Címke: egység

Gyakorlatok az egység felismeréséhez

Ebben a bejegyzésben igyekszünk gyakorlati módszert adni ahhoz, hogy az egységtudatosságunkat emelve egy szeretetteli egyensúly-állapotot elérjünk vagy képesek legyünk azt fenntartani.

A vegyes betakarítás időszakában a katalizátorok fokozódnak. Ré a 65.15-ös válaszban így fogalmaz:

„Vegyes szüret esetén majdnem mindig van diszharmónia, és ennek következtében hozzáadott katalizátor is, az általatok „földi változásoknak” nevezett formában. Ez a feltételezésed helytálló.”

Ezek alapján jelen időszakunkban nem meglepő, hogy sokféle, nem megszokott katalizátorral találkozunk. Elég, ha visszanézünk az elmúlt tíz évre.

A katalizátorokkal teli helyzetben, különösen ha támadás, fizikai kényelmetlenség vagy fájdalom is társul hozzá, nehéz megtartanunk az egyensúlyunkat. Milyen a válaszreakció egy ilyen szituációban, amennyiben meg tudjuk tartani középpontunkat, egyensúlyban tudunk maradni?

42.4

Kérdező: Egy tökéletesen kiegyensúlyozott entitás érezne-e érzelmi visszhangot, mikor a másik-én megtámadja?

Ré: Ré vagyok. Ez így van. A visszhang a szeretet.

Aki tehát nem szeretettel fordul „támadója” (és mindenki más felé), az kibillent, nem egyensúlyi állapotról tanúskodik a másokat szolgálók útján.

A kérdező is nehéznek találja az egyensúlyi állapot megőrzését egy veszélyeztetettségi helyzetben.

42.5

Kérdező: A most tapasztalt illúziónkban nehéz fenntartani ezt a választ kiváltképp, ha az entitás támadása fizikai fájdalommal jár együtt, de felteszem, hogy fenn kell tartani a választ akár az élet elvesztése vagy rendkívüli fájdalom esetében is. Így van?

Ré: Ré vagyok. Ez így van továbbá fő vagy elsődleges fontosságú megértenünk az egyensúly alapelvét, hogy úgy mondjuk. Az egyensúly nem közönyt jelent, hanem azt, hogy a megfigyelőt nem vakítja el semmilyen elkülönültségi érzés, hanem csordultig van telve szeretettel.

A válaszból megtudhatjuk, hogy az egyensúlyi állapot abból fakad, hogy nem érezzük a támadót tőlünk különbözőnek. Tisztában vagyunk azzal, hogy a másik fél is a Teremtő egy megnyilvánulása, akivel teljes egységben vagyunk, hiszen ha a Teremtő végtelen, létezhet-e bármi más, a Teremtőn kívül? Véleményem szerint, ebben a válaszban nem arról van szó, hogy áldozzuk fel magunkat az első adandó alkalommal, hanem legyünk tisztában azzal, hogy a megnyilvánulási forma és a mögöttes „lényeg” nem ugyanaz. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a személyiség, aki valamilyen „rosszat” tesz, nem azonos a lélekkel, aki az elmén és a testen keresztül tapasztal.

Az Egység Törvénye könyvekben megismerhetünk egy gyakorlatot, amellyel segíthetjük ezen egységtudat kialakulását.

10.14

Kérdező: E könyv olvasójának általános fejlődése számára elő tudnál kapni néhány elvégzendő gyakorlatot, amely gyorsulást eredményez az Egység Törvénye irányába?

Ré: Ré vagyok.
Egyes gyakorlat. Ez a legközelebbre fókuszáló és illúzió komplexumotokban leginkább használható gyakorlat. A pillanat szeretetet hordoz.

Ez a leckéje/célja ennek az illúziónak vagy denzitásnak. A gyakorlat célja, hogy tudatosan keressük e szeretetet elme- és megértési torzulásunkkal. […]

Kettes gyakorlat. Az univerzum egységes lény. Ha elme/test/lélek
komplexumod egy másik elme/test/lélek komplexumot lát, lássa a
Teremtőt. Ez is egy hasznos gyakorlat.

Hármas gyakorlat. Nézz a tükörbe. Lásd a Teremtőt.

Négyes gyakorlat. Nézd a teremtett világot, mely minden egyes entitás elme/test/lélek komplexuma előtt hever. Lásd a Teremtőt.

Ezeknek a gyakorlatoknak az alapja vagy előfeltétele egy hajlandóság afelé, ami meditációnak, merengésnek, vagy imának nevezhető. A gyakorlatok egy ilyen hozzáállással dolgozhatók fel. Enélkül az adatok nem hatolnak le a tudat-fa gyökeréig, képesítve és nemesítve így a testet, s megérintve a lelket.

