Címke: katalizátor (1 / 4 oldal)

Intuíció vagy racionalitás?

június 4, 2025 /

Intuíció vagy racionalitás. Két ellentétes működési mód, mely látszólag összeférhetetlen, összeegyeztethetetlen. Mi a szerepük és melyik a „jobb”? Ebben a bejegyzésben ezt a témát vizsgáljuk meg az Egység Törvénye könyvek alapján.

Fejlődésünkhöz a harmadik denzitásban elengedhetetlen az elmeműködés, melynek két fő módja létezik: az intuitív (hívják jobb agyféltekés dominanciának is), illetve a racionális, elemző mentalitás (hívják bal agyféltekés dominanciának is).

Miért jött létre ez a kétféle működési mód?

19.11
Kérdező: Elmondanád nekem, hogy ez az új test komplexum miként felelt meg harmadik denzitású leckékre, s hogy melyek voltak ezek a leckék?

Ré: Ré vagyok. A harmadik denzitásnak egyetlen szükséglete van. Ez a szükséglet az öntudatosság. Hogy ilyenre képes legyen, a test kémiai komplexumnak alkalmasnak kell lennie az elvont gondolkodásra. Vagyis az alapvető szükséglet a racionális és intuitív gondolkodás kombinációja. Ez tünékeny volt a második denzitású életformákban, melyek nagy mértékig olyan intuíciók szerint működtek, amiknek a gyakorlatban kellett eredményt hozniuk.

A harmadik denzitású elme az információk olyan jellegű feldolgozására is képes, hogy elvont módon, és a túlélés szempontjából „haszontalannak” értékelhető módon gondolkodjék. Ez az elsődleges követelmény.

De vannak más fontos összetevők is: egy gyengébb fizikai hordozó kell, hogy az értelem használatát serkentse, valamint szükséges a társas komplexum már addig is jelen lévő tudatosságának fejlődése. Szintúgy fontos a fizikai ügyesség további fejlődése a kézre értve, ahogy test komplexumotoknak eme részét nevezitek.

A harmadik denzitásban ébredünk öntudatra. Az alacsonyabb denzitásokban inkább egyfajta egységtudat, „csordaszellem” vagy csoport-tudatosság létezik, önmagukra való reflexió nélkül. Ahhoz, hogy az öntudatosság megjelenhessen, képessé kell válnia egy egyénnek az absztrakt, elvont gondolkodásra, fogalomalkotásra, melyhez elengedhetetlen az intuitív és az elemző képességek kombinációja. Az ebből fakadó gondolkodásmód (pl. hogy ne csak arra gondoljak, hogy enyém legyen a zsákmányállat, vagy bármilyen más haszon vagy jólét) a materialista, vagy darwini gondolkodásmódból fakadóan értelmetlen, haszontalan és hátrányosnak tűnik a túlélés szempontjából. Ez a második denzitású gondolkodásmód nem alkalmas (és nem is méltó) a harmadik denzitású lényekhez, pl. emberekhez.

Vezessük tovább a gondolatmenetet a polaritások szempontjából.

49.3
Kérdező: Azon tűnődtem, hogy a bal és a jobb agyfélteke eltérősége valamiképp kapcsolódhat-e az önmagát szolgáló és másokat szolgáló polaritásokhoz. Tudnál tenni erről megjegyzést?

Ré: Ré vagyok. Agy fizikai komplexumotok féltekéi egyformák a gyenge elektromos energiában való használatukban. Polaritás szemszögéből az intuíciók és megérzések uralta entitás egyenértékű a racionális elemzés kormányozta entitással. Mindkét agyfélteke használható önös szolgálatra is és másokért való szolgálatra is.

A polarizáció szempontjából tehát mindkét működési mód megfelelő lehet.

Úgy tűnhet, hogy a racionális vagy elemző elmének talán több lehetősége van sikeresen követni a negatív irányultságot, abból az okból kifolyólag, hogy – felfogásunk szerint – a túl nagy rend lényegénél fogva negatív. Mindazonáltal ugyanez a képesség elvont fogalmak rendszerezésére és tapasztalati adatok kielemzésére kulcsfontosságú lehet a gyors pozitív polarizálódásban is. Általánosságban elmondható, hogy azoknak, akiknek az analitikus képességei vannak túlsúlyban, némileg többet kell dolgozniuk a sarkosuláson.

Az analitikus gondolkodásmódú egyének szeretnek megérteni dolgokat, a tényezők, részletek átgondolása után hoznak általában döntést. Ez az elemző hozzáállás – meglátásom szerint – azért jelent több lehetőséget a negatív irányultság (önmagukat szolgálók útja) kialakítására, mivel jelentős szintű tudatosság nélkül szinte lehetetlen elérni azt a rendkívüli negatív polarizálságot, ami az önmagukat szolgálók negyedik denzitásába való továbblépéshez szükséges (sokkal erősebb polarizáltság szükséges a negatív, mint a pozitív ösvényen). Továbbá aki elemez, figyel a részletekre, aprólékos, sokkal könnyebben észreveszi a hibát másokban és saját magában is. Ha „túl nagy a rend” valaki fejében vagy környezetében, nagyon könnyű észreveni, hogy a világban nem az van. Ezt pedig könnyű szóvá tenni és már haladunk is a negatív polarizáltság irányába. Végül pedig megjegyzendőnek tartom, hogy az önmagukat szolgálók útja az irányítás, a másokat szolgálóké pedig az elfogadás. Elemző, racionalizáló világlátással sokkal könnyebben jön az a gondolat, hogy valamit megváltoztassunk, megjavítsunk, mint az, hogy elfogadjuk azt.

Természetesen nem szabad túlzásokba esni. Ha valami hibás, rossz vagy bármilyen módon árthat másoknak, érdemes törekedni a megváltoztatására vagy megjavítására. Ha pl. a falból kilóg egy konnektor dugalj és áramütés-veszély állhat fenn, akkor azt érdemes megjavítani, nem pedig csak elfogadni, hogy „ez van”. Ré továbbá kijelenti, hogy az elvont fogalmak rendszerezésére és katalizátorok elemzésére való képesség rendkívül hasznos, sőt kulcsfontosságú lehet a gyors pozitív polarizálódásban. Ez hatalmas előny lehet, ha valaki tudatosan igyekszik polarizálódni a pozitív ösvényen. Érdemes azonban tudatában lenni az ezzel járó kritizáló, irányító hajlamoknak.

