Örömteli szolgálat

április 19, 2026 /

A harmadik denzitásban történő pozitív polarizáció jellemzője az, hogy másokat valamilyen módon támogatunk, szolgálunk. Ez a hozzáállás és döntés az esetek túlnyomó többségében nem tudatos. Hosszú időn (életeken) át lényünkből fakadóan elfogadóak, jóindulatúak, segítőkészek vagyunk mások irányába, hol erősebben, hol kevésbé. A fejlődésünk valamely pontján azonban tudatosodik bennünk, hogy szellemi fejlődésünk egyik fontos eszköze az, amit “altruizmusnak”, “humanitáriusságnak”, “karma jógának”, vagy az Egység Törvénye könyvek alapján “mások szolgálatának” nevezünk.

Fontos megjegyezni, hogy a harmadik denzitásban szinte lehetetlen teljes mértékben másokért élni, hiszen már a testünk fenntartása önmagában szükségessé teszi, hogy gondoljunk magunkra. Ezért nem elítélendőek, nem rosszak az önmagunk irányába vagy érdekében végrehajtott tettek. Ahhoz, hogy továbblépjünk egy magasabb szintre egyáltalán nem szükséges totális elkötelezettség mások irányába. Érdemes törekedni mások szolgálatára, de a józan észt nem érdemes figyelmen kívül hagyni. Sehová sem vezet, ha önmagunkat elveszítjük vagy tönkretesszük a fejlődésre hivatkozva. Hogy mennyi az „elégséges” a Polaritások és Választás bejegyzésben tárgyaltuk részletesen. A cikk tartalmaz egy ábrát, ami szemléltei – reményeim szerint – érthetően.

17.30
Kérdező: Ha egy entitás másokat szeretne inkább szolgálni és nem önmagát szolgálni, amíg itt a harmadik denzitásban időzik, akkor vannak-e „legjobb utak” mások szolgálatára lenni, vagy az egyik út éppolyan jó, mint a másik?

Ré: Ré vagyok. A legjobb út mások szolgálatára nyíltan el lett mondva korábbi anyagban. Röviden megismételjük.

Mások szolgálatának legjobb módja a szüntelen igyekezet a Teremtő szeretetének megosztására, amilyennek az a benső én előtt ismert. Ebbe beletartozik az önismeret, valamint az énnek a másik-én felé történő habozás nélküli kinyitásának képessége. Szintén beletartozik a – mondjuk úgy – kisugárzása annak, ami a tudat/test/lélek komplexum leglényege vagy szívközepe.

Kérdésed célzatára rátérve, a harmadik denzitású útkereső számára ahhoz, hogy szolgálatára legyen másoknak, a legjobb út mindig egyedi, csakis az adott tudat/test/lélek komplexumra jellemző. Ez azt jelenti, hogy a tudat/test/lélek komplexum saját magán belül kell megkeresse, saját megkülönböztető képességének észérveivel, hogy mely úton-módon szolgálhat leginkább más-éneket. Ez más és más lesz mindenki számára. Nincs legjobb. Nincs általánosítás. Semmi nem ismert.

A mások szolgálatának legjobb módja az, ha szeretettel fordulunk másokhoz. Ebből következően talán ez polarizál leginkább bennünket a pozitív ösvényen. Az, ha képesek vagyunk szeretettel fordulni másokhoz függetlenül a vallási-, politikai-, nemzeti-, stb. hovatartozásától függetlenül, megalapozza azt, hogy segítőkészek leszünk vele, érdekeit, vágyait, céljait, általánosan fogalmazva boldogulását figyelembe vesszük. Ha elérjük ezt a szintet, rendkívül könnyűvé válik a polarizáció.

Valljuk azonban be, szeretni nem mindig könnyű, pláne nem bárkit. Az, hogy elérjük azt az állapotot, amit szeretettelinek nevezhetünk, komoly kihívás. Meglátásom szerint Ré ezért sorolja ide az önismeretet és a mások felé megnyílás képességét. Önismeret azért szükséges, mert enélkül – szerintem – nem tudjuk, mit is jelent a szolgálat. Például, elhatározom, hogy holnaptól másodállást vállalok egy karitatív szervezetnél és minden hétvégén szemetet szedek a környező erdőkben vagy takarítok, bevásárolok rászoruló időseknek. Azonban, ha nem ismerem magam annyira, hogy nekem egy munkahét ledolgozása után szükségem van a hétvégi pihenésre, lazulásra, akkor eleinte lelkesedésből, később erőből tudom végezni csak ezt a szolgálatot. Mivel azonban nem ismerem magam eléggé – például, hogy mire vagyok jelenleg képes – előbb-utóbb kellemetlen érzés lesz a szolgálatot végezni és ott fogom hagyni, rosszabb esetben “bosszút” fogok állni, mert az elmém elhiteti velem, hogy én sokmindent “feláldoztam” és jogos, hogy valami “visszajár”. Mindez elkerülhető önismerettel. Az önismeret legjobb formája a másokkal való interakció. Ré így fogalmaz: „A tanulás leggyorsabb útja kapcsolatban állni más-énekkel. Ez egy sokkalta nagyobb katalizátor, mint csak az énnel foglalkozni. Az énnel foglalkozni más-ének nélkül olyan, mint, ahogy mondanátok, tükrök nélkül élni.” Ezt a témát a Visszatükröződés fontossága a szellemi fejlődésben bejegyzésben részletesebben kibontottuk.

A „lényegünk” kisugárzása szintén ide tartozik. Teológikusnak hangozhat, de ezt én úgy tudnám megfogalmazni, hogy létezésünk középpontja a lélek, aki valójában vagyunk, elménk, testünk csak különféle sűrűségű burka a léleknek. Ha képessé válunk lélekként felismerni Önmagunkat, lélekből cselekedni, lélekből viszonyulni a másikhoz, akkor leszünk képesek szeretetteliként is működni. A lélek nem akarja kifosztani, lebombázni, becsapni a másikat a másokat szolgálók útján.

Folytatva Ré válaszának értelmezését, azt mondja, mindenki szolgálatának útja egyedi. Nincs értelme hasonlítgatni, hogy ki mit, mennyit tett, szolgált, mert a lélek nem “méricskél”, nem hasonlítgat. Azt az ego teszi. Mindannyiunk útja egyedi, meg kell ismerni önmagunkat és így megtalálhatjuk azt a módot, ahogyan mi tudunk szolgálni. Egy jó indikátora annak, hogy olyan módon szolgálunk-e, ami a miénk, hogy boldogok vagyunk-e közben. Jól érezzük-e magunkat azáltal, amit teszünk másokért. Képesek vagyunk-e ezt hosszútávon fenntartani. A korábbi példát folytatva, lehet hogy a hétvégi szemétszedés nem az én szolgálati módom, de tegyük fel, hogy nagyon szeretek olvasni és másokkal is megosztom azokat a felemelő verseket, novellákat, műveket, amikkel mások is jó állapotba kerülnek. Az, hogy tudjuk, valóban mi okoz számunkra örömet, boldogságot, mitől kerülünk „flow” állapotba, szintén önismereti kérdés.