Amennyiben a fenti módszert rendszeresen gyakoroljuk egyre inkább emelkedhet a tudatosságunk a mindent átható egységről. Észrevesszük a szeretetet ott is, ahol eddig ellenségeskedést láttunk csak, ezáltal képessé válunk jobban megérteni a másik megnyilvánulásai mögötti gondolatot, motivációt. Így könnyebben felvesszük az Ő nézőpontját és onnan nézve kevésbé látjuk ellenségnek, ellenségesnek.

Az egységről való tudatosságunk emelkedésével sokkal elfogadóbbá, békésebbé és nyugodtabbá válhat lényünk, világunk.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

Kétirányú megbocsátás szükségessége

Szellemi fejlődésünk útján felmerülhet a kérdés, hogy miért nincs mindig minden rendben. Hiszen haladunk az úton, nem az életnek kell „irányba terelnie” vagy „pofoznia”, mégis időről időre jönnek kényelmetlenségek, problémák, nehézségek, frusztrációk a fejlődés útján. Miért van ez így?

54.2

Kérdező: Jimtől van egy kérdésem, egy élménnyel kapcsolatban, ami akkor volt neki, mikor először kiköltözött a földjére, melyben azt az üzenetet kapta, „Túlélésed kulcsa indirekt módon jön, nyugtalanságon keresztül.” […] Tudnál neki felvilágosítást adni ezzel kapcsolatosan?

Ré: Ré vagyok. Igen.

54.3

Kérdező: Megtennéd, kérlek?

Ré: […] Sugallhatjuk, hogy a haladás érdekében némi elégedetlenségi állapot jelen lesz, ez adván lökést az entitásnak a további kereséshez. Ez az elégedetlenség, idegesség vagy ha úgy tetszik, szorongás, nem önmagában hasznos. A haszna tehát közvetett.

Noha a válasz Jim kérdésére irányul, ebből következően nem jelenthetjük ki, hogy mindenkire és mindig igaz, levonhatunk azonban egy olyan következtetést, hogy van haszna annak, hogy noha elindultunk a fejlődés útján, még mindig nem tökéletes minden. Ugyanis, ha tökéletes lenne, előfordulhatna, hogy elkényelmesedünk, mivel minden „szép és jó”, alábbhagyhatna az igyekezetünk és a keresés, így a fejlődésünk is lelassulna.

Ré a 82.28 válaszban így fogalmazza meg azt, amikor „nincs miért jeleskedni”:

Ré: Ré vagyok. […] Az entitást etetik, ruházzák és védik, függetlenül attól, hogy teljesítette-e a tananyagot. Következésképp az entitás nem végzi el a házi feladatot, inkább élvezi a játékidőt, az ebédidőt és a vakációt. Egészen addig, amíg nincs, amiért jeleskedni kívánjon abban, amiben a legtöbb entitás megpróbál majd jeleskedni.

Ezt a gondolatot erősíti a Feledés Fátyla megjelenése is. Az elfátyolozás előtt, amikor minden harmadik denzitású lény tisztában volt a Teremtő szeretetével, valódi önmagával. Ennek eredményeként nem volt túl nagy jelentősége az eseményeknek legyenek azok „jók” vagy „rosszak”. A fejlődés sebessége, ebből következően jelentősen lassabb volt, hiszen nem volt olyan erős motiváció a fejlődésre, az igyekezetre.

A haladás érdekében tehát „némi elégedetlenségi állapot” jelen lehet életünkben. Elégedetlenségünk irányulhat önmagunkra, másokra, a körülményekre, bármire. Ebből következően kulcsfontosságú és kikerülhetetlennek tűnik életünkben az elfogadás és megbocsátás, amennyiben a másokat szolgáló úton kívánunk haladni.

A Karma és könnyítése című korábbi bejegyzésben már szóba került a megbocsátás témaköre és jelentősége. Ebben a cikkben arra kívánunk egy nézőpontot adni, hogyan lehet érdemes megbocsátani.

18.12

Kérdező: Tegnap azt állítottad, hogy a megbocsátás a karma irtószere. Feltételezéseim szerint a karma teljes kiirtását célzó kiegyensúlyozott megbocsátás nemcsak a másoknak való megbocsátást igényli, hanem a saját magunknak valót is. Nincs igazam?

Ré: Ré vagyok. Igazad van. Hogy tisztázzuk, röviden kibővítjük ezt a megértést.

Megbocsátani egy más-énnek nem más, mint megbocsátani az énnek. Ennek megértése megköveteli a tudatos szintű teljes megbocsátást magadnak és másoknak, mivel ezek egyek. Vagyis éned kihagyásával képtelen leszel teljes megbocsátásra.

A megbocsátásnak tehát érdemes magába foglalni 1) énünk irányába és 2) mások (más-énjeink) irányába történő megbocsátást is. Ha például magamra haragszom, dühös és frusztrált vagyok magammal kapcsolatban, sokkal könnyebben felidegesít a másik (más-én), aki csupán tükröt tart, szembesít azzal, ami miatt magamra haragszom.

