Címke: felelősség

Tetteink eredményének nézőpontja

Mások szolgálata mentén elkerülhetetlenek a cselekedetek. Ha pedig cselekszünk, annak szinte biztosan lesz valamilyenfajta eredménye, következménye. Ebben a bejegyzésben az eredményekhez való hozzáállásnak egy olyan nézőpontját igyekszünk bemutatni, melyet az Egység Törvénye könyvekből megismerhetünk.

Ezen bejegyzés mellé érdemes lehet elolvasni a tetteink szándéka vagy eredménye számít jobban? valamint a Felelősség Törvénye cikkeket.

Korábban már volt szó arról, hogy tetteink szándéka vagy eredménye számít jobban. Abban a cikkben azt mondtuk, hogy a szándék fontosabb, mint az eredmény, amennyiben szándékunk tiszta, másokat szolgáló, és megtettük amit tudtunk azért, hogy jól alakuljanak az eredmények. Most azt vizsgáljuk meg, hogyan érdemes viszonyulnunk az eredményekhez.

Az egyiptomi piramisok (részleges) funkcióinak bemutatása során a kérdező is az eredményekről érdeklődött.

23.10

Kérdező: Köszönöm. Összességében mi mondható el a piramis sikeréről? Értem, hogy a piramisoknak a tudatossági szint remélt megemelésében, amire őket terveztétek, nem lett sikerük, ám kellett származzon belőlük némi siker is.

Ré: Ré vagyok. Kérünk, emlékezzetek rá, hogy mi az Együttérzés Testvérei közül valók vagyunk. Ha akár csak egyvalaki is megmenekült bánatától az Egy Teremtő látomásához jutva, akkor már nem beszélhetünk kudarcról.

Nehézségeink abban a megtiszteltetés/felelősségben rejlenek, hogy kijavítsuk az Egység Törvényének eltorzulásait, melyek akkor keletkeztek, amikor ezen entitásoknak segíteni próbáltunk. A torzulásokat felelősségeknek kell tekinteni, semmint hibáknak, a keresésükben inspirációhoz jutott keveseket pedig kísérletünk egyedüli indokának.

Vagyis [megítéléstől függően] azon paradox helyzetben lehetünk, hogy ha valaki megvilágosodást élt meg, akkor, mint mondod, sikeresek voltunk egyfelől, ha mások helyzete ugyanakkor még elkeserítőbb és zavarosabb lett, akkor elbuktunk másfelől. Ezek a ti kiértékeléseitek. Mi továbbra is kitartunk amellett, hogy szolgálni törekedtünk.

A válaszból kiderül, ha folyamatosan tudatában vagyunk az Egység Törvényének, akkor egységben látunk mindent. Nincs sikertelenség, ha a cselekedetünk eredményeképp akár csak egyvalaki is a Teremtőhöz közeledik. Gondoljunk bele, ha elfogadjuk az Egység Törvényét, akkor ha valaki közeledik a Teremtőhöz, akkor mindenki közeledik hozzá.

A válasz második felében egy érdekes hozzáállást ismerhetünk meg. Ré azt mondja, cselekedeteik eredményeképp az Egység Törvénye nem olyan tisztán maradt fenn, mint ahogyan Ők át próbálták adni, és az ilyen “sikertelen” eredményt felelősségnek kell tekinteni. Az, hogy volt aki a Teremtőhöz közelebb került hatásukra, az cselekedeteik egyetlen indoka (a szándék tisztaságára utalnék a korábbi bejegyzésben).

Látható tehát, hogy az eredmények csak nézőpont kérdése, hogy sikeresnek vagy sikertelennek értékelhető. Ez az emberi, harmadik denzitásbeli kiértékelés, mely szinte mindig duális. Valami vagy jó vagy rossz, vagy sikeres vagy sikertelen, világos vagy sötét, kicsi vagy nagy, és így tovább. Dualitásban tudunk gondolkodni, működni alapesetben, azonban magasabb szintről nézve a dualitás mindkét oldala igaz lehet. Például, valaki minden hétvégén jótékonysági munkát végez. Itt egy példa egy fodrász férfire, aki minden hétvégén ingyen levágja a haját a hajléktalanoknak. Ezen cselekedetének eredményeképp gyakorolja a szeretetet, az önzetlen szolgálatot. Ebből a nézőpontból nézve a cselekedete sikeres, hiszen gondolhatjuk azt, hogy sikerese közeledik a Teremtőhöz. Más nézőpontból nézve azonban sikertelen is lehet, mert hétvégén elhanyagolja a családját, barátait és ahelyett, hogy minőségi időt töltene velük, távol van tőlük, így távolodik a Teremtőtől is.

Egy magasabb nézőpontból nézve talán nem is számít az eredmény, hiszen a szolgálati szándék az elsődleges és magasabb rendű a polarizációnk szempontjából.

