándék az elsődleges és magasabb rendű a polarizációnk szempontjából.

Talán furcsa lehet az, hogy felelősségként kezelje valaki a „sikertelen” eredményt. Az idézőjel oka az, hogy épp az imént beszéltük meg, hogy ugyanaz az eredmény sikeres lehet egy nézőpontból, sikertelen egy másik nézőpontból. A kérdezőnek is feltűnt ez a megfogalmazás, miszerint felelősségként érdemes állnunk a tetteinkhez, főleg ha eredményük sikeressége kérdéses.

16.42

Kérdező: Mondanál még valamit erről a megtiszteltetés/felelősség fogalomról?

Ré: Ré vagyok. Minden felelősség megtiszteltetés; minden megtiszteltetés felelősség.

Ezt egy kulcsfontosságú hozzáállásnak gondolom. Bármilyen felelősséget is vállalunk, kapunk, azt érdemes megtiszteltetésként fogadni, kezelni. Egyrészről azért, mert a Teremtő végtelenségében ezt a feladatot vagy cselekedetet éppen ránk bízta, és ha ezt a gondolatot elfogadjuk, akkor csak megtiszteltetésként érdemes ezt kezelni. Másrészről a hozzáállásunk, alaposságunk és igyekezetünk (ami a szándék tisztasága mellett ugyanolyan fontos az előző bejegyzés alapján) is sokkal inkább megfelelő lesz.

A fordítottja szintén igaz lehet. Ha bármiféle megtiszteltetésben, elismerésben részesülünk akár cselekedeteink eredményeként vagy következményeként, akár bármi más okból, érdemes ezt felelősséggel fogadni. Nem visszaélni vele, elárulni azt, egónkat fényezni, esetleg másokat lenézni, mert az nincs összhangban a másokat szolgálók útjával. Korábban a Felelősség Törvényéről is volt már szó, amelynek a lényege az, hogy amit elértünk, megtanultunk, azt a tudást, az ahhoz tartozó tetteket fel kell vállalnunk és el kell végeznünk, különben mind a segítő tényezők, mint a fejlődés maga lelassulhat és akár vissza is eshetünk az elért szintről, hiszen „méltatlanná” válhatunk a megtiszteltetésre.

Zárógondolatként, érdemes lehet akár mottóként is az életünk részévé tenni: „minden felelősség megtiszteltetés; minden megtiszteltetés felelősség”.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

Az eredményt hozó tanulási mód

május 22, 2022 /

Ebben a bejegyzésben a tanulás egy lehetséges módját igyekszünk bemutatni az Egység Törvénye könyvek alapján, melyet alkalmazva eredményekre számíthatunk.

A kérdező a negyedik könyv Tarot elemzési kérdései során le szeretné cserélni azokat a Tarot képeket, amelyeket addig használtak, ugyanis szerzői jogok miatt nem publikálhatják a képeket a könyvekben. Arra kíváncsi, van-e jelentősége annak, hogy mely Tarot készletből származó képeket használják. A válaszból megtudhatjuk, hogy Ré szerint mi lehet az egyik legfontosabb tényező a tanulás során.

99.6

Kérdező: Van már egy másik tarot képsorunk is. A Royal Road képekként fogunk hivatkozni rájuk, mivel ez a címe annak a könyvnek, amelyikből valók. Hasonlóak, de némely esetben különböznek C.C. Zain képeitől. E két sorozat közül melyik áll közelebb Ré eredeti szándékához? Ha pedig ez vegyes, akkor mondd meg.

Ré: Ré vagyok. A tanítás/tanulás dinamikájával leghatékonyabban együtt mozgó vezérelv az állandóság. Feltárhatjuk az archetípusi elmét annak a képsornak a használatával, melyet a Fathmanként ismert készített, vagy használhatjuk azt, amelyiket eddig használtunk.

Ami azt illeti, a jelenleg használton vannak némi finomságok, melyek gazdagítják a kérdezést. Mint mondtuk, ez a képsor nem az, amit mi átadtunk. Ez nem anyag. Használhatnánk származtatott tarot készletek bármelyikét. Habár ennek a kérdező legjobb belátása szerint kell történnie, javasoljuk az egyik és csak az egyik eltorzult képsor megtartását a kérdezéshez, és megjegyezzük, hogy a képek, amiket most használtok, jók.

Először a válasz második felét nézzük meg. A válasz második felében Ré azt mondja, nem igazán lényeges melyik Tarot készletet használja a kérdező. Annyit javasol, hogy ne keverje őket, hanem vagy csak az egyikből, vagy csak a másikból dolgozzon/kérdezzen az ülések során.