Az intuíció szerepe értesíteni az intellektust. Illúziótokban az intuíció szabadjára engedett érvényesülése hajlamos visszatartani az entitást a nagyobb mérvű polarizációtól az intuitív érzékelés szeszélyességéből adódóan. Amint láthatod, e kétfajta agyi struktúrát ki kell egyensúlyozni ahhoz, hogy az élettapasztalati katalizátor nettó összege a polarizálódás és megvilágosodás legyen, mivel az intuitív készség értékének a racionális elme általi elfogadása nélkül a megvilágosodásban segédkező kreatív aspektusok megfojtódnak. […]

Az intellektus az elménknek az egyik fő funkciója vagy része. Ez az a rész, amely kiértékel és dönt. Jönnek az érzelmek, események, katalizátorok és kiértékeli és eldönti, hogy fontos-e számára, foglalkozik-e vele vagy sem. Eldönti, hogy valami tetszik-e vagy sem. Eldönti, hogy így vagy úgy cselekedjünk-e. Az intuíció információforrás lehet az intellektus számára, azonban a legtöbb ember esetében ez az érzékelés „szeszélyes”. A tiszta intuíció rendkívüli képességet jelent, hiszen a magasabb szintekről képes információt behúzni lényünkbe, azonban nem szabad ezt összekeverni ábrándozással, vágyakozással vagy a szennyezett elme által „kiszínezett” képzelgéssel. Amennyiben a valódi intuíciót összetévesztjük valami mással, a polarizáció elmarad, mert nem a magasabb intuíció, hanem saját vágyaink, hajlamaink nézőpontjából fogjuk felfogni, kiértékelni és reagálni a katalizátorokra, még abban az esetben is, ha az intuíció ténylegesen megjelenne lényünkben. Ha azonban személyiségünket megtisztítjuk, az intuíció természetes módon kialakulhat, és az egyik legnagyobb erősségünk lehet.

Ré felhívja figyelmünket a racionális- és az intuitív elme kiegyensúlyozásának fontosságára. Általában kijelenthető, hogy mindannyiunk vagy így vagy úgy hajlamosabb inkább működni.

Ha a racionális elme butaságnak, képzelgésnek, vagy értéktelen dolognak véli az intuíciót, vagy épp fordítva, az intuíció mentén mindenféle tudatosságot és racionalitást mellőzve működünk, valószínűsíthetően nem fejlődni fogunk. Analitikus gondolkodásmód esetén maradunk a tisztán logika, az érthető dolgok, a dogmák és a „hiszem, ha látom” hozzáállásnál, pedig a világ jóval több, mint amit a behatárolt elménkkel és érzékszerveinkkel képesek vagyunk felfogni. A másik esetben pedig a még meg nem tisztult elméhez kapcsolódó intuitív gondolkodásmód „szeszélyei” mentén tudatosság nélkül, valódi, magasabb rendű célok nélkül élünk és döntünk. Végül éveink csak leperegnek, hiszen a „megvilágosodásban segédkező kreatív aspektusok megfojtódnak”. Mindkettő aspektus fontos, érdemes lehet tehát tudatosan fejleszteni és kombinálni őket.

74.10
Kérdező: Mármost, a személyiségbeli önfegyelmezést egy mindenek fölé tornyosuló munkaként látom bárki előtt, aki az evolúció folyamatával tudatosan tisztába került. Igazam van-e ezzel a kijelentéssel?

Ré: Ré vagyok. Meglehetősen.

Érdemes lehet a számunkra kevésbé begyakorlott működési móddal is foglalkozni, tanulmányozni és komolyan venni. Így, szép lassan, idővel beéljük a másikat is, és elmeműködésünk kiegyensúlyozódik, mely a másokat segítő, gyakorlatias, józan ész által jóváhagyott magasabb rendű intuíciók megvalósítási eszközévé válhat.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

Hit és Tapasztalás

február 16, 2025 /

Hétköznapjainkban, és kiemelten a nehéz időkben szükségünk van hitre, bátorságra, energiára, kitartásra, nemcsak hogy fejlődjünk, hanem hogy egyáltalán szinten maradjunk. Ebben a bejegyzésben arra igyekszünk egy nézőpontot adni, hogy a másokat szolgálók útján hogyan haladjuk meg saját korlátainkat, ezáltal a mások számára lehetőleg pozitív katalizátorokká váljunk. Személyes fejlődésünk példa lehet mások számára.

61.9
Kérdező: Ez rámutat a fizikai testet öltés rendeltetésének lényegére, úgy vélem. Mégpedig arra, hogy saját gondolati folyamataid révén érkezz el egy meggyőződéshez, problémák megoldásával és megértésekkel egy teljesen elfogulatlan vagy teljesen szabad szituációban, bármiféle bizonyíték nélkül, vagy bármi olyasmi nélkül, amit bizonyítéknak tekintenél, ahol a bizonyíték önmagában egy nagyon szerencsétlen szó. Kibővítenéd a gondolatomat?

Ré: Ré vagyok. Véleményed elegáns, bár kissé zavaros a szubjektív ismeretek kifejezte szabadság, és a szubjektív elfogadás kifejezte szabadság közötti kapcsolataiban. Jelentős különbség van a kettő közt. Ez nem az ismeretek dimenziója, még szubjektíven sem, a kozmikus és egyéb beáramlások áttekinthetőségének hiánya folytán, amik kihatással vannak minden egyes szituációra, amelyik katalizátort állít elő.

A szubjektív elfogadása a pillanatban rejlőnek, és a szeretet meglátása ama pillanatban – ezek jelentik a nagyobb szabadságot. A bizonyíték nélküli szubjektív ismeret bizonyos mértékben szegényke barát, mivel bármennyi információt gyűjtesz is össze, a harmadik denzitást alkotó torzulások folytán mindig lesznek anomáliák.

A válaszban néhány igen fontos gondolat található, ezért tárgyaljuk meg részenként.

