Kategória: Szeretet

Kiegyensúlyozottságunk eredménye valódi szeretet

Jelenleg Földünkön megtalálhatóak a másokat és az önmagukat szolgáló erők is, ezért érezhetjük úgy, hogy valaki ellenséges velünk szemben. Sőt, a mentalitásunktól és tapasztalatainktól függően tűnhet úgy is, hogy az egész környezetünk, a társadalmi vezetők, esetleg az egész világ ártó szándékkal lép fel ellenünk. Az ellenséges, akár támadó szándék forrása lehet látható, kézzelfogható személy vagy csoport, de lehet láthatatlan, megfoghatatlan az ellenséges szándék, amit érzünk.

Hogyan működik egy ilyen szituációban egy energetikai szempontból kiegyensúlyozott lény? Az energetikai kiegyensúlyozottságról és arról hogy mit is értünk alatta, az energia, energiaközpont, chakra bejegyzés második felében olvashatunk bővebben.

42.3

Kérdező: Megpróbálok hasonlatot alkotni. Ha egy állat, mondjuk egy karámban egy bika, megtámad téged azért, mert a karámjába tévedtél, akkor gyorsan kitérsz előle, és nem hibáztatod őt. Avagy, nem sok érzelmi reakciót mutatsz azon a félelmi válaszon kívül, hogy a bika kárt tehet benned. De mikor egy másik emberrel találkozol össze a saját birtokán és az megtámad, akkor a visszahatásod sokkal érzelmibb jellegű lehet, testi reakciókkal is párosulva. Helyesen vélelmezem-e, hogy amikor az állatra és a másik-énre adott reakciód egyaránt az, hogy a Teremtőként tekinted őket, szeretve és megértve tettüket, mellyel téged megtámadtak, lévén az a szabad akaratuk általi tett, akkor helyesen egyensúlyoztad ki magad ezen a területen? Így van?

Ré: Ré vagyok. Ez alapjaiban így van. Azonban a kiegyensúlyozott entitás a másik-én e látszólagos támadásában látni fogja a tett okait is, melyek a legtöbb esetben összetettebb természetűek a második denzitású, miként a példád szólt, bika támadásának okainál. Tehát ez a kiegyensúlyozott entitás sokkal több lehetőségre nyitott volna, hogy szolgálatára legyen egy harmadik denzitású másik-énnek.

Amennyiben kiegyensúlyozottak vagyunk, azaz nem “ragadunk” be valamelyik energiaközpont problematikájába, a másik fél támadásában képesek vagyunk befogni, felfogni a másik fél tetteinek okait is. Ez már-már az emberit meghaladó szint, hiszen aki képessé vált kiegyensúlyozni az energia központjaihoz tartozó területeket, az tartósan elégedett, boldog és nyugodt… mondhatjuk, hogy megoldotta az életét.

Röviden arról van szó, hogy a szeretet megjelenése és működése életünkben a negyedik energia központ megnyílása és “használatba vétele”. A nyitott szív, a szeretet áramoltatása emberi életünk (és a harmadik denzitás leckéinek) célja. A szeretet-energia azonban nem tud áramolni, ha az alacsonyabb központok szintjén a felfelé áramló energia elakad. Így, aki megoldja az anyagi, a szexualitáshoz kapcsolódó és a becsvágy témakörének kérdéseit, annak automatikusan megjelenik lényében a valódi szeretet. Ez nem ragaszkodás, nem csereüzlet, nem elvárásokkal vagy félelmekkel terhelt kapcsolat, hanem önzetlen, feltétel nélküli szeretet.

Kiegyensúlyozottságunk eredményeképp tökéletesedünk tehát a szeretetben is. Amennyiben képessé válunk a másikban meglátni, hogy miért teszi azt amit tesz, könnyebben megérthetjük a tettei mögött húzódó indítékokat, legyenek azok a tettek akármilyen rosszindulatúak is. A másokat szolgáló úton minél inkább magasabb szintre jutunk, annál jobban szeretünk mindenkit és mindent.

42.4

Kérdező: Egy tökéletesen kiegyensúlyozott entitás érezne-e érzelmi visszhangot, mikor a másik-én megtámadja?

Ré: Ré vagyok. Ez így van. A visszhang a szeretet.

Szeretetben kiegyensúlyozott egyik legnagyszerűbb példaképünk az Úr Jézus Krisztus, aki azt mondta a keresztfán: “Atyám! Bocsáss meg nekik, hisz nem tudják mit cselekszenek.” (Lk. 23-24). Krisztus urunk azokért imádkozott, akik az életére törtek, és utolsó szavaival is kifejezte szeretetét irántuk.

Azonban többségünk nem mindig Krisztus szintjén éli az életét. A kérdező is jól tudta ezt és fel is veti a következő kérdésben.

42.5

Kérdező: A most tapasztalt illúziónkban nehéz fenntartani ezt a választ kiváltképp, ha az entitás támadása fizikai fájdalommal jár együtt, de felteszem, hogy fenn kell tartani a választ akár az élet elvesztése vagy rendkívüli fájdalom esetében is. Így van?

Ré: Ré vagyok. Ez így van továbbá fő vagy elsődleges fontosságú megértenünk az egyensúly alapelvét, hogy úgy mondjuk. Az egyensúly nem közönyt jelent, hanem azt, hogy a megfigyelőt nem vakítja el semmilyen elkülönültségi érzés, hanem csordultig van telve szeretettel.