89.30
Kérdező: Ré hozzáállása ugyanazon szüretképtelen entitások iránt más lenne-e ebben a nexusban, mint a harmadik denzitás szürete idején volt?

Ré: Ré vagyok. Lényegében nem. Az aludni kívánóknak nem kínálhatnánk egyebet, csak az alvóknak kitalált kényelmeket. Szolgálat csak oly mértékben lehetséges, amennyire kérik. Készek voltunk szolgálni bármiben, amiben csak tudtunk. Ez mindmáig kielégítő bánásmódnak tűnik a harmadik denzitásban élő más-énjeinkkel. A mi érzésünk az, hogy ha azzá az egyénné válsz, akit szolgálni próbálsz, az leegyszerűsíti annak megértését, hogy mely szolgálat szükséges vagy lehetséges.

Ez a kérdés-válasz pár egy nagyon fontos elvet emel ki a mások szolgálata kapcsán. “Szolgálat csak oly mértékben lehetséges, amennyire kérik”. Aki nem kéri, nem igényli, hogy segítsünk, szolgáljunk, arra nem érdemes ráerőltetni a szolgálatunkat. Aki nem akarja, nem érdekli, hogy tanítsák, azt ne tanítsuk. Aki nem akarja, hogy ételt kapjon, annak ne adjunk. Aki nem akarja, nem érdekli, hogy mi hogy látjuk a világot, azt ne zavarjuk meg vagy ne zavarjuk össze saját világlátásunkkal. Aki nem akarja, vagy megkérdezés után azt mondja, hogy ne segítsünk neki, ott ne erőltessük a segítséget. Lehetne sorolni, de talán érthető a lényeg. Ha nem kérik a szolgálatot, mégis megtesszük, az nem szolgálat. A Szabad Akarat tiszteletben tartása is sérül, ráadásul vélhetően köszönet sem lesz benne. Az emberi történelemben könnyen találunk olyan társadalmakat, csoportokat, vallásokat akik úgy akarták megsegíteni a másik országot, vagy világot, hogy az nem kért belőle. Jól mutatják ennek a “szolgálatnak” az eredményét ilyen történelmi események. Elég csak bekapcsolni a híreket és gyakorlatilag csak ilyeneket hallhatunk manapság is.

A válaszból még megismerhetünk egy eszközt is arra, hogy valaki irányába milyen szolgálat szükséges vagy lehetséges. Megpróbálhatjuk beleélni magunkat annak a személynek a helyébe, akit iránt tennénk valamit. Ré úgy fogalmaz, hogy “azzá az egyénné” váljunk. Tehát megpróbálunk minél mélyebben beleélni a helyzetébe, gondolkodásmódjába, érzésmintáiba, hogy az ő szemével lássuk a világot. Így felismerhetjük, mi az ami neki(!) lenne a legjobb.

Összefoglalva a bejegyzésben leírtakat, a mások szolgálata akkor tud igazán hatékony lenni, ha azt örömmel tudjuk végezni. Ehhez elengedhetetlen az önismeret. Azt és úgy tesszük meg másnak ami számára valóban kívánatos és valóban megfelelő. Ennek felismeréséhez érdemes megpróbálni felvenni a másik nézőpontját, hogy abból a nézőpontból döntsük el, hogy hogyan cselekszünk vagy nem cselekszünk.

Alapelvek a gyógyuláshoz

február 11, 2026 /

Ebben a bejegyzésen a fizikai-, és mentális gyógyulás alapelveit, a diszharmóniák hátterét, kialakulásának mikéntjét vizsgáljuk, az Egység Törvénye könyvek néhány kérdés-válasz párja segítségével.

Induljunk onnan, hogy van-e legjobb gyógymód és ha igen, mi az.

66.12
Kérdező: Elmondanád a többi módját is annak, ahogy egy entitás gyógyulást kereshet?

Ré: Ré vagyok. Talán a legnagyobb gyógyító az énben rejlik, és csapra verhető folyamatos meditációval, miként azt javasoltuk. A népetek számára elérhető gyógymódok sokféle formája közül mindnek van értéke és alkalmasnak találhatja azokat bármely kereső, aki változtatni óhajt a fizikai komplexum torzulásokon vagy némely kapcsolaton az elme/test/lélek összetétel különböző részei közt.

Ré kijelenti a válaszban, hogy a legnagyobb gyógyító az énünkben található. Ehhez a forráshoz való hozzáférés módja a meditáció, mint befelé figyelésünk egyik leghathatósabb eszköze. Azonban hiba lenne azt gondolni, hogy ez a módszer az egyetlen használható módszer. Ré úgy fogalmaz, az elérhető gyógymódok sokféle formája alkalmas lehet bárki számára, aki gyógyulást keres. Ez alapján nem érdemes úgy gondolni, hogy csak bizonyos gyógymód, gyógyítási technika vagy módszer lenne hasznos, a többi pedig butaság, tévedés.

A következő válaszban a betegségek kapcsán egy nagyon fontos gondolat elhangzik, amivel érdemes tisztában lenni.

66.13
Kérdező: A Fülöp-szigetek területén többfajta pszichikai műtétként ismert tevékenységet is megfigyeltem. Feltételezésem szerint ezek a gyógyítók egy olyan, én úgy mondanám, hogy tanulási segédeszközt nyújtanak, vagy módszert egy átszervezés kialakítására a gyógyítandó páciens elméjében, hogy amint a relatíve naiv páciens megfigyeli a gyógyító ténykedését, a materializált vér stb. láttán átkonfigurálja az elme gyökerét, mintegy elhitetvén azzal, hogy a gyógyítás megtörtént, s ennélfogva meggyógyítja önmagát. Helyes-e az okfejtésem?

Ré: Ré vagyok. Ez így van. Kissé bővebben is ejthetünk szót erről a fajta lehetőségről. Vannak esetek, mikor a megváltoztatandó rossz állapothoz az entitásnak nem fűződik érzelmi, értelmi vagy szellemi érdeke, s az pusztán egy – talán véletlenszerű genetikai elrendeződés általi – előfordulás.