A válasz első részében Ré az mondja, hogy jelentős különbség van a “szubjektív ismeretek kifejezte szabadság” és a “szubjektív elfogadás kifejezte szabadság” között. A következő mondatban pedig kijelenti, hogy “ez nem az ismeretek dimenziója, még szubjektíven sem”. Az eredeti angol szövegben itt Ré a denzitás szót használja, tehát a harmadik denzitásra gondol, mely nem a megismerés, a tudás denzitása. A tudás az ötödik denzitás szintje, részletesebben lásd a denzitások témakörét tárgyaló írásokat. Jelen denzitásunkban nem szerezhetünk objektív, valós tudást a harmadik denzitásbeli érzékszerveinkkel vagy technológiánkkal, ebből adódóan az “ismereteken alapuló” szabadságunk nem lehet valós szabadság. Úgy is fogalmazhatunk, hogy nem vagyunk szabadok, és nem is leszünk, mert ebben a denzitásban nincs érzékszervünk, szellemi kapacitásunk arra, hogy befogjuk a Valóságot. Annak csak egy töredékét vagyunk képesek befogni, arra is inkább csak ráérezni tudunk. Amennyiben fejlődünk, idővel megvalósíthatóak ezek a magasabb szintek. Néhány kiemelkedő mester még életében, emberi formában megvalósította ezeket a magasabb szinteket. Ilyen példa lehet az Úr Jézus Krisztus, aki a feltétel nélküli szeretetet és megbocsátást tanítja számunkra, vagy Buddha, aki a szellemi kiegyensúlyozottságot, lecsendesedést, az elme szabályozását és legyőzését. Az Úr Ráma, aki az emberiségnek a dharmát, az egyetemes és emberi törvényekkel összhangban létezést tanítja, vagy az Úr Krisna, aki a szeretetteli könnyed, elfogadást, eleganciát és kozmikus szeretetet példázza számunkra. Ilyen hatalmas mesterek életét érdemes tanulmányozni, figyelve arra, hogy az esetleges vallási dogmákat elkerüljük, vagy átlássuk. Segítségükkel és más mesterek útmutatását követve közeledhetünk az ismeretek egy szélesebb spektrumához.

A “szubjektív elfogadás kifejezte szabadság” kapcsán már más a helyzet. Az elfogadás a másokat szolgálók útja, mely alázatot is jelent, miszerint lehet, hogy nem értem, hogy mi miért van, ki vagyok, honnan jöttem, hová tartok, viszont elfogadom a helyzeteket, katalizátorokat, azt amit az élet elém hoz. Ez a hozzáállás azért jelent(het nagyobb) szabadságot, mert nem ellenállok, nem menekülök vagy harcolok azzal, ami szembejött velem, hanem elfogadom, hogy ez van. És ebből a nézőpontból többféle döntést hozhatok meg, mintha csak az az egy eszközöm van, hogy kontrollálni próbálom valahogy a katalizátort. A kontroll egyébként is az önmagukat szolgálók eszköztárába tartozik elsősorban. A 46.9-ben Ré így fogalmaz:

A katalizátor negatívan polarizált felhasználásában a kulcs az irányítás.
A katalizátor pozitívan polarizált felhasználásában a kulcs az elfogadás.

Az ismereteink hiánya azért lehetséges, mert nem érzékeljük elég “magas” denzitásból az eseményeket, történéseket, jelenségeket. “Ez nem az ismeretek dimenziója, még szubjektíven sem, a kozmikus és egyéb beáramlások áttekinthetőségének hiánya folytán, amik kihatással vannak minden egyes szituációra, amelyik katalizátort állít elő”, mondja Ré. A kozmikus beáramlásokat az asztrológia tanulmányozza. Azonban azt amit egy profi asztrológus lát, sok esetben nem mondhatja ki, mert nem biztos, hogy el tudná viselni az elemzett személy. Alapesetben nem látunk rá születésünk előtti időszakokra sem, amelyek jelen megtestesülésünket megalapozták, meghatározták. Egyszerűen csak annyit tudunk tenni, hogy elfogadjuk, azt ami van.

“A szubjektív elfogadása a pillanatban rejlőnek, és a szeretet meglátása ama pillanatban – ezek jelentik a nagyobb szabadságot.” A fentiekben volt szó arról, hogy az elfogadás miért jelent magasabb szabadságot, mint az úgynevezett “ismereteink”. Viszont nemcsak elfogadni érdemes minden pillanatot, hanem a szeretetet megtalálni benne. A 10.14-es válaszban Ré azt mondja:

A pillanat szeretetet hordoz. Ez a leckéje/célja ennek az illúziónak vagy denzitásnak.

A válasz utolsó mondata “A bizonyíték nélküli szubjektív ismeret bizonyos mértékben szegényke barát, mivel bármennyi információt gyűjtesz is össze, a harmadik denzitást alkotó torzulások folytán mindig lesznek anomáliák”. Bizonyíték nélküli, szubjektív ismereteink, ahogy Ré fogalmaz “szegényke barát”. Nem lehetséges az általunk megszerzett ismeretekből átlátni még saját életünket, döntéseinket, megnyilvánulásainkat sem. Mit lehet tenni? Tapasztalatot kell szereznünk a magasabb szintekről. Egyéni fejlődésünk a kulcs ebben, megfelelő, helyes eszközökkel a tapasztalat – akár e denzitást meghaladó szinten – megszerezhetőek. Az Egység Törvénye könyvek tárgyalják a meditáció, személyiségfejlődés, a mágikus személyiség kialakításának, elérésének, megébresztésének témáját, hogy néhány eszközt megemlítsünk az Egység Törvénye könyvekből.

75.32
Kérdező: A mágikus személyiség három megjelenését úgy mondják, mint az erő, a szeretet és a bölcsesség. Helyes-e ez, és ezek-e vajon az egyedüli elsődleges szempontjai a mágikus személyiségnek?

Ré: Ré vagyok. A mágikus személyiség három megjelenését, az erőt, a szeretetet és a bölcsességet azért nevezik ekképp, hogy mindegyik szempontra figyelmet szenteljenek az adeptus alapvető eszközének kifejlesztésénél, mely a saját énje.

Ez semmilyen módon nem egy három szempontú személyiség. Ez az egység létezője, a hatodik denzitás lénye, és azonos azzal, amit ti a felettes énnek neveztek, ugyanakkor egy roppantul gazdag személyisége tapasztalatok sokféleségének és érzelmek finomságának.

A három szempont azért van megadva, nehogy a neofita visszaéljen mestersége eszközeivel, hanem inkább kiegyensúlyozottan közelítsen ezen eszközökhöz a szeretetet és bölcsességet állítva a középpontba, s így a szolgálat érdekében keresve az erőt.

