Címke: katalizátor (1 / 4 oldal)

Külső eseményeink hatásának szeretetté formálása

június 14, 2024 /

Sokunk számára jelen világunk, a történelmi és hétköznapi események zavarosnak, ijesztőnek, kaotikusnak tűnnek. Az Egység Törvénye könyvek a nyolcvanas évek elején már tárgyalták jelen átmeneti időszakunk jellemzőit.

Ebben a bejegyzésben igyekszünk egy olyan nézőpontot átadni, amely segíthet a negatívként megélt tapasztalások, gondolatok, események, katalizátorok pozitív, másokat szolgáló módon történő felhasználásához.

33.12
Kérdező: Köszönjük. Közeledve a mesterciklus végéhez, az entitások számára növekvő mennyiségű katalizátor várható. Azon tűnődtem, hogy miközben a planetáris rezgések némiképp nem illenek a negyedik denzitású vibrációkhoz és a beindítás fokozódik, nem okoz-e ez kicsivel nagyobb polarizációt s így a katalizátor végett kicsivel nagyobb pozitív szüretet, ugyanakkor nagyobb negatív polarizációt is, ami viszont valamivel nagyobb negatív szüretet idéz elő ezen átmeneti mechanizmus által, mely sajnálatos módon némelyest nagyobb katalizáló erővel rendelkezik, mint hogyha egy magasabb tudatossági szintet tudott volna elérni a bolygó. Vajon tényleg így történik?

A kérdező is kijelenti, hogy növekvő mennyiségű katalizátor várható a jelenlegi mesterciklus végéhez közeledve. Amennyiben ez a téma ismeretlen az olvasónak, javasoljuk a korszakváltáshoz kapcsolódó írás elolvasását. A kérdés lényege az – megértésem szerint -, hogy ezen katalizátorok segítik-e a polarizációt – és ezáltal azt, hogy többen léphessünk át a negyedik denzitásba.

Ré: Ré vagyok. A kérdést két részletben kell megválaszolnunk.
Először is, a földi katasztrófák – ahogy mondanátok őket – tünetei a nehézkes szüretnek semmint tudatosan beprogramozott beindítói a szüretnek. Következésképpen mi nem foglalkozunk velük, mivel ezek véletlenszerűek az afféle tudatos katalizátorokhoz képest, amiket módunkban áll elérhetővé tenni.

A válasz első felében Ré azt mondja, hogy nem szándékos és nem törvényszerű, hogy egy ciklusváltás nehézségekkel járjon. A jelen világunk eseményei, környezeti helyzete és tényezői a tünete annak, hogy nem harmonikus az átmenet a magasabb szintekre. Talán úgy is fogalmazhatunk, hogy az emberiség tudati szintjét vagy elmeállapotának összességét mutatja a földi környezetünk. Évezredek óta a nagy tanítóink, mestereink mutatják az utat számunkra, mely a szeretet és elfogadás. Az Úr Jézus Krisztus, Buddha, Krishna, Ráma, Zarathustra, Szókratész, és még sokan mások, különböző korokban, különböző filozófiákban. Az emberiség tömegesen még nem állt rá a mesterink által tanított rezgésszintre, amely a szeretet, a zöld szín rezgésszintje, ami a szívcsakra szintje. Mivel Földünk a másokat szolgáló negyedik denzitásban rezeg, a rajta élő harmadik denzitású lények (mi, emberek) viszont vegyesen nézik önmaguk és mások érdekét, a környezetünk diszharmonikus – finoman szólva.

Ré folytatja a választ:

A második rész pedig ez: az általatok földi változásoknak nevezett véletlenszerű katalizátorok eredményei szintén véletlenszerűek. Így tehát egyaránt láthatunk pozitív irányú és negatív irányú valószínűségi/eshetőségi örvényeket. Azonban amint lesz, úgy lesz. A tudatos beindítás igazi lehetősége nem a földi változások hatásköre, hanem a megtestesülések rangidősségi rendszerének eredménye, mely a szüret idejére azokat helyezte testbe, akiknek legjobb esélyük van az élettapasztalatok felhasználására a begyűjthetővé váláshoz.

A nehéz körülmények, felzaklató hírek, események egyaránt okoznak pozitív (másokat szolgáló) és negatív (önmagukat szolgáló) polarizációt. Mi döntjük el, hogy magunkra vonatkozóan melyik utat választjuk. Hogy mi lesz a világgal, nem tudhatjuk, azonban az, hogy jelenleg itt vagyunk a földi harmadik denzitásban bizonyítja, hogy a „legjobb esélyünk van az élettapasztalatok felhasználására a begyűjthetővé váláshoz„. Legyen ijesztő, kiábrándító, csalódott vagy felemelő, bátorító is egy helyzet, felhasználhatjuk saját polarizációnk növelésére. Érdemes ennek tudatában lenni, hiszen tétje van, különben nem lennénk itt.

Átmenetileg összezavarodhatunk, elkomorodhatunk, depresszív hangulatúvá válhatunk a külső körülmények hatására. Mindenki hibázik, bárki tévedhet, eltévedhet. Biztató azonban a következő válasz:

75.35
Kérdező: Vajon a harmadik denzitásban bárki megvalósíthat valamilyen fokú gyógyítást, amennyiben rendelkezik a megfelelő akarattal, vággyal és polaritással, vagy pedig ehhez az energiaközpontoknak egy minimális egyensúlya is szükséges a gyógyító részéről?
Ré: Ré vagyok. Bármely entitás, bármikor, azonnal megtisztíthatja és kiegyensúlyozhatja az energiaközpontjait. Sokszor ezért olyanok, akik normál esetben meglehetősen elzáródottak, legyöngültek és eltorzultak, szeretet és erős akarat révén ideiglenesen gyógyítókká válhatnak. A természettől fogva gyógyítóvá váláshoz az illetőnek csakugyan ki kell képeznie magát a személyiségbeli önfegyelmezésekben.