A másokat szolgáló úton a szeretetet gyakoroljuk, olyan helyzetben is, amikor valamilyen, számunka kellemetlen, ellenséges, esetleg fájdalmas szituációval szembesülünk. Az egyensúlyi állapotot érzelmi szempontból értelmezhetjük úgy is, mint egy előítélet mentes állapotot. Tudatában vagyunk annak, hogy nincs különbség önmagunk és másik-énünk (mások) között. Amennyiben a mások szolgálata irányába kívánunk polarizálódni, érdemes lehet egyfajta egyensúlyra törekedni, melynek módja lehet tudatosan, bölcsességgel átitatott szeretettel fordulni a világ felé.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

Kétirányú megbocsátás szükségessége

Szellemi fejlődésünk útján felmerülhet a kérdés, hogy miért nincs mindig minden rendben. Hiszen haladunk az úton, nem az életnek kell “irányba terelnie” vagy “pofoznia”, mégis időről időre jönnek kényelmetlenségek, problémák, nehézségek, frusztrációk a fejlődés útján. Miért van ez így?

54.2

Kérdező: Jimtől van egy kérdésem, egy élménnyel kapcsolatban, ami akkor volt neki, mikor először kiköltözött a földjére, melyben azt az üzenetet kapta, „Túlélésed kulcsa indirekt módon jön, nyugtalanságon keresztül.” […] Tudnál neki felvilágosítást adni ezzel kapcsolatosan?

Ré: Ré vagyok. Igen.

54.3

Kérdező: Megtennéd, kérlek?

Ré: […] Sugallhatjuk, hogy a haladás érdekében némi elégedetlenségi állapot jelen lesz, ez adván lökést az entitásnak a további kereséshez. Ez az elégedetlenség, idegesség vagy ha úgy tetszik, szorongás, nem önmagában hasznos. A haszna tehát közvetett.

Noha a válasz Jim kérdésére irányul, ebből következően nem jelenthetjük ki, hogy mindenkire és mindig igaz, levonhatunk azonban egy olyan következtetést, hogy van haszna annak, hogy noha elindultunk a fejlődés útján, még mindig nem tökéletes minden. Ugyanis, ha tökéletes lenne, előfordulhatna, hogy elkényelmesedünk, mivel minden “szép és jó”, alábbhagyhatna az igyekezetünk és a keresés, így a fejlődésünk is lelassulna.

Ré a 82.28 válaszban így fogalmazza meg azt, amikor “nincs miért jeleskedni”:

Ré: Ré vagyok. […] Az entitást etetik, ruházzák és védik, függetlenül attól, hogy teljesítette-e a tananyagot. Következésképp az entitás nem végzi el a házi feladatot, inkább élvezi a játékidőt, az ebédidőt és a vakációt. Egészen addig, amíg nincs, amiért jeleskedni kívánjon abban, amiben a legtöbb entitás megpróbál majd jeleskedni.

Ezt a gondolatot erősíti a Feledés Fátyla megjelenése is. Az elfátyolozás előtt, amikor minden harmadik denzitású lény tisztában volt a Teremtő szeretetével, valódi önmagával. Ennek eredményeként nem volt túl nagy jelentősége az eseményeknek legyenek azok “jók” vagy “rosszak”. A fejlődés sebessége, ebből következően jelentősen lassabb volt, hiszen nem volt olyan erős motiváció a fejlődésre, az igyekezetre.

A haladás érdekében tehát “némi elégedetlenségi állapot” jelen lehet életünkben. Elégedetlenségünk irányulhat önmagunkra, másokra, a körülményekre, bármire. Ebből következően kulcsfontosságú és kikerülhetetlennek tűnik életünkben az elfogadás és megbocsátás, amennyiben a másokat szolgáló úton kívánunk haladni.

A Karma és könnyítése című korábbi bejegyzésben már szóba került a megbocsátás témaköre és jelentősége. Ebben a cikkben arra kívánunk egy nézőpontot adni, hogyan lehet érdemes megbocsátani.

18.12

Kérdező: Tegnap azt állítottad, hogy a megbocsátás a karma irtószere. Feltételezéseim szerint a karma teljes kiirtását célzó kiegyensúlyozott megbocsátás nemcsak a másoknak való megbocsátást igényli, hanem a saját magunknak valót is. Nincs igazam?

Ré: Ré vagyok. Igazad van. Hogy tisztázzuk, röviden kibővítjük ezt a megértést.

Megbocsátani egy más-énnek nem más, mint megbocsátani az énnek. Ennek megértése megköveteli a tudatos szintű teljes megbocsátást magadnak és másoknak, mivel ezek egyek. Vagyis éned kihagyásával képtelen leszel teljes megbocsátásra.

A megbocsátásnak tehát érdemes magába foglalni 1) énünk irányába és 2) mások (más-énjeink) irányába történő megbocsátást is. Ha például magamra haragszom, dühös és frusztrált vagyok magammal kapcsolatban, sokkal könnyebben felidegesít a másik (más-én), aki csupán tükröt tart, szembesít azzal, ami miatt magamra haragszom.

