Az eredményt hozó tanulási mód

Ebben a bejegyzésben a tanulás egy lehetséges módját igyekszünk bemutatni az Egység Törvénye könyvek alapján, melyet alkalmazva eredményekre számíthatunk.

A kérdező a negyedik könyv Tarot elemzési kérdései során le szeretné cserélni azokat a Tarot képeket, amelyeket addig használtak, ugyanis szerzői jogok miatt nem publikálhatják a képeket a könyvekben. Arra kíváncsi, van-e jelentősége annak, hogy mely Tarot készletből származó képeket használják. A válaszból megtudhatjuk, hogy Ré szerint mi lehet az egyik legfontosabb tényező a tanulás során.

99.6

Kérdező: Van már egy másik tarot képsorunk is. A Royal Road képekként fogunk hivatkozni rájuk, mivel ez a címe annak a könyvnek, amelyikből valók. Hasonlóak, de némely esetben különböznek C.C. Zain képeitől. E két sorozat közül melyik áll közelebb Ré eredeti szándékához? Ha pedig ez vegyes, akkor mondd meg.

Ré: Ré vagyok. A tanítás/tanulás dinamikájával leghatékonyabban együtt mozgó vezérelv az állandóság. Feltárhatjuk az archetípusi elmét annak a képsornak a használatával, melyet a Fathmanként ismert készített, vagy használhatjuk azt, amelyiket eddig használtunk.

Ami azt illeti, a jelenleg használton vannak némi finomságok, melyek gazdagítják a kérdezést. Mint mondtuk, ez a képsor nem az, amit mi átadtunk. Ez nem anyag. Használhatnánk származtatott tarot készletek bármelyikét. Habár ennek a kérdező legjobb belátása szerint kell történnie, javasoljuk az egyik és csak az egyik eltorzult képsor megtartását a kérdezéshez, és megjegyezzük, hogy a képek, amiket most használtok, jók.

Először a válasz második felét nézzük meg. A válasz második felében Ré azt mondja, nem igazán lényeges melyik Tarot készletet használja a kérdező. Annyit javasol, hogy ne keverje őket, hanem vagy csak az egyikből, vagy csak a másikból dolgozzon/kérdezzen az ülések során.

A – véleményem szerint – kiemelten fontos gondolat a válasz első felében hangzik el: “A tanítás/tanulás dinamikájával leghatékonyabban együtt mozgó vezérelv az állandóság”. Vagyis az állandóság az az elv, az a hozzáállás, amely a leghatékonyabb a tanulás során. Érdemes igyekezni állandóan a tanult anyaggal (tananyaggal) foglalkozni. Legyen ez a tan akármi, ha állandóan, nap mint nap azzal foglalkozunk, eredményekre számíthatunk.

Például valaki festeni tanul. Ha a tanuló minden nap rászánja az időt és egy-két órát festést gyakorol, foglalkozik vele, szabadidejében könyveket olvas a témában, számíthat arra, hogy hamarosan szép festményt készít. Ha valaki teniszezni tanul, és minden nap gyakorol és foglalkozik vele, hamarosan szintén eredményre számíthat. Akármit tanuljon egy tanuló, ha hatékony akar lenni a tanulásában, érdemes, hogy igyekezzen állandóan azzal foglalkozni. Ha nem így tesz, az eredmények valószínűleg nehezebben jönnek. Ha mondjuk a spanyol nyelvet akarjuk megtanulni, de csak heti kétszer foglalkozunk vele, amikor a spanyol órák vannak a nyelviskolában, beláthatjuk, hogy nem valószínű, hogy tökéletesen elsajátítjuk a spanyol nyelvet.