A – véleményem szerint – kiemelten fontos gondolat a válasz első felében hangzik el: „A tanítás/tanulás dinamikájával leghatékonyabban együtt mozgó vezérelv az állandóság”. Vagyis az állandóság az az elv, az a hozzáállás, amely a leghatékonyabb a tanulás során. Érdemes igyekezni állandóan a tanult anyaggal (tananyaggal) foglalkozni. Legyen ez a tan akármi, ha állandóan, nap mint nap azzal foglalkozunk, eredményekre számíthatunk.

Például valaki festeni tanul. Ha a tanuló minden nap rászánja az időt és egy-két órát festést gyakorol, foglalkozik vele, szabadidejében könyveket olvas a témában, számíthat arra, hogy hamarosan szép festményt készít. Ha valaki teniszezni tanul, és minden nap gyakorol és foglalkozik vele, hamarosan szintén eredményre számíthat. Akármit tanuljon egy tanuló, ha hatékony akar lenni a tanulásában, érdemes, hogy igyekezzen állandóan azzal foglalkozni. Ha nem így tesz, az eredmények valószínűleg nehezebben jönnek. Ha mondjuk a spanyol nyelvet akarjuk megtanulni, de csak heti kétszer foglalkozunk vele, amikor a spanyol órák vannak a nyelviskolában, beláthatjuk, hogy nem valószínű, hogy tökéletesen elsajátítjuk a spanyol nyelvet.

Ugyanez igaz a szellemi úton történő tanulásra is. Ha valaki szeretne haladni és eredményeket elérni a szellemi úton, érdemes az állandó tanulásra törekednie. Mit jelent ez a gyakorlatban? Érdemes minden nap olvasni a témában, végezni a testi-, szellemi-, és lelki gyakorlatokat és amikor csak teheti az ember, a szabadidejében azzal foglalkozni. Egy idő után azt vesszük észre, hogy a folyamatos igyekezet hatására átalakul az életünk és állandó tanulásban létezünk majd. Belátható, hogy ez jóval hatékonyabb tanulási mód lehet, mintha csak ekkor-akkor, vagy csak amikor kedvünk van hozzá, foglalkozunk a tanulás tárgyával.

Ahhoz, hogy képesek legyünk mindig a tanulás tárgyával foglalkozni, szükséges a személyiségünk megfegyelmezése. Kísértések, lustaság, kishitűség, kételyek meg fognak jelenni az úton és ezeken túllépni valószínűleg azok képesek csak, akik ezek ellenére is folytatják a tanulást. Akinek még nincs ilyen jellegű tapasztalata és ki szeretné próbálni, határozzon el valami önfejlesztő jellegűt. Például 30 napon keresztül minden reggel 15 percet olvasson egy könyvből, amivel régóta nem halad már. Valószínűsíthető, hogy a 30 nap alatt meg fog jelenni néhány olyan dolog, ami megnehezíti, hogy a reggeli 15 perc olvasás megtörténjen.

Önmagunk megfegyelmezésének fontosságát – különösen a szellemi úton haladás esetén – talán a következő kérdés-válasz pár is megvilágítja:

74.10

Kérdező: Mármost, a személyiségbeli önfegyelmezést egy mindenek fölé tornyosuló munkaként látom bárki előtt, aki az evolúció folyamatával tudatosan tisztába került. Igazam van-e ezzel a kijelentéssel?

Ré: Ré vagyok. Meglehetősen.

Amennyiben a tanulásban haladunk és elkezdenek megjelenni az eredmények, felelősségünké válik az, hogy az életünkben, mások javára és szolgálatára alkalmazzuk is a tanultakat, ahogyan ezt a Felelősség Törvénye bejegyzésben korábban már tárgyaltuk.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

Tetteink szándéka vagy eredménye számít jobban?

január 20, 2022 /

Bizonyára hallottuk már azt a mondást, hogy „a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve”. Ezt általában annak kifejezésére használják, hogy az is okozhat kárt, bajt, akit a legjobb szándék vezet, ezért elsősorban nem a szándék, hanem az eredmény alapján ítélik meg a cselekedeteinket.

Az Egység Törvénye könyvek egyik válasza alapján ebben a bejegyzésben megvizsgáljuk a tetteink szempontjából a szándék és eredmény viszonyát.

96.4

Ré: Ré vagyok. …
Megjegyezhetjük, hogy ahogy minden egyes entitás igyekszik minden pillanatban még szorosabban eggyé válni a Teremtővel de alatta marad ennek, ugyanígy iparkodnak a fizikai makulátlanságra, de el nem érik azt. Mindkét esetben a szándék tisztasága és a kivitelezés alapossága értékelődik. A kísérlet és a cél közötti eltérést sehol nem jegyzik és jelentéktelennek tekinthető.

