Címke: elfogadás (1 / 2 oldal)

Hit és Tapasztalás

Hétköznapjainkban, és kiemelten a nehéz időkben szükségünk van hitre, bátorságra, energiára, kitartásra, nemcsak hogy fejlődjünk, hanem hogy egyáltalán szinten maradjunk. Ebben a bejegyzésben arra igyekszünk egy nézőpontot adni, hogy a másokat szolgálók útján hogyan haladjuk meg saját korlátainkat, ezáltal a mások számára lehetőleg pozitív katalizátorokká váljunk. Személyes fejlődésünk példa lehet mások számára.

61.9
Kérdező: Ez rámutat a fizikai testet öltés rendeltetésének lényegére, úgy vélem. Mégpedig arra, hogy saját gondolati folyamataid révén érkezz el egy meggyőződéshez, problémák megoldásával és megértésekkel egy teljesen elfogulatlan vagy teljesen szabad szituációban, bármiféle bizonyíték nélkül, vagy bármi olyasmi nélkül, amit bizonyítéknak tekintenél, ahol a bizonyíték önmagában egy nagyon szerencsétlen szó. Kibővítenéd a gondolatomat?

Ré: Ré vagyok. Véleményed elegáns, bár kissé zavaros a szubjektív ismeretek kifejezte szabadság, és a szubjektív elfogadás kifejezte szabadság közötti kapcsolataiban. Jelentős különbség van a kettő közt. Ez nem az ismeretek dimenziója, még szubjektíven sem, a kozmikus és egyéb beáramlások áttekinthetőségének hiánya folytán, amik kihatással vannak minden egyes szituációra, amelyik katalizátort állít elő.

A szubjektív elfogadása a pillanatban rejlőnek, és a szeretet meglátása ama pillanatban – ezek jelentik a nagyobb szabadságot. A bizonyíték nélküli szubjektív ismeret bizonyos mértékben szegényke barát, mivel bármennyi információt gyűjtesz is össze, a harmadik denzitást alkotó torzulások folytán mindig lesznek anomáliák.

A válaszban néhány igen fontos gondolat található, ezért tárgyaljuk meg részenként.

A válasz első részében Ré az mondja, hogy jelentős különbség van a “szubjektív ismeretek kifejezte szabadság” és a “szubjektív elfogadás kifejezte szabadság” között. A következő mondatban pedig kijelenti, hogy “ez nem az ismeretek dimenziója, még szubjektíven sem”. Az eredeti angol szövegben itt Ré a denzitás szót használja, tehát a harmadik denzitásra gondol, mely nem a megismerés, a tudás denzitása. A tudás az ötödik denzitás szintje, részletesebben lásd a denzitások témakörét tárgyaló írásokat. Jelen denzitásunkban nem szerezhetünk objektív, valós tudást a harmadik denzitásbeli érzékszerveinkkel vagy technológiánkkal, ebből adódóan az “ismereteken alapuló” szabadságunk nem lehet valós szabadság. Úgy is fogalmazhatunk, hogy nem vagyunk szabadok, és nem is leszünk, mert ebben a denzitásban nincs érzékszervünk, szellemi kapacitásunk arra, hogy befogjuk a Valóságot. Annak csak egy töredékét vagyunk képesek befogni, arra is inkább csak ráérezni tudunk. Amennyiben fejlődünk, idővel megvalósíthatóak ezek a magasabb szintek. Néhány kiemelkedő mester még életében, emberi formában megvalósította ezeket a magasabb szinteket. Ilyen példa lehet az Úr Jézus Krisztus, aki a feltétel nélküli szeretetet és megbocsátást tanítja számunkra, vagy Buddha, aki a szellemi kiegyensúlyozottságot, lecsendesedést, az elme szabályozását és legyőzését. Az Úr Ráma, aki az emberiségnek a dharmát, az egyetemes és emberi törvényekkel összhangban létezést tanítja, vagy az Úr Krisna, aki a szeretetteli könnyed, elfogadást, eleganciát és kozmikus szeretetet példázza számunkra. Ilyen hatalmas mesterek életét érdemes tanulmányozni, figyelve arra, hogy az esetleges vallási dogmákat elkerüljük, vagy átlássuk. Segítségükkel és más mesterek útmutatását követve közeledhetünk az ismeretek egy szélesebb spektrumához.