Bármelyik pillanatban harmóniába kerülhetünk. Szeretet és erős akarat a kulcs arra, hogy megnyissuk szívünket, elfogadóak és megértőek lehessünk, hogy csillapítsuk mások fájdalmát, szomorúságát, frusztrációját. Amennyiben ezt a képességünket állandósítani szeretnénk, életvitelünket, életvezetésünket ennek megfelelően kell alakítani, melynek eszköze a személyiségfejlődés és az önfegyelem. Nem szégyen és nem is probléma erőltetni egy kicsit azt, hogy elfogadjuk, tiszteljük és szeressük a másik embert, körülményt, bármit.

Igyekezzünk mindig tudatában lenni annak, hogy másokban – még a számunkra esetleg kevéssé szimpatikus emberekben is – a Teremtő munkálkodik, tapasztal. Mindannyian hordozzuk a Teremtő fényét, szentségét.

84.9
Ré: […] A mindenkiben mint Teremtőben való tudatosság az, amely a zöld színű energiaközpontot megnyitja. […]

Ha elfogadjuk, hogy a Teremtő Abszolút, Végtelen, akkor nem létezhet rajta kívül semmi. Tehát mindannyian a Teremtő részei vagyunk, aminek tudatossá tétele nyitja meg a szívünket és elvezethet a valódi, feltétel nélküli megértéshez, elfogadáshoz és szeretethez. Hisz valójában nincs különbség közöttünk, csak egónk, személyiségünk tesz különbséget ember és ember között.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

Egyszerű gyakorlat szellemi fejlődésünkért

január 20, 2024 /

Aki a spirituális úton halad, gyakran hallhatja, hogy szükséges a rendszeres gyakorlás annak érdekében, hogy fejlődésünk ne lassuljon le vagy álljon meg. Ebben a bejegyzésben egy könnyen végezhető gyakorlatra adunk példát, illetve igyekszünk az Egység Törvénye könyvek alapján igazolni, hogy ez az egyszerű gyakorlat hogyan lehet hasznunkra spirituális fejlődésünkben, testi egészségünkre, sőt életünk értelmére vonatkozóan.

A következő szellemi gyakorlatot ajánljuk az Olvasó figyelmébe. Reggel, felébredéskor keressünk tíz dolgot, amiért hálásak lehetünk, este elalvás előtt pedig gondoljuk át a nap eseményeit, foglaljuk össze magunkban a tanulságokat, engedjük el a bosszantó dolgokat és igyekezzünk megbocsátani azoknak, akikre valamiért aznap neheztelünk. Mi az értelme, haszna ennek az egyszerű, bárki által végezhető, veszélytelen gyakorlatnak, nemcsak testi egészségünkre, hanem egész életünkre, sőt életünk értelmére vonatkozóan? Erre keressünk választ ebben a bejegyzésben.

83.6

Kérdező: Egy kijelentést teszek, és azután kijavíthatsz engem. Miként a betegségek működése jellegét látom, különösen a fátyol előtt, abból az látszik, hogy a Logosz egy olyan program mellett foglalt állást, hogy egy adott elme/test/lélek komplexum folyamatosan növekedjék tudatban – s a test most a háromdimenziós megfelelője volna ennek a tudatnak – , és a növekedés állandó legyen, hacsak egy növekedési hiány vagy képtelenség nem lép fel valamely oknál fogva abban, hogy a tudat folytassa a növekedési mintákat. Ha ez a növekedés lelassul vagy megáll, akkor az, amit mi betegségnek hívunk, közbelép oly módon, hogy végül véget vessen ennek a fizikai tapasztalásnak, hogy egy új fizikai tapasztalás kezdődhessen, melyben a növekedési folyamat folytatódhat, miután az egész előremenet áttekintése az inkarnációk között lezajlott. Kitisztáznád, kérlek a gondolkodásomat ebben?

Ré: Ré vagyok. A gondolkodásod elegendően tiszta ebben a tárgyban.

A kérdés azt a gondolatot veti fel, hogy ha valamilyen okból kifolyólag lelassul az egyén fejlődése, akkor megjelenhetnek betegségek. Például talán már tapasztaltuk, hogy minden rendben, jól mennek a dolgok és hajlamosak vagyunk elbízni ilyenkor magunkat. „Amit én kitűzök, azt elérem”, „nekem senki nem mondja meg”, „én értem jól a dolgokat, a másik téved, nincs igaza”, és hasonló gondolatok megjelenhetnek. Ezen gondolatok a másokat szolgálók útján nem valószínű, hogy összhangban vannak a fejlődési úttal, így – ha tartósan ez a nézőpont fennáll – mielőtt módosíthatatlanul bevésődne elménkbe, egy betegség megjelenhet, hogy átértékeljük a dolgokat és alázatot, elfogadást tanuljunk. A másokat szolgálók útján a kulcs a mások szeretete és elfogadása. Ahogyan a 46.9-es válaszban olvashatjuk:

A katalizátor negatívan polarizált felhasználásában a kulcs az irányítás.

A katalizátor pozitívan polarizált felhasználásában a kulcs az elfogadás.

De lehet bármilyen más példa olyan élethelyzetre, mely lassítja, esetleg megállítja a fejlődésünket.

A kérdésből az is kiderül, hogy amennyiben a személy fejlődése leáll, hamarosan az élete is véget érhet azért, hogy egy új inkarnációban folytathassa a fejlődést, képessé váljon ismét új nézőpontból nézni a világot és másokat. A fizikai inkarnációink között – az idő/tér -ben – lehetőségünk van áttekinteni életünk, életeink tapasztalatait és újra a kívánt fejlődési iránynak megfelelő irányba állítani elkövetkező életünket.