A válaszból megtudhatjuk, hogy érdemes igyekezni a tökéletesség (makulátlanság) elérésére, azonban az egy abszolútum. Mindig lehet valami jobb, több, nagyobb, „akármibb”, hiszen a Teremtés végtelen. Ezért érdemes elfogadnunk, hogy noha törekednünk kell a tökéletességre, „alatta maradunk”. Ez azonban nem mentesít az alól, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk.

Ré két tényezőt emel ki, amelyek alapján „kiértékelődik”, hogy az adott tettünk önmagunk-, vagy mások szolgálata irányába polarizál. Ez a két tényező „a szándék tisztasága és a kivitelezés alapossága„. Amennyiben a szándékunk „jó”, vagyis a mások szolgálata irányába mutat és a kivitelezést illetően megtettük, ami tőlünk telt, akkor a tett a „jó” irányba számít be életünkben, vagyis jó tettnek minősül, még akkor is, ha az eredmény nem a szándékunk szerint sikerült.

Vegyünk egy példát: a barátom költözik és megyek segíteni neki pakolni. A pakolás közben véletlenül elejtem a mosógépet és az tönkremegy. Nézhetjük ezt az esetet úgy, hogy jobb lett volna, ha nem is segítek, mert akkor nem okoztam volna kárt. Az eredmény szempontjából nézve – jó szándékkal ugyan – de rosszat tettem neki. A másik nézőpont, amelyet véleményem szerint Ré válaszából megérthetünk, a következő. A szándékom jó volt, hiszen segíteni akartam a költözésben, hogy könnyebben és gyorsabban megtörténjen a barátom számára. Milyen volt a „kivitelezés alapossága”? Odafigyelve emeltem meg a mosógépet? Elpakoltam az útból, ahol cipelni kellett? Esetleg lusta és/vagy figyelmetlen voltam szétnézni? Ha megtettem mindent, ami tőlem telt, akkor ez a tett akkor is jónak minősül, ha rosszul sült el.

Hasonló szituációban érdemes lehet a tetteinket a következő módon felmérni: a szándékom tiszta és másokat szolgáló? Megtettem minden tőlem telhetőt, hogy úgy alakuljon, ahogy a legjobb? Ha mindkettőre igen a válaszunk, akkor nem érdemes magunkat hibáztatni vagy más módon bántani, csak azért, mert nem úgy alakult az eredmény, mint szerettük volna.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

Elvek a gyógyító tevékenységek végzéséhez

július 22, 2021 /

A harmadik denzitásban a mások szolgálatának egyik – magasabb szintű – formája az a tevékenység, amit gyógyításnak hívunk. A gyógyítás kifejezés alatt itt nemcsak tényleges betegségek megszüntetését értjük, hanem bármilyen olyan tevékenységet, amitől a másik személy jobb állapotba kerül testileg, lelkileg vagy tudatilag. Manapság sokan végeznek valamiféle spirituális gyógyító tevékenységet, noha ezek a tevékenységek jó szándékkal történnek, érdemes odafigyelni néhány elvre.

A gyógyító tevékenységek általában vagy egyéni kezelések (pszichológiai beszélgetések, coaching jellegű segítségnyújtás, energiakezelések, masszázs, stb.) vagy csoportos tevékenység (mozgásterápia, családállítás, közös gyakorlás, csoportos meditáció, stb.) keretében zajlik. Az Egység Törvénye könyvekben megismerhetünk egy kiegyensúlyozott hozzáállást ezen tevékenységekhez. Megjegyezzük, hogy a téma jóval nagyobb, mint egy bejegyzés terjedelme, ezért akit ezen téma jobban érdekel, azok számára mindenképpen javasoljuk az Egység Törvénye könyveket tanulmányozni. Ez a bejegyzés nem teljességében tárgyalja ezt a kérdéskört.

66.10

Kérdező: Filozófiailag mi a különbség aközött, ha egy elme/test/lélek komplexum gyógyítja meg önmagát mentális – hogy úgy mondjam – konfiguráció révén, vagy ha egy gyógyító gyógyítja meg?

Ré: Ré vagyok. Félreértésben vagy. A gyógyító nem gyógyít. A kristályosult gyógyító egy csatorna az intelligens energia számára, mely lehetőséget kínál az entitásnak, hogy az meggyógyítsa önmagát.