Ezekben az esetekben az, amit látszólagosan dematerializálnak, az dematerializált marad, s akképp is figyelheti meg bármely megfigyelő. Az emocionális, mentális vagy spirituális töltettel rendelkező rossz állapot valószínű, hogy nem marad dematerializált olyan értelemben, hogy ne mutatkozzék meg objektív hivatkozásul a megfigyelő előtt. Ha azonban a kereső élt a lehetőséggel, akkor a fizikai komplexum látható rossz állapota meghasonulásban lesz a kereső tényleges egészségével – mint nevezitek e torzulást –, és a tapasztalási hiánya ama torzulásoknak, melyeket az objektív hivatkozás sugallna, így is fennmarad.

Példának okáért ebben az instrumentumban a három kis ciszta eltávolítása olyan anyag eltávolítása volt, melyhez az entitásnak nem fűződött érdeke. Így ezek a daganatok dematerializáltak maradtak az úgynevezett pszichikai műtét átélés után is. Egy másik pszichikai műtét során e közvetítő veséinek ajánlottak gondosan új létkonfigurációt, amit az entitás örömmel el is fogadott. Mindazonáltal az elme/test/szellem összetételnek ez a bizonyos porciója nagyfokú érzelmi, értelmi és szellemi töltést hordozott, mivel ez az eltorzult működés okozta a legnagyobb betegséget események bizonyos láncolatában, melyek eme entitás tudatos döntésében kulmináltak, hogy szolgáljon.

Ennek következtében bármely tárgyilagos átvilágítás eme entitás vesekomplexumán kimutatná azt a meglehetősen szélsőséges rendellenességet, amit mint nevezitek, a pszichikai műtét átélés előtt mutatott. A lényeg nem a torzulás dematerializációjának a szemlélő számára történő fennmaradásában van, hanem az újonnan materializált elrendeződés választásában rejlik, mely az idő/térben létezik.

A betegségek kapcsán az itt elhangzó gondolat igen fontos, véleményem szerint. Amennyiben az embernek nincs „szüksége” vagy „érdeke” abban, hogy a betegség fennmaradjon, akkor jó eséllyel a gyógyulás bekövetkezik. Előfordulhat azonban, hogy valamilyen elgondolás alapján igenis szüksége van valakinek a betegségre. Ez a gondolat vagy gondolkodásminta kialakulhat az életünk során, de a születés előtt meghozott döntés is okozhatja. Nem biztos, hogy ezt könnyű megérteni, de érdemes tisztában lennünk azzal, hogy tudatosságunk „mögött” a tudattalanban tárolt mintáink, hajlamaink jóval erősebben hatnak ránk, mint tudatosságunk. Ráadásul a legtöbb esetben nincs is rálátásunk a mély elmében (tudatalattiban, „elme gyökerében”) megtalálható és onnan ható erőkre.

Amennyiben valamilyen – akár nem tudatos – indítékunk van arra, hogy a betegség fennmaradjon, akkor az nem lenne helyes, ha eltűnne. Például valaki igen gátlástalanul kihasználna másokat alapesetben, azonban megjelenik egy súlyos betegség, ami miatt kénytelen visszafogni magát. Lehetséges, hogy a lélek már előrébb tart annál, hogy az önmagát szolgálók útját kipróbálja, és már meghozta (tudat alatt) a harmadik denzitás választását, és ezzel védi magát a lény attól, hogy negatív irányba polarizálódon, így elveszítse a betakaríthatóság lehetőségét.

63.7
Kérdező: Igazam van-e akkor, amikor azt vélelmezem, hogy az életenergia az egyén tudatosságának vagy beállítottságának függvénye, a polaritása, vagy a Teremtővel vagy a teremtéssel való általános egysége vonatkozásában?

Ré: Ré vagyok. Nem konkrét értelemben jóváhagyhatjuk állításod helyességét. Az életenergiára lehet úgy tekinteni, mint mély szeretetre az élet iránt vagy az élettapasztalatok iránt, mint amilyen az alkotás szépsége, és nagyra értékelésére más-éneknek és Teremtő-társaitok azon alkotói torzulásainak, amelyek szépséggel bírnak.

E vitális energia nélkül a legkevésbé torzult fizikai komplexum is erejét veszti és elpusztul. Birtokában e szeretetnek vagy életenergiának vagy elánnak, az egyén még akkor is folytathatja útját, ha a fizikai komplexum nagymértékben torzult.

Legyen akármennyire eltorzult a fizikai komplexum, legyen akármilyen betegség vagy nehézség, ha valaki élni akar, szereti az életet, vágyik a tapasztalatokra, a teste képes tovább működni. A fizikai- és életenergia megkülönböztetése és felhasználása címmel ebben a témában már született egy bejegyzés, érdemes lehet elolvasni, amennyiben a téma érdekes lehet.

Miért alakulnak ki a betegségek?

66.34
Kérdező: Számomra ez a bolygó egy olyan helynek tűnik, amit úgy mondanék, hogy a torzulások pöcegödre. Ebbe beleértem általában a fizikai test összes betegségét és működési zavarát. Úgy sejlik előttem, hogy ez a bolygó igen-igencsak elől szerepelne a listán, ha csupán az átfogó mennyiségét néznénk ezeknek a problémáknak. Helyes-e, helyesen érzem-e ezt a feltételezést?

Ré: Ré vagyok. Korábbi anyagra fogunk visszapillantani.

Katalizátor kerül felajánlásra az entitásnak. Ha azt nem használja fel az elme komplexum, akkor az kiszivárog a test komplexumra, és valamilyen formájú fizikai torzulásként manifesztálódik. Mennél hatékonyabb a katalizátor felhasználása, annál kisebb fizikai torzulás található.

Azok esetében, akiket ti Vándoroknak neveztek, nemcsak egy veleszületett nehézség van a harmadik denzitású rezgésminták lekezelésében, hanem egy emlékkép is, noha fátyolos, hogy ezek a torzulások se nem szükségesek, se nem gyakoriak az otthoni vibrációban.

Mint mindig, most is túláltalánosítunk, mivel sok esetben pre-inkarnációs döntésekről van szó, amelyek fizikai vagy mentális korlátozásokat vagy eltorzulásokat eredményeznek, de úgy érezzük, hogy a te megközelítésed az ilyen vagy olyan formájú nyomorúság felé vett nagykiterjedésű torzulások.

Csakugyan, egynémely harmadik denzitású bolygószférán hatékonyabban hasznosítják a katalizátort. A ti bolygószférátok esetében sok a nem megfelelő felhasználása a katalizátornak, s ennek következtében sok a fizikai torzulás.