Talán furcsa lehet az, hogy felelősségként kezelje valaki a “sikertelen” eredményt. Az idézőjel oka az, hogy épp az imént beszéltük meg, hogy ugyanaz az eredmény sikeres lehet egy nézőpontból, sikertelen egy másik nézőpontból. A kérdezőnek is feltűnt ez a megfogalmazás, miszerint felelősségként érdemes állnunk a tetteinkhez, főleg ha eredményük sikeressége kérdéses.

16.42

Kérdező: Mondanál még valamit erről a megtiszteltetés/felelősség fogalomról?

Ré: Ré vagyok. Minden felelősség megtiszteltetés; minden megtiszteltetés felelősség.

Ezt egy kulcsfontosságú hozzáállásnak gondolom. Bármilyen felelősséget is vállalunk, kapunk, azt érdemes megtiszteltetésként fogadni, kezelni. Egyrészről azért, mert a Teremtő végtelenségében ezt a feladatot vagy cselekedetet éppen ránk bízta, és ha ezt a gondolatot elfogadjuk, akkor csak megtiszteltetésként érdemes ezt kezelni. Másrészről a hozzáállásunk, alaposságunk és igyekezetünk (ami a szándék tisztasága mellett ugyanolyan fontos az előző bejegyzés alapján) is sokkal inkább megfelelő lesz.

A fordítottja szintén igaz lehet. Ha bármiféle megtiszteltetésben, elismerésben részesülünk akár cselekedeteink eredményeként vagy következményeként, akár bármi más okból, érdemes ezt felelősséggel fogadni. Nem visszaélni vele, elárulni azt, egónkat fényezni, esetleg másokat lenézni, mert az nincs összhangban a másokat szolgálók útjával. Korábban a Felelősség Törvényéről is volt már szó, amelynek a lényege az, hogy amit elértünk, megtanultunk, azt a tudást, az ahhoz tartozó tetteket fel kell vállalnunk és el kell végeznünk, különben mind a segítő tényezők, mint a fejlődés maga lelassulhat és akár vissza is eshetünk az elért szintről, hiszen “méltatlanná” válhatunk a megtiszteltetésre.

Zárógondolatként, érdemes lehet akár mottóként is az életünk részévé tenni: “minden felelősség megtiszteltetés; minden megtiszteltetés felelősség”.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

A Felelősség Törvénye

Bizonyára hallottuk már azt, hogy a “törvény nem ismerete nem mentesít a következmények alól”. Például, ha nem ismerem, vagy nem értek egyet a gravitáció törvényével és kiugrom az emeletről, ugyanúgy leesek, mint aki ismeri. A különbség ott van, ha ismerem a gravitáció törvényét, akkor nem ugrok ki az emeletről, vagy pedig tudom, mire számíthatok.

A szójegyzékben megtalálható a Felelősség Törvénye definíciója, melyet ebben a bejegyzésben igyekszünk érthetőbbé tenni.

Az Egység Törvénye könyvekben a denzitások témakörében olvashatunk arról, hogy a Földi harmadik denzitás második ciklusában (második 25 ezer évében) az átlagéletkor jelentősen magasabb volt, mint jelenleg. A Biblia Ószövetségéből is ismert Matuzsálem (Noé nagyapja) 969 évet élt meg, illetve a bibliai ősatyák átlagéletkora 7-900 év körül mozgott. Mi az oka annak, hogy az átlagéletkor ilyen drasztikusan lecsökkent?

22.5

Kérdező: Feltételezhetem akkor, hogy a hétszáz évről kevesebb, mint száz évre történő drasztikus lecsökkenést az átlagéletkor hosszában e második 25 ezer év során a mások szolgálata hiányának elmélyülése okozta?

Ré: Ré vagyok. Ez részben igaz. A második ciklus végére foganatosodni kezdődött a Felelősség Törvénye az entitások egyre növekvő képessége révén, hogy értelmezni tudjanak olyan leckéket, amiket ez alatt a denzitás alatt kell elsajátítani. Ekképpen az entitások számos utat-módot fedeztek fel, amivel harcias természetről tettek tanúbizonyságot nemcsak törzsek között vagy amit nemzeteknek mondanál, hanem egyének személyes kapcsolatai tekintetében is; a cserekereskedelem elképzelése sok esetben utat nyitott a pénz fogalmának, a birtoklás koncepciója pedig szintúgy fölénybe került a nem-tulajdonlás elvével szemben egyéni- és csoportszinten egyaránt.

Aztán az egyes entitásoknak sok más kifinomult mód is elérhetővé vált arra, hogy kimutassa a szolgálatot vagy mások iránt, vagy mások manipulációjának torzulásával saját maga felé. Amint megértették az egyes leckéket: megosztani, adni, kötetlen hálával kapni – valamennyi leckét elutasíthatták a gyakorlatban.

Az efféle tanulás/tanítás gyümölcseinek felmutatása híján az élettartam drasztikusan lecsökkent, mivel a megtiszteltetés/kötelesség szabályai nem kerültek elfogadásra.

