Elvek a gyógyító tevékenységek végzéséhez

A harmadik denzitásban a mások szolgálatának egyik – magasabb szintű – formája az a tevékenység, amit gyógyításnak hívunk. A gyógyítás kifejezés alatt itt nemcsak tényleges betegségek megszüntetését értjük, hanem bármilyen olyan tevékenységet, amitől a másik személy jobb állapotba kerül testileg, lelkileg vagy tudatilag. Manapság sokan végeznek valamiféle spirituális gyógyító tevékenységet, noha ezek a tevékenységek jó szándékkal történnek, érdemes odafigyelni néhány elvre.

A gyógyító tevékenységek általában vagy egyéni kezelések (pszichológiai beszélgetések, coaching jellegű segítségnyújtás, energiakezelések, masszázs, stb.) vagy csoportos tevékenység (mozgásterápia, családállítás, közös gyakorlás, csoportos meditáció, stb.) keretében zajlik. Az Egység Törvénye könyvekben megismerhetünk egy kiegyensúlyozott hozzáállást ezen tevékenységekhez. Megjegyezzük, hogy a téma jóval nagyobb, mint egy bejegyzés terjedelme, ezért akit ezen téma jobban érdekel, azok számára mindenképpen javasoljuk az Egység Törvénye könyveket tanulmányozni. Ez a bejegyzés nem teljességében tárgyalja ezt a kérdéskört.

66.10

Kérdező: Filozófiailag mi a különbség aközött, ha egy elme/test/lélek komplexum gyógyítja meg önmagát mentális – hogy úgy mondjam – konfiguráció révén, vagy ha egy gyógyító gyógyítja meg?

Ré: Ré vagyok. Félreértésben vagy. A gyógyító nem gyógyít. A kristályosult gyógyító egy csatorna az intelligens energia számára, mely lehetőséget kínál az entitásnak, hogy az meggyógyítsa önmagát.

Semmi esetben sincs másik leírása a gyógyításnak. Ennek következtében különbség sincs addig, amíg a gyógyító soha nem közelít meg olyat, akinek segítségkérése azelőtt nem jutott el hozzá. Ez kultúrátok bevettebb (hagyományos) gyógyítóira is igaz, és ha ezek a gyógyítók képesek volnának csak annak teljes felismerésére, hogy ők csupán a gyógyulás lehetőségének felajánlásáért felelősek és nem a gyógyulásért, akkor sok ezek közül az entitások közül egy tévesen felfogott felelősség roppant terhét érezné leesni válláról.

Néhány igen fontos kijelentés hangzik el (véleményem szerint) ebben a válaszban.

Akik komolyan foglalkoznak a gyógyítással, (pl. hagyományos orvosok) megerősítik, ha a páciens “nem akar” meggyógyulni, ők semmit sem tudnak tenni. A gyógyulást igyekeznek és tudják segíteni, és ugyan vannak életmentő beavatkozások, de hosszútávon, ha a páciens nem akar meggyógyulni, nem is fog. Ez érthető is “a gyógyító nem gyógyít” kijelentésből következően. Egy tiszta és jó állapotban lévő gyógyító tényleges tevékenysége tehát nem a gyógyítás, hanem az Egy Végtelen Teremtő Szeretetének (intelligens energiának) a csatornázása a beteg felé, amellyel találkozva a beteg meggyógyíthatja Önmagát. Ez jelentős különbség a hétköznapi hozzáálláshoz képest, ahol sokszor a beteg a gyógyítótól várja azt, hogy meggyógyítsa, vagy a gyógyító önmagának tulajdonítja azt az eredményt, hogy a beteg meggyógyult.

Elhangzik a “kristályosult” jelző annál a gyógyítónál, aki képes csatornává válni az intelligens energiára. A szójegyzékk” betűjénél igyekeztünk ezt a kifejezést minél kevésbé torzítva körülírni. Megértésünk szerint, a “kikristályosult” jelző itt megfeleltethető az “energiaközpontok tekintetében kiegyensúlyozott” kifejezésnek.

Fontosnak gondoljuk kiemelni azt is, hogy a gyógyításnál ugyanúgy elsődleges a Szabad Akarat figyelembe vétele, mint bármely másokat szolgáló tevékenységnél. “A gyógyító soha nem közelít meg olyat, akinek segítségkérése azelőtt nem jutott el hozzá”. A hétköznapi orvoslásban is úgy van, hogy a beteg keresi fel az orvost és kéri a segítségét. Mindenféle gyógyítási tevékenységnél érvényesnek gondoljuk tehát azt az elvet, hogy ha a beteg nem kéri a segítséget, akkor a gyógyító nem avatkozik be a folyamatba a beteg beleegyezése nélkül. Ezzel ugyanis a minden entitás alapjogát, a Szabad Akaratot vesszük el a másiktól. A Szabad Akarat fontosságáról egy másik bejegyzésben már volt szó, illetve beszéltünk róla, mint az Egy Végtelen Teremtő “elsődleges torzulásainak” egyike.