Személyiségfejlődésünk kapcsán Ré megerősíti, mi az a három terület, amelyet érdemes gyakorolnunk, erősíteni életünkben. Ezek 1) az erő a mások szolgálatára, 2) a szeretet mások irányába a másokat szolgálók útján és 3) a gyakorlati tudás, a bölcsesség. Érdekes megjegyezni, hogy ez a három terület megegyezik az őseredeti háromféle jógairányzattal: karma jóga – önzetlen cselekedetek, gjána jóga – tudásszerzés, bölcsesség elérése és bakti jóga – a feltétel nélküli szeretet jógája.

Ez a három szempont azért kiemelkedően fontos a fejlődésünk során, nehogy visszaéljünk azokkal a képességekkel, tudással vagy lehetőségekkel, amelyek megnyílnak a személyiségünk fejlődése útján. Ezért ezt érdemes igen komolyan venni és nem megfeledkezni róluk!

A szeretet gyakorlata jelentheti azt, hogy minden pillanatban a másik embert, legyen az akárki, próbálom megemelni, jobb állapotba hozni. Akár egy kedves szóval, akár barátságossággal, akár önzetlen segítséggel, azzal a céllal, hogy neki jobb, könnyebb legyen. Látni fogjuk, hogy ez nem mindig könnyű. Ennél jobban azonban semmi nem oldja fel az egoista személyiségjegyeinket.

A tudás keresése és megszerzése szintén egy (vagy sok) életen át tartó folyamat. Érdemes olyan könyveket olvasni, előadókat, tanítókat hallgatni, akik a fenti három szempontnak megfelelően segítenek bennünket a megismerés irányába.

Végül az erő, amit érthetünk úgy mint energia, lelkesedés a mások szolgálatára – meglátásom szerint – magától jönni fog, ha szeretettel állunk a másikhoz és van gyakorlatban használható tudásunk. Így képessé válunk egyre hosszabban fenntartani a másokat szolgáló attitűdöt. Képesek leszünk, órákon – napokon – heteken – hónapokon – éveken – évtizedeken – életeken át a pozitív ösvényen haladni, míg megközelítjük az Egy Végtelen Teremtő minőségeit. Enélkül, csak az erő, energia használata könnyen a képességek öncélú felhasználásához vezet, ahogyan Ré fogalmaz: “nehogy a neofita visszaéljen mestersége eszközeivel”.

74.10
Kérdező: Mármost, a személyiségbeli önfegyelmezést egy mindenek fölé tornyosuló munkaként látom bárki előtt, aki az evolúció folyamatával tudatosan tisztába került. Igazam van-e ezzel a kijelentéssel?

Ré: Ré vagyok. Meglehetősen.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

Külső eseményeink hatásának szeretetté formálása

június 14, 2024 /

Sokunk számára jelen világunk, a történelmi és hétköznapi események zavarosnak, ijesztőnek, kaotikusnak tűnnek. Az Egység Törvénye könyvek a nyolcvanas évek elején már tárgyalták jelen átmeneti időszakunk jellemzőit.

Ebben a bejegyzésben igyekszünk egy olyan nézőpontot átadni, amely segíthet a negatívként megélt tapasztalások, gondolatok, események, katalizátorok pozitív, másokat szolgáló módon történő felhasználásához.

33.12
Kérdező: Köszönjük. Közeledve a mesterciklus végéhez, az entitások számára növekvő mennyiségű katalizátor várható. Azon tűnődtem, hogy miközben a planetáris rezgések némiképp nem illenek a negyedik denzitású vibrációkhoz és a beindítás fokozódik, nem okoz-e ez kicsivel nagyobb polarizációt s így a katalizátor végett kicsivel nagyobb pozitív szüretet, ugyanakkor nagyobb negatív polarizációt is, ami viszont valamivel nagyobb negatív szüretet idéz elő ezen átmeneti mechanizmus által, mely sajnálatos módon némelyest nagyobb katalizáló erővel rendelkezik, mint hogyha egy magasabb tudatossági szintet tudott volna elérni a bolygó. Vajon tényleg így történik?

A kérdező is kijelenti, hogy növekvő mennyiségű katalizátor várható a jelenlegi mesterciklus végéhez közeledve. Amennyiben ez a téma ismeretlen az olvasónak, javasoljuk a korszakváltáshoz kapcsolódó írás elolvasását. A kérdés lényege az – megértésem szerint -, hogy ezen katalizátorok segítik-e a polarizációt – és ezáltal azt, hogy többen léphessünk át a negyedik denzitásba.

Ré: Ré vagyok. A kérdést két részletben kell megválaszolnunk.
Először is, a földi katasztrófák – ahogy mondanátok őket – tünetei a nehézkes szüretnek semmint tudatosan beprogramozott beindítói a szüretnek. Következésképpen mi nem foglalkozunk velük, mivel ezek véletlenszerűek az afféle tudatos katalizátorokhoz képest, amiket módunkban áll elérhetővé tenni.

A válasz első felében Ré azt mondja, hogy nem szándékos és nem törvényszerű, hogy egy ciklusváltás nehézségekkel járjon. A jelen világunk eseményei, környezeti helyzete és tényezői a tünete annak, hogy nem harmonikus az átmenet a magasabb szintekre. Talán úgy is fogalmazhatunk, hogy az emberiség tudati szintjét vagy elmeállapotának összességét mutatja a földi környezetünk. Évezredek óta a nagy tanítóink, mestereink mutatják az utat számunkra, mely a szeretet és elfogadás. Az Úr Jézus Krisztus, Buddha, Krishna, Ráma, Zarathustra, Szókratész, és még sokan mások, különböző korokban, különböző filozófiákban. Az emberiség tömegesen még nem állt rá a mesterink által tanított rezgésszintre, amely a szeretet, a zöld szín rezgésszintje, ami a szívcsakra szintje. Mivel Földünk a másokat szolgáló negyedik denzitásban rezeg, a rajta élő harmadik denzitású lények (mi, emberek) viszont vegyesen nézik önmaguk és mások érdekét, a környezetünk diszharmonikus – finoman szólva.

Ré folytatja a választ:

A második rész pedig ez: az általatok földi változásoknak nevezett véletlenszerű katalizátorok eredményei szintén véletlenszerűek. Így tehát egyaránt láthatunk pozitív irányú és negatív irányú valószínűségi/eshetőségi örvényeket. Azonban amint lesz, úgy lesz. A tudatos beindítás igazi lehetősége nem a földi változások hatásköre, hanem a megtestesülések rangidősségi rendszerének eredménye, mely a szüret idejére azokat helyezte testbe, akiknek legjobb esélyük van az élettapasztalatok felhasználására a begyűjthetővé váláshoz.