Ugyanez igaz a szellemi úton történő tanulásra is. Ha valaki szeretne haladni és eredményeket elérni a szellemi úton, érdemes az állandó tanulásra törekednie. Mit jelent ez a gyakorlatban? Érdemes minden nap olvasni a témában, végezni a testi-, szellemi-, és lelki gyakorlatokat és amikor csak teheti az ember, a szabadidejében azzal foglalkozni. Egy idő után azt vesszük észre, hogy a folyamatos igyekezet hatására átalakul az életünk és állandó tanulásban létezünk majd. Belátható, hogy ez jóval hatékonyabb tanulási mód lehet, mintha csak ekkor-akkor, vagy csak amikor kedvünk van hozzá, foglalkozunk a tanulás tárgyával.

Ahhoz, hogy képesek legyünk mindig a tanulás tárgyával foglalkozni, szükséges a személyiségünk megfegyelmezése. Kísértések, lustaság, kishitűség, kételyek meg fognak jelenni az úton és ezeken túllépni valószínűleg azok képesek csak, akik ezek ellenére is folytatják a tanulást. Akinek még nincs ilyen jellegű tapasztalata és ki szeretné próbálni, határozzon el valami önfejlesztő jellegűt. Például 30 napon keresztül minden reggel 15 percet olvasson egy könyvből, amivel régóta nem halad már. Valószínűsíthető, hogy a 30 nap alatt meg fog jelenni néhány olyan dolog, ami megnehezíti, hogy a reggeli 15 perc olvasás megtörténjen.

Önmagunk megfegyelmezésének fontosságát – különösen a szellemi úton haladás esetén – talán a következő kérdés-válasz pár is megvilágítja:

74.10

Kérdező: Mármost, a személyiségbeli önfegyelmezést egy mindenek fölé tornyosuló munkaként látom bárki előtt, aki az evolúció folyamatával tudatosan tisztába került. Igazam van-e ezzel a kijelentéssel?

Ré: Ré vagyok. Meglehetősen.

Amennyiben a tanulásban haladunk és elkezdenek megjelenni az eredmények, felelősségünké válik az, hogy az életünkben, mások javára és szolgálatára alkalmazzuk is a tanultakat, ahogyan ezt a Felelősség Törvénye bejegyzésben korábban már tárgyaltuk.

Háborús helyzet, mint katalizátor

Az Egység Törvénye könyvek szerint a katalizátorok felosztásában a „háború és a háborús hírek” egy önálló fejezetet képvisel a nem megnyilvánult énhez tartozó katalizátorok csoportjában (lásd 33.15). Mint minden katalizátorral, ezzel a fajtával is akkor járunk el megfelelően, ha spontán módon, énünkből jövő, hiteles válaszokat adnunk rá. (lásd 42.9). Ebben a cikkben így arra a kérdésre igyekszünk most választ találni, hogy mi is lehet a megfelelő hozzáállás részünkről annak a szomorú háborús konfliktusnak a kapcsán, amely szomszédunkban zajlik jelenleg, amennyiben a másokat szolgálók irányába szeretnénk polarizálódni.

34.14
Kérdező: Megadnád még ugyanezt az ismertetést, mint amit most kaptunk (a televízió általános, átfogó hatása a társadalomban), az énnek a háborúval vagy háborús hírekkel való kapcsolata szempontjából is?

Ré: Ré vagyok. Láthatjátok ezt a készülékeitekkel való kapcsolatban. A háború-én viszony alapvető érzékelés az érlelődő entitásnál. Nagy az esély felgyorsulni bármelyik óhajtott irányba. Polarizálódhat negatívan harcias jegyek bármilyen okból kifolyó magára vételével. Háborús helyzetben találva magát polarizálódhat némileg a pozitív felé a narancsszín, a sárga majd pedig a zöld aktiválásával hősies – ha nevezhetitek így – tetteket fölvállalva más-ének tudat/test/lélek komplexumának megóvásáért.
Végül pedig polarizálódhat nagyon erősen a negyedik sugár (szív csakra) felé az általános érvényű szeretet vezérelvének kinyilvánításával teljes rovására bármely harcias cselekménybe bocsátkozás felé vett torzulásnak. Ilyen módon az entitás tudatos lénnyé válhat idő/teretek igen röpke tartama alatt. Ez annak tekinthető, amit ti traumás előmenetelnek mondanátok. Megjegyzendő itt, hogy entitásaitok körében az összes előmenetelek nagy százaléka tartalmaz traumát katalizátorként.