A “szubjektív elfogadás kifejezte szabadság” kapcsán már más a helyzet. Az elfogadás a másokat szolgálók útja, mely alázatot is jelent, miszerint lehet, hogy nem értem, hogy mi miért van, ki vagyok, honnan jöttem, hová tartok, viszont elfogadom a helyzeteket, katalizátorokat, azt amit az élet elém hoz. Ez a hozzáállás azért jelent(het nagyobb) szabadságot, mert nem ellenállok, nem menekülök vagy harcolok azzal, ami szembejött velem, hanem elfogadom, hogy ez van. És ebből a nézőpontból többféle döntést hozhatok meg, mintha csak az az egy eszközöm van, hogy kontrollálni próbálom valahogy a katalizátort. A kontroll egyébként is az önmagukat szolgálók eszköztárába tartozik elsősorban. A 46.9-ben Ré így fogalmaz:

A katalizátor negatívan polarizált felhasználásában a kulcs az irányítás.
A katalizátor pozitívan polarizált felhasználásában a kulcs az elfogadás.

Az ismereteink hiánya azért lehetséges, mert nem érzékeljük elég “magas” denzitásból az eseményeket, történéseket, jelenségeket. “Ez nem az ismeretek dimenziója, még szubjektíven sem, a kozmikus és egyéb beáramlások áttekinthetőségének hiánya folytán, amik kihatással vannak minden egyes szituációra, amelyik katalizátort állít elő”, mondja Ré. A kozmikus beáramlásokat az asztrológia tanulmányozza. Azonban azt amit egy profi asztrológus lát, sok esetben nem mondhatja ki, mert nem biztos, hogy el tudná viselni az elemzett személy. Alapesetben nem látunk rá születésünk előtti időszakokra sem, amelyek jelen megtestesülésünket megalapozták, meghatározták. Egyszerűen csak annyit tudunk tenni, hogy elfogadjuk, azt ami van.

“A szubjektív elfogadása a pillanatban rejlőnek, és a szeretet meglátása ama pillanatban – ezek jelentik a nagyobb szabadságot.” A fentiekben volt szó arról, hogy az elfogadás miért jelent magasabb szabadságot, mint az úgynevezett “ismereteink”. Viszont nemcsak elfogadni érdemes minden pillanatot, hanem a szeretetet megtalálni benne. A 10.14-es válaszban Ré azt mondja:

A pillanat szeretetet hordoz. Ez a leckéje/célja ennek az illúziónak vagy denzitásnak.

A válasz utolsó mondata “A bizonyíték nélküli szubjektív ismeret bizonyos mértékben szegényke barát, mivel bármennyi információt gyűjtesz is össze, a harmadik denzitást alkotó torzulások folytán mindig lesznek anomáliák”. Bizonyíték nélküli, szubjektív ismereteink, ahogy Ré fogalmaz “szegényke barát”. Nem lehetséges az általunk megszerzett ismeretekből átlátni még saját életünket, döntéseinket, megnyilvánulásainkat sem. Mit lehet tenni? Tapasztalatot kell szereznünk a magasabb szintekről. Egyéni fejlődésünk a kulcs ebben, megfelelő, helyes eszközökkel a tapasztalat – akár e denzitást meghaladó szinten – megszerezhetőek. Az Egység Törvénye könyvek tárgyalják a meditáció, személyiségfejlődés, a mágikus személyiség kialakításának, elérésének, megébresztésének témáját, hogy néhány eszközt megemlítsünk az Egység Törvénye könyvekből.