83.7

Kérdező: Egy dolog van, amit nem értek, hogy – ha nincs fátyol – akkor az élet áttekintése az inkarnáció után miért segítené a folyamatot, mivel úgy tűnik előttem, hogy az entitás már addig is tisztában volt azzal, hogy mi az ábra. Lehetséges, hogy ennek a tér/idő és idő/tér természetéhez van köze. Letisztáznád ezt, ha megkérlek?

Ré: Ré vagyok. Való igaz, hogy az idő/tér természete olyan, hogy az élet teljességében látható akár egy könyv vagy felvétel, ahol a lapok tanulmányozhatók, végigpörgethetők, és újraolvashatók. Az áttekintés értelme azonban a felmérés, semmint a tanulmányozás. A felmérésnél, mikor a teszt valódi, valamennyi tanulmány párlata letisztul.

A tanulási folyamat során – melyet nevezhetsz az inkarnációnak – függetlenül attól, hogy egy entitásnak a folyamatról való tudomása jelen van vagy sem, az anyag zavaros, és majdhogy elkerülhetetlenül túlzott figyelem irányul részletekre.

A testet öltött állapot megszűntekori felmérés nem az a fajta teszt, ami a sok részlet helyes memorizálását foglalja magában. Ez inkább az én megfigyelésének tesztje az én által, gyakran segítséggel, mint elmondtuk. Ebben a megfigyelésben az illető az összességét látja minden részletes tanulmánynak, mely összesség egy hozzáállás, vagy hozzáállások komplexuma, ami az elme/test/lélek komplexum tudatosságát befolyásolja.

Miért segíti a szellemi evolúciónkat az életek közötti „áttekintő” időszak? Ré válaszából kiderül, hogy ezeknek az áttekintéseknek a „párlata” az, ami a fejlődésünkhöz hozzájárul, nem pedig az egyes életesemények. Nem az számít tehát, hogy mi történt, hanem az, hogy az életeseményeket hogyan éltük meg és mi a konklúzió, a tanulság. Ez és a többi előző inkarnációnk kialakít bennünk egyfajta hozzáállást, vagy „hozzáállás komplexumot”, amely az elkövetkező személyiségünket befolyásolni fogja vagy akár alakítja. Vagyis jelen személyiségünk és életünk nem kizárólag az előző életünk eredménye, hanem előző életeink „párlatának”, kivonatainak összessége.

Amennyiben még életünk során tudatosítjuk azokat az eseményeket, élethelyzeteket, személyeket, amikkel találkozunk (vagyis egyre inkább tudatosan élünk), elkerülhetővé válhat a külső katalizátorok (például betegségek) megjelenése, hiszen a fejlődésünk nem lassul le, vagy nem áll meg.

Hogyan tudjuk ránevelni magunkat arra, hogy tudatosítsuk és ha szükségesnek érezzük, korrigáljuk a hozzáállásunkat? Erre kínálom a bejegyzés elején leírt egyszerű szellemi gyakorlatot, ami bárki által kortól, egészségi állapottól és élethelyzettől függetlenül végezhető, nem igényel sok időt, és kitartóan gyakorolva szép eredményeket hozhat.

Ré, amikor a kérdező rákérdez, határozottan elutasítja azt, hogy Ő ajánljon konkrét technikát.

49.7

Kérdező: Javasolnál-e meditációs technikát?

Ré: Ré vagyok. Nem.

Megértésem szerint, Ré – aki egy magasabb denzitásból kommunikál a kérdezővel – a kérdező (és az összes olvasó) Szabad Akaratának fenntartása érdekében nem mondhat mást, hisz Ő nem egy emberként javasol technikát, akit vagy meghallgatunk vagy nem, hanem egy magasabb világi lényként. Így aztán a kérdező már igencsak erősen befolyásolt lenne, nem pedig szabad akaratából döntene. Amennyiben konkrét technikát adna is a kérdezőnek és a technika neki segít is, nem biztos, hogy minden olvasó számára ugyanaz a technika segítség vagy előrelendítő, jótékony hatású. Az eltérő fejlettségi szinten lévő embereknek eltérő technikákra van szükségük, ahogyan például egy hat éves kisiskolásnak is más szintű feladatot ad a tanár, mint egy 24 éves egyetemistának.

Véleményem szerint, a fent említett gyakorlat senki számára sem túlságosan megterhelő, azonban bárki számára hasznos tud lenni.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

Tapasztalati egységélmény a Teremtővel

április 5, 2023 /

Ebben a bejegyzésben azt a kérdést tárgyaljuk, hogy hogyan lehetséges felismerni, megtapasztalni az Egy Végtelen Teremtő jelenlétét életünkben. Az Egy Végtelen Teremtő folyamatosan bennünk létezik is mi is Őbenne. Mindent áthat és fenntart. Ré a 32.10 válaszban így fogalmaz. „Az egész teremtés az Egy Végtelen Teremtőtől való”. Meg nem igazán érthetjük a harmadik denzitásbeli elménkkel, sőt valószínűleg soha meg nem érthető a magasabb denzitásokban sem, azonban mégis találhatunk lehetőséget arra hogy megtapasztaljuk létét.

28.1

Ré: Ré vagyok. […] Az egységes differenciálatlan intelligens végtelen, polarizálatlanul, a maga teljességében, a misztérium övezte létezés makrokozmosza. Mi az Egység Törvényének hírnökei vagyunk. Az Egység, a megértésnek e közelítésében, nem írható le semmilyen fizikai elmélettel, csupán átválthat aktivált vagy felszabadult intelligens végtelenné a szabad akarat katalízise nyomán.

Megértésem szerint ez a kijelentés azt jelenti, intellektusunkkal nem foghatjuk be, nem foghatjuk fel az Egy Végtelen Teremtőt, „csupán” ha mi magunk eggyé válunk Vele. Ez azonban eléggé távlati terv, így a harmadik denzitásból tekintve. Azonban megtapasztalhatjuk a Teremtő lényét, létét, csak nem biztos, hogy eddig tudatosak voltunk erre.