Talán hallottunk már a Hoʻoponopono-ról, ami ugyanerre az elvre épül. A Ho’oponopono egy hawaii eredetű gyógyító és problémamegoldó módszer. A filozófiájának lényege, hogy bármi, amivel “kívül” találkozom és kellemetlen, zavar, idegesít, az “belül” van, bennem van, különben nem jelenhetne meg az életemben. Így, ha magamban kitisztítom az engem zavaró “bármit”, az a világban is kitisztítja azt a területet.

Kiemelnénk még a válaszból a “tudatos szintű, teljes megbocsátás” kifejezést. Amikor megértjük, hogy az én és “más-én” (mások) nem különbözik, tudatosan képesekké válhatunk megbocsátani mind önmagunknak, mind pedig másoknak (hiszen mindkettő ugyanaz). Addig azonban, amíg elkülönültnek tartjuk magunkat másoktól, igen nehéz mindkét irányultságát megvalósítani a megbocsátásnak.

Összefoglalásként, életünk, fejlődésünk során várhatóan lesznek kellemetlenségek, elégedetlenségek, nehézségek, frusztrációk. Ezek velejárói lehetnek a fejlődésnek, hogy ne “lustuljunk el” az úton. Ebből következően mindig lesz mit megbocsátani mind önmagunknak, mind pedig másoknak. A fenti válasz egy lehetséges értelmezése, ha megbocsátok magamnak, csak akkor tudok megbocsátani másoknak. Ha megbocsátok másoknak, akkor leszek képes magamnak is megbocsátani. Egyik a másik nélkül nem elégséges, azonban az Egység megértése révén lehetségessé válik a tudatos megbocsátás mind saját magunk, mind mások irányába.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

Párválasztás jelentősége a szellemi fejlődésben

Szinte összes ősi filozófiai irányzat tárgyalja világunk duális mivoltát. Különféle neveket és szimbólumokat használunk ennek leírására, ábrázolására. Néhány, ismertebb fogalom például a Yin-Yang, Shiva-Shakti, Purusha-Prakriti. A fizika negatív és pozitív pólusként hivatkozik ezekre. A lényege a koncepciónak, hogy a Teremtés megnyilvánulásának módja duális, egymással szemben álló és egymást kiegészítő kozmikus erők egyensúlya, melyek megtalálhatóak a harmadik denzitás jelenségeiben. A Férfi és Nő, mint minőség, értelmezhető ennek a kettősségnek egyik megnyilvánulási formájaként.

Közhely, hogy a férfi és a nő mást akar, “a férfi nőt, a nő férfit”. Ebbe nem megyünk bele részletesebben, a különbségek elég jól megfigyelhetőek. Egy példa lehet a férfi jelleg “minél többet” szeretne a nőiből (mennyiségben gondolkodik), addig a női minőség “minél jobbat” szeretne a férfi jellegből (minőségben gondolkodik). Ez az ösztönszint, ami a természetben megfigyelhető. A különbségek további szinten is megjelennek, mégis tagadhatatlan, hogy a kettő nem egymást kiegészítve teljes. Ennek egyik legjobb példája, hogy életet csak együtt tudnak létrehozni. Egyszerre kell a férfi és a női energia.

Noha az Egység Törvénye a polaritásokon túlmutat, nekünk, harmadik denzitásbeli embereknek fontos témakor a férfi – nő viszonyulás.

Az első kérdés, amit felvetünk, hogy hogyan, mikor és miért is jött létre a férfi – nő “szétválása” az androgün állapotból. Érdemes megjegyezni, hogy ez a szétválás nem történt meg teljesen. Minden férfi minőség tartalmaz nőit és minden női minőség tartalmaz férfit. Erre utal például a Yin-Yang szimbólumban található kisebb, ellentétes színű kör, vagy a Carl Gustav Jung nevéhez fűződő “anima” és “animus” fogalom. A fenti kérdés Egység Törvénye szintről a következőképp értelmezhető.

84.22

Kérdező: A fátyol előtt a… hadd fogalmazzam így: A Logosz terve, a legtöbb Logosz terve véletlenszerű szexuális tevékenységek rendszerének a megteremtése volt, vagy pedig specifikus párosítása entitásoknak időszakokra, vagy volt egyáltalán szándékuk ezzel kapcsolatosan?

Ré: Ré vagyok. Ez legyen az utolsó teljes kérdése ennek a munkaülésnek.

Az előző teremtés szürete volt az, ami tartalmazta a férfi és a női tudat/test/lelket. Az eredeti Logoszok szándéka az volt, hogy az entitások tetszőleges módon párosodjanak egymással, ami nagyobb polarizációt eredményezett. Sok Logosz előremenetének megfigyelése után úgy ítélték meg, hogy a sarkosulás többrétűen megnövekszik, ha a párosulás nem összevissza. A rákövetkező Logoszok megőriztek ily módon egy hajlamot a párosított kapcsolatra, ami jobban jellemző a fegyelmezettebb személyiségekre illetve arra, amit magasabb denzitásoknak mondhattok. Az egyes entitások szabad akaratának azonban mindig elsőbbsége van, és csupán egy hajlam kínálható fel.