A nehéz körülmények, felzaklató hírek, események egyaránt okoznak pozitív (másokat szolgáló) és negatív (önmagukat szolgáló) polarizációt. Mi döntjük el, hogy magunkra vonatkozóan melyik utat választjuk. Hogy mi lesz a világgal, nem tudhatjuk, azonban az, hogy jelenleg itt vagyunk a földi harmadik denzitásban bizonyítja, hogy a „legjobb esélyünk van az élettapasztalatok felhasználására a begyűjthetővé váláshoz„. Legyen ijesztő, kiábrándító, csalódott vagy felemelő, bátorító is egy helyzet, felhasználhatjuk saját polarizációnk növelésére. Érdemes ennek tudatában lenni, hiszen tétje van, különben nem lennénk itt.

Átmenetileg összezavarodhatunk, elkomorodhatunk, depresszív hangulatúvá válhatunk a külső körülmények hatására. Mindenki hibázik, bárki tévedhet, eltévedhet. Biztató azonban a következő válasz:

75.35
Kérdező: Vajon a harmadik denzitásban bárki megvalósíthat valamilyen fokú gyógyítást, amennyiben rendelkezik a megfelelő akarattal, vággyal és polaritással, vagy pedig ehhez az energiaközpontoknak egy minimális egyensúlya is szükséges a gyógyító részéről?
Ré: Ré vagyok. Bármely entitás, bármikor, azonnal megtisztíthatja és kiegyensúlyozhatja az energiaközpontjait. Sokszor ezért olyanok, akik normál esetben meglehetősen elzáródottak, legyöngültek és eltorzultak, szeretet és erős akarat révén ideiglenesen gyógyítókká válhatnak. A természettől fogva gyógyítóvá váláshoz az illetőnek csakugyan ki kell képeznie magát a személyiségbeli önfegyelmezésekben.

Bármelyik pillanatban harmóniába kerülhetünk. Szeretet és erős akarat a kulcs arra, hogy megnyissuk szívünket, elfogadóak és megértőek lehessünk, hogy csillapítsuk mások fájdalmát, szomorúságát, frusztrációját. Amennyiben ezt a képességünket állandósítani szeretnénk, életvitelünket, életvezetésünket ennek megfelelően kell alakítani, melynek eszköze a személyiségfejlődés és az önfegyelem. Nem szégyen és nem is probléma erőltetni egy kicsit azt, hogy elfogadjuk, tiszteljük és szeressük a másik embert, körülményt, bármit.

Igyekezzünk mindig tudatában lenni annak, hogy másokban – még a számunkra esetleg kevéssé szimpatikus emberekben is – a Teremtő munkálkodik, tapasztal. Mindannyian hordozzuk a Teremtő fényét, szentségét.

84.9
Ré: […] A mindenkiben mint Teremtőben való tudatosság az, amely a zöld színű energiaközpontot megnyitja. […]

Ha elfogadjuk, hogy a Teremtő Abszolút, Végtelen, akkor nem létezhet rajta kívül semmi. Tehát mindannyian a Teremtő részei vagyunk, aminek tudatossá tétele nyitja meg a szívünket és elvezethet a valódi, feltétel nélküli megértéshez, elfogadáshoz és szeretethez. Hisz valójában nincs különbség közöttünk, csak egónk, személyiségünk tesz különbséget ember és ember között.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

Egyszerű gyakorlat szellemi fejlődésünkért

január 20, 2024 /

Aki a spirituális úton halad, gyakran hallhatja, hogy szükséges a rendszeres gyakorlás annak érdekében, hogy fejlődésünk ne lassuljon le vagy álljon meg. Ebben a bejegyzésben egy könnyen végezhető gyakorlatra adunk példát, illetve igyekszünk az Egység Törvénye könyvek alapján igazolni, hogy ez az egyszerű gyakorlat hogyan lehet hasznunkra spirituális fejlődésünkben, testi egészségünkre, sőt életünk értelmére vonatkozóan.

A következő szellemi gyakorlatot ajánljuk az Olvasó figyelmébe. Reggel, felébredéskor keressünk tíz dolgot, amiért hálásak lehetünk, este elalvás előtt pedig gondoljuk át a nap eseményeit, foglaljuk össze magunkban a tanulságokat, engedjük el a bosszantó dolgokat és igyekezzünk megbocsátani azoknak, akikre valamiért aznap neheztelünk. Mi az értelme, haszna ennek az egyszerű, bárki által végezhető, veszélytelen gyakorlatnak, nemcsak testi egészségünkre, hanem egész életünkre, sőt életünk értelmére vonatkozóan? Erre keressünk választ ebben a bejegyzésben.

83.6

Kérdező: Egy kijelentést teszek, és azután kijavíthatsz engem. Miként a betegségek működése jellegét látom, különösen a fátyol előtt, abból az látszik, hogy a Logosz egy olyan program mellett foglalt állást, hogy egy adott elme/test/lélek komplexum folyamatosan növekedjék tudatban – s a test most a háromdimenziós megfelelője volna ennek a tudatnak – , és a növekedés állandó legyen, hacsak egy növekedési hiány vagy képtelenség nem lép fel valamely oknál fogva abban, hogy a tudat folytassa a növekedési mintákat. Ha ez a növekedés lelassul vagy megáll, akkor az, amit mi betegségnek hívunk, közbelép oly módon, hogy végül véget vessen ennek a fizikai tapasztalásnak, hogy egy új fizikai tapasztalás kezdődhessen, melyben a növekedési folyamat folytatódhat, miután az egész előremenet áttekintése az inkarnációk között lezajlott. Kitisztáznád, kérlek a gondolkodásomat ebben?

Ré: Ré vagyok. A gondolkodásod elegendően tiszta ebben a tárgyban.