Végül pedig, a fenti válasz megnyugtató lehet mindenkinek aki bármilyen gyógyító tevékenységet végez akár átmenetileg, akár hivatásszerűen. Mivel nem a gyógyító gyógyít, ezért ha nem sikerül meggyógyítani a beteget, az nem a gyógyító kudarca, ugyanúgy ahogy a sikeres gyógyítás nem a gyógyító sikere. A gyógyítónak, különösen ha hivatásos, komoly feladata és felelőssége van, hogy “kikristályosítsa” Önmagát (máshogy fogalmazva kitisztítsa az energetikai blokkjait, kiegyensúlyozza energiaközpontjait). Ez nem kis munka és nem érdemes a fontosságát és jelentőségét lebecsülni.

66.15

Kérdező: Ez a vágy vagy akarat, amely az idő/tér részlegen keresztül operál, csak a gyógyított entitás hatásköre, vagy a gyógyítóé is, a kristályosult gyógyítóé is?

Ré: Ré vagyok. Szabadjon kihasználnunk ezt az alkalmat annak kimondására, hogy ez a Teremtő tevékenysége. Közelebbről válaszolva meg kérdésedet, a kristályosult gyógyítónak nincs akarata. Egy lehetőséget kínál fel a kimenetelhez való kötődés nélkül, mivel tudatában van annak, hogy minden egy és hogy a Teremtő ismeri meg Önmagát.

Amikor egy gyógyító már kiegyensúlyozta energiaközpontjait (életterületeit) és harmóniában van, nincs önálló akarata arra, hogy gyógyításon. Másként fogalmazva nem ragaszkodik ahhoz, hogy “meggyógyítsa” a beteget. Aki hozzá fordul, felajánlja a lehetőséget a gyógyulni kívánónak azáltal, hogy rajta keresztül megnyilvánulhat a Teremtő intelligens energiája és a gyógyulni kívánó, amennyiben képes ezt befogadni, meggyógyíthatja önmagát.

A Bibliában, ha megvizsgáljuk Jézus Krisztus csodás gyógyításait, mindig úgy fogalmazott, hogy “Menj el, és legyen a te hited szerint” (Mt. 8.5), “Menj el, a hited megtartott téged.” (Mk. 10.52). Nem úgy fogalmaz, hogy Ő a gyógyító, hanem a Teremtőbe vetett hit, és Ő maga a közvetítő a Teremtő (az Atya felé).

Az energiaközpontok kiegyensúlyozásáról bővebben beszélünk az energiaközpontok kiegyensúlyozásának fontossága videóban valamint többek között az energiaközpontjaink kiegyensúlyozása bejegyzésben.

75.35

Kérdező: A harmadik denzitásban bárki megvalósíthat valamilyenfokú gyógyítást, amennyiben rendelkezik a megfelelő akarattal, vágygyal és polaritással, vagy pedig ehhez az energiaközpontoknak egy minimális egyensúlya is szükséges a gyógyító részéről?

Ré: Ré vagyok. Bármely entitás, bármikor, egy pillanat alatt megtisztíthatja és kiegyensúlyozhatja az energiaközpontjait. Sokszor ezért normál esetben meglehetősen elzáródottak, legyöngültek és eltorzultak a szeretet és erős akarat révén ideiglenes gyógyítókká válhatnak. A természettől fogva gyógyítóvá váláshoz az illetőnek csakugyan ki kell képeznie magát a személyiségbeli önfegyelmezésekben.

Bármikor képesek lehetünk megtisztítani energetikai blokkjainkat, kiegyensúlyozatlanságunkat. Érdemes kipróbálni, hogy ez tényleg lehetséges. Például, a következő alkalommal amikor valakire megharagszunk (ez valószínűleg narancs (második csakra) vagy sárga szín(t)ű (harmadik csakra) blokk lesz), próbáljuk meg, hogy egy pillanat alatt változtatunk a hozzáállásunkon. Ehhez szükséges, hogy tudatosak legyünk a pillanatban és az érzelmeink mellett az eszünk is “kéznél legyen”. Meg fogjuk látni, hogy némi gyakorlással lehetséges az érzelmeket nem elfojtani, hanem “mederbe terelni”. Akire egy perccel ezelőtt még idegesek és dühösek voltunk, képesek lehetünk megértéssel és szeretettel fordulni hozzá, köszönhetően az energiaközpontjaink tudatos kiegyensúlyozásának. Ebben a pillanatban képesekké váltunk árasztani a Teremtő Fényét és Szeretetét.

A tartósan kiegyensúlyozott állapot elérése a legtöbbünk számára nagy munkát jelent. Amennyiben hivatásszerű gyógyítókká kívánunk válni, a felelősség törvénye miatt nem kerülhetjük el a személyiségünk megfegyelmezését, miáltal tartósan képessé válunk arra, hogy az Egy Végtelen Teremtő Intelligens Energiáját csatornázni tudjuk a világba.