Talán hallottunk már a Hoʻoponopono-ról, ami ugyanerre az elvre épül. A Ho’oponopono egy hawaii eredetű gyógyító és problémamegoldó módszer. A filozófiájának lényege, hogy bármi, amivel „kívül” találkozom és kellemetlen, zavar, idegesít, az „belül” van, bennem van, különben nem jelenhetne meg az életemben. Így, ha magamban kitisztítom az engem zavaró „bármit”, az a világban is kitisztítja azt a területet.

Kiemelnénk még a válaszból a „tudatos szintű, teljes megbocsátás” kifejezést. Amikor megértjük, hogy az én és „más-én” (mások) nem különbözik, tudatosan képesekké válhatunk megbocsátani mind önmagunknak, mind pedig másoknak (hiszen mindkettő ugyanaz). Addig azonban, amíg elkülönültnek tartjuk magunkat másoktól, igen nehéz mindkét irányultságát megvalósítani a megbocsátásnak.

Összefoglalásként, életünk, fejlődésünk során várhatóan lesznek kellemetlenségek, elégedetlenségek, nehézségek, frusztrációk. Ezek velejárói lehetnek a fejlődésnek, hogy ne „lustuljunk el” az úton. Ebből következően mindig lesz mit megbocsátani mind önmagunknak, mind pedig másoknak. A fenti válasz egy lehetséges értelmezése, ha megbocsátok magamnak, csak akkor tudok megbocsátani másoknak. Ha megbocsátok másoknak, akkor leszek képes magamnak is megbocsátani. Egyik a másik nélkül nem elégséges, azonban az Egység megértése révén lehetségessé válik a tudatos megbocsátás mind saját magunk, mind mások irányába.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

Gyakorlatok az Egység felismeréséhez

Az Egység (vagy egységállapot) elérése felé haladunk mindannyian. A fejlődési fokozatok hatodik szintjén, a hatodik deniztásban fogjuk ezt az egységállapot ténylegesen élni, azonban érdemes lehet tudatosan is törekedni ebbe az irányba már most, itt, a harmadik denzitásban.

A következő válaszban Ré ad néhány gyakorlatot arra, hogy az Egységállapot megélése felé közeledhessünk.

10.14

Kérdező: E könyv olvasójának általános fejlődése számára elő tudnál kapni néhány elvégzendő gyakorlatot, amely gyorsulást eredményez az Egység Törvénye irányába?

Ré: Ré vagyok.

Egyes gyakorlat. Ez a legközelebbre fókuszáló és illúzió komplexumotokban leginkább használható gyakorlat. A pillanat szeretetet hordoz. Ez a leckéje/célja ennek az illúziónak vagy denzitásnak. A gyakorlat célja, hogy tudatosan keressük e szeretetet elme- és megértési torzulásunkkal. Az első próbálkozás a sarokkő. Ezen a választáson nyugszik az entitás további élettapasztalata. A szeretetnek a pillanatban való második keresése kezdi a gyarapodást. A harmadik keresés felhatványozza a másodikat, a negyedik felhatalmazza és duplázza a harmadikat. Mint ahogyan az előző fajta felhatalmazásnál, itt is lesz némi veszteség bizonyos hiányosságok folytán a keresésben az őszintétlenség torzulása felé. Azonban az én tudatos kijelentése az én felé a szeretet keresésének vágya felől olyan központi szándék-kinyilatkoztatás, hogy a korábbiakhoz hasonlóan, a lemorzsolódásból származó hatalomveszteség elhanyagolható.

Kettes gyakorlat. Az univerzum egységes lény. Ha elme/test/lélek komplexumod egy másik elme/test/lélek komplexumot lát, lássa a Teremtőt. Ez is egy hasznos gyakorlat.

Hármas gyakorlat. Nézz a tükörbe. Lásd a Teremtőt.

Négyes gyakorlat. Nézd a teremtett világot, mely minden egyes entitás elme/test/lélek komplexuma előtt hever. Lásd a Teremtőt.

Ezeknek a gyakorlatoknak az alapja vagy előfeltétele egy hajlandóság afelé, ami meditációnak, merengésnek, vagy imának nevezhető. A gyakorlatok egy ilyen hozzáállással dolgozhatók fel. Enélkül az adatok nem hatolnak le a tudat-fa gyökeréig, képesítve és nemesítve így a testet, s megérintve a lelket.

