Akár saját szellemi fejlődésünk, akár valamilyen vágyunk beteljesedése vagy félelmünk tárgyának elkerülése is a legyen a téma, van úgy, hogy azt érezzük, hogy a magunk ereje kevés és a magasabb világok lényeihez, vagy a Teremtő valamilyen formájához fordulunk segítségért. Az európai, nyugati kultúránkban leginkább elterjedt segítségkérési mód a magasabb világok lényeitől, vagy magától a Teremtőtől az imádság. Még az is, aki materialista vagy ateista, általában valamilyen istenséghez, vagy magasabb világbeli lényhez szól önkéntelenül is, ha valódi bajba kerül. “Istenem segíts” – mondjuk szinte mindannyian, amikor például orvosi vizsgálatra vagy beavatkozásra várunk. Ebben a bejegyzésben igyekszünk megvizsgálni azt, van-e értelme és ha igen, hogyan helyénvaló és mit érdemes “kommunikálni” amikor magasabb szintekhez fordulunk.

Ezeket a szinteket, illetve ezen a szinten létező, másokat szolgáló lényeket Ré a “fény erői”-ként nevezi meg.

72.7

Ré: […] Megemlíthetjük, hogy a szabad akarat egy ilyetén konfigurációjának, mások szolgálatával egyirányba mutatóan, a fény erők nagy tömegének riadóztatására is adott a lehetősége. Ez a pozitív fény erő azonban szintén a szabad akarat hatálya alatt működik, és segítségül kell hívni.[…]

Hogyan tehetjük ezt meg?

74.12

Kérdező: Kimondtad, hogy egy mások szolgálatára irányuló működésnek a fény erők nagy tömegének riadóztatására is adott a lehetősége. Le tudnád írni, hogy miként is működik ez pontosan, és hogy miben lehetne ennek haszna?

Ré: Ré vagyok. Vannak hang vibrációs komplexumok, amelyek nagyon hasonlóan működnek, mint a telefonotok tárcsázása. Amikor ezeket megfelelőképp vibrálják ezt kísérő kívánsággal és koncentrációval, akkor ez olyan, mintha sokan a metafizikai vagy belső síkjaitokon egy telefonhívást kapnának. Ezt a hívást ők fogadják azáltal, hogy felfigyelnek a ti tevékenykedésetekre.

Hogy számunkra is könnyen érthető legyen, Ré egy hétköznapi példával (telefonhívás) világítja meg azt, hogy a másokat szolgáló úton lehetőségünk van a “fény erőinek”, a másokat szolgáló magasabb világok lakóinak megszólítására. Ré a válaszban ezt egyfajta telefonhíváshoz hasonlítja, amit ha megfelelően végzünk el és koncentrálunk, elérhetünk hívásunk “címzettjét”. Érdemes felhívni a figyelmet két dologra ebben a válaszban. Az egyik, hogy “megfelelőképp vibrálják”, a másik, hogy “ezt kísérő kívánsággal és koncentrációval”.

Nyugati kultúránkban talán a egyházakban használatos templomi közös, hangos imádságok és zsoltáros énekek ismertek, mint szertartások, melyek ezen az elven működnek. De ide tartozhat még akár például a családi szentestén a közös éneklés, vagy azon társaságok találkozói, ahol összejönnek és együtt imádkoznak, énekelnek, mantráznak valamilyen vágyott cél érdekében. A keleti kultúrákban jellemzően inkább mantrákat használnak a különféle Dévákkal (angyali, félisteni lények) és Avatárokkal (Isten különféle földi megtestesülései) való kapcsolatfelvételre.

Felmerülhet a kérdés, ezen összejöveteleknek, közös imádságoknak, énekeknek, mantrázásnak mitől függ, illetve mekkora a hatékonysága.