A fenti válaszból kiderül, hogy a katalizátorok (pl. egy stresszes helyzet, egy anyós, egy rossz főnök, vagy bármi), amennyiben nem használjuk fel az elme komplexumban (nem dolgozzuk fel érzelmileg/értelmileg), akkor a test szintjén is megjelenhetnek, mivel a testi szinten nem kikerülhető a katalizátor maga. Muszáj vele foglalkozni. Ré azt mondja, minél hatékonyabban dolgozzuk fel az elmében, annál kisebb fizikai torzulás várható.

A másik fontos gondolat a témában, hogy sok esetben pre-inkarnációs (születés előtti) döntésen is alapulhat egy-egy betegség vagy valamilyen korlátozó hatás megjelenése. Ez esetben az ez-életen belül keresni a számunkra kedvezőtlennek tűnő hatás eredetét hiábavaló. Ré a 73.19 válaszban azt mondja, a meditáció tud segíteni az ilyen eredetű nehézségek kezelésében is.

Ré: Ré vagyok.

[…]

Megjegyezhetjük továbbá, hogy amikor a gyógyításra vágyó, hiába, hogy őszinte, de gyógyulatlan marad – miként e torzulást nevezitek –, akkor inkarnáció előtti választásokat is fontolóra vehettek; és egy ilyen entitásnak azzal a javaslattal tehettek hatékonyabb segítséget, hogy meditáljon el az igenlő felhasználásán bármely korlátozásnak, amit tapasztal. Azt is megemlítenénk, hogy az indigó színű munkák ilyen esetekben gyakran segítenek.

Összefoglalva a fentieket, a testi rendellenességek kialakulásának alapja legtöbbször a katalizátorok nem megfelelő feldolgozása. Ezeket az elmében fel lehetne dolgozni, azonban ha nem sikerül, a testi szinten is megjelenhetnek a katalizátor hatásai. Ebből a vélhetően számunkra negatív állapotból sokféle módszerrel, hozzáállással ki lehet jönni, azonban kulcsfontosságú, hogy – akár tudatosan, akár tudattalanul – ne ragaszkodjunk ehhez az állapothoz (a betegséghez). Amennyiben semmilyen módszer sem segít változtatni az állapotunkon, érdemes a meditációhoz, vagy bármilyen módszerrel, ami számunkra működik, önmagunk felé fordulni, hiszen a legnagyobb gyógyító ott található. Önmagunkba nézve a tudattalan, sőt akár a születésünk előtti döntéseket, hajlamokat felfedezhetjük, melyek felismerése, átkonfigurálása, átalakítása vagy elfogadása segíthet a számunkra negatívnak tapasztalt állapot megváltoztatásában.

Lelkesedésünk, mentális frissességünk fenntartása

november 7, 2025 /

Úgy tűnhet, hogy életünkben vagy egy-egy időszakban nem haladunk egyről a kettőre, az élet nem hozza a lapokat, csak körbe-körbe járunk, így idővel elveszítjük az érdeklődésünket, lelkesedésünket és belefásulunk a mindennapokba. Mi lehet ennek az oka? Hogyan őrizzük meg érdeklődésünket, lelkesedésünket éveken, évtizedeken át a szellemi úton? Erre keressük a választ ebben a bejegyzésben.

60.26

Kérdező: Jó sok információ és jó sok összevisszaság volt az elmúlt 30 évben, és ami azt illeti, a Zűrzavar Törvénye [kuncogás] túlórában dolgozott, hogy egy kis viccel éljek, hogy a spirituális katalízishez szükséges közleményeket eljuttassa az erre vágyó csoportokhoz, és tudjuk, hogy mind a pozitívan, mind a negatívan irányult társas emlékezet összetételek hozzátették, amit csak tudtak ehhez az ismerethalmazhoz. Ez sok esetben valamifajta befásult állapothoz vezetett az értesülésekre nézve sokak részéről, akiknek igaz keresését meghiúsították azok a körülmények, amit talán hívhatok spirituális entrópiának ebben az információs halmazban. Tudnátok kommentálni ezt és a problémák enyhítésének mikéntjeit?

Ré: Ré vagyok. Tudjuk ezt kommentálni.

A kérdés több, mint 40 éve hangzott el. Ha 80-as években kijelenthető volt egy tudós által (a kérdező a fizika professzora volt), hogy jó sok összevisszaság keletkezett, akkor ezt most nyugodtan hatványozhatjuk jelen környezetünkre vonatkozóan. A mai digitális világban, köszönhetően a média, a digitális környezet és a mesterséges „intelligencia” mindent átható térhódításának bármiféle tudományos vagy társadalmi szűrő nélkül özönlik ránk az információ. Igen nehéz és komoly utánajárást igényel sok esetben valaminek a valóságtartalmát bizonyítani. Ráadásul, a legtöbben erre már fáradtak, érdektelenek, és főként a fiatal generációban sokszor már fel sem merül, hogy ez a fajta tudományos igényesség szükséges vagy hasznos. Pedig minden népmese úgy fejeződik be, „aki nem hiszi, járjon utána”. A „járjon utána”, amit itt kiemelnék, ez kulcsfontosságú szellemi fejlődésünkhöz, enélkül ugyanis elmarad a saját tapasztalás, a valódi megismerés és jó esetben is csak valamiféle (vak) hit alakul ki egy-egy filozófia vagy valamilyen társadalmi tendencia, irányzat vagy mozgalom irányában.

Ha pedig megszűnik a lelkesedés, az érdeklődés, a spirituális fejlődésre irányuló energiáink eltűnnek, kiapadnak. Csalódottá, unottá, cinikussá válhatunk, pedig mindössze annyiról van szó, hogy a személyes tapasztalás elmaradt, így úgy érezzünk, az egész mese, kitaláció, mivel a fejlődés nem érinti közvetlenül az életünket.

Nézzük meg, mi lehet ennek a megakadásnak az egyik oka.

60.27

Kérdező: Csak amennyiben fontosnak érzitek, akkor kérném a kommentárt. Ha jelentéktelennek érzitek, átugorjuk.

Ré: Ré vagyok. Ez az információ jelentős bizonyos mértékig, mivel saját jelenlegi küldetésünkkel áll összefüggésben.