A párkapcsolat oka, a férfi – nő összekapcsolódásának célja a nagyobb polarizáció a mások- vagy önmagunk szolgálatára a Logosz szintjéről nézve. Belátható, hogy az erdő mélyén élő remete, aki nincs kapcsolatban más emberekkel, jobban elkerüli azokat a szituációkat, amelyek katalizátorként működnének. Éppen ezért a szellemi fejlődés útján nem értéktelenebb a világi életmód, a család az szerzetesi útnál. Azt is kijelenthetjük, hogy az egyik legnagyobb katalizátor az ember életében a nemisége.

Az előző Teremtés egyik tanulsága volt, hogy a “sarkosulás”, azaz az erősebb polarizáció többrétűen megnövekszik, ha nem “összevissza” párosulnak az entitások a teremtésben. Ezért a jelen teremtésben a mi Logoszunk is megőrzött egy hajlamot arra, amit párkapcsolatként ismerünk. A legtöbb ember szívesen tartozik valakihez. Úgy is fogalmazunk, hogy “pár”. Ez a viszonyulás azonban egy fegyelmezettebb személyiséget igényel. Ezt könnyen belátja mindenki, néhány éves kapcsolat, együttélés után.

A Szabad Akaratnak, mint mindig, itt is elsőbbsége van. A Logoszunk által nekünk ajándékozott hajlamokat a Szabad Akartunk mentén természetesen felülírhatjuk.

Van-e bármi előnye annak, ha úgy döntünk, a nagyobb fegyelmezettséget feltételező utat, a párkapcsolat útját választjuk? Most nem térnénk ki a család biztonsága, gyerekek és egyéb “világi” szintre, hiszen ezek előnyei, hátrányai ismertek, hanem az Egység Törvénye és a szellemi fejlődés szempontjából közelítsük meg a kérdést.

83.17

Kérdező: Kibővítenéd, mit értesz polarizált entitásokkal való kölcsönhatásokon a fátyol áttörésénél?

Ré: Ré vagyok. Két említésre érdemes dolgot mondunk. Az első ama rendkívüli lehetőség a polarizációra két sarkosult entitás kapcsolatában, akik elindultak a másokat szolgáló, vagy néhány kevés esetben, az önmagukat szolgáló ösvényen. Másodikként megemlítenénk azon effektust, melyet mi a duplázó hatásnak tanultunk meg hívni. Azok a hasonló gondolkodásúak, akik együtt keresnek, sokkal biztosabban találnak.

Két előnyt fogalmaz meg a válasz. Az egyik a rendkívüli lehetőség a választás meghozatalához és a polarizációra egy férfi és nő között, akik azonos úton járnak. Polarizáció alatt azt értjük, hogy az ember a harmadik denzitás során tanulja a szeretet és hozza meg a választást, hogy önmagát vagy másokat szolgálva lép tovább a negyedik denzitásba. Amennyiben a polarizáció nem történik meg megfelelő mértékben akár az negatív (önmagát szolgáló) akár a pozitív (másokat szolgáló) pólus irányába, kénytelen lesz megismételni a harmadik denzitást. Részletesebben az alapfogalmak között a Polaritások és a Választás cikkben olvashatunk ennek jelentőségéről. A párkapcsolat a szolgálaton keresztül tehát rendkívüli mértékben tudja segíteni ezt a folyamatot és ezáltal segíteni abban, hogy továbblépjünk a következő tudatossági szintre, denzitásba.

Érdemes lehet tehát odafigyelni amikor párt választunk, hogy azonos úton haladjunk. Érdemes lehet azonban ezt tesztelni is néhány év együttéléssel, hisz ahogy a mondás tartja, “lakva ismerszik meg az ember”. Előfordulhat, hogy azonnal tudjuk a másikról, hogy “együtt rezgünk”, de ha mellényúlunk, a rendkívüli lehetőség elhalványulhat, ha mégsem ugyanazon az úton haladunk. A párunk “lemarad” vagy “elfordul” attól az úttól, amin mi magunk haladni szeretnénk. Fegyelmezetten, egymást segítve, együtt haladva ez egy kiváló módszer lehet a szellemi fejlődéshez.

A második az “egy meg egy mindig több, mint kettő” elve. A matematikai összeadás fogalom sántít, különösen az emberi kapcsolatokban. Egy férfi és egy nő együtt több, mint ugyanaz a két ember külön-külön. Ha “összeadjuk” őket, a két ember energiáján kívül, ha más nem is, a Teremtés (például gyermeknemzés) hatalmas potenciáljával máris többek. Ami az Egység Törvénye könyvekben “duplázó effektusként” van nevezve, véleményem szerint rendkívül fontos tényező. Ré így fogalmaz erről, többek között a 7.2-es válaszban: “ennek eredménye meglátható a nyújtható szolgálatunk korlátjaiban. Szerencsénkre a Szolgálat Törvénye négyzetezi a hívók vágyát. Máskülönben nem lenne létezésünk ebben az időben/térben“. Krisztus ezt így fogalmazza meg: “Azt is mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól. Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.” (Máté 18.19-20)

Szükséges, hogy tudjuk mi magunk mit akarunk az életben. Miért vagyunk itt, mi a célunk. Ez az első lépés, hisz ezután tudjuk, hogy milyen úton haladunk. Ehhez önismeret és őszinteség szükséges önmagunkkal szemben. Ezután érdemes párkapcsolatban gondolkodni, és annak megfelelően választani párt, különben van esélye a csalódásnak. Felmerülhet a kérdés az olvasóban, hogy hol van ebben az “első látásra szerelem”, a “nagy Ő” és a többi, romantikus tényező, ha tudjuk, mit keresünk a másikban. Ez a fajta tudatosság a párválasztásban lehet valakinek szimpatikus, valakinek nem. Amennyiben a cikk olvasója nem ért egyet ezzel, ugyanúgy helyes lehet. A Szabad Akarat mindig elsőrendű.