75.32
Kérdező: A mágikus személyiség három megjelenését úgy mondják, mint az erő, a szeretet és a bölcsesség. Helyes-e ez, és ezek-e vajon az egyedüli elsődleges szempontjai a mágikus személyiségnek?

Ré: Ré vagyok. A mágikus személyiség három megjelenését, az erőt, a szeretetet és a bölcsességet azért nevezik ekképp, hogy mindegyik szempontra figyelmet szenteljenek az adeptus alapvető eszközének kifejlesztésénél, mely a saját énje.

Ez semmilyen módon nem egy három szempontú személyiség. Ez az egység létezője, a hatodik denzitás lénye, és azonos azzal, amit ti a felettes énnek neveztek, ugyanakkor egy roppantul gazdag személyisége tapasztalatok sokféleségének és érzelmek finomságának.

A három szempont azért van megadva, nehogy a neofita visszaéljen mestersége eszközeivel, hanem inkább kiegyensúlyozottan közelítsen ezen eszközökhöz a szeretetet és bölcsességet állítva a középpontba, s így a szolgálat érdekében keresve az erőt.

Személyiségfejlődésünk kapcsán Ré megerősíti, mi az a három terület, amelyet érdemes gyakorolnunk, erősíteni életünkben. Ezek 1) az erő a mások szolgálatára, 2) a szeretet mások irányába a másokat szolgálók útján és 3) a gyakorlati tudás, a bölcsesség. Érdekes megjegyezni, hogy ez a három terület megegyezik az őseredeti háromféle jógairányzattal: karma jóga – önzetlen cselekedetek, gjána jóga – tudásszerzés, bölcsesség elérése és bakti jóga – a feltétel nélküli szeretet jógája.

Ez a három szempont azért kiemelkedően fontos a fejlődésünk során, nehogy visszaéljünk azokkal a képességekkel, tudással vagy lehetőségekkel, amelyek megnyílnak a személyiségünk fejlődése útján. Ezért ezt érdemes igen komolyan venni és nem megfeledkezni róluk!

A szeretet gyakorlata jelentheti azt, hogy minden pillanatban a másik embert, legyen az akárki, próbálom megemelni, jobb állapotba hozni. Akár egy kedves szóval, akár barátságossággal, akár önzetlen segítséggel, azzal a céllal, hogy neki jobb, könnyebb legyen. Látni fogjuk, hogy ez nem mindig könnyű. Ennél jobban azonban semmi nem oldja fel az egoista személyiségjegyeinket.

A tudás keresése és megszerzése szintén egy (vagy sok) életen át tartó folyamat. Érdemes olyan könyveket olvasni, előadókat, tanítókat hallgatni, akik a fenti három szempontnak megfelelően segítenek bennünket a megismerés irányába.

Végül az erő, amit érthetünk úgy mint energia, lelkesedés a mások szolgálatára – meglátásom szerint – magától jönni fog, ha szeretettel állunk a másikhoz és van gyakorlatban használható tudásunk. Így képessé válunk egyre hosszabban fenntartani a másokat szolgáló attitűdöt. Képesek leszünk, órákon – napokon – heteken – hónapokon – éveken – évtizedeken – életeken át a pozitív ösvényen haladni, míg megközelítjük az Egy Végtelen Teremtő minőségeit. Enélkül, csak az erő, energia használata könnyen a képességek öncélú felhasználásához vezet, ahogyan Ré fogalmaz: “nehogy a neofita visszaéljen mestersége eszközeivel”.

74.10
Kérdező: Mármost, a személyiségbeli önfegyelmezést egy mindenek fölé tornyosuló munkaként látom bárki előtt, aki az evolúció folyamatával tudatosan tisztába került. Igazam van-e ezzel a kijelentéssel?