Mi konföderációbéliek a bolygótokon élők hívására várunk. Ha e hívás, bár őszinte, de meglehetősen alacsony azon – mondjuk úgy: – rendszerben való tudatosságában, amelyben meggyorsítható lenne a spirituális evolúció, akkor csupán az adott hívó számára hasznos útbaigazítást kínálhatjuk fel. Ez az alapvető nehézség. Az entitások megkapják az Eredeti Gondolattal kapcsolatos alapinformációkat és ama módszereket, amik a meditáció és a mások szolgálata, melyek által eme Eredeti Gondolathoz eljuthatnak.

[…] Amint ezt az alapinformációt megkapta, nem ülteti át a gyakorlatba a szívében és az élettapasztalásában, hanem ehelyett ott zötykölődik az elmekomplexumi torzulásokban, akár egy építőelem, mely nem találja helyét, s csak jobbra-balra hányódik hasztalan, de az entitás csak hív tovább. Következésképpen ugyanaz az alapinformáció ismétlődik.

Legvégül az entitás úgy dönt, untatja már ez az ismételt közlemény. Viszont ha az entitás a gyakorlatba ülteti azt, amit kapott, akkor nem talál ismétlődésre, kivéve, mikor ez szükséges.

Amennyiben alacsony a tudatosságunk arra vonatkozóan, hogy keressünk, fejlődjünk, a segítő erők beáramlása ennek megfelelően nem vagy csak nagyon alacsony szinten tudatosul lényünkben. A válasz alapján megkapjuk ugyan az információt, módszereket, de azokat, ha nem ültetjük át gyakorlatba, ha nem válik idővel részünkké, akkor az adott információ, tanítás vagy tapasztalat haszna elveszik. Viszont – mivel nem ültetjük gyakorlatba a megszerzett tudást – az életünk sem változik, így ugyanabba a gödörbe ismét beleesve, ugyanazok a leckék, tanítások, tanulságok, tapasztalatok, katalizátorok jelennek meg életünkben. Idővel elfogadjuk, hogy „az élet már csak ilyen”, „40 felett már nem változik az ember”, „minek erőlködjek, úgysem változik semmi” és a többi hasonló közhelyet ahelyett, hogy tovább igyekeznénk, törekednénk.

A megoldás lehet az, hogy életünkben elkezdjük alkalmazni a tanultakat, és a megszerzett információt, tanulságot megpróbáljuk beépíteni mindennapjainkba. Nem baj, ha nem sikerül, a próbálkozás már formálja lényünket, tapasztalataink lesznek és ha így nem megy, akkor majd találunk módot és menni fog máshogy.

Két fontos gondolatot említenék meg ennek kapcsán, amit érdemes lehet megfontolni. Korábbi bejegyzésekben már tárgyaltuk őket, és nagyon jól illik a mostani témánkhoz.

1) a tetteink szándéka fontosabb, mint az eredménye. Ha elkezdjük alkalmazni a tapasztalatok tanulságait, megszerzett információt, intuíciót azzal a szándékkal, hogy többek, jobbak, elfogadóbbak, szeretettelibbek legyünk, akkor már – véleményem szerint – jó úton járunk. Az, hogy ez nem sikerül a legjobban elsőre, másodikra, századikra, nem olyan nagy gond. Érdemes lehet átfutni a vonatkozó bejegyzést erről a témáról.

2) a felelősség törvénye, azaz ha nem ültetjük gyakorlatba a megszerzett tudást, akkor nemcsak a tudás veszik el, hanem a képességünk is arra, hogy megszerezzük. Pl. kézilabda edző látja, hogy az egyik gyerek igyekszik, próbálkozik, akkor azt felkarolja, segíti, hogy nagy játékos legyen. A másik gyereknek hiába van tehetsége, adottsága, ha nem veszi komolyan az edzést, ellógja az órákat, el fogja veszíteni mind a képességét, mint az edzőjének a figyelmét.

Álljon itt ebből a korábbi bejegyzésből a következő részlet:

A Felelősség Törvényét megfogalmazhatjuk a következő módon: ahogyan fejlődünk és növekszik a képességünk, hogy ennek a denzitásnak a leckéit felfogjuk, megértsük, úgy növekszik a felelősségünk, hogy ezt a megszerzett megértést gyakorlatba is ültessük. Azaz felelőssé válunk arra, amit megtanulunk. Amennyiben ezt a felelősséget nem tudjuk, vagy nem akarjuk felvállalni, akkor a továbbiakban nehezebbé válik mind a fejlődés maga, mind pedig a segítő tényezők megtalálása, felhasználása.

Megértésünk szerint a Felelősség Törvénye tehát azt kéri minden Keresőtől, hogy legjobb képességei szerint használja életében azt, amit megtanult, hogy felfedje a szeretetet önmagának, önmagáért, másoknak, másokért.

Negatív hatások elleni védelem

augusztus 30, 2025 /

Ebben a bejegyzésben arra keresünk választ az Egység Törvénye könyvek alapján, hogy a különböző szinteken bennünket (mások szolgálatának ösvényén haladó keresőket) érő negatív hatások semlegesítésére milyen eszközök állnak rendelkezésünkre.

Több szinten érhetnek bennünket negatív hatások. Az első szint a fizikai vagy testi szint. Az alábbi kérdés-válasz pár alapja egy olyan eset, amikor Carla testébe káros anyag kerül. Carla volt a Ré kapcsolat alatt az instrumentum, aki öntudatlan állapotban feküdt, míg Ré kommunikált rajta keresztül. Mára a bolygónkat, ételeinket, italainkat elszennyeztük, így nem könnyű tiszta ételhez, vízhez vagy levegőhöz jutni, így számunkra is releváns lehet, még akkor is, ha csak „normál”, városi módon élünk. Mit tehetünk azon túl, hogy törekszünk a testünk tisztaságára kívül és belül egyaránt?

32.1
Kérdező: Van egy kisebb kérdésem, amit bedobnék így az elején, Jimtől. […] „Mit tehetünk azért, hogy megvédjük magunkat a torzító befolyásoktól? Van erre szertartás vagy meditáció?”

Ré: Ré vagyok. Habár szimpatizálunk a hőn áhított vággyal, hogy szolgálatotokra legyünk abban, amit a kérdés jól példáz, válaszunkat behatárolja a Zavar Útja torzulás. Elmondunk néhány általános dolgot, melyek segíthetnek az ügyben.
Először is, mikor ez az instrumentum testi komplexumát a már tárgyalt eset hatására az alacsony vitális energia irányába torzította, azt egy felismerhető vegyi anyag okozta. Ez nem egy úgymond természetes anyag volt, de az elme/test/lélek komplexum sem volt kellően tisztában a fizikális gyengeség irányába torzulásával. A – mondjuk úgy – mindennapi élet természetes tevékenységei, melyeket az entitás a heves hatékonyságú vegyi anyagok elfogyasztása okozta torzulások nélkül él meg, mindenkor helyénvaló természetűnek tekinthetők. Nincsenek véletlenek, ennek az instrumentumnak a tettét is beleértve.