Miután megtaláltuk a párunkat, elindulhatunk együtt is az úton, amelyen szellemi értelemben haladni szeretnénk. Pontosabban fogalmazva, innen együtt megyünk tovább, ameddig mindketten úgy tartjuk helyesnek. Itt is érdemes őszintének lenni önmagunkkal és a párunkkal, akkor is ha mi már mással szeretnénk foglalkozni (más úton haladnánk), mert ha nem ugyanarra megyünk, logikus módon eltávolodunk egymástól.

Ameddig azonban együtt tudunk haladni, fantasztikus szintek nyílhatnak meg akár a polarizáció akár szellemi fejlődésünk területén. Érdemes lehet fegyelmezetten igyekezni, hogy utunk együtt haladjon egészen addig, amig fel nem ismerjük valódi Önmagunkat, azt hogy egyek vagyunk a párunkkal, aki, akárcsak mi magunk, maga az Egy Végtelen Teremtő.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

A Szabad Akarat elfogadása

A Teremtéselmélet. Szabad Akarat, Szeretet, Fény cikkben olvashatunk a 3 elsődleges torzulásról, melyek az Egység Törvénye elképesztően magas és tiszta “leszármazásai”. A torzulás szó nem negatív értelmű, mert minden torzulás, behatárolódás az Egy Végtelen Teremtőhöz képest. A Szabad Akarat az alapja a Szeretet (Logosz) torzulásának (létrejöttének, formába öntődésének). A Szeretet pedig a Fény alapja és a Fényből, mint alapvető építőelemből kialakul a hét denzitás.

A Szabad Akartot Ré az Egység Törvénye könyvekben hívja még mint a “Zavar Törvénye” vagy a “Zavar Útja”. Miért előzheti, alapozhatja a Szabad Akarat még a Szeretet is?

54.13

Kérdező: Rendben van. Akkor azt feltételezem, hogy az első torzulása – hogy úgy mondjam – mozgató, vagy ami lehetővé teszi ezt [energiabeáramlási mintáiban történő] elzáródást. Ez így van?

Ré: Ré vagyok. Nem szeretnénk szavakon vitatkozni, de jobbnak látjuk tartózkodni az olyan kifejezések használatától, mint az enged ige [az eredeti angol forrásban “allows for” – lehetővé tesz). A szabad akarat nem megenged, és az eleve elrendelés sem nem-megenged tapasztalati torzulásokat. Ehelyett a Zavar Törvénye az energiák szabad elérését kínálja minden egyes tudat/test/lélek komplexumnak. Az enged igét pejoratívan értelmeznék, minthogy ez polaritást sejtet helyes és helytelen vagy megengedett és nem megengedett közt. Ez apró betűs dolognak tűnhet, ám a mi legjobb gondolkodásunk szerint bizonyos súlyt hordoz.

A Szabad Akarat a lehetőség(ünk) arra, hogy bármilyen energiához hozzáférjünk. Azaz bármilyen tapasztalatot, katalizátort megélhessünk, melyeken keresztül bármiben, (és ebből következően) mindenben fejlődhessünk. A Szabad Akarat (“Zavar Törvénye”) teszi elérhetővé és lehetővé ezáltal, hogy a saját utunkat járhassuk, életről-életre bármit megtapasztalhassunk és fejlődhessünk minden irányba egészen addig, amíg el nem érjük az Egy Végtelen Teremtő Egységét.

Amennyiben valaki elveszti a Szabad Akaratát a társadalmi manipulálás, baráti jószándék, a mesterre való felnézés, a másvalaki iránti unszimpátia, lelkiismeretfurdalásból fakadó cselekedetek, vagy akármi más hatására, akkor elképzelhető, hogy a személy már nem a saját életét éli, nem a saját útját járja. Az is elképzelhető, hogy igen sokan éljük így az életünket.

A következő válasz önkényes szétszabdalásának célja az, hogy érthetőbb legyen. A teljes 18.6 kérdés-válasz a cikk végén megtalálható, valamint a linkre kattintva a forrás, mint minden kérdés-válasz esetén (angol nyelven) elérhető.

18.6

Kérdező: Lényegében azt mondanám, hogy egy másik én vagy másik entitás szabad akaratának megsértése olyan alapvető dolog, amit sosem tennél az Egység Törvénye alatt. Ezen alapszabály mellett említenél még más Egységtörvény-megszegéseket is?

Ré: Ré vagyok. Ha elindulsz a szabad akarat primér torzulásától [..], akkor az elkerülendő torzulások azok, amelyek nem veszik figyelembe a […] Logoszát e sajátos szférának vagy denzitásnak. Ebbe tartozik a természetes környezet szükségleteinek és a más-én tudat/test/lélek komplexumok szükségleteinek meg nem értése. Ilyenből sok van a mesterséges komplexumok legkülönfélébb torzulásai miatt, melyekben maguk az entitások intelligenciája és tudatossága választott módot a rendelkezésre álló energiák felhasználására.