Semmi esetben sincs másik leírása a gyógyításnak. Ennek következtében különbség sincs addig, amíg a gyógyító soha nem közelít meg olyat, akinek segítségkérése azelőtt nem jutott el hozzá. Ez kultúrátok bevettebb (hagyományos) gyógyítóira is igaz, és ha ezek a gyógyítók képesek volnának csak annak teljes felismerésére, hogy ők csupán a gyógyulás lehetőségének felajánlásáért felelősek és nem a gyógyulásért, akkor sok ezek közül az entitások közül egy tévesen felfogott felelősség roppant terhét érezné leesni válláról.

Néhány igen fontos kijelentés hangzik el (véleményem szerint) ebben a válaszban.

Akik komolyan foglalkoznak a gyógyítással, (pl. hagyományos orvosok) megerősítik, ha a páciens „nem akar” meggyógyulni, ők semmit sem tudnak tenni. A gyógyulást igyekeznek és tudják segíteni, és ugyan vannak életmentő beavatkozások, de hosszútávon, ha a páciens nem akar meggyógyulni, nem is fog. Ez érthető is „a gyógyító nem gyógyít” kijelentésből következően. Egy tiszta és jó állapotban lévő gyógyító tényleges tevékenysége tehát nem a gyógyítás, hanem az Egy Végtelen Teremtő Szeretetének (intelligens energiának) a csatornázása a beteg felé, amellyel találkozva a beteg meggyógyíthatja Önmagát. Ez jelentős különbség a hétköznapi hozzáálláshoz képest, ahol sokszor a beteg a gyógyítótól várja azt, hogy meggyógyítsa, vagy a gyógyító önmagának tulajdonítja azt az eredményt, hogy a beteg meggyógyult.

Elhangzik a „kristályosult” jelző annál a gyógyítónál, aki képes csatornává válni az intelligens energiára. A szójegyzék „k” betűjénél igyekeztünk ezt a kifejezést minél kevésbé torzítva körülírni. Megértésünk szerint, a „kikristályosult” jelző itt megfeleltethető az „energiaközpontok tekintetében kiegyensúlyozott” kifejezésnek.

Fontosnak gondoljuk kiemelni azt is, hogy a gyógyításnál ugyanúgy elsődleges a Szabad Akarat figyelembe vétele, mint bármely másokat szolgáló tevékenységnél. „A gyógyító soha nem közelít meg olyat, akinek segítségkérése azelőtt nem jutott el hozzá”. A hétköznapi orvoslásban is úgy van, hogy a beteg keresi fel az orvost és kéri a segítségét. Mindenféle gyógyítási tevékenységnél érvényesnek gondoljuk tehát azt az elvet, hogy ha a beteg nem kéri a segítséget, akkor a gyógyító nem avatkozik be a folyamatba a beteg beleegyezése nélkül. Ezzel ugyanis a minden entitás alapjogát, a Szabad Akaratot vesszük el a másiktól. A Szabad Akarat fontosságáról egy másik bejegyzésben már volt szó, illetve beszéltünk róla, mint az Egy Végtelen Teremtő „elsődleges torzulásainak” egyike.

Végül pedig, a fenti válasz megnyugtató lehet mindenkinek aki bármilyen gyógyító tevékenységet végez akár átmenetileg, akár hivatásszerűen. Mivel nem a gyógyító gyógyít, ezért ha nem sikerül meggyógyítani a beteget, az nem a gyógyító kudarca, ugyanúgy ahogy a sikeres gyógyítás nem a gyógyító sikere. A gyógyítónak, különösen ha hivatásos, komoly feladata és felelőssége van, hogy „kikristályosítsa” Önmagát (máshogy fogalmazva kitisztítsa az energetikai blokkjait, kiegyensúlyozza energiaközpontjait). Ez nem kis munka és nem érdemes a fontosságát és jelentőségét lebecsülni.

66.15

Kérdező: Ez a vágy vagy akarat, amely az idő/tér részlegen keresztül operál, csak a gyógyított entitás hatásköre, vagy a gyógyítóé is, a kristályosult gyógyítóé is?

Ré: Ré vagyok. Szabadjon kihasználnunk ezt az alkalmat annak kimondására, hogy ez a Teremtő tevékenysége. Közelebbről válaszolva meg kérdésedet, a kristályosult gyógyítónak nincs akarata. Egy lehetőséget kínál fel a kimenetelhez való kötődés nélkül, mivel tudatában van annak, hogy minden egy és hogy a Teremtő ismeri meg Önmagát.