57.33

Kérdező: […] Ki tudnád-e részletezni a tér/idő és idő/tér fogalmát, hogy miként léphetünk túl ezen, e dolgok fogalmán, s hogy e fogalmak mely denzitásszinten nincsenek már hatással az egyénre?

Ré: Ré vagyok. Ez lesz a mostani munkaülés utolsó teljes kérdése. Az instrumentumnak maradt még némi vitális energiatartaléka. Kezd azonban aggasztani minket a test komplexum fájdalom irányába vett növekvő torzulása.

A tér/idő és idő/tér fogalmak azok a fogalmak, melyek a lehető legmértanibb módon írják le illúziótok kapcsolatait, a látható és a láthatatlan közt. E leíró kifejezések esetlenek. Ehhez a munkához azonban elégségesek.

Az egység misztikus keresésének megtapasztalásai közt ezeket sosem kell számításba venni, mivel ezek csupán egy káprázati rendszer részei. A kereső az Egyet keresi. Ez az Egy, mint mondtuk, az egyensúlyba hozott és önelfogadó énnel keresendő, mely egyaránt tisztában van látszólagos torzulásaival és teljes tökéletességével is.

Megnyugodva ebben az egyensúlyi tudatosságban, az entitás aztán megnyitja énjét a mindenségre, mely Ő maga. A minden dolgok fényenergiája ezután bevonzható a nagyfokú keresés által, s ahol a belső keresés a bevonzott kozmikus pránával összetalálkozik, ott az Egy felismerése megtörténik.

Az egyes energiaközpontok kitisztításának célja az, hogy e találkozás helye az indigószín vibrációnál történhessék meg, tehát így kapcsolat teremtődjön az intelligens végtelennel és szerteoszoljon minden illúzió. A tudatosságnak ezen állapotában termelt energiafelszabadulás hatására automatikus a másokért való szolgálat.

A tér/idő és idő/tér megkülönböztetések, miként ti értitek őket, nem érvényesek, csak a harmadik denzitásban. Mindamellett a negyedik, az ötödik, és bizonyos mértékig a hatodik is, a polarizált tér/idő és idő/tér valamely rendszerében működnek.

A dimenziókon keresztüli, egyik rendszerből a másikba való áttéréshez szükséges számítások némileg bonyolultak. Ezért a mi legnagyobb nehézségünk veletek számfogalmak megosztásában van, s fel is használjuk most ezt a lehetőséget kérésünk elismétlésére, hogy kövessétek figyelemmel a számainkat, és kérdezzetek rá bármelyikre, amelyik kérdésesnek tűnik.

A tér/idő és idő/tér viszonyulást megpróbáltuk már bemutatni ebben a videóban, így erre most nem térnék ki. A válasz többi részét próbáljuk meg részenként átgondolni.

Az egység misztikus keresésének megtapasztalásai közt ezeket sosem kell számításba venni, mivel ezek csupán egy káprázati rendszer részei. A kereső az Egyet keresi. Ez az Egy, mint mondtuk, az egyensúlyba hozott és önelfogadó énnel keresendő, mely egyaránt tisztában van látszólagos torzulásaival és teljes tökéletességével is.

Ré kijelenti, hogy ez az egész tér/idő – idő/tér kérdéskör csak illuzórikus, és „mögötte” húzódik meg a valóság. Mindannyian az igazság keresői vagyunk és ahogyan megerősítjük akaratunkat és hitünket, megtanuljunk elfogadni Önmagunkat, mint esendő lények, akik a Valóság egy darabkáját hordozzák lényünkben, aki saját Magunk, az Egy Végtelen Teremtő bennük megjelenő szikrája. Ehhez, megértésem szerint tanulnunk kell, hogy legyen ismeretünk arról, ami a káprázatvilág „mögött” van és legyen hitünk addig, amíg képessé nem válunk „meglátni” azt.

Megnyugodva ebben az egyensúlyi tudatosságban, az entitás aztán megnyitja énjét a mindenségre, mely Ő maga. A minden dolgok fényenergiája ezután bevonzható a nagyfokú keresés által, s ahol a belső keresés a bevonzott kozmikus pránával összetalálkozik, ott az Egy felismerése megtörténik.

Az egyes energiaközpontok kitisztításának célja az, hogy e találkozás helye az indigószín vibrációnál történjen meg, tehát így kapcsolat teremtődjön az intelligens végtelennel és szerteoszoljon minden illúzió. A tudatosságnak ezen állapotában termelt energiafelszabadulás hatására automatikus a másokért való szolgálat.

Az energiaközpontok témakörét már több ízben tárgyaltuk, itt most annyit emelnék ki, hogy minden egyes energiaközponthoz tartozik egy megoldandó életterület, egy megtanulandó lecke. Máshogy fogalmazva, a hét központ egyensúlyba hozása vagy megtisztítása teszi lehetővé, hogy a Teremtő „felfelé emelkedő”, fenntartó energiája ne akadjon el egyik vagy másik energiaközpont szintjén, hanem képes legyen felemelkedni a szívcsakráig (továbblépés a negyedik denzitásba) vagy még tovább a magasabb energiaközpontok szintjére. Ezt a felfelé emelkedő energiát úgy is ismerhetjük mint Kundalíni vagy Kundalíni Shakti.

Ré válasza alapján az indigó vibrációnál (homlokcsakra vagy harmadik szem csakra) oszlik szét minden illúzió.

A keleti tanítások ezzel egybecsengő módon azt tanítják számunkra, hogy a harmadik szem csakra szintjének megvalósítása azzal jár, hogy meglátjuk a valóságot. Az Egységet a kétségek (dualitás világa) mögött. Erre utal az ősi Istenségek kinyitott harmadik szeme. A mondatból következtethetjük továbbá azt is, hogy amilyen szintet megvalósítottunk, arra a szintre emelkedik a (Kundalíni) energia. Tehát nem szükségszerű, hogy az energiával dolgozzunk, az automatikusan követi a „tudás” vagy megvalósítás szintjét.