A válaszból megtudhatjuk, hogy a háború alapvető érzékelés mindannyiunknál. Valamennyien tapasztaltuk már valamilyen formában. Elsősorban nem egy korábbi életre gondolok, hanem valamennyien voltunk már “háborúban” önmagunkkal, ismerősökkel vagy tanárunkkal, főnökünkkel. A háború hatására gyorsíthatunk fejlődésünkön is. Értelemszerűen, ha beállunk a háborúba és pusztítjuk a másikat, annak negatív (önmagunkat szolgáló) polarizáció az eredménye. Azt hihetnénk talán, hogy ugyanilyen határozottan polarizálódunk a másokat szolgálók irányába, ha másokat megvédünk, megóvunk vagy akármilyen módon “igazunk van” és ezért hősies cselekedetet hajtunk végre. Azonban az ellenség is ember, a Teremtő egy megnyilvánulási formája és akár “igazunk van”, akár nincs, a harcban való részvétel nem polarizálhat jelentősen a másokat szolgáló irányba.

A békére, szeretetre való törekvés lehet az egyetlen hozzáállás amennyiben a másokat szolgálók irányába kívánunk elmozdulni. Ré megfogalmazásában nagyon erős annak az elmozdulása a pozitív ösvényen, aki az általános érvényű szeretetet nyilvánítja ki, szemben bármilyen harcias megnyilvánulással. Például a filmekben bemutatott szuperhősök, akik halomra pusztítják az ellenséget, jó esetben is valószínűsíthetően csak minimálisan polarizálódhatnak a mások szolgálata irányába, hajtsanak is végre akármekkora hőstettet.

33.11

Kérdező: Ez a film („A kilencedik alakzat” című mozifilm) vászonra vitte pont ezt a gondolatot, amelyről most itt beszélünk. Az entitásnak, az ezredesnek döntést kellett hoznia a fenti kérdésben. Látva a filmet, az ő polarizációján gondolkodtam. Be is adhatta volna a derekát – hogy úgy mondjam – a negatív erőknek, de ő ehelyett a barátja megvédését választotta. Meg tudjátok-e becsülni, hogy mi sarkosít pozitívabban: megvédeni a pozitívan orientált entitást, vagy pedig tűrni a negatívan orientált entitások elnyomását? Megválaszolhatod ezt egyáltalán?

Ré: Ré vagyok. Ez a kérdés látókörébe veszi a sajátotokon kívül a negyedik denzitást is, és a rá adható válasz talán legjobban a Jehoshua nevű entitás cselekedetén érzékelhető, akit ti Jézusnak hívtok. Ezt az entitást a barátai akarták megvédeni. Az entitás emlékeztette barátait, hogy tegyék el a kardot. Az entitás ezután átadta magát, hogy fizikai halálra ítéljék.
A késztetés, hogy a szeretett másik-ént védelmezze, végigkíséri az egész negyedik denzitást, mely az együttérzésben bővelkedő létszint. Ettől többet nem mondhatunk, de nem is szükséges.

A negyedik denzitásba való továbblépéshez itt és most, a harmadik denzitás végén meg kell hoznunk a választást, hogy a másokat- vagy az önmagukat szolgálók útján kívánunk továbbhaladni. Ez a választás nem egy gondolat vagy egy döntés, hanem tetteink megnyilvánulásain keresztül mérettetik meg. Ha tetteink több mint 50%-a mások szolgálata mentén történik, továbbléphetünk a következő szintre (a negyedik denzitásba) a másokat szolgálók útján.