Amikor egy gyógyító már kiegyensúlyozta energiaközpontjait (életterületeit) és harmóniában van, nincs önálló akarata arra, hogy gyógyításon. Másként fogalmazva nem ragaszkodik ahhoz, hogy „meggyógyítsa” a beteget. Aki hozzá fordul, felajánlja a lehetőséget a gyógyulni kívánónak azáltal, hogy rajta keresztül megnyilvánulhat a Teremtő intelligens energiája és a gyógyulni kívánó, amennyiben képes ezt befogadni, meggyógyíthatja önmagát.

A Bibliában, ha megvizsgáljuk Jézus Krisztus csodás gyógyításait, mindig úgy fogalmazott, hogy „Menj el, és legyen a te hited szerint” (Mt. 8.5), „Menj el, a hited megtartott téged.” (Mk. 10.52). Nem úgy fogalmaz, hogy Ő a gyógyító, hanem a Teremtőbe vetett hit, és Ő maga a közvetítő a Teremtő (az Atya felé).

Az energiaközpontok kiegyensúlyozásáról bővebben beszélünk az energiaközpontok kiegyensúlyozásának fontossága videóban valamint többek között az energiaközpontjaink kiegyensúlyozása bejegyzésben.

75.35

Kérdező: A harmadik denzitásban bárki megvalósíthat valamilyenfokú gyógyítást, amennyiben rendelkezik a megfelelő akarattal, vágygyal és polaritással, vagy pedig ehhez az energiaközpontoknak egy minimális egyensúlya is szükséges a gyógyító részéről?

Ré: Ré vagyok. Bármely entitás, bármikor, egy pillanat alatt megtisztíthatja és kiegyensúlyozhatja az energiaközpontjait. Sokszor ezért normál esetben meglehetősen elzáródottak, legyöngültek és eltorzultak a szeretet és erős akarat révén ideiglenes gyógyítókká válhatnak. A természettől fogva gyógyítóvá váláshoz az illetőnek csakugyan ki kell képeznie magát a személyiségbeli önfegyelmezésekben.

Bármikor képesek lehetünk megtisztítani energetikai blokkjainkat, kiegyensúlyozatlanságunkat. Érdemes kipróbálni, hogy ez tényleg lehetséges. Például, a következő alkalommal amikor valakire megharagszunk (ez valószínűleg narancs (második csakra) vagy sárga szín(t)ű (harmadik csakra) blokk lesz), próbáljuk meg, hogy egy pillanat alatt változtatunk a hozzáállásunkon. Ehhez szükséges, hogy tudatosak legyünk a pillanatban és az érzelmeink mellett az eszünk is „kéznél legyen”. Meg fogjuk látni, hogy némi gyakorlással lehetséges az érzelmeket nem elfojtani, hanem „mederbe terelni”. Akire egy perccel ezelőtt még idegesek és dühösek voltunk, képesek lehetünk megértéssel és szeretettel fordulni hozzá, köszönhetően az energiaközpontjaink tudatos kiegyensúlyozásának. Ebben a pillanatban képesekké váltunk árasztani a Teremtő Fényét és Szeretetét.

A tartósan kiegyensúlyozott állapot elérése a legtöbbünk számára nagy munkát jelent. Amennyiben hivatásszerű gyógyítókká kívánunk válni, a felelősség törvénye miatt nem kerülhetjük el a személyiségünk megfegyelmezését, miáltal tartósan képessé válunk arra, hogy az Egy Végtelen Teremtő Intelligens Energiáját csatornázni tudjuk a világba.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

A „Ré kapcsolat” negyvenedik évfordulója

január 15, 2021 /

Az Egység Törvénye könyvek lejegyzésének alapja, a „Ré kapcsolat” 40 évvel ezelőtt, 1981. január 15-n kezdődött. Az L/L Research kutatócsoport a szokásos csoportos meditációját végezte ezen a napon. Az összejövetel során Carlán keresztül egyszercsak megszólalt egy hang: „Ré vagyok„. Ezzel kezdetét vette az a több, mint három éves időszak, mely során 106 ülés alatt több, mint 2600 kérdést sikerült feltenni egy hatodik denzitású társas memómrai komplexumnak, aki(k), mit Ré azonosították magukat. Ennek a három éves munkának eredménye az Egység Törvénye könyvek lejegyzése.

Az Egység Törvénye könyvekben Ré csak válaszokat ad a feltett kérdésekre azért, hogy a kérdező és a csoport szabad akaratát tiszteletben tartsa és ne befolyásolja a kutatási irányt. Ezért felmerülhet a kérdés, hogy mért kezdeményezett és döntött úgy Ré, hogy megszólal?