Kategória: Szolgálat | Címke: , , | Hozzászólás most!

Kétirányú megbocsátás szükségessége

Szellemi fejlődésünk útján felmerülhet a kérdés, hogy miért nincs mindig minden rendben. Hiszen haladunk az úton, nem az életnek kell “irányba terelnie” vagy “pofoznia”, mégis időről időre jönnek kényelmetlenségek, problémák, nehézségek, frusztrációk a fejlődés útján. Miért van ez így?

54.2

Kérdező: Jimtől van egy kérdésem, egy élménnyel kapcsolatban, ami akkor volt neki, mikor először kiköltözött a földjére, melyben azt az üzenetet kapta, „Túlélésed kulcsa indirekt módon jön, nyugtalanságon keresztül.” […] Tudnál neki felvilágosítást adni ezzel kapcsolatosan?

Ré: Ré vagyok. Igen.

54.3

Kérdező: Megtennéd, kérlek?

Ré: […] Sugallhatjuk, hogy a haladás érdekében némi elégedetlenségi állapot jelen lesz, ez adván lökést az entitásnak a további kereséshez. Ez az elégedetlenség, idegesség vagy ha úgy tetszik, szorongás, nem önmagában hasznos. A haszna tehát közvetett.

Noha a válasz Jim kérdésére irányul, ebből következően nem jelenthetjük ki, hogy mindenkire és mindig igaz, levonhatunk azonban egy olyan következtetést, hogy van haszna annak, hogy noha elindultunk a fejlődés útján, még mindig nem tökéletes minden. Ugyanis, ha tökéletes lenne, előfordulhatna, hogy elkényelmesedünk, mivel minden “szép és jó”, alábbhagyhatna az igyekezetünk és a keresés, így a fejlődésünk is lelassulna.

Ré a 82.28 válaszban így fogalmazza meg azt, amikor “nincs miért jeleskedni”:

Ré: Ré vagyok. […] Az entitást etetik, ruházzák és védik, függetlenül attól, hogy teljesítette-e a tananyagot. Következésképp az entitás nem végzi el a házi feladatot, inkább élvezi a játékidőt, az ebédidőt és a vakációt. Egészen addig, amíg nincs, amiért jeleskedni kívánjon abban, amiben a legtöbb entitás megpróbál majd jeleskedni.

Ezt a gondolatot erősíti a Feledés Fátyla megjelenése is. Az elfátyolozás előtt, amikor minden harmadik denzitású lény tisztában volt a Teremtő szeretetével, valódi önmagával. Ennek eredményeként nem volt túl nagy jelentősége az eseményeknek legyenek azok “jók” vagy “rosszak”. A fejlődés sebessége, ebből következően jelentősen lassabb volt, hiszen nem volt olyan erős motiváció a fejlődésre, az igyekezetre.

A haladás érdekében tehát “némi elégedetlenségi állapot” jelen lehet életünkben. Elégedetlenségünk irányulhat önmagunkra, másokra, a körülményekre, bármire. Ebből következően kulcsfontosságú és kikerülhetetlennek tűnik életünkben az elfogadás és megbocsátás, amennyiben a másokat szolgáló úton kívánunk haladni.

A Karma és könnyítése című korábbi bejegyzésben már szóba került a megbocsátás témaköre és jelentősége. Ebben a cikkben arra kívánunk egy nézőpontot adni, hogyan lehet érdemes megbocsátani.

18.12

Kérdező: Tegnap azt állítottad, hogy a megbocsátás a karma irtószere. Feltételezéseim szerint a karma teljes kiirtását célzó kiegyensúlyozott megbocsátás nemcsak a másoknak való megbocsátást igényli, hanem a saját magunknak valót is. Nincs igazam?

Ré: Ré vagyok. Igazad van. Hogy tisztázzuk, röviden kibővítjük ezt a megértést.

Megbocsátani egy más-énnek nem más, mint megbocsátani az énnek. Ennek megértése megköveteli a tudatos szintű teljes megbocsátást magadnak és másoknak, mivel ezek egyek. Vagyis éned kihagyásával képtelen leszel teljes megbocsátásra.

A megbocsátásnak tehát érdemes magába foglalni 1) énünk irányába és 2) mások (más-énjeink) irányába történő megbocsátást is. Ha például magamra haragszom, dühös és frusztrált vagyok magammal kapcsolatban, sokkal könnyebben felidegesít a másik (más-én), aki csupán tükröt tart, szembesít azzal, ami miatt magamra haragszom.

Talán hallottunk már a Hoʻoponopono-ról, ami ugyanerre az elvre épül. A Ho’oponopono egy hawaii eredetű gyógyító és problémamegoldó módszer. A filozófiájának lényege, hogy bármi, amivel “kívül” találkozom és kellemetlen, zavar, idegesít, az “belül” van, bennem van, különben nem jelenhetne meg az életemben. Így, ha magamban kitisztítom az engem zavaró “bármit”, az a világban is kitisztítja azt a területet.