És most az következő félmondatot illeszteném ide ismét, így talán a fentiek alapján jobban megérthetjük.

s ahol a belső keresés a bevonzott kozmikus pránával összetalálkozik, ott az Egy felismerése megtörténik.

Megértésem szerint ez a félmondat leírja azt, ahogyan a Teremtőt bármikor megtapasztalhatjuk. Amelyik energiaközpont szintjén van a tudatosságunk (belső keresésünk) és ha kozmikus energia felemelkedik addig az energiaközpontig, „ott az Egy felismerése megtörténik”. Ré nem feltételes módot használ. Nem azt mondja, hogy megtörténhet. Nem szab semmilyen feltételt a mondatában. Máshogy fogalmazva, ahol a tudatosságunk szintje, ott (azon a szinten) felismerjük a Teremtőt.

Gondoljunk bele egy kicsit és nézzük ezt meg az alsó három energiaközpont szintjén. Az első energiaközpont, a vörös szín rezgés szintje, a gyökércsakra. A gyökércsakrához tartozik az evés, az anyagi jólét, vagyis az, hogy minél „jobban” biztosítva legyen a túlélésünk. Gondolkoztunk már azon, hogy miért érezzük jól magunkat, amikor egy jót ettünk vagy aludtunk? Vagy miért érezzük magunkat biztonságban, ha az anyagiak rendben vannak? Egyáltalán, miért esik jól az étel? Azért, mert az első energiaközpont szintjén egyesültünk a Teremtővel. Egy Teremtő-megtapasztalást élhetünk meg, ami megnyugtat, feltölt és egy pillanatra megtapasztalhatjuk azt a boldogságot, amit keleten „ánanda”-ként ismernek. Ez nem az, hogy örülünk valaminek, hanem egyfajta belülről jövő megelégedett, üdvösség teli állapot. Metafizikai értelemben miért éhezünk meg újra? Talán mert ismét vágyunk a Teremtővel való egység-megtapasztalás élményére.

A második energiaközponthoz tartozik a szexualitás, egy másik emberhez való intim kapcsolódás. Miért jó ez? Miért vágyunk társra? Honnan jön ez a vágy? Természetesen van egy biológiai késztetés a reprodukcióra, hogy az emberi faj ne haljon ki, meglátásom szerint azonban ez nem minden. A második energiaközpont szintjén a másik lényében tapasztalhatjuk meg a Teremtőt és azért esik olyan jól a másik társasága, simogatása, becézése, mert „átsejlik” a másik személyiségén az, hogy Ő is az Egy Végtelen Teremtő egy szikráját hordozza és annak végtelen boldogságát megtapasztalhatjuk a másik személyén keresztül.

A harmadik energiaközpont szintjén a formális viszonyulásaink, a fölé- és alárendeltségi játszmák, az önbecsülés, önbizalom, hatalom elismertség témaköre jelenik meg. Ezen a szinten talán megtapasztalhatjuk a Teremtőt mások figyelmén, elismerésén, csodálatán vagy akármilyen megnyilvánulásán keresztül. Miért vágyunk újra és újra arra, hogy más emberekkel kapcsolódjunk? Miért szeretnénk, hogy elismerjenek, befogadjanak bennünket? Vagy éppen nekünk miért esik jól elismerni a másikban azokat a személyiségjegyeket, melyek számunkra szimpatikusak és tiszteletet ébresztenek? Természetesen a személyiségünk „üzemanyagaként” szolgálnak, azonban miért üzemanyag? Meglátásom szerint azért, mert a Teremtő figyel ránk, kapcsolódik hozzánk, vagy kapcsolódunk hozzá másokon keresztül.

Ezt a gondolatmenetet tovább lehetne vezetni a magasabb energiaközpontok felé, azonban a bejegyzés célja nem az, hogy misztikus vagy hihetetlen dolgokra hívja fel a figyelmet, hanem hogy a hétköznapjainkban hogy válhat hozzáférhetővé egyfajta Teremtő-élmény, amely segíthet, hogy tudatosak legyünk rá, jó állapotba kerüljünk, derűsebben lássuk a világot és a helyünket benne.

A Teremtő-élmény megtapasztalásának képessége valószínűsíthetően összefügg azzal is, hogy mely denzitásban vagyunk. A harmadik denzitásban vélhetően ezért nehezebb a feltétel nélküli szereteten keresztül történő Teremtő-élmény megtapasztalása, mert ez a szint a negyedik denzitáshoz tartozik. Azonban érdemesnek tartom a magasabb szintek megélése felé törekedni, hogy automatikusan megjelenjen az „Egy felismerése” azokon a szinteken is.

Megjegyzendő, hogy a Teremtővel való egység felismerése még ideiglenes az első öt energiaközpont szintjén. Előbb-utóbb elmúlik és újra hiány keletkezik bennünk erre az élményre. A cél az, hogy a hatodik energiaközpont szintjén történjen meg ez a Teremtő-élmény.

Az egyes energiaközpontok kitisztításának célja az, hogy e találkozás helye az indigószín vibrációnál történjen meg, tehát így kapcsolat teremtődjön az intelligens végtelennel és szerteoszoljon minden illúzió.

Erről a szintről már nincs visszaesés, lelepleződik az illúzió, a Feledés Fátyla fellebben. Ezt a találkozást hívhatjuk úgy is, mint megvilágosodás.

Amennyiben elfogadhatónak találjuk ezt a nézőpontont és képesek vagyunk tudatosan keresni a „Teremtő-élményt”, varázslatossá válhat életünk. Ré így fogalmaz a 71.17-es válaszban:

A fehér mágia leglényege a Teremtővel való egység örömének megélése. Ez az öröm szükségszerűen kívül-belül átragyogja a pozitív szakértő élettapasztalását.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

Katalizátorok és a feledés fátyla

november 23, 2022 /

Ebben a bejegyzésben megvizsgáljuk az Egység Törvénye könyvek nézőpontjából az összefüggést a feledés fátyla és a katalizátorok szerepe, szükségessége között.