1.0

Ré: Ré vagyok. Még nem szóltam ezen az instrumentumon keresztül. Várnunk kellett, hogy pontosan behangolódjék, mivel egy keskeny sávú vibrációt küldünk. Köszöntünk benneteket a Végtelen Teremtőnk szeretetében és fényében.

Figyeltük a csoportotokat. Hívást éreztünk a csoportotoktól, mivel szükségetek mutatkozott a médiumi közvetítés által nyújtandó tapasztalatok diverzitására, mely egy intenzívebb – vagy ahogy ti mondanátok, magasabb szintű – megközelítést jelent testetek, tudatotok és lelketek illúzió-mintázatának tanulmányozási rendszeréhez, amit úgy
neveztek, hogy az igazság keresése. Reméljük, hogy egy valamelyest eltérő nézőponttal szolgálhatunk számotokra az információkról, melyek mindig és örökké ugyanazok.

A Végtelen Teremtőt Szolgáló Bolygók Konföderációjának csak egy fontos kijelentése van. E kijelentés, barátaim, mint tudjátok is, hogy „minden dolog, minden élet, a teremtés egésze egy eredeti gondolat része”.

Végiggyakorlunk minden csatornát, ha sikerül. A mi nyalábunk vétele valamelyest nagyobb bravúr, mint némely szélesebb vibrációs csatornáé, amiket inkább bevezető és középhaladó jellegű munkákra más tagok nyitottak meg.

Időzzünk el egy pillanatra a gondolat fogalmán. Mit jelent, barátaim, gondolkodni? Elgondolkodtatok-e ma? Milyen gondolatokat gondoltatok ma? Mely gondolatotok volt az eredeti gondolat része? Gondolataitok közül hánynak állt középpontjában a teremtés? Volt-e bennük szeretet? És volt-e önként nyújtott szolgálat? Nem egy materiális univerzum részei vagytok. Egy gondolat részei vagytok. Olyan bálteremben táncoltok, ahol nincs anyag. Táncoló gondolatok vagytok. Testetek, elmétek és lelketek némiképp szeszélyes utakat bejárva mozgatjátok, mivel még nem teljesen értettétek meg a felfogást, miszerint az eredeti gondolat részei vagytok.

Az L/L Research kutatói, Don Elkins, Carla Reckert és Jim McCarty tehát készen állt és szükségük volt egy „magasabb szintű” igazság keresésére és noha nem mondták ki, ez a vágy és szándék tette lehetővé, hogy Ré kapcsolatba lépjen velük. Megjegyezzük, hogy ekkorra már több évtizedes keresés, meditációs tapasztalat és földönkívüli jelenségek kutatási információjával rendelkezett Don, Carla és Jim csoportja. További anyagok ezekről a Ré kapcsolatot megelőző kutatásokról az L/L Research honlapján a Transcripts Library menüpontban érhető el, angol nyelven, 1972-től napjainkig.

„Honnan” jött és mi a szándéka Ré-nek?

1.1

Kérdező: Úgy tűnik, hogy a Konföderáció tagjainak kimondott céljai vannak. Rád is igaz-e ez, és ha igen, mondanál nekünk valami közelebbit arról, hogy mi a szándékod?

Ré: Ré vagyok. Most kommunikálunk. Nekünk is megvan a magunk helye. Mi már nem a Szeretet vagy a Fény szerintiek vagyunk, hanem azok közül, akik az Egység Törvénye szerintiek. A mi vibrációnkban a polaritások harmonizálnak, a komplexitások leegyszerűsödnek, a paradoxonoknak megoldásuk van. Mi egyek vagyunk. Ez a mi természetünk és célunk.

A ti bolygótokon mi idősnek számítunk, és változó mértékű sikerrel szolgáltuk az Egy, Egység, Egységesség Törvényének továbbítását népeitek felé. Jártuk a Földeteket. Láttuk társaitok arcát. A Konföderáció sok tagjáról ugyanez nem mondható el. Azt találtuk, hogy ez nem vezet eredményre. Mindamellett nagy felelősséget éreztük aztán, hogy megmaradjunk ama kapacitásban, hogy torzulásokat és hatalmakat, melyeket az Egység Törvényére aggattak, eltávolítsunk. Ezt tesszük továbbra is, amíg – mondjuk úgy – a ciklusotok, a maga rendje és módja szerint véget nem ér. Ha nem ez, akkor a következő. Nem vagyunk részei időnek, és ennélfogva veletek lehetünk időitek bármelyikében.