Kiemelnénk még a válaszból a “tudatos szintű, teljes megbocsátás” kifejezést. Amikor megértjük, hogy az én és “más-én” (mások) nem különbözik, tudatosan képesekké válhatunk megbocsátani mind önmagunknak, mind pedig másoknak (hiszen mindkettő ugyanaz). Addig azonban, amíg elkülönültnek tartjuk magunkat másoktól, igen nehéz mindkét irányultságát megvalósítani a megbocsátásnak.

Összefoglalásként, életünk, fejlődésünk során várhatóan lesznek kellemetlenségek, elégedetlenségek, nehézségek, frusztrációk. Ezek velejárói lehetnek a fejlődésnek, hogy ne “lustuljunk el” az úton. Ebből következően mindig lesz mit megbocsátani mind önmagunknak, mind pedig másoknak. A fenti válasz egy lehetséges értelmezése, ha megbocsátok magamnak, csak akkor tudok megbocsátani másoknak. Ha megbocsátok másoknak, akkor leszek képes magamnak is megbocsátani. Egyik a másik nélkül nem elégséges, azonban az Egység megértése révén lehetségessé válik a tudatos megbocsátás mind saját magunk, mind mások irányába.

Kategória: Szeretet | Címke: , , , | Hozzászólás most!

Fejlődés a harmadik denzitásban

Ebben a bejegyzésben azt igyekszünk megvizsgálni az Egység Törvénye könyvek alapján, hogy a harmadik denzitásban haladva, fejlődve milyen megnyilvánulási módokat és megértési lépcsőket tesz meg egy frissen öntudatra ébredt lény.

Az első kérdés-válasz pár viszonylag hosszú, ezért részletekben igyekszünk feldolgozni.

21.9

Kérdező: A 75 ezer éves ciklus indulásakor az átlagéletkor körülbelül 900 év volt. Mi volt akkoriban a reinkarnáció – hogy úgy mondjam – ütemezési megfontolása, és a harmadik denzitású leszületések közötti időközökben hogyan érvényesült az elme/test/lélek komplexum növekedése?

Ré: Ré vagyok. Ez a kérdés bonyolultabb, mint a legtöbb. Kezdjük. A kezdő harmadik denzitású elme/test/lélek komplexum inkarnációs mintái sötétségből indulnak, minthogy denzitásotokat tekinthetitek – ahogy mondanátok – alvásnak és amnéziának. Ez az egyetlen ilyen: felejtés létsíkja. A harmadik denzitású entitásnak azért kell felejtenie, hogy kijátszódhassanak a zavar vagy szabad akarat működései az újonnan egyéniesült tudat komplexumban.

A harmadik denzitást Ré itt, mint “alvás és amnézia” létsíkjának nevezi. A második denzitás végén öntudatra ébredt lény egyfajta “alvó” tudatállapotból indul, továbbá a Feledés Fátyla is aktív az inkarnációk alatt, melynek köszönhetően a szabad akarata biztosítva van.

A kezdő entitás így minden ártatlanságában egy állatias magatartás felé irányul, miközben más-éneket csak az én meghosszabbításának tekint az össz-én megőrzése érdekében. Az entitás fokozatosan ráébred, hogy olyan szükségletei is vannak, amelyek mondjuk úgy, nem állatiasak: vagyis amelyek szükségtelenek a túlélésben. Néhány ezek közül: a társak szüksége, a nevetés szüksége, a szépség szüksége, az őt körülvevő világ megismerésének szüksége. Ezek a kezdő igények.

A kezdő harmadik denzitásbeli entitás állatias magatartást képvisel. Ragadozó vagy zsákmányállathoz hasonló megnyilvánulásai dominálnak, ha gondol is másokra, csak úgy tekint rájuk, mint a falkára, amire szüksége van, hogy túléljen. A másik falka (nép, faj, etnikum vagy bármilyen más csoportosulás) nem igazán érdekli, sőt felőle akár el is pusztulhat. Úgy is fogalmazhatunk, hogy csak az alsó csakrái dominálnak (túlélés, szaporodás, hierarchia). Ahogyan tapasztal inkarnációról inkarnációra, megjelennek további szükségletek, amelyek már nem állatias minőségűek, azaz nem kötelezően szükségesek a túléléshez. Ilyen például az esztétika, a szépség, a megismerési vágy.

Ahogy inkarnációi kezdenek halmozódni, további szükségeket is felfedez: a kereskedés szüksége, a szükség, hogy szeressen, a szükség, hogy szeressék, és annak szüksége, hogy az állatias viselkedésmódokat egy magasabb nézőpontba emelje.

A további tapasztalatok további, finomabb szükségletek megjelenését hozzák magukkal. A szükség arra, hogy az entitás szeressen, az entitást szeressék, és így tovább. Idővel levetkőzi az állatias viselkedésmódot is. Talán innen tekinthetjük úgy, hogy elkezdte a harmadik denzitás leckéit elsajátítani.