A katalizátorok jelen világunkban, a harmadik denzitásban a legerősebbek, köszönhetően többek között a feledés fátylának. Mindannyian érzékeljük, tapasztaljuk, hogy bővelkedünk olyan eseményben, amelyek érzelmileg megérintenek, esetleg felzaklatnak bennünket.

A feledés fátyla a születés és halál közötti jelenség, melynek lényege, hogy alapesetben nem látunk rá a születésünk előtti és a halálunk utáni létezésünkre, a tér és az idő tényleges természetére, a többi ember gondolataira, elméjére. A feledés fátylának célja a Szabad Akarat biztosítása a Választás meghozatalához.

Milyen volt a helyzet a szellemi fejlődés szempontjából, amíg nem létezett ez a jelenség?

82.22

Kérdező: Akkor, minthogy az egyedüli lehetőség ebben az adott időben [amikor még a feledés fátyla nem volt jelen], ahogy én látom, a mások szolgálata felé polarizálódás volt, abból amit elmondtál, azt kell feltételezzem, hogy jóllehet mindenki tisztában volt ezzel a másokat szolgáló szükséggel, mégis képtelenek voltak elérni azt. Mi volt az elmekonfigurációja az akkori elme/test/lélek komplexumoknak? Tudatában voltak a polarizáció szükségességével, vagy nem tudtak róla? És ha igen, akkor miért esett oly nehezükre az érettségihez szükséges mértékben másokat szolgálni, amikor ez volt az egyedüli lehetséges polaritás?

Ré: Ré vagyok. Vedd fontolóra, ha tetszik, hogy a mennyei boldogságban élők – miként hívjátok e torzulást – hajlamosak kis sürgetést érezni a helyzetükön változtatni vagy jobbítani. Ez következik abból az elme/test/lélekből, amely nem komplex. Van lehetőség a más-ének szeretetére és szolgálatára, de az énben benne van a Teremtő ellenállhatatlan tudatossága. A Teremtővel való kapcsolat akár a köldökzsinór. A biztonságérzet teljes. Ennélfogva semmilyen szeretet nem rettentően fontos, semmilyen fájdalom nem szörnyen rémisztő, semmi erőfeszítést nem tesznek hát a szeretetért való szolgálatra, vagy hogy előnyre váltsák a félelmük.

Nehéz lehet elképzelnünk egy olyan állapotot, amelyben tökéletesen tudatosak vagyunk a Teremtőről, a valóságról és azt, hogy mennyire máshogyan gondolkodnánk. Ha tudatosak lennénk arról, hogy a jelenlegi testünk, életünk csak egy parányi része a Végtelennek, ami szintén mi magunk vagyunk, valószínűleg nagyon máshogy állnánk a dolgokhoz, más lenne a fontos számunkra. A válaszban Ré azt mondja, hogy egy ilyen „mennyei boldogságban” létezésben kevéssé lennénk motiváltak a fejlődésre, a haladásra. Ez igaznak is tűnik, hiszen ha belegondolunk akár a saját életünkbe, a legtöbb esetben a nehézségek lendítenek előre az utunkon. Ha minden „szép és jó” akkor csak kevesen tesznek komoly erőfeszítést a személyiségük megfegyelmezésére, az elméjük megtisztítására és így tovább. Elég, csak ha megnézzük, hogy például mire jutnak azok, akik megnyerik a lottó ötöst, vagy hasonlóan nagy „szerencse” éri őket. Pár év múlva ugyanott vannak, mind anyagilag, ahol voltak, mivel nem fejlődésre és jótékony célokra fordították vagyonukat, hanem elpazarolták – szellemi szempontból – értéktelen dolgokra, vágyakra, kívánságokra. Vagy például a dúsgazdagok többsége, akik sok szabadidővel rendelkezhetnének, jobbá tehetnék a társadalmat, mit tesznek valójában? Természetesen kivételek mindig vannak. Minden korban voltak és vannak „Hunyadiak” és „Széchenyik”, akik társadalmi szinten járulnak hozzá a világ jobbításához, azonban megfigyelhetjük, hogy nem ez az általános.

Ezek alapján kijelenthetjük, hogy a diszharmóniák, nehézségek szükségesek ahhoz, hogy a legtöbbünk fejlődése beinduljon. Azon a tényezők, események, tapasztalások, amik azért jelennek meg, hogy a fejlődjünk szellemi utunkon, akkor is ha mi „magunktól” nem akarnánk, a katalizátorok.

20.24

Kérdező: El tudnád mondani, hogy miért a kilencszáz év az optimális élethossz?

Ré: Ré vagyok. A harmadik denzitás elme/test/lélek komplexuma talán százszor olyan intenzív katalitikus akcióprogram, amelyből leszűrhetők torzulások és tanulás/tanítások, mint bármelyik más denzitásé. Következésképpen a tanulás/tanítások itt a leginkább zavarba ejtőek az elme/test/lélek komplexumnak, amelyet eláraszt a tapasztalások óceánja. […]

A harmadik denzitás célja a további polarizációnk választásának meghozatala. A feledés fátylának köszönhetően és ezen denzitás céljának megvalósulása érdekében jelen világunk tapasztalása a legintenzívebb. Talán kijelenthetjük, hogy az a „normális”, hogy mindig van valamilyen nehézség, esemény, tapasztalás, ami új következtetések levonására, új igazságok felismerésére – szinte – kényszerít.

46.16

Kérdező: Mi az elgondolás a rák [vagy bármi más] katalizátorának felhasználása mögött?