Az egyes gyakorlat: a pillanat szeretetet hordoz. Ennek felismerése alapvető leckéje denzitásunknak. Bármi, amit megélünk, képviseli a szeretetet. Érdemes lehet odafigyelnünk és felismernünk életünk minden pillanatában. Néhány példa ennek felismerésére: az utcán látok valakit aki sétáltatja a kutyáját. Szereti a kutyáját ezért sétáltatja, foglalkozik vele. A kutya is szereti a gazdáját és hálás, hogy megsétáltatja. Egy másik példa lehet: egy drága autóban elhúz mellettem egy unszimpatikus férfi. A férfi szereti az autóját, szereti azt a statust, amit az autó kölcsönöz neki. Néhány további példa: a család a plázában vásárol be. Szeretik a plázát, közös programként tekintenek erre. Vagy például a fa az erdőben áll és folyamatosan megköti a széndioxidot és oxigént bocsát ki. Vagy például a napunk megvilágítja, melegíti bolygónkat. Földünk táplál és fenntart bennünket. És így tovább, lehetne folytatni a végtelenségig.

Ha elkezdjük tudatosan keresni a szeretetet, meg is fogjuk találni mindenben. Ráadásul egyre inkább erősödik a keresésünk, a duplázó hatáshoz hasonlóan. Ahogyan gyakorlunk, előbb-utóbb mindenben felismerhetjük a szeretetet, ráébredhetünk, hogy minden hordozza a szeretetet és abban a pillanatban, hogy valamiben felismertük, tudatosítottuk a szeretetet, máris szeretet-állapotba kerülhetünk mi magunk is. Érdemes lehet kipróbálni.

A kettes gyakorlat lényege, hogy a másik ember, ahogyan mi magunk is, a Teremtő végtelen megnyilvánulási formáinak egyike. Érdemes lehet ezt tudatosítani miközben a másik emberrel foglalkozunk, vagy éppen véleményt alkotunk róla. Van ilyen ember is és van olyan is. Van, aki szimpatikus és lehet olyan is, akit ki sem állhatunk. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a másikunk (másik-énünk) ugyanúgy a Teremtő egyik megnyilvánulása. Mivel a Teremtő végtelen, a megnyilvánulási formák is végtelen változatosak.

A hármas gyakorlat annak a tudatosítása, hogy mi magunk is az Egy Végtelen Teremtő egyik tükröződése vagyunk. A kettes és hármas gyakorlat elvégzéséhez hasznos lehet, ha valamennyire rálátunk a folyamatra, hogy a Teremtőhöz hogyan is „kapcsolódunk”, hogyan is vagyunk mindannyian „al-al-Logoszok”. Ezt a gondolatot az Egység Törvénye elsődleges torzulásai című videóban is igyekszünk bemutatni. A lényege az, hogy a Teremtő végtelen tudatossága végtelen számú al-, al-al-, vagy al-al-al-tudatosságra (és így tovább) válik szét, azért, mert a végtelen be nem fogható, meg nem érthető, meg nem tapasztalható. Azonban a véges befogható, érthető, tapasztalható. Így válik „végtelen számú végessé” a Teremtő végtelen tudatossága. Ezek a véges, behatárolt tudatrészek vagyunk mi magunk is. Tehát amikor a másokat (más-éneket) vagy magunkat látjuk, gyakoroljuk, hogy a Teremtőt magát látjuk. Ez a gyakorlat jelentősen megváltoztathatja a másokhoz és magunkhoz való viszonyunkat. Fontosnak gondolom, hogy ne csak másokban és ne is csak magunkban lássuk meg a Teremtőt. Igyekezzünk mindenkiben meglátni.

A negyedik gyakorlat pedig nem más, mint annak a tudatosítása, hogy minden maga az Egy Végtelen Teremtő. Semmi nincs, ami a Teremtőn kívül lenne! Minden, ami megnyilvánult, a Teremtő végtelenségének egy megnyilvánulása. Amennyiben ezt megértjük és ráérzünk, megérthetővé válik az az idézet, miszerint „szent hely, ahol állsz”. A Teremtő mindenhol jelen van, hisz benne élünk és Ő bennünk él. Érdemes lehet „gyakorolni a Teremtő jelenlétét”, akármit is teszünk.

A fenti gyakorlatokat hatékonyabb, ha nem csupán elhisszük, hanem egy megfelelőbb hozzáállást is kialakítunk. Ré úgy fogalmaz, hogy a gyakorlathoz előfeltétel egyfajta hajlandóság a meditációhoz, merengéshez vagy imához. Ezek a tevékenységek lecsendesítik az elmét és figyelmünket befelé irányítják. Egyfajta elcsendesedés, alázat és nyugalom állapot jelenik meg, amennyiben rendszeresen gyakoroljuk őket, mely megalapozza azt, hogy felismerjük az Egy Végtelen Teremtőt mindenhol és mindenben, kívül és belül egyaránt. Máshogyan kifejezve, hogy az Egység állapotába kerüljünk.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

© Az Egység Törvénye könyvek szerzői jogának tulajdonosa az L/L Research.

Adatkezelési irányelvek