A Földi harmadik denzitású lények (emberek) “harcias természetről tettek tanúbizonyságot”, “a cserekereskedelem elképzelése sok esetben utat nyitott a pénz fogalmának, a birtoklás koncepciója pedig szintúgy fölénybe került a nem-tulajdonlás elvével szemben egyéni- és csoportszinten egyaránt”. Lehetséges, hogy manapság még elképzelnünk is nehéz, hogy nem tulajdonjog-viszonyokban gondolkodjunk. Minden közös lenne, nem lenne pénz, nem lenne versengés – hacsak abban nem, hogy jobban szolgáljuk a másikat.

Tovább haladva a válaszban, kiderül, hogy az emberek “amint megértették az egyes leckéket: megosztani, adni, kötetlen hálával kapni – valamennyi leckét elutasíthatták a gyakorlatban”. Nem tudjuk mekkora hányada utasította ténylegesen el ezeket a leckéket, azonban “az efféle tanulás/tanítás gyümölcseinek felmutatása híján az élettartam drasztikusan lecsökkent, mivel a megtiszteltetés/kötelesség szabályai nem kerültek elfogadásra”.

Az átlagéletkor lecsökkenésének oka tehát, hogy az emberek nem vették figyelembe a Felelősség Törvényét.

Hogyan lehet figyelmen kívül hagyni egy törvényt? Egy hétköznapi példa lehet, ha például megtanulom, hogyan és miért érdemes rendszeresen végeznem testmozgást, felelősségem, hogy mozogjak is rendszeresen, különben “hiába” kaptam meg ezt a tudást. Fogalmazhatunk úgy is, hogy ebben az esetben elpazarolom a tudást vagy méltatlan vagyok a tudásra, amit megkaptam.

Egy másik kérdés-válasz alapján egy fontos jellemzővel kiegészíthetjük a Felelősség Törvényét.

20.17

Kérdező: Feltételezem, hogy a ciklusok valamelyikének kezdetén lehetett volna vagy egy pozitív polarizáció, amely általánosan a 25 ezer év folyamán gyűlt volna össze, vagy pedig egy negatív polarizáció. A negatív sarkosulás és az élettartam lecsökkenésének oka vajon […] [mi]?

Ré: Ré vagyok. […] Az élettartam lecsökkenése elsődlegesen a pozitív orientáció kiépülésének hiányából származott. Ahol nincs előrehaladás, ott az előrehaladást segélyező feltételek fokozatosan elvesznek. A polarizálatlanul maradás nehézségeinek egyike ez. A – mondjuk úgy – fejlődés esélyei egyre csak csökkennek.

Érdemes lehet kiemelni a következő gondolatot: “Ahol nincs előrehaladás, ott az előrehaladást segélyező feltételek fokozatosan elvesznek”. Ez a gondolat megerősíti azt, hogy felelősek vagyunk azért amit megtanulunk. Amennyiben nem ültetjük gyakorlatba a tanultakat, és így nem polarizálódunk és fejlődünk tovább, az előrehaladást segélyező feltételek fokozatosan elmaradnak. Ez pedig tovább rontja az esélyét és lehetőségét fejlődésünknek, végül pedig előfordulhat, hogy nem jutunk el arra a szintre, hogy a következő denzitásba, fejlettségi szintre lépjünk tovább. Így meg kell ismételnünk a harmadik denzitás ciklusát, akár többször is, amennyiben figyelmen kívül hagyjuk a Felelősség Törvényét.

Tehát ha megszereztünk egy tudást, elértünk egy fejlettségi szintet, akkor azért a szintért felelősek vagyunk, hogy alkalmazzuk is, különben a fejlődési lehetőségek csökkennek és elhalványodnak.

Amennyiben erre nem vagyunk tudatosak, előfordulhat, hogy észre sem vesszük, hogy az esélyek a további fejlődésre jelen életünkben már elmentek. Ez a gondolat szomorúnak tűnhet és a törvény szigorúnak. Viszont, ha felelősséget vállalunk fejlődésünkért és elkezdjük gyakorlatba ültetni amiket megtanulunk, a lehetőségek megnyílnak, új utakat találunk, így a Felelősség Törvénye ismerete már nem szigorú, hanem támogató, bátorító, segítő lehet számunkra.

A Felelősség Törvényét megfogalmazhatjuk a következő módon: ahogyan fejlődünk és növekszik a képességünk, hogy ennek a denzitásnak a leckéit felfogjuk, megértsük, úgy növekszik a felelősségünk, hogy ezt a megszerzett megértést gyakorlatba is ültessük. Azaz felelőssé válunk arra, amit megtanulunk. Amennyiben ezt a felelősséget nem tudjuk, vagy nem akarjuk felvállalni, akkor a továbbiakban nehezebbé válik mind a fejlődés maga, mind pedig a segítő tényezők megtalálása, felhasználása.

Megértésünk szerint a Felelősség Törvénye tehát azt kéri minden Keresőtől, hogy legjobb képességei szerint használja életében azt, amit megtanult, hogy felfedje a szeretetet önmagának, önmagáért, másoknak, másokért.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

© Az Egység Törvénye könyvek szerzői jogának tulajdonosa az L/L Research.

Adatkezelési irányelvek