Amennyiben a másokat szolgáló úton haladunk, elengedhetetlen a másik egyén Szabad Akaratának tiszteletben tartása.

Mint az Egység Törvényével nem összhangban lévő tett, Ré megemlít még két területet. Az egyik a természetes környezetünk és a másik más emberek szükségleteinek meg nem értése. A környezetvédelem, a Földünk szeretete kívánatos a másokat szolgáló úton, hiszen a Földünk szintén önálló entitás, ki lényéből táplálja és fenntartja gyermekeit, bennünket. Figyelmen kívül hagyni a szükségleteit olyan, mintha a gyermek figyelmen kívül hagyná az anya szükségleteit. Amíg a gyerek kicsi, ezt megteheti, de miután felnőtt, szellemileg érett, már nem valószínű, hogy helyes, ha megteszi. Hasonló módon, ha az Egység Törvényével összhangban igyekszünk létezni, nem hagyhatjuk figyelmen kívül más emberek szükségleteit sem. Ahány ember, annyiféle szükséglet létezik, mindenkinek kicsit másra és máshogyan van szüksége, hiszen mindannyian a Teremtő egyedi tükröződési vagyunk.

Folytatjuk a 18.6 választ:

Következésképp ami helytelen torzulás lenne az egyik entitással, helyes egy másikkal. Javasolhatunk egy próbálkozást úgy ráeszmélni a másik énre, mintha az én lenne, s a másik én intelligenciáján és tudatosságán keresztül megértve tenni meg a másik én számára szükséges lépést. Sok esetben ez nem foglalja magában a szabad akarat megszegését olyan jellegű torzulásban, amit megsértésnek mondotok. Azonban emellett is törékeny feladatot jelent valakinek a szolgálatára lenni,
valakivel könyörületesnek, iránta érzékenynek lenni, és egy jó empátiás készség segítségül jöhet a mesterséges intelligencia vagy tudat torzulásainak elkerülésében.

Mivel mindenkinek kicsit más és más a szükséglete, igen “törékeny feladat” más valódi szolgálatára lenni. Ugyanis, ami az egyik embernek helyénvaló, kellemes és jól esik, egy másik ember számára lehet, hogy kellemetlen, visszataszító és fájdalmas. Egy hétköznapi példa lehet a következő. Péternek arra van szüksége a párkapcsolatában, hogy a gyerekkori fiús baráti társasága megmaradjon, amiben nincs ott a párja, Éva. Éva valószínűleg helyesen teszi, ha Péter ezen szükségletet figyelembe veszi és – saját Szabad Akaratából – távol tartja magát Péter férfi baráti társaságától. Tegyük fel, hogy ez a párkapcsolat véget ér, és Éva új párja, János lesz. János viszont szeretné mindenbe bevonni Évát, mert János számára az a szükséges, hogy mindent megosszon a párjával. Éva ebben az esetben viszont valószínűleg azt teszi helyesen, ha – saját Szabad Akaratából – nem tartja távol magát János társaságától.

Megjegyezzük, kiemelten fontos Éva saját Szabad Akarata is, hiszen ha Éva “rá van kényszerítve”, hogy így vagy úgy cselekedjen, akkor Éva veszíti el azt a lehetőségét, hogy bármit tapasztalhasson, bármiben fejlődhessen. Látható, ahogyan Ré igen találóan megfogalmazta, “törékeny feladat valaki szolgálatára lenni”.

Folytatjuk a 18.6 választ:

A társadalmi komplexumnak nevezett terület vagy küzdőtér olyan, amiben nincs különösebb szükség a gondoskodásra, mivel az adott planetáris szférában lévők kiváltsága/megtiszteltetése/kötelessége az ő szabad akaratuk szerint eljárni a társas komplexum megsegítésének kísérletében.

Érdemes lehet tehát a saját Szabad Akaratunkat nem “beáldozni” arra, hogy más Szabad Akaratát tiszteletben tartsuk. Ré úgy fogalmaz, “nincs különösebb szükség gondoskodásra” a társadalmi komplexumban (munkahely, házasság, bármilyen formális viszonyulás). Ennek oka az, hogy a mi, akik a Földön létezünk, kiváltságunk / kötelességünk, hogy Szabad Akaratunk mentén segítsük a földi társas [memória] komplexum kialakulását. Nem vehetjük fel a saját tapasztalatainkat úgy, ha más Szabad Akarata, elvárása, kénye-kedve szerint cselekszünk, hiszen az már nem a mi tapasztalási, fejlődési területünk.

Folytatjuk a 18.6 választ:

Így két egyszerű irányelvhez jutsz: egyik az intelligens energia természetben kifejezést öltő tudatossága, a másik az intelligens energia énben kifejeződő tudatossága, amit a társas komplexummal meg kell osztani, akkor, amikor ezt az entitás időszerűnek érzi.

Tehát a két irányelv amit érdemes figyelembe venni: a Logosz (Isten, Magasabbrendű, Teremtő) tudatossága 1) a természetben és 2) az én-ben (saját én és másik én (mások)).

Folytatjuk a 18.6 választ:

Ezen kívül pedig ott vannak a különféle leheletfinom torzulásrendszerek, melyeknek tudatában lehetsz és melyek nem mások, mint az énnel és más-énekkel kapcsolatos azon torzulások, amik nem a szabad akaratot veszik tekintetbe, hanem mások harmonikus kapcsolatát és szolgálatát, ahogy az más-ének számára a legkedvezőbb.