A negyedik denzitásban a pozitív (másokat szolgáló) entitások sorakoznak fel az önmagukat szolgálókkal szemben, pont azért, hogy a negyedik és alacsonyabb szinten lévő másokat szolgáló lények ne maradjanak védelem nélkül. Talán hallottunk már a mennyei- és pokoli seregek csatáiról. Az Egység Törvénye könyvekben találhatunk erre vonatkozóan kérdés-válasz párokat, hogyan is zajlanak ezek a csaták, ebben a bejegyzésben azonban arra szeretnénk fókuszálni, hogy itt és most mi, harmadik denzitású emberek mit tehetünk.

Amennyiben egy ember segítségünkre szorul, helyénvaló lehet segítő kezet nyújtani. Amennyiben egy ember védelmet kér, helyénvaló lehet védelmet nyújtani számára. Semmilyen esetben nem gondolom helyénvalónak semmilyen harcias megnyilvánulást, legyen az uszítás, propaganda, pletykálás, vagy a harcias tevékenységek bármilyen más formája.

A keleti hagyományok szerint háromféle szinten lehetséges segíteni. A testi szinten aki segítségre szorul, segíthetünk étellel, ruhával, fedéllel a feje fölé, stb. Aki érzelmi (energetikai testi) szinten szorul segítségre, azt meghallgathatjuk, megvigasztalhatjuk, biztathatjuk, bátoríthatjuk. Aki pedig tudati szinten igényel segítséget, tanulni szeretne, annak adjunk tanítást a szeretetről, egységről, vagy irányítsuk egy olyan tiszta forráshoz, akitől/amitől mi magunk is képesek vagyunk tanulni.

Gyakorlatok az egység felismeréséhez

Ebben a bejegyzésben igyekszünk gyakorlati módszert adni ahhoz, hogy az egységtudatosságunkat emelve egy szeretetteli egyensúly-állapotot elérjünk vagy képesek legyünk azt fenntartani.

A vegyes betakarítás időszakában a katalizátorok fokozódnak. Ré a 65.15-ös válaszban így fogalmaz:

“Vegyes szüret esetén majdnem mindig van diszharmónia, és ennek következtében hozzáadott katalizátor is, az általatok „földi változásoknak” nevezett formában. Ez a feltételezésed helytálló.”

Ezek alapján jelen időszakunkban nem meglepő, hogy sokféle, nem megszokott katalizátorral találkozunk. Elég, ha visszanézünk az elmúlt tíz évre.

A katalizátorokkal teli helyzetben, különösen ha támadás, fizikai kényelmetlenség vagy fájdalom is társul hozzá, nehéz megtartanunk az egyensúlyunkat. Milyen a válaszreakció egy ilyen szituációban, amennyiben meg tudjuk tartani középpontunkat, egyensúlyban tudunk maradni?

42.4

Kérdező: Egy tökéletesen kiegyensúlyozott entitás érezne-e érzelmi visszhangot, mikor a másik-én megtámadja?

Ré: Ré vagyok. Ez így van. A visszhang a szeretet.

Aki tehát nem szeretettel fordul “támadója” (és mindenki más felé), az kibillent, nem egyensúlyi állapotról tanúskodik a másokat szolgálók útján.

A kérdező is nehéznek találja az egyensúlyi állapot megőrzését egy veszélyeztetettségi helyzetben.

42.5

Kérdező: A most tapasztalt illúziónkban nehéz fenntartani ezt a választ kiváltképp, ha az entitás támadása fizikai fájdalommal jár együtt, de felteszem, hogy fenn kell tartani a választ akár az élet elvesztése vagy rendkívüli fájdalom esetében is. Így van?

Ré: Ré vagyok. Ez így van továbbá fő vagy elsődleges fontosságú megértenünk az egyensúly alapelvét, hogy úgy mondjuk. Az egyensúly nem közönyt jelent, hanem azt, hogy a megfigyelőt nem vakítja el semmilyen elkülönültségi érzés, hanem csordultig van telve szeretettel.