A kérdés azt a gondolatot veti fel, hogy ha valamilyen okból kifolyólag lelassul az egyén fejlődése, akkor megjelenhetnek betegségek. Például talán már tapasztaltuk, hogy minden rendben, jól mennek a dolgok és hajlamosak vagyunk elbízni ilyenkor magunkat. „Amit én kitűzök, azt elérem”, „nekem senki nem mondja meg”, „én értem jól a dolgokat, a másik téved, nincs igaza”, és hasonló gondolatok megjelenhetnek. Ezen gondolatok a másokat szolgálók útján nem valószínű, hogy összhangban vannak a fejlődési úttal, így – ha tartósan ez a nézőpont fennáll – mielőtt módosíthatatlanul bevésődne elménkbe, egy betegség megjelenhet, hogy átértékeljük a dolgokat és alázatot, elfogadást tanuljunk. A másokat szolgálók útján a kulcs a mások szeretete és elfogadása. Ahogyan a 46.9-es válaszban olvashatjuk:

A katalizátor negatívan polarizált felhasználásában a kulcs az irányítás.

A katalizátor pozitívan polarizált felhasználásában a kulcs az elfogadás.

De lehet bármilyen más példa olyan élethelyzetre, mely lassítja, esetleg megállítja a fejlődésünket.

A kérdésből az is kiderül, hogy amennyiben a személy fejlődése leáll, hamarosan az élete is véget érhet azért, hogy egy új inkarnációban folytathassa a fejlődést, képessé váljon ismét új nézőpontból nézni a világot és másokat. A fizikai inkarnációink között – az idő/tér -ben – lehetőségünk van áttekinteni életünk, életeink tapasztalatait és újra a kívánt fejlődési iránynak megfelelő irányba állítani elkövetkező életünket.

83.7

Kérdező: Egy dolog van, amit nem értek, hogy – ha nincs fátyol – akkor az élet áttekintése az inkarnáció után miért segítené a folyamatot, mivel úgy tűnik előttem, hogy az entitás már addig is tisztában volt azzal, hogy mi az ábra. Lehetséges, hogy ennek a tér/idő és idő/tér természetéhez van köze. Letisztáznád ezt, ha megkérlek?

Ré: Ré vagyok. Való igaz, hogy az idő/tér természete olyan, hogy az élet teljességében látható akár egy könyv vagy felvétel, ahol a lapok tanulmányozhatók, végigpörgethetők, és újraolvashatók. Az áttekintés értelme azonban a felmérés, semmint a tanulmányozás. A felmérésnél, mikor a teszt valódi, valamennyi tanulmány párlata letisztul.

A tanulási folyamat során – melyet nevezhetsz az inkarnációnak – függetlenül attól, hogy egy entitásnak a folyamatról való tudomása jelen van vagy sem, az anyag zavaros, és majdhogy elkerülhetetlenül túlzott figyelem irányul részletekre.

A testet öltött állapot megszűntekori felmérés nem az a fajta teszt, ami a sok részlet helyes memorizálását foglalja magában. Ez inkább az én megfigyelésének tesztje az én által, gyakran segítséggel, mint elmondtuk. Ebben a megfigyelésben az illető az összességét látja minden részletes tanulmánynak, mely összesség egy hozzáállás, vagy hozzáállások komplexuma, ami az elme/test/lélek komplexum tudatosságát befolyásolja.

Miért segíti a szellemi evolúciónkat az életek közötti „áttekintő” időszak? Ré válaszából kiderül, hogy ezeknek az áttekintéseknek a „párlata” az, ami a fejlődésünkhöz hozzájárul, nem pedig az egyes életesemények. Nem az számít tehát, hogy mi történt, hanem az, hogy az életeseményeket hogyan éltük meg és mi a konklúzió, a tanulság. Ez és a többi előző inkarnációnk kialakít bennünk egyfajta hozzáállást, vagy „hozzáállás komplexumot”, amely az elkövetkező személyiségünket befolyásolni fogja vagy akár alakítja. Vagyis jelen személyiségünk és életünk nem kizárólag az előző életünk eredménye, hanem előző életeink „párlatának”, kivonatainak összessége.

Amennyiben még életünk során tudatosítjuk azokat az eseményeket, élethelyzeteket, személyeket, amikkel találkozunk (vagyis egyre inkább tudatosan élünk), elkerülhetővé válhat a külső katalizátorok (például betegségek) megjelenése, hiszen a fejlődésünk nem lassul le, vagy nem áll meg.

Hogyan tudjuk ránevelni magunkat arra, hogy tudatosítsuk és ha szükségesnek érezzük, korrigáljuk a hozzáállásunkat? Erre kínálom a bejegyzés elején leírt egyszerű szellemi gyakorlatot, ami bárki által kortól, egészségi állapottól és élethelyzettől függetlenül végezhető, nem igényel sok időt, és kitartóan gyakorolva szép eredményeket hozhat.

Ré, amikor a kérdező rákérdez, határozottan elutasítja azt, hogy Ő ajánljon konkrét technikát.

49.7

Kérdező: Javasolnál-e meditációs technikát?

Ré: Ré vagyok. Nem.

Megértésem szerint, Ré – aki egy magasabb denzitásból kommunikál a kérdezővel – a kérdező (és az összes olvasó) Szabad Akaratának fenntartása érdekében nem mondhat mást, hisz Ő nem egy emberként javasol technikát, akit vagy meghallgatunk vagy nem, hanem egy magasabb világi lényként. Így aztán a kérdező már igencsak erősen befolyásolt lenne, nem pedig szabad akaratából döntene. Amennyiben konkrét technikát adna is a kérdezőnek és a technika neki segít is, nem biztos, hogy minden olvasó számára ugyanaz a technika segítség vagy előrelendítő, jótékony hatású. Az eltérő fejlettségi szinten lévő embereknek eltérő technikákra van szükségük, ahogyan például egy hat éves kisiskolásnak is más szintű feladatot ad a tanár, mint egy 24 éves egyetemistának.

Véleményem szerint, a fent említett gyakorlat senki számára sem túlságosan megterhelő, azonban bárki számára hasznos tud lenni.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

Tapasztalati egységélmény a Teremtővel

április 5, 2023 /

Ebben a bejegyzésben azt a kérdést tárgyaljuk, hogy hogyan lehetséges felismerni, megtapasztalni az Egy Végtelen Teremtő jelenlétét életünkben. Az Egy Végtelen Teremtő folyamatosan bennünk létezik is mi is Őbenne. Mindent áthat és fenntart. Ré a 32.10 válaszban így fogalmaz. „Az egész teremtés az Egy Végtelen Teremtőtől való”. Meg nem igazán érthetjük a harmadik denzitásbeli elménkkel, sőt valószínűleg soha meg nem érthető a magasabb denzitásokban sem, azonban mégis találhatunk lehetőséget arra hogy megtapasztaljuk létét.