Talán értelmezhetjük a válasz első felét úgy, vannak olyan kemikáliák, amikre fizikailag egyesek érzékenyebbek, mások ellenállóbbak. Úgyanígy igaz ez a dohányzásra, cukorfogyasztásra, drogokra, bármire. Az, hogy egyeseknek nem okoz gondot testi szinten hosszabb ideig sem, nem azt jelenti, hogy másnak sem. A nem természetes anyagok fogyasztása alacsonyabb vitális energiaszintet okoz, idővel pedig ez nemcsak fáradékonysághoz, gyengséghez, hanem akár betegségekhez vezethet. Ezen negatív hatások ellen mi magunk is tudunk védekezni: törekedni érdemes arra, hogy tiszta anyagokkal tápláljuk testünket és kerüljük azokat, amik egészségtelenek. Ez egyre nehezebb, hogy egy példa is álljon itt: az EU két éve (2023 nyarán) jóváhagyta a rovarfogyasztást, így rengeteg, nyugaton gyártott élelmiszer mára már tartalmaz rovarfehérjét. Érdemes lehet felkészülni az ilyenfajta negatív hatásokra is a közeljövőben. Tiszta táplálék, tiszta víz, tiszta levegő egyre nagyobb érték lehet. Miért? Ismerjük a régi mondást: „Ép testben ép lélek”.

Másodszor a pozitív ösvény járói számára negatív avagy meggyöngítő befolyások elleni védelem módozatait ez az instrumentum már igen nagy mértékig fölvonultatta. Gondoljátok csak végig, milyen esélyeket adtak ezen adott események a negatív befolyásoknak az instrumentumba belépni. Az instrumentum egyedüllétekor, és más-éneket érintő tettei közben is a Teremtőre gondolt, folyamatosan dicsőítve és hálát adva a Teremtőnek a megélt tapasztalataiért. Ez cserébe olyan energiák kisugárzását tette lehetővé ezen adott entitásnak a másik énje felé, hogy katalizátorrá váljék a másik én azon képessége megnyitásánál és megerősítésénél, hogy egy pozitívabban sarkosult állapotban működjék. Tehát olyan védelmet láthatunk itt, ami igen egyszerű.
Adj hálát minden pillanatért. Lásd énedet és más-énedet a Teremtőként. Nyisd ki a szíved. Mindig ismerd a fényt és magasztald. Ez minden szükséges védelem.

Nemcsak fizikai szinten védekezhetünk. Akármilyen katalizátor, tapasztalás ér, közben hálatelt szívvel gondolhatunk rá, mégha elsőre ez nehéznek, vagy abszurdnak is tűnhet. Könnyű ezt mondani, belátom. Azonban idővel kialakítható ilyesfajta gondolkodásmód és világlátás, amely ténylegesen menedéke lehet az embernek. Talán ebben a témában ajánlhatok egy, a Tihanyi Bencés Apátság által 2019-ben kiadott művet, melynek címe: A zarándok elbeszélései. Ez egy történet a kereszténységben arról, hogyan tanulta meg egy zarándok a szüntelen imádságot, bármilyen körülmények között. És az is kiderül, hová (milyen szintre) vezethet el ez bennünket…

Mi a helyzet az álomvilággal? Sokaknak vannak visszatérő-, vagy rémálmai és zaklatottan, fáradtan ébrednek. Lehetséges, hogy a negatív hatások és befolyások az álomvilágban is megjelennek?

44.10
Kérdező: Mindannyiunk kapja a jelzéseket és álmokat. Tudatában vagyok clairaudient (tisztán halló) kommunikációnak legalább egy alkalommal, ébredéskor. Javasolnál egy módszert, amellyel semlegesíteni tudjuk, hogy úgy mondjam, annak a befolyásnak a hatását, amit egy negatív forrástól nem kívánunk?

Ré: Ré vagyok. Különböző módszerek léteznek. A legkézenfekvőbbet avagy legegyszerűbbet kínáljuk fel. A bajos kontaktust megosztani az e munkaüléseken társuló más-énjeiddel, szeretettel meditálni e képek küldőiért és fénnyel az énért és más-énekért – ez a legkézenfekvőbb módja az efféle történések hatásai semlegesítésének. Eme tapasztalásoknak az intellektus használatával vagy az akarat fegyelmezésével történő leminősítése csak a hatások meghosszabbodását hívja ki. Sokkal jobb tehát bizalommal megosztani az ilyen tapasztalatokat és szívvel-lélekkel egyesülni szeretetben és fényben, könyörülettel a küldő iránt s páncélt emelve az énnek.

Ré a válaszban azt mondja, érdemes a hozzánk közelállókkal megosztani ezeket az álmokat, élményeket, eseményeket. Szeretettel fordulni azon lények felé, akik ezeket a hatásokat küldik, illetve meditálni, kontemplálni, fényt küldeni saját magunkért és másokért. Ez önmagában jobb állapotba hoz bennünket. Ré azt is mondja, hogy az intellektussal, tudatosságunkkal leminősíteni vagy akaratunkkal elnyomni ezen érzéseket, nem segít, hanem ponthogy a hatások meghosszabbodását váltja ki. A szerettel történő hozzáállás, akár a küldő, akár egymás felé páncélt emel az én számára.

Mindez talán már szentimenálisnak is tűnhet, és egyeseknek nehéz lehet ezt elfogadni. Mi a mögöttes alapelv, ami alapján működik ez a módszer?

64.4
Kérdező: Köszönöm. El tudnád magyarázni, milyen alapelvek húzódnak meg a kontaktus beindítására általunk végrehajtott szertartás és az – én úgy nevezném: – alap fehér mágiás szertartások mögött: védelmi és egyéb alapelvek, törvényszerűségek? Megtennéd ezt, kérlek?

Ré: Ré vagyok. […]
Az alapelv bármely fehérmágia-jellegű szertartás mögött az, hogy úgy csoportosítsa az ingereket, amelyek lenyúlnak az elme törzsébe, hogy ez az elrendezés fegyelmezett és letisztult érzelmet, vagy szeretetet termeljen, amely aztán szolgálhat mind védelemül, mind pedig az intelligens végtelen kapujához vezető kulcsként.