A válaszból megtudhatjuk, hogy az egyensúlyi állapot abból fakad, hogy nem érezzük a támadót tőlünk különbözőnek. Tisztában vagyunk azzal, hogy a másik fél is a Teremtő egy megnyilvánulása, akivel teljes egységben vagyunk, hiszen ha a Teremtő végtelen, létezhet-e bármi más, a Teremtőn kívül? Véleményem szerint, ebben a válaszban nem arról van szó, hogy áldozzuk fel magunkat az első adandó alkalommal, hanem legyünk tisztában azzal, hogy a megnyilvánulási forma és a mögöttes “lényeg” nem ugyanaz. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a személyiség, aki valamilyen “rosszat” tesz, nem azonos a lélekkel, aki az elmén és a testen keresztül tapasztal.

Az Egység Törvénye könyvekben megismerhetünk egy gyakorlatot, amellyel segíthetjük ezen egységtudat kialakulását.

10.14

Kérdező: E könyv olvasójának általános fejlődése számára elő tudnál kapni néhány elvégzendő gyakorlatot, amely gyorsulást eredményez az Egység Törvénye irányába?

Ré: Ré vagyok.
Egyes gyakorlat. Ez a legközelebbre fókuszáló és illúzió komplexumotokban leginkább használható gyakorlat. A pillanat szeretetet hordoz.

Ez a leckéje/célja ennek az illúziónak vagy denzitásnak. A gyakorlat célja, hogy tudatosan keressük e szeretetet elme- és megértési torzulásunkkal. […]

Kettes gyakorlat. Az univerzum egységes lény. Ha elme/test/lélek
komplexumod egy másik elme/test/lélek komplexumot lát, lássa a
Teremtőt. Ez is egy hasznos gyakorlat.

Hármas gyakorlat. Nézz a tükörbe. Lásd a Teremtőt.

Négyes gyakorlat. Nézd a teremtett világot, mely minden egyes entitás elme/test/lélek komplexuma előtt hever. Lásd a Teremtőt.

Ezeknek a gyakorlatoknak az alapja vagy előfeltétele egy hajlandóság afelé, ami meditációnak, merengésnek, vagy imának nevezhető. A gyakorlatok egy ilyen hozzáállással dolgozhatók fel. Enélkül az adatok nem hatolnak le a tudat-fa gyökeréig, képesítve és nemesítve így a testet, s megérintve a lelket.

Amennyiben a fenti módszert rendszeresen gyakoroljuk egyre inkább emelkedhet a tudatosságunk a mindent átható egységről. Észrevesszük a szeretetet ott is, ahol eddig ellenségeskedést láttunk csak, ezáltal képessé válunk jobban megérteni a másik megnyilvánulásai mögötti gondolatot, motivációt. Így könnyebben felvesszük az Ő nézőpontját és onnan nézve kevésbé látjuk ellenségnek, ellenségesnek.

Az egységről való tudatosságunk emelkedésével sokkal elfogadóbbá, békésebbé és nyugodtabbá válhat lényünk, világunk.

Gyakorlatok a torzító befolyások elleni védelem erősítésére

A mai, több szempontból nézve szennyezett világunkban gyakran találkozhatunk olyan “mű-anyagokkal”, “mű-gondolatokkal”, melyek idegenek testünk, lelkünk számára. Ilyen lehet a drog, gyógyszerek, vegyszerek az élelmiszerekből, felzaklató hírek, uszító-, felháborító- vagy elkeserítő kommunikáció, stb. Így azután tudatosan, öntudatlanul, félelemből vagy bátorságból/nagyképűségből könnyen előfordulhat, hogy valamilyen olyan kémiai anyag, vegyszer vagy gondolat kerül a testünkbe, elménkbe, mely aztán negatív hatással van ránk testi-, energetikai-, és/vagy szellemi szinten.

Ebben a bejegyzésben az ilyen torzító hatások, befolyásoló tényezők elleni védelem erősítésére igyekszünk gyakorlati módszereket adni az Egység Törvénye könyvek alapján.