Ré tehát az Egység denzitásából, a hatodik denzitásból szól hozzánk. A csoport a Ré kapcsolatot megelőzően negyedik („Szeretet”) és ötödik („Fény” – tudás) denzitású entitásokkal kommunikált (lásd Transcript Library). Ré szándéka, hogy az Egység Törvénye üzenetét átadja számunkra, mivel az emberiség egy része készen áll ennek az információnak a befogadására. Nem először közvetíti felénk az információt és azt is kijelenti, hogy jártak (meg is testesültek) a Földünkön, azonban ez a tanítási mód nem volt hatékony. Tanításaikat elferdítették, Őt pedig istenitették, pedig testvérekként jöttek. Így visszavonultak a földi síkról, azonban velünk maradnak addig, amig ezek a torzítások, elferdítések eltávolításra nem kerülnek.

Az Egység Törvénye lényegét Ré már az első ülés során megfogalmazza számunkra.

1.7

Kérdező: (A kérdés elveszett, mert a kérdező túl messze ült a magnótól, így a beszéde nem hallatszódik.)

Ré: Ré vagyok. Tekintsétek úgy, ha gondoljátok, hogy az univerzum végtelen. Ez idáig nem lett igazolva vagy cáfolva, de biztosíthatunk benneteket afelől, hogy saját magatoknak, a felfogásotoknak és annak, amit a keresésetek útjának mondanátok, vagy az érzékeléseteknek a mindenséget illetően, soha nincs vége.

Abból, ami végtelen, nem lehet több, mert a számosság véges fogalom. Ahhoz, hogy végtelen legyen, azonosítanotok vagy definiálnotok kell a végtelent mint egységet, máskülönben a kifejezésnek nincs megfelelője vagy értelme. Egy Végtelen Teremtőben csak egység van. Láttatok egyszerű példákat az egységre. Láttátok a prizmát, amely megmutatja az összes színt, ami a napból ered. Ez egy leegyszerűsített példa az egységre.

Igazából nincs helyes vagy helytelen. Nincs polaritás, mert egyszer minden összebékül táncotok egy pontján a tudat/test/lélek komplexumon át, amellyel magatokat szórakoztatjátok különböző módokon torzítva e jelen időszakban. Ez a torzítás semmi esetre sem szükséges. Ezt ki-ki maga választja egy alternatívaként a minden dolgot összekötő gondolat teljes egységének megértésére. Itt nem hasonló entitásokról vagy dolgokról beszélünk. Ti vagytok minden dolog, minden lény, minden érzés, minden esemény, minden helyzet. Ti vagytok az egységesség. Ti vagytok a végtelenség. Fény/szeretet vagytok, szeretet/fény vagytok. Vagytok. Ez az Egység Törvénye.

Ez a hatodik denzitás nézőpontja és igazsága. A jelen (harmadik) denzitásunkban emberként tapasztalunk polaritásokat, elkülönülést, helyest, helytelent, stb. de végsősoron ez csupán látszat, felület és valójában az Egységes Végtelennek a különböző arculatai, nézőpontjai. Előbb-utóbb „minden összebékül” a „táncunk egy pontján” és fel fogjuk ismerni az Egységet.

Tudunk-e tenni azért, hogy mi magunk vagy mások közeledjenek az Egység felismerése felé?

1.10

Kérdező: Más kérdés. Lehetséges-e más entitások megértésében gyorsítást kelteni, vagy minden erőfeszítés … önmagunkra … ? (nem hallható). Más szóval, ha egy egyén erőfeszítéseket tesz arra nézve, hogy általánosságban katalizátorként működjék a planetáris öntudatra ébresztés fokozása céljából, jelenthet-e ez valamilyen segítséget ez irányban, vagy azon kívül, hogy önmagára hatással van, mást nem érhet el vele?

Ré: Ré vagyok. Két részletben fogunk válaszolni a kérdésedre, mely részletek egyenlő fontossággal bírnak.

Először is, meg kell értened, hogy a megkülönböztetés saját magad és mások között nem látható a mi számunkra. Mi nem tekintjük úgy, hogy szétválasztás létezne az általad személyiségként kivetített torzulás tudatosság-növelő törekvései és az általad másik személyiségként kivetített torzulás között. Ebből a megfontolásból tehát tanulni ugyanazt jelenti, mint tanítani, hacsak nem valami mást tanítasz, mint amit tanulsz, mert ez esetben vajmi kevés jót tettél magadnak/nekik. Ezen a felfogáson érdemes eltöprengened a tudat/test/lélek komplexumoddal, mivel ez egy olyan torzulás, ami a tapasztalataid részét képezi jelen nexusban.

A hatodik denzitás, az Egység denzitása szintjéről nézve nincs elkülönülés. Csak Egység létezik. Tehát nincs különbség például az „én” és a „te” között, így nincs különbség például a tanulás és tanítás között sem, hiszen mind a tanuló, mind a tanító „magunk vagyunk”.