28.1

Ré: Ré vagyok. […] Az egységes differenciálatlan intelligens végtelen, polarizálatlanul, a maga teljességében, a misztérium övezte létezés makrokozmosza. Mi az Egység Törvényének hírnökei vagyunk. Az Egység, a megértésnek e közelítésében, nem írható le semmilyen fizikai elmélettel, csupán átválthat aktivált vagy felszabadult intelligens végtelenné a szabad akarat katalízise nyomán.

Megértésem szerint ez a kijelentés azt jelenti, intellektusunkkal nem foghatjuk be, nem foghatjuk fel az Egy Végtelen Teremtőt, „csupán” ha mi magunk eggyé válunk Vele. Ez azonban eléggé távlati terv, így a harmadik denzitásból tekintve. Azonban megtapasztalhatjuk a Teremtő lényét, létét, csak nem biztos, hogy eddig tudatosak voltunk erre.

57.33

Kérdező: […] Ki tudnád-e részletezni a tér/idő és idő/tér fogalmát, hogy miként léphetünk túl ezen, e dolgok fogalmán, s hogy e fogalmak mely denzitásszinten nincsenek már hatással az egyénre?

Ré: Ré vagyok. Ez lesz a mostani munkaülés utolsó teljes kérdése. Az instrumentumnak maradt még némi vitális energiatartaléka. Kezd azonban aggasztani minket a test komplexum fájdalom irányába vett növekvő torzulása.

A tér/idő és idő/tér fogalmak azok a fogalmak, melyek a lehető legmértanibb módon írják le illúziótok kapcsolatait, a látható és a láthatatlan közt. E leíró kifejezések esetlenek. Ehhez a munkához azonban elégségesek.

Az egység misztikus keresésének megtapasztalásai közt ezeket sosem kell számításba venni, mivel ezek csupán egy káprázati rendszer részei. A kereső az Egyet keresi. Ez az Egy, mint mondtuk, az egyensúlyba hozott és önelfogadó énnel keresendő, mely egyaránt tisztában van látszólagos torzulásaival és teljes tökéletességével is.

Megnyugodva ebben az egyensúlyi tudatosságban, az entitás aztán megnyitja énjét a mindenségre, mely Ő maga. A minden dolgok fényenergiája ezután bevonzható a nagyfokú keresés által, s ahol a belső keresés a bevonzott kozmikus pránával összetalálkozik, ott az Egy felismerése megtörténik.

Az egyes energiaközpontok kitisztításának célja az, hogy e találkozás helye az indigószín vibrációnál történhessék meg, tehát így kapcsolat teremtődjön az intelligens végtelennel és szerteoszoljon minden illúzió. A tudatosságnak ezen állapotában termelt energiafelszabadulás hatására automatikus a másokért való szolgálat.

A tér/idő és idő/tér megkülönböztetések, miként ti értitek őket, nem érvényesek, csak a harmadik denzitásban. Mindamellett a negyedik, az ötödik, és bizonyos mértékig a hatodik is, a polarizált tér/idő és idő/tér valamely rendszerében működnek.

A dimenziókon keresztüli, egyik rendszerből a másikba való áttéréshez szükséges számítások némileg bonyolultak. Ezért a mi legnagyobb nehézségünk veletek számfogalmak megosztásában van, s fel is használjuk most ezt a lehetőséget kérésünk elismétlésére, hogy kövessétek figyelemmel a számainkat, és kérdezzetek rá bármelyikre, amelyik kérdésesnek tűnik.

A tér/idő és idő/tér viszonyulást megpróbáltuk már bemutatni ebben a videóban, így erre most nem térnék ki. A válasz többi részét próbáljuk meg részenként átgondolni.

Az egység misztikus keresésének megtapasztalásai közt ezeket sosem kell számításba venni, mivel ezek csupán egy káprázati rendszer részei. A kereső az Egyet keresi. Ez az Egy, mint mondtuk, az egyensúlyba hozott és önelfogadó énnel keresendő, mely egyaránt tisztában van látszólagos torzulásaival és teljes tökéletességével is.

Ré kijelenti, hogy ez az egész tér/idő – idő/tér kérdéskör csak illuzórikus, és „mögötte” húzódik meg a valóság. Mindannyian az igazság keresői vagyunk és ahogyan megerősítjük akaratunkat és hitünket, megtanuljunk elfogadni Önmagunkat, mint esendő lények, akik a Valóság egy darabkáját hordozzák lényünkben, aki saját Magunk, az Egy Végtelen Teremtő bennük megjelenő szikrája. Ehhez, megértésem szerint tanulnunk kell, hogy legyen ismeretünk arról, ami a káprázatvilág „mögött” van és legyen hitünk addig, amíg képessé nem válunk „meglátni” azt.

Megnyugodva ebben az egyensúlyi tudatosságban, az entitás aztán megnyitja énjét a mindenségre, mely Ő maga. A minden dolgok fényenergiája ezután bevonzható a nagyfokú keresés által, s ahol a belső keresés a bevonzott kozmikus pránával összetalálkozik, ott az Egy felismerése megtörténik.

Az egyes energiaközpontok kitisztításának célja az, hogy e találkozás helye az indigószín vibrációnál történjen meg, tehát így kapcsolat teremtődjön az intelligens végtelennel és szerteoszoljon minden illúzió. A tudatosságnak ezen állapotában termelt energiafelszabadulás hatására automatikus a másokért való szolgálat.

Az energiaközpontok témakörét már több ízben tárgyaltuk, itt most annyit emelnék ki, hogy minden egyes energiaközponthoz tartozik egy megoldandó életterület, egy megtanulandó lecke. Máshogy fogalmazva, a hét központ egyensúlyba hozása vagy megtisztítása teszi lehetővé, hogy a Teremtő „felfelé emelkedő”, fenntartó energiája ne akadjon el egyik vagy másik energiaközpont szintjén, hanem képes legyen felemelkedni a szívcsakráig (továbblépés a negyedik denzitásba) vagy még tovább a magasabb energiaközpontok szintjére. Ezt a felfelé emelkedő energiát úgy is ismerhetjük mint Kundalíni vagy Kundalíni Shakti.

Ré válasza alapján az indigó vibrációnál (homlokcsakra vagy harmadik szem csakra) oszlik szét minden illúzió.