A harmadik denzitású ciklusok első szakaszában az inkarnációk önműködőek, és a fizikai hordozó energiakomplexumának megszűntekor gyorsan végbemennek. Az inkarnáció tapasztalatainak áttekintési vagy gyógyítási szükséglete csekély. Ahogy – mint neveznétek – az energiaközpontok kezdenek fokozottabban működésbe lépni, a megtestesülések során átélt tapasztalatok tartalmának egyre nagyobb mennyisége fonódik a szeretet leckéi köré.

A továbbiakban Ré arra válaszol, hogy mi az a pont, amikor a leszületések már nem önműködőek. Mikortól választ tudatosan a lény? Eleinte, ameddig kevésbé tudatos az életére, és inkább csak az ösztönei dominálnak, az inkarnációk önműködőek, hiszen nincs túl sok tanulság, amit tudatosítani lehetne és ebből adódóan túl sok “kiheverni való” sincs. Idővel – ahogy meghaladja az állatias viselkedésmintát és elkezdi a tudatosodást – melynek velejárója az energiaközpontok egyre fokozottabb működése – egyre több tanulságot ismer fel életében, melyeket “hosszabb idő” áttekinteni az idő/tér-ben, az inkarnáción kívül.

Így a leszületések között eltöltött – ahogy értitek – idő hosszabbodik, hogy megfelelő figyelem fordítódjon az előző inkarnáció megéléseinek áttekintésére és begyógyítására. Egy ponton a harmadik denzitás során a zöld színű energiacentrum aktiválódik, és ettől a ponttól kezdődően a leszületések többé nem lesznek automatikusak.

Amikor az entitás tudatosan gyakorolja már a szeretet leckéit, a leszületések nem automatikusak, hanem saját maga dönti el mikor és hová reinkarnálódik azért, hogy bizonyos – általa és magasabb énje által szükségesnek tekintett – katalizátorokkal találkozzon és tovább finomítsa a szeretet leckéi mentén megértését.

A fentiek alapján megfigyelhetjük ismerőseinket, hogy mennyire “régóta” lehetnek(!) a harmadik denzitásban. Némelyek esetében lehet, hogy az állatias, ösztön-megnyilvánulások dominálnak, míg mások látszólag előrébb lehetnek a szeretet leckéiben. Azonban nagyon FONTOSnak gondoljuk megjegyezni, hogy nem érdemes ez alapján megítélni a másikat. A Feledés Fátyla rajtunk is működik, emiatt nem igazán tudhatjuk, hogy mit kíván a másik lény megtapasztalni, milyen leckéket kíván felvenni jelen inkarnációjában. Amennyiben elítéljük a másikat, könnyen lehet, hogy tévedünk. Az is lehet, hogy elhatárolódunk tőle, holott mi magunk katalizátorként működhetnénk számára. Érdemes tehát nyitott szívvel és elfogadással fordulni a másikhoz (a másik-én-ünkhöz).

Sokan gondolkodtunk már azon, hogy a családtagjaink miért olyanok amilyenek. Amennyiben már elértük a tudatosodás azon szintjét, hogy az inkarnációnk nem automatikus, van-e beleszólásunk, milyen családba szülessünk?

21.10

Kérdező: A nem automatikus leszületés, feltételezem, azt jelenti, hogy az entitás maga döntheti el, hogy a saját tanulása érdekében mikor kíván testet ölteni. Ő választja ki a szüleit is?

Ré: Ré vagyok. Így van.

A kérdező feltesz még egy érdekes kérdést 1981-ben. Az emberiség mekkora része döntött saját maga a jelenlegi inkarnációjáról?

21.11

Kérdező: A ciklusunk jelen pontján, közel a végéhez, a leszülető entitások hány százaléka dönt saját maga?

Ré: Ré vagyok. Körülbelül 54%.

Tehát az emberiség több, mint fele már a szeretet leckéit gyakorolta 1981-ben és tudatosodása olyan szintet ért el, hogy leszületése előtt döntött arról, hogy hová szülessen és mik a leckék, amelyeket megtanulni, begyakorolni kíván.

Érdemes megjegyezni, hogy a hindu filozófia szerint – mely az egyik legősibb filozófia, ami a reinkarnációt tartalmazza – lehetséges, hogy egy ember, amennyiben nem emberhez méltón viselkedik, például jellemzően állati magatartást képvisel, esetleg nem szerez “elég” tudást élete során – így nehézség számára, hogy emberhez méltó módon éljen; akár visszacsúszhat következő inkarnációjában egy második denzitású, azaz állati létbe. Az Egység Törvénye könyvekben is megjelenik (pl. 10.3) az, hogy a fejlődés nem mindig progresszív, azonban ennek a témának a kibontása nem ennek a cikknek a témája. A Teremtés végtelen, így végtelen számú entitás végtelenül sokféle módon és ütemben közeledik az Egy Végtelen Teremtő felé.