Ré: Ré vagyok. A katalizátor, méghozzá minden katalizátor, arra lett kifejlesztve, hogy tapasztalást kínáljon fel. A tapasztalást denzitásotokban szeretni és elfogadni, vagy irányítani lehet. Ez a két út létezik. Mikor egyik utat sem választják, a katalizátor terve meghiúsul, és az entitás addig megy a saját feje után, míg a katalizátor le nem sújt rá, hogy hajlamot fejlesszen ki az elfogadásra és szeretetre ill. az elkülönülésre és irányításra. Tér/idő hiányában ez a katalizátor nem működhet.

Ebből a válaszból is megérthetjük, hogy bármely katalizátor célja a polarizáció kialakítása. Érdemes életünkben tudatosan felhasználni a katalitikus eseményeket arra, hogy polarizálódjunk. Az elfogadás, a szeretet a másokat szolgálók útja, míg az irányítás és elkülönülés az önmagukat szolgálóké. Ha nem vagyunk hajlandóak valamelyik módon hozzáállni az eseményhez, akkor a katalizátor meg fog ismétlődni, hogy elérje célját.

Az Egység nézőpontjából nézve érdemes az elfogadással és szeretettel viszonyulni, ez ugyanis nemcsak bennünket emel magasabb síkra, hanem a külvilágot is.

71.16

Kérdező: Azt állítom, hogy a fehér mágikus szertartás célja változást hozni létre egy csoport tudatosságában. Ez így van?

Ré: Ré vagyok. Nem feltétlenül. Lehetséges a mit úgy nevezel, hogy fehér mágiát azzal a szándékkal is végezni, hogy az csupán az ént vagy a végzés helyét változtassa meg. Ezt annak ismeretében végzik, hogy az énnek a szeretet és fény felé sarkosulásban nyújtott segítség az a planetáris vibrációnak nyújtott segítség is egyben.

Fehér mágikus szertartás alatt érthetünk bármilyen mások javáért akár egyénileg, akár csoportosan végzett önzetlen cselekedetet, tettet, szolgálatot. Ez segít bennünket a fény, a mások szolgálata felé polarizálódni, azonban azzal, hogy magunk is közeledünk a fény felé, az egész világ közeledik hozzá. Ezért is fontos, hogy dolgozzunk magunkon, mert ezzel dolgozunk és jobbá tesszük a világunkat is.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

Visszatükröződés fontossága a szellemi fejlődésben

június 18, 2022 /

Az Egység Törvénye könyvek alapján a harmadik denzitású életünk, életeink során a fő cél a választás meghozatala, mely szerint önmagunk vagy mások szolgálata mentén kívánunk a magasabb denzitásokban tovább létezni és fejlődni. Ez a választás nem csak egy hirtelen felindulásból fakadó döntés, hanem alapos, megfontolt és tényleg az, ami lényünkkel összhangban van. Ez a hajlam, ez a kicsiszolódása lényünknek sok élet tapasztalata és tanulsága alatt alakul ki. Talán feltételezhetjük, hogy minél gyorsabban fejlődünk egy életben, annál kevesebb harmadik denzitású tapasztalatra (katalizátorra) van szükségünk és annál hamarabb továbbléphetünk a következő szintre.

Felmerülhet bennünk a kérdés, – ahogyan sokakban is felmerült már -, hogyan tudok gyorsabban vagy „jobban” fejlődni? Egyedül, ha elvonulok a világtól, veszek egy tanyát vagy egy erdőt és elvonulok oda? Így aztán kizárhatom a más emberek által okozott stresszt, idegeskedést, kísértést és bármit, amiről úgy gondolom, lassíthatja a fejlődésemet. Vagy éppen a mások által okozott nehézségek, problémák, örömök és boldogság a kulcsa a gyorsabb fejlődésnek?

Ennek a kérdésnek a felvezetése onnan indul az Egység Törvénye első könyvben, hogy érdekes módon az állatvilághoz képest mi emberek gyengébb testi adottságokkal rendelkezünk. Például egy orangután, ökör vagy víziló ereje sokszorosa az emberének. Az emberi egyedfejlődés vizsgálatai során azt is megállapították, hogy az ősember és az előember durvább, erősebb fizikai testtel rendelkezett, mint a ma embere.

19.13

Kérdező: Tennék akkor egy állítást az én felfogásom szerint, és döntsd el, ha kérhetlek, hogy igaz-e. A harmadik denzitásban tartózkodó entitások felett áll egy mindenkor működő, én úgy mondanám, fizikai katalizátor. Feltételezem, hogy egy nagyjából ugyanilyen üzemel a második denzitásban is. Ez a katalizátor azokon keresztül fejti ki hatását, amit mi fájdalomnak és érzelmeknek hívunk. A fizikai test elgyengülésének és a testszőrzet elveszítésének stb., elsődleges célja, hogy ez a katalizátor erősebben hasson az elmére és így kényszerítse ki az evolúciós folyamatot?

Ré: Ré vagyok. Ez nem teljesen helyes, bár erősen közelíti a mi felfogásunk torzulásait.

Vedd szemügyre, ha úgy tetszik, például a fát. Ő önfenntartó. Most tekintsd, ha tetszik, a harmadik denzitású entitást. Ő csak nehézségek és nélkülözések árán önfenntartó. Neki egyedül nehéz lesz tanulnia, mivel beépített fogyatékossága van, amely egyszerre nagy áldása és nagy terhe is a harmadik denzitásnak. Ez nem más, mint a racionális/intuitív elme.

Vagyis a fizikai hordozó elgyengülése, miként nevezed, arra lett kitalálva, hogy az entitásokat rátorzítsa arra, hogy hajlandóságot mutassanak egymással foglalkozni. Így megkezdődhetnek a szeretet megismeréséhez vezető leckék.