32.1

Kérdező: Van egy kisebb kérdésem, amit bedobnék így az elején, Jimtől. Felolvasom. A közvetítő fizikai komplexuma a felépülés szakaszában van most a vegyi anyag bevételéből. Ő mit sem tudott az ezzel létrehozott nyílásról. Hogyan lehetünk mi hárman, akik itt jelen vagyunk, jobban tisztában azzal, hogy miként jönnek létre tetteink és gondolataink nyomán ilyen és hasonló lyukak? Lehetséges, hogy efféle nyílásokat szándékunkon kívül akkor is létrehozunk, amikor ezen ülések során kérdéseinkkel bizonyos területekre tévedünk? Majd pedig: Mit tehetünk azért, hogy megvédjük magunkat a torzító befolyásoktól? Van erre szertartás vagy meditáció?

Több kérdés is elhangzott, így tagoljuk a választ, az egyes kérdésekre vonatkozóan.

Ré: Ré vagyok. Habár szimpatizálunk a hőn áhított vággyal, hogy szolgálatotokra legyünk abban, amit a kérdés jól példáz, válaszunkat behatárolja a Zavar Útjának torzulása. Elmondunk néhány általános dolgot, melyek segíthetnek az ügyben.

A “Zavar Útja”, vagyis szabad akaratunk tiszteletben tartása érdekében csak általánosságban válaszolhat Ré a feltett konkrét kérdésekre. A zavar útja (szabad akarat) kérdéskörét már többször tárgyaltuk, például egy korábbi bejezésben vagy éppen a Teremtéselmélet alapfogalmai között.

Először is, mikor ez az instrumentum testi komplexumát a már tárgyalt eset hatására az alacsony vitális energia irányába torzította, azt egy felismerhető vegyi anyag okozta. Ez nem egy úgymond természetes anyag volt, de az elme/test/lélek komplexum sem volt kellően tisztában a fizikális gyengeség irányába torzulásával. A – mondjuk úgy – mindennapi élet természetes tevékenységei, melyeket az entitás a heves hatékonyságú vegyi anyagok elfogyasztása okozta torzulások nélkül él meg, a mindenkori megfelelő jellegűnek tekinthetők. Nincsenek véletlenek, ennek az instrumentumnak a tetteit is beleértve.

Akármilyen vegyi anyag is kerül be a testünkbe, azért mert vagy megteszünk valamit, vagy nem teszünk meg valamit, oka van. Ahogyan Ré fogalmaz, nincsenek véletlenek, ami megtörtént – vagy meg-nem történt – annak megvan a maga oka, magyarázata, célja és következménye. A válasz ezen részében Ré azt mondja az instrumentumnak, hogy a “mindennapi élet természetes tevékenységei” megfelelőnek jellegűnek tekinthetők, azonban ha valamilyen tettünkkel “lyukat nyitunk” negatív erők/hatások beáramlásának, az is okkal történik. A 41.10-es válaszban Ré egészen konkrétan így fogalmaz: “Semmi véletlenszerű nincs sem ebben, sem az evolúció bármely más részletében“. Bármi történt, azt felhasználhatjuk valamilyen módon személyes fejlődésünkre.

Lehetséges-e és ha igen, hogyan lehet a negatív, torzító hatásoktól megvédeni magunkat?

Másodszor a pozitív ösvény járói számára negatív avagy erőtlenítő befolyások elleni védelem módozatait ez az instrumentum már igen nagy mértékig fölvonultatta. Gondoljátok csak végig, milyen esélyeket adtak ezen adott események a negatív befolyásoknak az instrumentumba belépni. Az instrumentum egyedüllétekor és más-éneket érintő tettei közben a Teremtőre gondolt, folyamatosan dicsőítve és hálát adva a Teremtőnek a megélt tapasztalataiért. Ez cserébe olyan energiák kisugárzását tette lehetővé ezen adott entitásnak a másik énje felé, hogy katalizátorává váljék a másik én ama képessége megnyitásának és megerősítésének, hogy az egy pozitívabban sarkosult állapotában működjék. Tehát olyan védelmet láthatunk itt, ami igen egyszerű. Adj hálát minden pillanatért. Lásd énedet és más-énedet a Teremtőként. Nyisd ki a szíved. Mindig ismerd a fényt és magasztald. Ez minden szükséges védelem.