Ré: Ré vagyok. Meglehetősen.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

Egyszerű gyakorlat szellemi fejlődésünkért

Aki a spirituális úton halad, gyakran hallhatja, hogy szükséges a rendszeres gyakorlás annak érdekében, hogy fejlődésünk ne lassuljon le vagy álljon meg. Ebben a bejegyzésben egy könnyen végezhető gyakorlatra adunk példát, illetve igyekszünk az Egység Törvénye könyvek alapján igazolni, hogy ez az egyszerű gyakorlat hogyan lehet hasznunkra spirituális fejlődésünkben, testi egészségünkre, sőt életünk értelmére vonatkozóan.

A következő szellemi gyakorlatot ajánljuk az Olvasó figyelmébe. Reggel, felébredéskor keressünk tíz dolgot, amiért hálásak lehetünk, este elalvás előtt pedig gondoljuk át a nap eseményeit, foglaljuk össze magunkban a tanulságokat, engedjük el a bosszantó dolgokat és igyekezzünk megbocsátani azoknak, akikre valamiért aznap neheztelünk. Mi az értelme, haszna ennek az egyszerű, bárki által végezhető, veszélytelen gyakorlatnak, nemcsak testi egészségünkre, hanem egész életünkre, sőt életünk értelmére vonatkozóan? Erre keressünk választ ebben a bejegyzésben.

83.6

Kérdező: Egy kijelentést teszek, és azután kijavíthatsz engem. Miként a betegségek működése jellegét látom, különösen a fátyol előtt, abból az látszik, hogy a Logosz egy olyan program mellett foglalt állást, hogy egy adott elme/test/lélek komplexum folyamatosan növekedjék tudatban – s a test most a háromdimenziós megfelelője volna ennek a tudatnak – , és a növekedés állandó legyen, hacsak egy növekedési hiány vagy képtelenség nem lép fel valamely oknál fogva abban, hogy a tudat folytassa a növekedési mintákat. Ha ez a növekedés lelassul vagy megáll, akkor az, amit mi betegségnek hívunk, közbelép oly módon, hogy végül véget vessen ennek a fizikai tapasztalásnak, hogy egy új fizikai tapasztalás kezdődhessen, melyben a növekedési folyamat folytatódhat, miután az egész előremenet áttekintése az inkarnációk között lezajlott. Kitisztáznád, kérlek a gondolkodásomat ebben?

Ré: Ré vagyok. A gondolkodásod elegendően tiszta ebben a tárgyban.

A kérdés azt a gondolatot veti fel, hogy ha valamilyen okból kifolyólag lelassul az egyén fejlődése, akkor megjelenhetnek betegségek. Például talán már tapasztaltuk, hogy minden rendben, jól mennek a dolgok és hajlamosak vagyunk elbízni ilyenkor magunkat. „Amit én kitűzök, azt elérem”, „nekem senki nem mondja meg”, „én értem jól a dolgokat, a másik téved, nincs igaza”, és hasonló gondolatok megjelenhetnek. Ezen gondolatok a másokat szolgálók útján nem valószínű, hogy összhangban vannak a fejlődési úttal, így – ha tartósan ez a nézőpont fennáll – mielőtt módosíthatatlanul bevésődne elménkbe, egy betegség megjelenhet, hogy átértékeljük a dolgokat és alázatot, elfogadást tanuljunk. A másokat szolgálók útján a kulcs a mások szeretete és elfogadása. Ahogyan a 46.9-es válaszban olvashatjuk:

A katalizátor negatívan polarizált felhasználásában a kulcs az irányítás.

A katalizátor pozitívan polarizált felhasználásában a kulcs az elfogadás.

De lehet bármilyen más példa olyan élethelyzetre, mely lassítja, esetleg megállítja a fejlődésünket.

