Bizonyára hallottuk már azt a mondást, hogy “a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve”. Ezt általában annak kifejezésére használják, hogy az is okozhat kárt, bajt, akit a legjobb szándék vezet, ezért elsősorban nem a szándék, hanem az eredmény alapján ítélik meg a cselekedeteinket.

Az Egység Törvénye könyvek egyik válasza alapján ebben a bejegyzésben megvizsgáljuk a tetteink szempontjából a szándék és eredmény viszonyát.

96.4

Ré: Ré vagyok. …
Megjegyezhetjük, hogy ahogy minden egyes entitás igyekszik minden pillanatban még szorosabban eggyé válni a Teremtővel de alatta marad ennek, ugyanígy iparkodnak a fizikai makulátlanságra, de el nem érik azt. Mindkét esetben a szándék tisztasága és a kivitelezés alapossága értékelődik. A kísérlet és a cél közötti eltérést sehol nem jegyzik és jelentéktelennek tekinthető.

A válaszból megtudhatjuk, hogy érdemes igyekezni a tökéletesség (makulátlanság) elérésére, azonban az egy abszolútum. Mindig lehet valami jobb, több, nagyobb, “akármibb”, hiszen a Teremtés végtelen. Ezért érdemes elfogadnunk, hogy noha törekednünk kell a tökéletességre, “alatta maradunk”. Ez azonban nem mentesít az alól, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk.

Ré két tényezőt emel ki, amelyek alapján “kiértékelődik”, hogy az adott tettünk önmagunk-, vagy mások szolgálata irányába polarizál. Ez a két tényező “a szándék tisztasága és a kivitelezés alapossága“. Amennyiben a szándékunk “jó”, vagyis a mások szolgálata irányába mutat és a kivitelezést illetően megtettük, ami tőlünk telt, akkor a tett a “jó” irányba számít be életünkben, vagyis jó tettnek minősül, még akkor is, ha az eredmény nem a szándékunk szerint sikerült.

Vegyünk egy példát: a barátom költözik és megyek segíteni neki pakolni. A pakolás közben véletlenül elejtem a mosógépet és az tönkremegy. Nézhetjük ezt az esetet úgy, hogy jobb lett volna, ha nem is segítek, mert akkor nem okoztam volna kárt. Az eredmény szempontjából nézve – jó szándékkal ugyan – de rosszat tettem neki. A másik nézőpont, amelyet véleményem szerint Ré válaszából megérthetünk, a következő. A szándékom jó volt, hiszen segíteni akartam a költözésben, hogy könnyebben és gyorsabban megtörténjen a barátom számára. Milyen volt a “kivitelezés alapossága”? Odafigyelve emeltem meg a mosógépet? Elpakoltam az útból, ahol cipelni kellett? Esetleg lusta és/vagy figyelmetlen voltam szétnézni? Ha megtettem mindent, ami tőlem telt, akkor ez a tett akkor is jónak minősül, ha rosszul sült el.

Hasonló szituációban érdemes lehet a tetteinket a következő módon felmérni: a szándékom tiszta és másokat szolgáló? Megtettem minden tőlem telhetőt, hogy úgy alakuljon, ahogy a legjobb? Ha mindkettőre igen a válaszunk, akkor nem érdemes magunkat hibáztatni vagy más módon bántani, csak azért, mert nem úgy alakult az eredmény, mint szerettük volna.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.