74.16

Kérdező: Egy hasonlattal fogok élni, mely a telefoncsörgés hangereje a szertartás használatánál, a szertartást gyakorlók hatékonyságára nézve. Namost, amint látom, számos dolog van hatással a szertartás hatékonyságára: elsőként a gyakorlók szolgálati vágya, a képességük a mágikus személyiség beidézésére, a vizualizáló készségük a szertartás végrehajtása során, és hadd kérdezzelek meg ezen tételek egymáshoz képesti fontosságáról, meg hogy miként fokozhatók ezek egyenként?

Ré: Ré vagyok. Ez a kérdés súrolja a túlkonkretizáltságot. Igen fontos a szakértő számára, hogy tanító/tanulóként érezze saját növekedését. Csak annyit mondhatunk, hogy helyesen vélelmezed a mágikus személyiség kimagasló fontosságát. Ez önmagában is egy tanulmány. Alkalmas érzelmi akaraterővel, polaritással és tisztasággal munka végezhető a megfelelő hang vibrációs komplexumokkal vagy azok nélkül. Mindamellett nincs szükség tompa élű eszközre, amikor ott van a sebészkés.

A kérdező megemlít néhány tényezőt, amelyek a hatékonyságot befolyásolják. A szolgálati vágy arra vonatkozhat, hogy mennyire erősen akarjuk azt, amit szeretnénk. Megjegyzendő szerintem, hogy a szolgálati vágy egy őszinte jó szándékot és ennek megfelelő tudatállapotot, vagy nézőpontot is magába foglal. Egy olyan vágy, amely félelemből, tudatlanságból, ragaszkodásból vagy hasonló indíttatásból származik, nem erősíti a szertartás sikerességét. A mások jólétéért, boldogságáért és békéjéért vágyott segítség vagy kapcsolatfelvétel jobban megszólítja a jóságos (másokat szolgáló) magasabb szinteket a szertartás során.

A képesség a mágikus személyiség beidézésére egy nagyobb témakör, részletesen most nem is megyünk bele. A mágikus személyiségünk alatt az Egység Törvénye könyvekben azt a Magasabb rendű Énünk harmadik denzitásban való “megjelenését” érthetjük, aki a hatodik- (egység-) denzitásbeli részünk. Az “Ő” számtalan születéseinek (inkarnációinak) egyike a jelen életünk. A Magasabb rendű Én kifejezés – megértésem szerint – megfeleltethető az Örök Léleknek vagy Önvalónak. Amikor egy olyan szertartásban veszünk részt, mint mondjuk a templomi közös imádság, minél nagyobb mértékben “tudjuk aktiválni” mágikus személyiségünket (önvalónk/lelkünk valódi természetét), annál hatékonyabb lesz a munkálkodásunk és annál inkább elérjük a vágyott célt.

A vizualizáló készségünk alatt pedig érthetjük azt a koncentrációs képességet, hogy csak a vágyott cél lebegjen tudatunk fókuszában. Ez általában rendkívül nehéz, hiszen elménk alapvetően fegyelmezetlen és szeret elkalandozni, így általában sokat kell gyakorolni, míg akár egy percnyi tiszta koncentrációs képesség ki tud alakulni. A vizualizációs gyakorlatról már született bejegyzés Vizualizációs gyakorlat a figyelem fókuszának erősítésére címmel. Az elme és személyiségünk megfegyelmezésének témaköréről is már több cikk született ebben a blogban. Például az Eredményt hozó tanulási mód cikkben már beszéltünk a 74.10-es kérdés – válasz párról:

74.10

Kérdező: Mármost, a személyiségbeli önfegyelmezést egy mindenek fölé tornyosuló munkaként látom bárki előtt, aki az evolúció folyamatával tudatosan tisztába került. Igazam van-e ezzel a kijelentéssel?

Ré: Ré vagyok. Meglehetősen.