Bármit tapasztalunk életünk során, azt az elménken keresztül, elménken átszűrve tesszük. Így logikus felételezni, hogy bármilyen eseményt, katalizátort, hatást „jó”-ként, kívánatosként, „rossz”-ként, elutasítandóként az elménk miatt értelmezünk. Sőt elménk (elme komplexumunk érzelmi aspektusa, az emociók központja) fő, talán egyetlen funkciója, hogy bizonyos dolok iránt vágyakozik, más dolgokat pedig elutasít. Ez alapján cselekszünk, döntünk, élünk. Amennyiben emocionális elménk intellektusunk hatására úgy „csoportosítja az ingereket”, hogy azok fegyelmezett letisztult érezelmként, szeretetként jelenjenek meg, ugyanaz az esemény érthetővé, kellemessé vagy legalábbis elfogadhatóvá válik. Megértésem szerint ez annak a mentális/emocionális védelemnek az alapja, amivel felruházhatjuk énünket a negatív hatások ellen, sőt – Ré is megerősíti – ez lehet az intelligens végtelen kapujához vezető kulcs is a másokat szolgálók útján.

Más szavakkal is megtalálható a fenti gondolat az Egység Törvénye könyvekben.

64.7
Kérdező: Előnyös lenne, ha Ré leírná azokat a technikákat, amelyeket Ré a harmadik denzitása idején arra használt, hogy tudatban, testben és szellemben fejlődjék?

Ré: Ré vagyok. Ez a kérdés a Zűrzavar Törvényén túlra esik.

A válasz úgy értelmezhető, hogy Ré a kérdező (és az olvasó) Szabad Akaratát tiszteletben tartva, nem válaszolhatja meg a kérdést.

64.8
Kérdező: Na és Ré negyedik denzitású tapasztalata? Az is a Zűrzavar Törvényén túlra esne?

Ré: Ré én vagyok. Ez így van. Hadd fejezzünk ki egy gondolatot.
Ré nem elit. Konkrét tapasztalatainkról beszélni olyan csoportnak, aki tisztel minket, nem más, mint egész a konkrét tanácsadásig elmenően vezetni. A mi munkánk is az volt, mint a ti népeteké, megtapasztalni az örömök és bánatok katalizátorát. A mi körülményeink némileg harmonikusabbak voltak. Mondassék ki, hogy bármely entitás vagy csoport megteremtheti a legnagyszerűbb harmóniát bármely külső környezetben. Ré tapasztalatai nem többek a tiétekénél. Ez a tánc, ebben a tér/időben, a harmadik denzitás szüretén, a tiétek.

Ehhez a bejegyzéshez tartozó fő gondolat: „Mondassék ki, hogy bármely entitás vagy csoport megteremtheti a legnagyszerűbb harmóniát bármely külső környezetben.” Ez csak elménk tisztaságán és tudatosságunkon múlik vagyis szükséges tudást szerezni, szükséges tisztulni mind testi, mind pedig emocionális szinten.

Intuíció vagy racionalitás?

június 4, 2025 /

Intuíció vagy racionalitás. Két ellentétes működési mód, mely látszólag összeférhetetlen, összeegyeztethetetlen. Mi a szerepük és melyik a „jobb”? Ebben a bejegyzésben ezt a témát vizsgáljuk meg az Egység Törvénye könyvek alapján.

Fejlődésünkhöz a harmadik denzitásban elengedhetetlen az elmeműködés, melynek két fő módja létezik: az intuitív (hívják jobb agyféltekés dominanciának is), illetve a racionális, elemző mentalitás (hívják bal agyféltekés dominanciának is).

Miért jött létre ez a kétféle működési mód?

19.11
Kérdező: Elmondanád nekem, hogy ez az új test komplexum miként felelt meg harmadik denzitású leckékre, s hogy melyek voltak ezek a leckék?

Ré: Ré vagyok. A harmadik denzitásnak egyetlen szükséglete van. Ez a szükséglet az öntudatosság. Hogy ilyenre képes legyen, a test kémiai komplexumnak alkalmasnak kell lennie az elvont gondolkodásra. Vagyis az alapvető szükséglet a racionális és intuitív gondolkodás kombinációja. Ez tünékeny volt a második denzitású életformákban, melyek nagy mértékig olyan intuíciók szerint működtek, amiknek a gyakorlatban kellett eredményt hozniuk.

A harmadik denzitású elme az információk olyan jellegű feldolgozására is képes, hogy elvont módon, és a túlélés szempontjából „haszontalannak” értékelhető módon gondolkodjék. Ez az elsődleges követelmény.

De vannak más fontos összetevők is: egy gyengébb fizikai hordozó kell, hogy az értelem használatát serkentse, valamint szükséges a társas komplexum már addig is jelen lévő tudatosságának fejlődése. Szintúgy fontos a fizikai ügyesség további fejlődése a kézre értve, ahogy test komplexumotoknak eme részét nevezitek.

A harmadik denzitásban ébredünk öntudatra. Az alacsonyabb denzitásokban inkább egyfajta egységtudat, „csordaszellem” vagy csoport-tudatosság létezik, önmagukra való reflexió nélkül. Ahhoz, hogy az öntudatosság megjelenhessen, képessé kell válnia egy egyénnek az absztrakt, elvont gondolkodásra, fogalomalkotásra, melyhez elengedhetetlen az intuitív és az elemző képességek kombinációja. Az ebből fakadó gondolkodásmód (pl. hogy ne csak arra gondoljak, hogy enyém legyen a zsákmányállat, vagy bármilyen más haszon vagy jólét) a materialista, vagy darwini gondolkodásmódból fakadóan értelmetlen, haszontalan és hátrányosnak tűnik a túlélés szempontjából. Ez a második denzitású gondolkodásmód nem alkalmas (és nem is méltó) a harmadik denzitású lényekhez, pl. emberekhez.

Vezessük tovább a gondolatmenetet a polaritások szempontjából.

49.3
Kérdező: Azon tűnődtem, hogy a bal és a jobb agyfélteke eltérősége valamiképp kapcsolódhat-e az önmagát szolgáló és másokat szolgáló polaritásokhoz. Tudnál tenni erről megjegyzést?

Ré: Ré vagyok. Agy fizikai komplexumotok féltekéi egyformák a gyenge elektromos energiában való használatukban. Polaritás szemszögéből az intuíciók és megérzések uralta entitás egyenértékű a racionális elemzés kormányozta entitással. Mindkét agyfélteke használható önös szolgálatra is és másokért való szolgálatra is.

A polarizáció szempontjából tehát mindkét működési mód megfelelő lehet.