Van még egy elv, amely nem elsősorban a Szabad Akarat elve mentén működik, hanem a mások szolgálata, vagy velük való harmonikus kapcsolaton alapul, ahogyan az a más-ének (mások) számára a legkedvezőbb. Például, ha a kedvesem szereti a palacsintát, akkor érdemes lehet neki készítenem palacsintát. Ez a mások szolgálatára egy egyszerű példa, mely szintén Szabad Akaratomból kívánatos, hogy fakadjon. Egyszerű példa arra is, hogy a Szabad Akarat (készítek palacsintát a kedvesemnek) az “előtt” van, hogy megnyilvánuljon a Szeretet (a palacsinta, a közös vacsora, a kellemes együttlét).

A Szabad Akarat alapvető joga minden entitásnak, és “megelőzi/megalapozza” a Szeretetet is. Ebből következően, ha valódi Szeretettel fordulok a másik ember felé, az azt jelenti, hogy a Szabad Akaratát tiszteletben tartom. Ha pedig a saját Szabad Akaratomat tiszteletben tartom, saját magam Szeretetét alapozhatom meg.

A (másokat szolgáló) Szeretet alapja a másik lény Szabad Akaratának tiszteletben tartása és elfogadása.

A teljes 18.6 kérdés-válasz:

18.6

Kérdező: Lényegében azt mondanám, hogy egy másik én vagy másik entitás szabad akaratának megsértése olyan alapvető dolog, amit sosem tennél az Egység Törvénye alatt. Ezen alapszabály mellett említenél még más Egységtörvény-megszegéseket is?

Ré: Ré vagyok. Ha elindulsz a szabad akarat primér torzulásától, és tovább haladsz az intelligens energia gyújtópontjainak megértése felé, mely a létrehozója az intelligenciáknak vagy egy adott tudat/test/lélek komplexum környezetével való bánásmódjainak, egyaránt beleértve ebbe amit természetesnek hívtok, és amit mesterségesnek, akkor az elkerülendő torzulások azok, amelyek nem veszik figyelembe a szeretet/fény energiája fókuszának torzulásait, vagy mondjuk úgy, Logoszát e sajátos szférának vagy denzitásnak. Ebbe tartozik a természetes környezet szükségleteinek és a más-én tudat/test/lélek komplexumok szükségleteinek meg nem értése. Ilyenből sok van a mesterséges komplexumok legkülönfélébb torzulásai miatt, melyekben maguk az entitások intelligenciája és tudatossága választott módot a rendelkezésre álló energiák felhasználására.

Következésképp ami helytelen torzulás lenne az egyik entitással, helyes egy másikkal. Javasolhatunk egy próbálkozást úgy ráeszmélni a másik énre, mintha az én lenne, s a másik én intelligenciáján és tudatosságán keresztül megértve tenni meg a másik én számára szükséges lépést. Sok esetben ez nem foglalja magában a szabad akarat megszegését olyan jellegű torzulásban, amit megsértésnek mondotok. Azonban emellett is törékeny feladatot jelent valakinek a szolgálatára lenni,valakivel könyörületesnek, iránta érzékenynek lenni, és egy jó empátiás készség segítségül jöhet a mesterséges intelligencia vagy tudat torzulásainak elkerülésében.

A társadalmi komplexumnak nevezett terület vagy küzdőtér olyan, amiben nincs különösebb szükség a gondoskodásra, mivel az adott planetáris szférában lévők kiváltsága/megtiszteltetése/kötelessége az ő szabad akaratuk szerint eljárni a társas komplexum megsegítésének kísérletében.

Így két egyszerű irányelvhez jutsz: egyik az intelligens energia természetben kifejezést öltő tudatossága, a másik az intelligens energia énben kifejeződő tudatossága, amit a társas komplexummal meg kell osztani, akkor, amikor ezt az entitás időszerűnek érzi. Ezen kívül pedig ott vannak a különféle leheletfinom torzulásrendszerek, melyeknek tudatában lehetsz és melyek nem mások, mint az énnel és más-énekkel kapcsolatos azon torzulások, amik nem a szabad akaratot veszik tekintetbe, hanem mások harmonikus kapcsolatát és szolgálatát, ahogy az más-ének számára a legkedvezőbb.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

Karma és könnyítése

A karma az ősi hindu, taoista és buddhista tanoknak egyik alaptétele, de megtalálható a mai modern világszemléletben is. A karma az ok és okozat törvényeként ismert fogalom. A karma törvénye szerint minden cselekedet(ünk)nek van következménye. Továbbá bármi történik (velünk), az már egy következmény, azaz valaminek az okozata.

A karma nem jó vagy nem rossz. A karma törvény. Az, hogy ezt jónak vagy rossznak éljük meg, rajtunk múlik. A jó karma jó következménye ugyanúgy lehet nem kívánatos egy ember számára, mint a rossz karma rossz következményei. Például, jutalmul minden nap a kedvenc süteményünket kell ennünk. Két hónap után elképzelhető, hogy utálni fogjuk a kedvenc süteményünket. Nagyon sok “rosszat” tettem? Amikor eleget “bűnhődtem” a karma kioldódott. Nagyon sok “jót” tettem? Amikor eleget “élvezkedtem” a karma kioldódott. Mivel mindkettő eset kötöttség, igyekszik a legtöbb ősi tanítás, rendszer – végső soron – megszabadulni tőle.