Ezt a katalizátort aztán egy valahány én fejlődése számára lényeges részletként megosztják egymás közt az egyének csakúgy, mint az én magányosan szerzett tapasztalatait, meditáción keresztül pedig minden tapasztalatok szintézisét. A tanulás leggyorsabb útja kapcsolatban állni más-énekkel. Ez egy sokkalta nagyobb katalizátor, mint csak az énnel foglalkozni. Az énnel foglalkozni más-ének nélkül olyan, mint, ahogy mondanátok, tükrök nélkül élni. Így az én nem láthatja meg létezésének gyümölcseit. Vagyis mindenki mindenkit segíthet a visszatükrözéssel. Ez is egy elsődleges indok a fizikai hordozó elgyengülésére, ahogy nevezitek a fizikai komplexumot.

A válasz alapján tehát kijelenthetjük, hogy a fizikai testünk azért sérülékenyebb, gyengébb, törékenyebb, hogy nehezebben boldoguljunk egyedül. Mivel az ember rá van utalva a másik emberre ahhoz, hogy túléljen, nem kikerülhetőek azok a katalizátorok, amelyeket a másik ember okoz. Csak a biológiai felnőtté válás után lehet képes valaki túlélni egyedül, így elmondhatjuk, hogy valamilyen emberi kapcsolata – tapasztalata – ebből következően katalizátora mindenkinek van.

Ha pedig már kapcsolatban állunk másokkal, elkerülhetetlenül tapasztalni fogunk katalizátorokat és elkezdődhet a szeretet begyakorlása, akár önmagunk, akár a mások irányába.

Ré igen határozottan fogalmaz: „A tanulás leggyorsabb útja kapcsolatban állni más-énekkel„, illetve, hogy kapcsolatban állni másokkal „sokkal nagyobb katalizátor, mint csak az énnel foglalkozni”.

Ezoterikus közhely manapság már, hogy mindenki más számunkra tükörként használható fel. De miért is? Az Egység Törvénye értelmében, a világ látszólagosságán túl valójában minden Egy. Amennyiben a Teremtő végtelen, nem létezhet semmi más. Ha létezne valami is, ami „rajta kívül” létezik, akkor már nem lenne végtelen. Ez egy nehéz gondolat, de ha belegondolunk, talán logikusnak találjuk. Ha elfogadjuk ezt a gondolatot, akkor akárhová is nézek, akármit is tapasztalok, az mind én magam vagyok, ami nem más, mint az Egy Végtelen Teremtő és bármi/bárki más is az Egy Végtelen Teremtő. Így végső soron csak magammal tudok találkozni. Természetesen, az, hogy ez ne csak egy elmélet legyen a fejünkben, sok gyakorlást, fejlődést és tapasztalást kíván, és a hatodik denzitás tanulsága. Nem szükséges itt, a harmadik denzitásban ezt elfogadni.

Érdekes belegondolunk, hogy a „minden és mindenki tükör számunkra” igaz, az elménk működési módja miatt is. Amilyen az elmém, azt tükrözi vissza a világ összes élethelyzetet számomra. Ha békés, nyugodt, türelmes vagyok, akkor ezt fogom tapasztalni a világban. Például nem lesz ülőhelyem a buszon, mivel békés, türelmes és nyugodt vagyok, ezért békésen, nyugodtan és türelmesen fogok álldogálni, amíg fel nem szabadul egy hely számomra. Ha viszont ideges, türelmetlen és agresszív vagyok, akkor idegesen, türelmetlenül és agresszíven fogok állni a buszon és haragszom mindenkire, akinek jutott ülőhely. Ugyanaz a helyzet, mégis két külön „világ”. Az tükröződik vissza, ami bennem van (amilyen az elmém).

Ebben a blogban is több bejegyzés témája volt már a másokkal való kapcsolat fontossága. Duplázó hatás – akik együtt keresnek, biztosabban találnak, Párválasztás jelentősége a szellemi fejlődésben, Kétirányú megbocsátás szükségessége, stb. A válasz egyik félmondata szerint „az én nem láthatja meg létezésének gyümölcseit” mások, a „tükrök” nélkül. Az, hogy mennyire vagyunk fejlettek szellemileg, kiválóan felmérhető abból, hogy a szeretetet mennyire valósítottuk meg a másik ember irányába, függetlenül a személyétől vagy élethelyzettől. Mondhatom én magamról, hogy így és úgy meghaladtam már ezt vagy azt a szintet, de amíg tartósan haragszom, vagy felidegesítenek és kiborítanak mások, addig talán van még hova fejlődni a feltétel nélküli szeretet begyakorlásában. A világtól elvonulva, egyedül ezt nehezebb felismerni, így könnyebben elsiklik efölött a tanulság/mérce fölött az ember.

A válaszból egy másik, érdekes gondolat is kisejlik. Az embernek „beépített fogyatékossága van, amely egyszerre nagy áldása és nagy terhe is a harmadik denzitásnak. Ez nem más, mint a racionális/intuitív elme”. Az előző buszos példa segíthet magyarázatot adni erre is. A fegyelmezett elme nagy segítség a boldogság és szeretet megvalósításához, azonban a fegyelmezetlen, csapongó elme igazi akadály is lehet, amennyiben fejlődni szeretnénk. A Bhagavad Gíta hatodik fejezetének (mely a meditációról szól) ötödik énekét így lehetne fordítani: „Az embernek az elméje segítségével fel kell szabadulnia, s nem szabad visszaesnie. Az elme a barátja és az ellensége is lehet a feltételekhez kötött léleknek.” (wiki forrás)

A tapasztalatokat végül pedig a meditáció segítségével szintetizálhatjuk, azaz a különböző tanulságokat, élményeket, érzéseket összegezhetjük, hogy leszűrődjön valamiféle tanulság, eredmény, melyet lényükbe építve közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy a tényleges választás meghozatalához szükséges polarizáció megtörténhessen.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

« Régebbi bejegyzések

Blog bejegyzések

Kapcsolatfelvétel

      © Az Egység Törvénye könyvek szerzői jogának tulajdonosa az L/L Research.

      Adatkezelési irányelvek ↑