Úgy tűnhet, hogy a racionális vagy elemző elmének talán több lehetősége van sikeresen követni a negatív irányultságot, abból az okból kifolyólag, hogy – felfogásunk szerint – a túl nagy rend lényegénél fogva negatív. Mindazonáltal ugyanez a képesség elvont fogalmak rendszerezésére és tapasztalati adatok kielemzésére kulcsfontosságú lehet a gyors pozitív polarizálódásban is. Általánosságban elmondható, hogy azoknak, akiknek az analitikus képességei vannak túlsúlyban, némileg többet kell dolgozniuk a sarkosuláson.

Az analitikus gondolkodásmódú egyének szeretnek megérteni dolgokat, a tényezők, részletek átgondolása után hoznak általában döntést. Ez az elemző hozzáállás – meglátásom szerint – azért jelent több lehetőséget a negatív irányultság (önmagukat szolgálók útja) kialakítására, mivel jelentős szintű tudatosság nélkül szinte lehetetlen elérni azt a rendkívüli negatív polarizálságot, ami az önmagukat szolgálók negyedik denzitásába való továbblépéshez szükséges (sokkal erősebb polarizáltság szükséges a negatív, mint a pozitív ösvényen). Továbbá aki elemez, figyel a részletekre, aprólékos, sokkal könnyebben észreveszi a hibát másokban és saját magában is. Ha „túl nagy a rend” valaki fejében vagy környezetében, nagyon könnyű észreveni, hogy a világban nem az van. Ezt pedig könnyű szóvá tenni és már haladunk is a negatív polarizáltság irányába. Végül pedig megjegyzendőnek tartom, hogy az önmagukat szolgálók útja az irányítás, a másokat szolgálóké pedig az elfogadás. Elemző, racionalizáló világlátással sokkal könnyebben jön az a gondolat, hogy valamit megváltoztassunk, megjavítsunk, mint az, hogy elfogadjuk azt.

Természetesen nem szabad túlzásokba esni. Ha valami hibás, rossz vagy bármilyen módon árthat másoknak, érdemes törekedni a megváltoztatására vagy megjavítására. Ha pl. a falból kilóg egy konnektor dugalj és áramütés-veszély állhat fenn, akkor azt érdemes megjavítani, nem pedig csak elfogadni, hogy „ez van”. Ré továbbá kijelenti, hogy az elvont fogalmak rendszerezésére és katalizátorok elemzésére való képesség rendkívül hasznos, sőt kulcsfontosságú lehet a gyors pozitív polarizálódásban. Ez hatalmas előny lehet, ha valaki tudatosan igyekszik polarizálódni a pozitív ösvényen. Érdemes azonban tudatában lenni az ezzel járó kritizáló, irányító hajlamoknak.

Az intuíció szerepe értesíteni az intellektust. Illúziótokban az intuíció szabadjára engedett érvényesülése hajlamos visszatartani az entitást a nagyobb mérvű polarizációtól az intuitív érzékelés szeszélyességéből adódóan. Amint láthatod, e kétfajta agyi struktúrát ki kell egyensúlyozni ahhoz, hogy az élettapasztalati katalizátor nettó összege a polarizálódás és megvilágosodás legyen, mivel az intuitív készség értékének a racionális elme általi elfogadása nélkül a megvilágosodásban segédkező kreatív aspektusok megfojtódnak. […]

Az intellektus az elménknek az egyik fő funkciója vagy része. Ez az a rész, amely kiértékel és dönt. Jönnek az érzelmek, események, katalizátorok és kiértékeli és eldönti, hogy fontos-e számára, foglalkozik-e vele vagy sem. Eldönti, hogy valami tetszik-e vagy sem. Eldönti, hogy így vagy úgy cselekedjünk-e. Az intuíció információforrás lehet az intellektus számára, azonban a legtöbb ember esetében ez az érzékelés „szeszélyes”. A tiszta intuíció rendkívüli képességet jelent, hiszen a magasabb szintekről képes információt behúzni lényünkbe, azonban nem szabad ezt összekeverni ábrándozással, vágyakozással vagy a szennyezett elme által „kiszínezett” képzelgéssel. Amennyiben a valódi intuíciót összetévesztjük valami mással, a polarizáció elmarad, mert nem a magasabb intuíció, hanem saját vágyaink, hajlamaink nézőpontjából fogjuk felfogni, kiértékelni és reagálni a katalizátorokra, még abban az esetben is, ha az intuíció ténylegesen megjelenne lényünkben. Ha azonban személyiségünket megtisztítjuk, az intuíció természetes módon kialakulhat, és az egyik legnagyobb erősségünk lehet.

Ré felhívja figyelmünket a racionális- és az intuitív elme kiegyensúlyozásának fontosságára. Általában kijelenthető, hogy mindannyiunk vagy így vagy úgy hajlamosabb inkább működni.

Ha a racionális elme butaságnak, képzelgésnek, vagy értéktelen dolognak véli az intuíciót, vagy épp fordítva, az intuíció mentén mindenféle tudatosságot és racionalitást mellőzve működünk, valószínűsíthetően nem fejlődni fogunk. Analitikus gondolkodásmód esetén maradunk a tisztán logika, az érthető dolgok, a dogmák és a „hiszem, ha látom” hozzáállásnál, pedig a világ jóval több, mint amit a behatárolt elménkkel és érzékszerveinkkel képesek vagyunk felfogni. A másik esetben pedig a még meg nem tisztult elméhez kapcsolódó intuitív gondolkodásmód „szeszélyei” mentén tudatosság nélkül, valódi, magasabb rendű célok nélkül élünk és döntünk. Végül éveink csak leperegnek, hiszen a „megvilágosodásban segédkező kreatív aspektusok megfojtódnak”. Mindkettő aspektus fontos, érdemes lehet tehát tudatosan fejleszteni és kombinálni őket.

74.10
Kérdező: Mármost, a személyiségbeli önfegyelmezést egy mindenek fölé tornyosuló munkaként látom bárki előtt, aki az evolúció folyamatával tudatosan tisztába került. Igazam van-e ezzel a kijelentéssel?

Ré: Ré vagyok. Meglehetősen.

Érdemes lehet a számunkra kevésbé begyakorlott működési móddal is foglalkozni, tanulmányozni és komolyan venni. Így, szép lassan, idővel beéljük a másikat is, és elmeműködésünk kiegyensúlyozódik, mely a másokat segítő, gyakorlatias, józan ész által jóváhagyott magasabb rendű intuíciók megvalósítási eszközévé válhat.

« Régebbi bejegyzések

Blog bejegyzések

Kapcsolatfelvétel

© Az Egység Törvénye könyvek szerzői jogának tulajdonosa az L/L Research.

Adatkezelési irányelvek ↑