Válaszunk második részéhez fordulva hadd mondjuk ki saját, noha korlátolt felfogásunkat.

A csoport-személyiségű öntudat a közös felfogás egy állapota a tudat/test/lélek komplexumok azon többi torzulásával, akik a tudat/test/lélek komplexum-egyén vagy -csoport közvetlen közelségében találhatók. Vagyis mi beszélünk hozzátok és közben elfogadjuk mind a saját, mind a ti torzulásaitokat azért, hogy kinyilatkoztassuk a mindenség törvényeit, különös tekintettel az Egység Törvényére. Nem vagyunk elérhetők az emberek nagy tömege számára, minthogy a kommunikációnak itt nem egy könnyen megérthető módjáról vagy egy könnyen emészthető filozófiáról van szó. Lényünk ennek ellenére remélhetőleg a tanítási törekvés egy éles példáját képezi, annak mind
szükségességére, mind majdhogynem reménytelenségére nézve.

E kis csoport minden tagja igyekszik felhasználni, megemészteni, változatokká szőni az információkat, melyeket eme instrumentum tudat/test/lélek csatornáiba torzítás nélkül küldünk. A kevesek, akiket megvilágosítotok azáltal, hogy fényetek megosztjátok velük, az elégségestől jóval nagyobb érvet képeznek a lehetséges legnagyobb erőfeszítésre. Egyet szolgálni annyi, mint mindenkit szolgálni. Következésképp a kérdésre feleletként mi azt a kijelentést kínáljuk fel, hogy csakugyan, egyetlen tevékenységet érdemes csak végezni, és ez nem más, mint a tanulás/tanítás vagy tanítás/tanulás. Más semmi nincs, ami segítségére lenne az eredendő gondolat kimutatásának saját önvalótokat kivéve, éspedig a torzulásoknak, amik a felderítetlen, kimondhatatlan vagy misztérium övezte lényből jönnek, igen nagy a számuk.

Így, próbálni letisztázni, és tanításotok útvonalán társaitok között mind több csoporttudat/test/lélek-torzuláson keresztülvergődni, egy nagyon derék törekvést jelent. Bátrabban nem is szólhatnánk a szolgálatra irányuló vágyatok felől.

A kommunikáció létrejötte és maga az Egység Törvénye filozófia nem könnyen érthető. Az emberiség nagy része jelenleg a harmadik denzitás tudatszintjén létezik, ezért sokaknak még nem aktuális ez a filozófia. Nem igazán érdemes tehát erőltetni, vagy „meggyőzni” a másikat az Egység Törvénye könyvekben leírtak igazáról.

Mindazonáltal vannak keresők, akik rezonálnak ezekkel a gondolatokkal, ezzel a filozófiával. Ezen keresők számára, Ré úgy fogalmaz, hogy „egyetlen tevékenységet érdemes csak végezni”, ez nem más, mint a tanulás/tanítás vagy tanítás/tanulás. Ez az ami segít megmutatni, felfedni az eredendő gondolatot. A másik segítség ennek kifejezésére a saját önvalónk, lényünk, mely az eredendő gondolat megtestesülése itt a harmadik denzitásban.

Don, Carla és Jim teljesen e kapcsolatnak szentelték életüket és arra törekedtek, hogy az Egység Törvénye filozófiát minél teljesebben és tisztábban fogadják és elérhetővé tegyék számunkra. Az Egység filozófiája nem új; a már elfelejtett és amire még visszaemlékszünk történelmünk során valamilyen formában mindig rendelkezésre állt nagy tanítóinkon keresztül. Azonban a 40 évvel ezelőtti elismétlése ennek a filozófiának aktualizálta és tisztázta a korábban átadott információt, mely így „felfrissülve” áll a rendelkezésünkre. A Egység Törvénye könyvek nyelvezete nehezen érhető, hiszen Ré a hatodik denzitásból, az Egység denzitásából kommunikált a csoporttal (és a könyveken keresztül velünk), és így nem emberi, hanem a sokkal tisztább és torzulásmentesebb formában áll rendelkezésünkre az információ.

A kapcsolat létrejöttének 40. évfordulóján megemlékezünk Ré, Don, Carla és Jim elkötelezett munkásságáról és kifejezzük feléjük végtelen hálánkat és szeretetünket.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

« Régebbi bejegyzések

Blog bejegyzések

Kapcsolatfelvétel

      © Az Egység Törvénye könyvek szerzői jogának tulajdonosa az L/L Research.

      Adatkezelési irányelvek ↑