A keleti tanítások ezzel egybecsengő módon azt tanítják számunkra, hogy a harmadik szem csakra szintjének megvalósítása azzal jár, hogy meglátjuk a valóságot. Az Egységet a kétségek (dualitás világa) mögött. Erre utal az ősi Istenségek kinyitott harmadik szeme. A mondatból következtethetjük továbbá azt is, hogy amilyen szintet megvalósítottunk, arra a szintre emelkedik a (Kundalíni) energia. Tehát nem szükségszerű, hogy az energiával dolgozzunk, az automatikusan követi a „tudás” vagy megvalósítás szintjét.

És most az következő félmondatot illeszteném ide ismét, így talán a fentiek alapján jobban megérthetjük.

s ahol a belső keresés a bevonzott kozmikus pránával összetalálkozik, ott az Egy felismerése megtörténik.

Megértésem szerint ez a félmondat leírja azt, ahogyan a Teremtőt bármikor megtapasztalhatjuk. Amelyik energiaközpont szintjén van a tudatosságunk (belső keresésünk) és ha kozmikus energia felemelkedik addig az energiaközpontig, „ott az Egy felismerése megtörténik”. Ré nem feltételes módot használ. Nem azt mondja, hogy megtörténhet. Nem szab semmilyen feltételt a mondatában. Máshogy fogalmazva, ahol a tudatosságunk szintje, ott (azon a szinten) felismerjük a Teremtőt.

Gondoljunk bele egy kicsit és nézzük ezt meg az alsó három energiaközpont szintjén. Az első energiaközpont, a vörös szín rezgés szintje, a gyökércsakra. A gyökércsakrához tartozik az evés, az anyagi jólét, vagyis az, hogy minél „jobban” biztosítva legyen a túlélésünk. Gondolkoztunk már azon, hogy miért érezzük jól magunkat, amikor egy jót ettünk vagy aludtunk? Vagy miért érezzük magunkat biztonságban, ha az anyagiak rendben vannak? Egyáltalán, miért esik jól az étel? Azért, mert az első energiaközpont szintjén egyesültünk a Teremtővel. Egy Teremtő-megtapasztalást élhetünk meg, ami megnyugtat, feltölt és egy pillanatra megtapasztalhatjuk azt a boldogságot, amit keleten „ánanda”-ként ismernek. Ez nem az, hogy örülünk valaminek, hanem egyfajta belülről jövő megelégedett, üdvösség teli állapot. Metafizikai értelemben miért éhezünk meg újra? Talán mert ismét vágyunk a Teremtővel való egység-megtapasztalás élményére.

A második energiaközponthoz tartozik a szexualitás, egy másik emberhez való intim kapcsolódás. Miért jó ez? Miért vágyunk társra? Honnan jön ez a vágy? Természetesen van egy biológiai késztetés a reprodukcióra, hogy az emberi faj ne haljon ki, meglátásom szerint azonban ez nem minden. A második energiaközpont szintjén a másik lényében tapasztalhatjuk meg a Teremtőt és azért esik olyan jól a másik társasága, simogatása, becézése, mert „átsejlik” a másik személyiségén az, hogy Ő is az Egy Végtelen Teremtő egy szikráját hordozza és annak végtelen boldogságát megtapasztalhatjuk a másik személyén keresztül.

A harmadik energiaközpont szintjén a formális viszonyulásaink, a fölé- és alárendeltségi játszmák, az önbecsülés, önbizalom, hatalom elismertség témaköre jelenik meg. Ezen a szinten talán megtapasztalhatjuk a Teremtőt mások figyelmén, elismerésén, csodálatán vagy akármilyen megnyilvánulásán keresztül. Miért vágyunk újra és újra arra, hogy más emberekkel kapcsolódjunk? Miért szeretnénk, hogy elismerjenek, befogadjanak bennünket? Vagy éppen nekünk miért esik jól elismerni a másikban azokat a személyiségjegyeket, melyek számunkra szimpatikusak és tiszteletet ébresztenek? Természetesen a személyiségünk „üzemanyagaként” szolgálnak, azonban miért üzemanyag? Meglátásom szerint azért, mert a Teremtő figyel ránk, kapcsolódik hozzánk, vagy kapcsolódunk hozzá másokon keresztül.

Ezt a gondolatmenetet tovább lehetne vezetni a magasabb energiaközpontok felé, azonban a bejegyzés célja nem az, hogy misztikus vagy hihetetlen dolgokra hívja fel a figyelmet, hanem hogy a hétköznapjainkban hogy válhat hozzáférhetővé egyfajta Teremtő-élmény, amely segíthet, hogy tudatosak legyünk rá, jó állapotba kerüljünk, derűsebben lássuk a világot és a helyünket benne.

A Teremtő-élmény megtapasztalásának képessége valószínűsíthetően összefügg azzal is, hogy mely denzitásban vagyunk. A harmadik denzitásban vélhetően ezért nehezebb a feltétel nélküli szereteten keresztül történő Teremtő-élmény megtapasztalása, mert ez a szint a negyedik denzitáshoz tartozik. Azonban érdemesnek tartom a magasabb szintek megélése felé törekedni, hogy automatikusan megjelenjen az „Egy felismerése” azokon a szinteken is.

Megjegyzendő, hogy a Teremtővel való egység felismerése még ideiglenes az első öt energiaközpont szintjén. Előbb-utóbb elmúlik és újra hiány keletkezik bennünk erre az élményre. A cél az, hogy a hatodik energiaközpont szintjén történjen meg ez a Teremtő-élmény.

Az egyes energiaközpontok kitisztításának célja az, hogy e találkozás helye az indigószín vibrációnál történjen meg, tehát így kapcsolat teremtődjön az intelligens végtelennel és szerteoszoljon minden illúzió.

Erről a szintről már nincs visszaesés, lelepleződik az illúzió, a Feledés Fátyla fellebben. Ezt a találkozást hívhatjuk úgy is, mint megvilágosodás.

Amennyiben elfogadhatónak találjuk ezt a nézőpontont és képesek vagyunk tudatosan keresni a „Teremtő-élményt”, varázslatossá válhat életünk. Ré így fogalmaz a 71.17-es válaszban:

A fehér mágia leglényege a Teremtővel való egység örömének megélése. Ez az öröm szükségszerűen kívül-belül átragyogja a pozitív szakértő élettapasztalását.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

« Régebbi bejegyzések

Blog bejegyzések

Kapcsolatfelvétel

© Az Egység Törvénye könyvek szerzői jogának tulajdonosa az L/L Research.

Adatkezelési irányelvek ↑