Kategória: Katalizátor | Címke: , , , , | Hozzászólás most!

A Felelősség Törvénye

Bizonyára hallottuk már azt, hogy a “törvény nem ismerete nem mentesít a következmények alól”. Például, ha nem ismerem, vagy nem értek egyet a gravitáció törvényével és kiugrom az emeletről, ugyanúgy leesek, mint aki ismeri. A különbség ott van, ha ismerem a gravitáció törvényét, akkor nem ugrok ki az emeletről, vagy pedig tudom, mire számíthatok.

A szójegyzékben megtalálható a Felelősség Törvénye definíciója, melyet ebben a bejegyzésben igyekszünk érthetőbbé tenni.

Az Egység Törvénye könyvekben a denzitások témakörében olvashatunk arról, hogy a Földi harmadik denzitás második ciklusában (második 25 ezer évében) az átlagéletkor jelentősen magasabb volt, mint jelenleg. A Biblia Ószövetségéből is ismert Matuzsálem (Noé nagyapja) 969 évet élt meg, illetve a bibliai ősatyák átlagéletkora 7-900 év körül mozgott. Mi az oka annak, hogy az átlagéletkor ilyen drasztikusan lecsökkent?

22.5

Kérdező: Feltételezhetem akkor, hogy a hétszáz évről kevesebb, mint száz évre történő drasztikus lecsökkenést az átlagéletkor hosszában e második 25 ezer év során a mások szolgálata hiányának elmélyülése okozta?

Ré: Ré vagyok. Ez részben igaz. A második ciklus végére foganatosodni kezdődött a Felelősség Törvénye az entitások egyre növekvő képessége révén, hogy értelmezni tudjanak olyan leckéket, amiket ez alatt a denzitás alatt kell elsajátítani. Ekképpen az entitások számos utat-módot fedeztek fel, amivel harcias természetről tettek tanúbizonyságot nemcsak törzsek között vagy amit nemzeteknek mondanál, hanem egyének személyes kapcsolatai tekintetében is; a cserekereskedelem elképzelése sok esetben utat nyitott a pénz fogalmának, a birtoklás koncepciója pedig szintúgy fölénybe került a nem-tulajdonlás elvével szemben egyéni- és csoportszinten egyaránt.

Aztán az egyes entitásoknak sok más kifinomult mód is elérhetővé vált arra, hogy kimutassa a szolgálatot vagy mások iránt, vagy mások manipulációjának torzulásával saját maga felé. Amint megértették az egyes leckéket: megosztani, adni, kötetlen hálával kapni – valamennyi leckét elutasíthatták a gyakorlatban.

Az efféle tanulás/tanítás gyümölcseinek felmutatása híján az élettartam drasztikusan lecsökkent, mivel a megtiszteltetés/kötelesség szabályai nem kerültek elfogadásra.

A Földi harmadik denzitású lények (emberek) “harcias természetről tettek tanúbizonyságot”, “a cserekereskedelem elképzelése sok esetben utat nyitott a pénz fogalmának, a birtoklás koncepciója pedig szintúgy fölénybe került a nem-tulajdonlás elvével szemben egyéni- és csoportszinten egyaránt”. Lehetséges, hogy manapság még elképzelnünk is nehéz, hogy nem tulajdonjog-viszonyokban gondolkodjunk. Minden közös lenne, nem lenne pénz, nem lenne versengés – hacsak abban nem, hogy jobban szolgáljuk a másikat.

Tovább haladva a válaszban, kiderül, hogy az emberek “amint megértették az egyes leckéket: megosztani, adni, kötetlen hálával kapni – valamennyi leckét elutasíthatták a gyakorlatban”. Nem tudjuk mekkora hányada utasította ténylegesen el ezeket a leckéket, azonban “az efféle tanulás/tanítás gyümölcseinek felmutatása híján az élettartam drasztikusan lecsökkent, mivel a megtiszteltetés/kötelesség szabályai nem kerültek elfogadásra”.

Az átlagéletkor lecsökkenésének oka tehát, hogy az emberek nem vették figyelembe a Felelősség Törvényét.

Hogyan lehet figyelmen kívül hagyni egy törvényt? Egy hétköznapi példa lehet, ha például megtanulom, hogyan és miért érdemes rendszeresen végeznem testmozgást, felelősségem, hogy mozogjak is rendszeresen, különben “hiába” kaptam meg ezt a tudást. Fogalmazhatunk úgy is, hogy ebben az esetben elpazarolom a tudást vagy méltatlan vagyok a tudásra, amit megkaptam.

Egy másik kérdés-válasz alapján egy fontos jellemzővel kiegészíthetjük a Felelősség Törvényét.

20.17

Kérdező: Feltételezem, hogy a ciklusok valamelyikének kezdetén lehetett volna vagy egy pozitív polarizáció, amely általánosan a 25 ezer év folyamán gyűlt volna össze, vagy pedig egy negatív polarizáció. A negatív sarkosulás és az élettartam lecsökkenésének oka vajon […] [mi]?