A lelki-mentális hozzáállásunk igencsak döntő tényező abban, hogy az árnyékos oldal minél kevésbé tudja kifejteni hatását életünkben. Néhány igen egyszerű elvre hívja fel Ré a figyelmünket:

  1. Adj hálát minden pillanatért.
    Hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy mennyi áldás és kegyelem van jelen életünkben. Valószínűleg nem éhezünk, nem fázunk, van hol aludni, nincs háború, van ruhánk, van közvilágítás, ki lehet hívni a tűzoltóságot, mentőt, rendőrséget, van tömegközlekedés, akkor megyünk ki az utcára, amikor akarunk, tiszta víz folyik a csapból, nincs földrengés, tiszta levegőt lélegezhetünk, világít a lámpa ha felkapcsoljuk, ehetünk süteményt, házhoz rendelhetünk akár a világ másik feléről a számunka fontos dolgokat, meg tudjuk emészteni az ételt, amit elfogyasztunk, a víz csillapítja szomjunkat, elérhetőek az előttünk élt lelki tanítómesterek tanításai, a nap ma reggel is felkelt és így tovább, a végtelenségig lehetne folytatni, mennyi mindenért lehetünk hálásak. Érdemes ezekre fókuszálni, nemcsak arra, hogy mi nem tetszik nekünk. Teljesen más lesz a lelkiállapotunk, ha a hála érzés folyamatosan lényünkben jelen van.
  2. Lásd énedet és más énedet a Teremtőként.
    Mindannyiunkban maga a Teremtő lakozik. Pontosabban fogalmazva mi magunk is az Egy Végtelen Teremtő egy individualizálódott része vagyunk. De ez nemcsak ránk igaz, hanem mindenki másra is, hisz a Teremtő végtelen. Ha pedig végtelen, nem létezhet más rajta kívül. Bővebben a Teremtéselmélet című videóban bontjuk ki ezt a témakört. A Végtelen Teremtő így nemcsak bennünk, hanem másokban is, sőt még az utolsó fűszálban is jelen van. Ha elsajátítjuk ezt a nézőpontot, a másokhoz és az egész világhoz való viszonyunk jó eséllyel szeretetteljessé és önzetlenné válik.
  3. Nyisd ki a szíved.
    A szív kinyitását értelmezhetjük úgy is, minthogy tudatosan a negyedik csakra (szívcsakra) szintjéig emeljük a Teremtő felfelé emelkedő (fenntartó) energiáját. Részletesebben az Energiaközpontok videókban tárgyaltuk ezt a témakört. Itt annyit említenénk meg, hogy érdemes törekedni megoldani és meghaladni az alsó három energetikai központ csakrapszichológiai területét (pénz – szexualitás – becsvágy) és ezután automatikusan a szívcsakra tudatszintjére emelkedhetünk. Ennek eredményeként nem valamiért “cserébe” viszonyulunk a másikhoz, hanem önzetlenül, feltétel nélkül, csak azért mert Ő is van, benne is a Teremtő megnyilvánulását köszönthetjük. Az első két elv tudatosítása nagymértékben segítheti a szívcsakra szintjéig történő felemelkedést.
  4. Mindig ismerd a fényt és magasztald.
    Az Egy Végtelen Teremtőt mindenben megtalálhatjuk. Minden entitás az elsőtől a hetedik denzitásig végighalad a fejlődési szinteken, míg visszatér, visszaolvad a Teremtőbe. Az, hogy egy létező most épp melyik denzitás szintjén létezik és tapasztal (kavics, fűszál, ember vagy épp félisten), csak látszólagos, a tér-idő keretben való gondolkodásunk eredménye. A fény, a lélek, a Teremtő mindenhol, mindenkor jelen van. Nemcsak jelen van, hanem fenntartja lényünket testi-, energetikai-, és lelki szinten egyaránt. Természetesnek vesszük például, hogy elfogyasztunk egy almát vagy egy ebédet és elmúlik az éhségünk. Ez azonban, ahogyan bármi más, a Teremtő energiája megnyilvánulásának köszönhető. Minden pillanatban hálásak lehetünk és magasztalhatjuk, mert itt lehetünk és tapasztalhatunk.