Az Egység Törvénye könyvekben Ré, mint “tehetetlenség” fogalmazza meg a karmát.

34.4

Kérdező: Köszönöm. Definiálnád a karmát?

Ré: Ré vagyok. Felfogásunk a karmáról az, ami úgy nevezhető, hogy tehetetlenség. A mozgásba hozott tettek a kiegyenlítődés elve szerint maradnak mozgásban egészen az őket irányító avagy magasabb elvekhez történő folyamodásig, mely a ti féketekhez vagy ütközőtökhöz hasonlítható. A tettek tehetetlenségének e megállítóját megbocsátásnak nevezhetjük. A két fogalom egymástól elválaszthatatlan.

Bármit is teszünk, tettünk elindít, beindít valamilyen folyamatot, ami Ré értelmezése szerint tehetetlenül mozgásban marad, amíg az “ütközőt” vagy “féket” el nem éri. A kiegyenlítődés, egyensúlyozódás itt is megjelenik, mint elv. Egy tett addig marad mozgásban, amíg ki nem egyenlítődik. A hagyományos magyarázat értelmében amíg a karma eredménye kifizetésre nem kerül.

Miért tehetetlenség? Azért, mert a beindított folyamat a megindítás után “magától” halad. A fizikában van egy fogalom, a tehetetlenségi erő, mely egy magyarázatként is értelmezhető itt. A tehetetlenségi erő olyan fiktív (nem létező) erő, melyet a megfigyelő észlel egy test mozgásának leírásakor. Például, az autóval amikor élesen kanyarodunk, akkor ez a fiktív, tehetetlenségi erő “vonzza” a kanyar külső íve felé a tárgyakat. Nem tudunk mit tenni, a tehetetlenségi erő hat, akár tetszik, akár nem. Egy másik értelmezési példa lehet, amikor a gerelyhajító nekifut, megfeszíti karja izmait, meglendíti a gerelyt és eldobja. Miután a gerely megindult, már nincs mit tenni, halad magától, a gerelyhajító nem tud mit tenni, hogy máshogy haladjon a gerely, messzebbre, vagy más irányba repüljön.

Ré kijelenti, hogy addig marad mozgásban a megindított tett, amíg meg nem fékezzük azt. Ez a “fék”, “ütköző” a megbocsátás. A megbocsátás, mint folyamat és eszköz tudatosan használható a karma enyhítésére és megállítására. A következő kérdés – válasz ezt a gondolatot magyarázza.

34.5

Kérdező: Ha egy entitás úgynevezett karmát hoz létre egyik inkarnációban, történik-e ekkor programozás, aminek révén időnként katalizátort él át, mely által eljuthat a megbocsátásig, vagyis a karma enyhítéséhez?

Ré: Ré vagyok. Ez így általánosságban igaz. Ám közben mind az én, mind bármely belerángatott más-én is bármikor jobbíthat e mintákon a megértés, elfogadás és megbocsátás folyamatán keresztül. Ez érvényes az inkarnációs minta akármely pontján. Vagyis az, aki mozgásba hozott egy tettet, megbocsáthat magának és soha többé nem követi el ugyanazt a hibát. Ez is lefékezi vagy megállítja az úgynevezett karmát.

Az életünk során beindított tetteknek vannak következményei, mely következmények akár más inkarnációinkban is megjelenhetnek. Lehetséges, hogy a Magasabb Én, vagy Magasabb Önvaló az inkarnáció előtt eseményeket, lehetőségéket, tapasztalásokat programoz ahhoz, hogy a karmát csökkentsük. Klasszikus reinkarnációs példa, hogy ha a mostani életünkben sok “rosszat” teszünk, akkor a következő életünkben “büntetésül” rosszabb körülmények közé születünk, vagy a pokolba jutunk. Ré szerint általánosságban véve igaz, hogy a tetteink eredményeként az inkarnációink között létezik “programozás”, vagyis olyan körülmények kialakítása, amelyek segítik, hogy a karmikus eredmények csökkenjenek, könnyebbedjenek. Ez az ősi tanítások szerint is így van.

Ré továbbá kijelenti, hogy “aki mozgásba hozott egy tettet, megbocsáthat magának és soha többé nem követi el ugyanazt a hibát. Ez is lefékezi vagy megállítja az úgynevezett karmát.” Amennyiben a karmánk súlyát csökkenteni szeretnénk, meg kell bocsátanunk magunknak. Ez az első lépés. A megbocsátás magába foglalja, annak elismerését, megértését és elfogadását ami megtörtént, hisz ameddig nem ismerjük és fogadjuk el, ami történt, hogyan bocsáthatnánk meg magunknak? Továbbá igyekszünk soha többé nem követni el ugyanazt hibát. Tudatosan alkalmazva a megértés, elfogadás, megbocsátás folyamatát és a jövőbeni hibák elkerülésére törekvést, könnyíthetünk a karmánkon, életünkön.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

© Az Egység Törvénye könyvek szerzői jogának tulajdonosa az L/L Research.

Adatkezelési irányelvek