Ré: Ré vagyok. […] Az élettartam lecsökkenése elsődlegesen a pozitív orientáció kiépülésének hiányából származott. Ahol nincs előrehaladás, ott az előrehaladást segélyező feltételek fokozatosan elvesznek. A polarizálatlanul maradás nehézségeinek egyike ez. A – mondjuk úgy – fejlődés esélyei egyre csak csökkennek.

Érdemes lehet kiemelni a következő gondolatot: “Ahol nincs előrehaladás, ott az előrehaladást segélyező feltételek fokozatosan elvesznek”. Ez a gondolat megerősíti azt, hogy felelősek vagyunk azért amit megtanulunk. Amennyiben nem ültetjük gyakorlatba a tanultakat, és így nem polarizálódunk és fejlődünk tovább, az előrehaladást segélyező feltételek fokozatosan elmaradnak. Ez pedig tovább rontja az esélyét és lehetőségét fejlődésünknek, végül pedig előfordulhat, hogy nem jutunk el arra a szintre, hogy a következő denzitásba, fejlettségi szintre lépjünk tovább. Így meg kell ismételnünk a harmadik denzitás ciklusát, akár többször is, amennyiben figyelmen kívül hagyjuk a Felelősség Törvényét.

Tehát ha megszereztünk egy tudást, elértünk egy fejlettségi szintet, akkor azért a szintért felelősek vagyunk, hogy alkalmazzuk is, különben a fejlődési lehetőségek csökkennek és elhalványodnak.

Amennyiben erre nem vagyunk tudatosak, előfordulhat, hogy észre sem vesszük, hogy az esélyek a további fejlődésre jelen életünkben már elmentek. Ez a gondolat szomorúnak tűnhet és a törvény szigorúnak. Viszont, ha felelősséget vállalunk fejlődésünkért és elkezdjük gyakorlatba ültetni amiket megtanulunk, a lehetőségek megnyílnak, új utakat találunk, így a Felelősség Törvénye ismerete már nem szigorú, hanem támogató, bátorító, segítő lehet számunkra.

A Felelősség Törvényét megfogalmazhatjuk a következő módon: ahogyan fejlődünk és növekszik a képességünk, hogy ennek a denzitásnak a leckéit felfogjuk, megértsük, úgy növekszik a felelősségünk, hogy ezt a megszerzett megértést gyakorlatba is ültessük. Azaz felelőssé válunk arra, amit megtanulunk. Amennyiben ezt a felelősséget nem tudjuk, vagy nem akarjuk felvállalni, akkor a továbbiakban nehezebbé válik mind a fejlődés maga, mind pedig a segítő tényezők megtalálása, felhasználása.

Megértésünk szerint a Felelősség Törvénye tehát azt kéri minden Keresőtől, hogy legjobb képességei szerint használja életében azt, amit megtanult, hogy felfedje a szeretetet önmagának, önmagáért, másoknak, másokért.

Kategória: Választás | Címke: , , | Hozzászólás most!

A böjtölés hatásai metafizikai szinten

A tavaszt tartják az egyik legalkalmasabb időszaknak a böjtölésre. Télen általában kevesebbet mozgunk, kevésbé élő és tápláló ételeket eszünk, és a hangulatunk is komorabb. Ideális lehet tehát tavasszal egy böjttel vagy valamilyen tisztítókúrával megtisztítani a testi- és finomabb struktúráinkat.

A böjtölés az a tevékenység, amikor önszántunkból részben vagy teljesen tartózkodunk az evéstől, ivástól vagy valamilyen tevékenységtől. A hétköznapi értelemben legtöbbször a táplálkozás részleges megvonására gondolunk, amikor azt halljuk, valaki böjtöl. Változó időtartamú és intenzitású lehet, például csak egy napig nem fogyasztunk húst, vagy akár több hétig csak folyadékot, esetleg hónapokon át csak egy bizonyos táplálékot veszünk magunkhoz. A legtöbbször egészségügyi vagy vallási megfontolásból gyakoroljuk. Van kivétel, például hallhattunk már olyanról, hogy valaki politikai okból “éhség sztrájkol”, de azt nem sorolnám a böjt közé, ugyanis a böjttel önmagunkban igyekszünk a harmónia felé elmozdulást kiváltani, a sztrájk pedig általában arra irányul, hogy más (pl. munkaadó, állam) működjön máshogyan.

Az összes ősi tradíció, orvostudomány, vallás, spirituális út alkalmazza a böjtölést valamilyen formában. Ismert, hogy Buddha, Zarathustra, Konfuciusz, Mohamed és Jézus is böjtölt. A böjt célja a testi, tudati és lelki megtisztulás és/vagy megerősödés. Az egészségügyi vonatkozás megtárgyalása nem témája ennek a bejegyzésnek, azonban általánosságban elmondható, hogy tisztító, harmonizáló hatású az egész testre, az emésztő- és kiválasztórendszert tehermentesíti, működésüket javítja, valamint a már lerakódott mérgező, kártékony salakanyagok kiürülését beindíthatja a megfelelően megválasztott böjt.