Ez minden szükséges védelem.

Tetteink szándéka vagy eredménye számít jobban?

Bizonyára hallottuk már azt a mondást, hogy “a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve”. Ezt általában annak kifejezésére használják, hogy az is okozhat kárt, bajt, akit a legjobb szándék vezet, ezért elsősorban nem a szándék, hanem az eredmény alapján ítélik meg a cselekedeteinket.

Az Egység Törvénye könyvek egyik válasza alapján ebben a bejegyzésben megvizsgáljuk a tetteink szempontjából a szándék és eredmény viszonyát.

96.4

Ré: Ré vagyok. …
Megjegyezhetjük, hogy ahogy minden egyes entitás igyekszik minden pillanatban még szorosabban eggyé válni a Teremtővel de alatta marad ennek, ugyanígy iparkodnak a fizikai makulátlanságra, de el nem érik azt. Mindkét esetben a szándék tisztasága és a kivitelezés alapossága értékelődik. A kísérlet és a cél közötti eltérést sehol nem jegyzik és jelentéktelennek tekinthető.

A válaszból megtudhatjuk, hogy érdemes igyekezni a tökéletesség (makulátlanság) elérésére, azonban az egy abszolútum. Mindig lehet valami jobb, több, nagyobb, “akármibb”, hiszen a Teremtés végtelen. Ezért érdemes elfogadnunk, hogy noha törekednünk kell a tökéletességre, “alatta maradunk”. Ez azonban nem mentesít az alól, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk.

Ré két tényezőt emel ki, amelyek alapján “kiértékelődik”, hogy az adott tettünk önmagunk-, vagy mások szolgálata irányába polarizál. Ez a két tényező “a szándék tisztasága és a kivitelezés alapossága“. Amennyiben a szándékunk “jó”, vagyis a mások szolgálata irányába mutat és a kivitelezést illetően megtettük, ami tőlünk telt, akkor a tett a “jó” irányba számít be életünkben, vagyis jó tettnek minősül, még akkor is, ha az eredmény nem a szándékunk szerint sikerült.

Vegyünk egy példát: a barátom költözik és megyek segíteni neki pakolni. A pakolás közben véletlenül elejtem a mosógépet és az tönkremegy. Nézhetjük ezt az esetet úgy, hogy jobb lett volna, ha nem is segítek, mert akkor nem okoztam volna kárt. Az eredmény szempontjából nézve – jó szándékkal ugyan – de rosszat tettem neki. A másik nézőpont, amelyet véleményem szerint Ré válaszából megérthetünk, a következő. A szándékom jó volt, hiszen segíteni akartam a költözésben, hogy könnyebben és gyorsabban megtörténjen a barátom számára. Milyen volt a “kivitelezés alapossága”? Odafigyelve emeltem meg a mosógépet? Elpakoltam az útból, ahol cipelni kellett? Esetleg lusta és/vagy figyelmetlen voltam szétnézni? Ha megtettem mindent, ami tőlem telt, akkor ez a tett akkor is jónak minősül, ha rosszul sült el.

Hasonló szituációban érdemes lehet a tetteinket a következő módon felmérni: a szándékom tiszta és másokat szolgáló? Megtettem minden tőlem telhetőt, hogy úgy alakuljon, ahogy a legjobb? Ha mindkettőre igen a válaszunk, akkor nem érdemes magunkat hibáztatni vagy más módon bántani, csak azért, mert nem úgy alakult az eredmény, mint szerettük volna.

« Régebbi bejegyzések

© Az Egység Törvénye könyvek szerzői jogának tulajdonosa az L/L Research.

Adatkezelési irányelvek