A 74.16 válaszra visszatérve megtudhatjuk, hogy igencsak számít, hogy mennyire gyakorlott a személy vagy személyek arra vonatkozóan, hogy hatékonyan végezzék a magasabb szintű lényekkel való kapcsolódást. Ré a válaszban arra is rámutat, hogy a haladóbb személyeknek nincs szükségük a hangokat, énekeket vibrálni (hangosan, sokszor mondani, énekelni). Talán egy jó példa lehet az Úr Jézus Krisztus, aki szavainak teremtő ereje volt. “Mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.” (Máté 7:29) “És elálmélkodnak az Ő tanításán; mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy mint az írástudók.” (Márk 1:22)

Azok a szakértők, akik a fentieket tehát már begyakorolták, olyan erőre/képességre tesznek szert, miszerint amit mondanak, kívánnak, valósággá válik. Egy magas szintre jutott tanító vagy mester jókívánsága (áldása) így nagyon nagy érték lehet számunkra. Belátható, hogy ez a szint nem lehet önfegyelmezés és öntisztítás nélkül elérhető, hiszen ha bárki számára könnyen hozzáférhető lenne, valószínűleg több bajt okozna, mint hasznot. Például gondolatban valószínűleg mindannyian okoztunk már szándékosan kárt másokban, másoknak.

Azok a mesterek, tanítók, akik magas tudatossági és erkölcsi szintet elértek, nem szorulnak arra sem, hogy egy szertartás formuláit elvégezzék, vagy akár betartsák. (“nincs szükség tompa élű eszközre, amikor ott van a sebészkés“). Ők már nem szorulnak arra, hogy imádkozzanak, virágot vigyenek a templomba, adakozzanak és más hasonló formaságokra. Más kérdés, hogy mivel létezésük sokaknak, esetenként akár az egész világnak példát mutat, igenis elvégzik a szertartásos formulákat, hiszen akik felnéznek rájuk, utánozni fogják őket és így ráléphetnek arra az útra, amin Ők is jártak és ezáltal fejlődhetnek.

Milyen elv mentén működnek ezek az énekek, versek, imák, szertartások?

74.17

Kérdező: Feltételezem, hogy az oka annak, hogy a korábban használt szertartások működnek, az, hogy ezek a szavak egy hajlamot építettek ki azok tudatában, akik ezen a területeken dolgoztak, hogy így azok, akik az általunk keresett tudati torzulás szerintiek, az eme szavak sorának tudatosságban rejlő lenyomatára reagálnak. Ez így van?

Ré: Ré vagyok. Ez nagy mértékig helytálló. A kivétel némely mit úgy hívtok, hogy héber és mit úgy hívtok, hogy szanszkrit magánhangzótok hangzása. Ezen hang vibrációs komplexumoknak már az idő és a tér előtt is erejük volt, és olyan fénykonfigurációkat képviselnek, melyek felépítettek mindent, ami csak van.

A válaszban Ré azt mondja, hogy a kérdező meglátása helyes abban a vonatkozásban, hogy az évszázadok, akár évezredek óta használt szertartások, szövegek (pl. a Miatyánk ima), énekek működnek, éspedig azért, mert már annyiszor és annyian használtuk ezeket, hogy a kollektív tudattalanba süllyedtek a szófordulatok, jelentéstartalmak, kiejtésmódok. Talán úgy is mondhatjuk, hogy az évszázados használat során ezek a szent szövegek, nevek, imák feltöltődtek, és a használatuk megidézi lényünkbe azt a minőséget, amit mára már képviselnek.

Ré azonban a fentieket kiegészíti azzal, hogy vannak olyan héber és szanszkrit hangok, amelyek nem az emberiség behangolása által rendelkeznek erővel, hanem már “az idő és a tér előtt is erejük volt“. A ezeket a hangokat a mantrák egy csoportjának tekinthetjük (bidzsa mantrák). A következő bejegyzésben ezzel foglalkozunk és elsősorban a szanszkrit mantrák témakörét igyekszünk valamelyest megtárgyalni az Egység Törvénye könyvek alapján.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.