A testi érzeteken, tüneteken, hatásokon túl a finomabb rétegeinkben, struktúráinkban is változást indít be, tisztítja az elmét és erősíti az akaraterőt. A keresztény hagyomány a Karácsony és a Húsvét előtti időszakot jelöli meg a böjtölésre, hogy “megtisztuljunk” és rákészüljünk a Karácsony és Húsvét Szentségére. Ezek az időszakok igen alkalmasak és praktikusak a böjtre, nemcsak a keresztények, hanem mindenki számára.

Az Egység Törvénye könyvekben is szóba kerül a böjt és annak hatásmechanizmusa a kifinomult síkokon.

41.21

Kérdező: Legutóbbi ülésünkön említetted, hogy a böjtölés egy módszer a nemkívánatos gondolatformáktól való megszabadulásra. Mesélnél még erről a folyamatról és elmagyaráznád kicsit, hogyan működik?

Ré: Ré vagyok. Ezt, ugyanúgy, mint minden gyógyító technikát, a tudatos lény képes felhasználni, vagyis olyan lény, aki tudatos abban, hogy test komplexumának feles vagy nemkívánatos anyagtól való megszabadítása analóg a tudatnak vagy szellemnek a feles vagy nem kívánatos anyagtól való megszabadításával. Így az önfegyelmezés, avagy a nem kívánatos rész megtagadása mint az énnek méltó része, az elme fáján a törzsön keresztül lejut a tudattalan szintekre, ahol a kapcsolat kiépül, s így a test, a tudat és a lélek, immár egyhangúan fejezik ki azt, hogy megtagadják mint az egyén része a nem kívánt spirituális vagy mentális anyag többletét.

Ekkor mindez kihullik, az entitás pedig, miközben megérti ha úgy tetszik és nagyobb énjének részeként becsüli a kivetett anyag jellegét, az akarat tetti kinyilvánításán keresztül tisztítja és finomítja az elme/test/lélek komplexumot, érvényre juttatva ezáltal a kívánt tudat komplexumi illetve lelki komplexumi hozzáállást.

Fontos a böjtölésben (hasonlóan minden más gyógyító technikához) a tudatosság. Ha valaki ránk erőlteti vagy kényszeríti a böjtöt, de mi magunk nem értünk egyet vele és szenvedünk, mert végeznünk KELL, az nem böjt és jelentősen romolhat a hatásfoka. Ré a válaszban kijelenti, hogy a tudatos lény által végzett böjtölés nemcsak testi szinten hat, hanem tudati és lelki szinten is. Segít megszabadulni nemcsak a testi, hanem tudati és lelki “salakanyagoktól” is, így megtisztulhat az elme/test/lélek komplexum (mi magunk) minden szintje.

Ré megemlíti még az önfegyelmezés hasznosságát is, mely gyakorlására a böjt szintén kiválóan alkalmas tevékenység. Gondoljunk csak bele, hogy mekkora fegyelmet gyakorolunk a táplálkozásunk felett a mindennapokban! Manapság a fegyelem és önfegyelem szó szinte negatívnak hangzik, azonban a tudatosan vállalt (ön)fegyelem szükséges a test jó állapotában való megőrzéséhez (például rendszeres testmozgás, odafigyelés az egészséges táplálkozásra), az elme fókuszáló képességének megszerzéséhez és megőrzéséhez (a fegyelmezetlen elme ide-oda csapong és céljainkat így nagyon nehezen érhetjük el) és a lelki fejlődésünkhöz szükséges úton maradáshoz.

Megjegyezzük, hogy a komolyabb böjtök felkészülést és tudatosságot igényelnek! Amennyiben nem vagyunk gyakorlott böjtölők, először enyhe formában, rövidebb ideig érdemes kipróbálni a böjt valamely formáját, hogy ne okozzunk a test komplexumnak sokkot. Bármilyen közepesen vagy annál erősebb, esetleg több hetes böjt előtt érdemes egy orvos véleményét kérni, hogy a testünk számára mi lenne az elfogadható és helyénvaló böjt. A böjt rendkívül hatásos eszköz a testi- és finomabb struktúráink megtisztítására, akaratunk megacélozására, elménk fegyelmezésére, azonban – ahogy Ré is kijelenti – a böjtöt “mint minden gyógyító technikát a tudatos lény képes felhasználni”. Legyünk hát tudatosak a böjtünk megtervezésekor és végzésekor a legjobb hatás elérése érdekében.

Néhány, a témába illő könyv, melyet az olvasó figyelmébe ajánlok:

  • Dr. Tamasi: Böjt-Terápia link
  • Ferencsik István: Kúrák Könyve link
Kategória: Gyógyulás | Címke: , , , | Hozzászólás most!