A kérdésből az is kiderül, hogy amennyiben a személy fejlődése leáll, hamarosan az élete is véget érhet azért, hogy egy új inkarnációban folytathassa a fejlődést, képessé váljon ismét új nézőpontból nézni a világot és másokat. A fizikai inkarnációink között – az idő/tér -ben – lehetőségünk van áttekinteni életünk, életeink tapasztalatait és újra a kívánt fejlődési iránynak megfelelő irányba állítani elkövetkező életünket.

83.7

Kérdező: Egy dolog van, amit nem értek, hogy – ha nincs fátyol – akkor az élet áttekintése az inkarnáció után miért segítené a folyamatot, mivel úgy tűnik előttem, hogy az entitás már addig is tisztában volt azzal, hogy mi az ábra. Lehetséges, hogy ennek a tér/idő és idő/tér természetéhez van köze. Letisztáznád ezt, ha megkérlek?

Ré: Ré vagyok. Való igaz, hogy az idő/tér természete olyan, hogy az élet teljességében látható akár egy könyv vagy felvétel, ahol a lapok tanulmányozhatók, végigpörgethetők, és újraolvashatók. Az áttekintés értelme azonban a felmérés, semmint a tanulmányozás. A felmérésnél, mikor a teszt valódi, valamennyi tanulmány párlata letisztul.

A tanulási folyamat során – melyet nevezhetsz az inkarnációnak – függetlenül attól, hogy egy entitásnak a folyamatról való tudomása jelen van vagy sem, az anyag zavaros, és majdhogy elkerülhetetlenül túlzott figyelem irányul részletekre.

A testet öltött állapot megszűntekori felmérés nem az a fajta teszt, ami a sok részlet helyes memorizálását foglalja magában. Ez inkább az én megfigyelésének tesztje az én által, gyakran segítséggel, mint elmondtuk. Ebben a megfigyelésben az illető az összességét látja minden részletes tanulmánynak, mely összesség egy hozzáállás, vagy hozzáállások komplexuma, ami az elme/test/lélek komplexum tudatosságát befolyásolja.

Miért segíti a szellemi evolúciónkat az életek közötti „áttekintő” időszak? Ré válaszából kiderül, hogy ezeknek az áttekintéseknek a „párlata” az, ami a fejlődésünkhöz hozzájárul, nem pedig az egyes életesemények. Nem az számít tehát, hogy mi történt, hanem az, hogy az életeseményeket hogyan éltük meg és mi a konklúzió, a tanulság. Ez és a többi előző inkarnációnk kialakít bennünk egyfajta hozzáállást, vagy „hozzáállás komplexumot”, amely az elkövetkező személyiségünket befolyásolni fogja vagy akár alakítja. Vagyis jelen személyiségünk és életünk nem kizárólag az előző életünk eredménye, hanem előző életeink „párlatának”, kivonatainak összessége.

Amennyiben még életünk során tudatosítjuk azokat az eseményeket, élethelyzeteket, személyeket, amikkel találkozunk (vagyis egyre inkább tudatosan élünk), elkerülhetővé válhat a külső katalizátorok (például betegségek) megjelenése, hiszen a fejlődésünk nem lassul le, vagy nem áll meg.

Hogyan tudjuk ránevelni magunkat arra, hogy tudatosítsuk és ha szükségesnek érezzük, korrigáljuk a hozzáállásunkat? Erre kínálom a bejegyzés elején leírt egyszerű szellemi gyakorlatot, ami bárki által kortól, egészségi állapottól és élethelyzettől függetlenül végezhető, nem igényel sok időt, és kitartóan gyakorolva szép eredményeket hozhat.

Ré, amikor a kérdező rákérdez, határozottan elutasítja azt, hogy Ő ajánljon konkrét technikát.

49.7

Kérdező: Javasolnál-e meditációs technikát?

Ré: Ré vagyok. Nem.

Megértésem szerint, Ré – aki egy magasabb denzitásból kommunikál a kérdezővel – a kérdező (és az összes olvasó) Szabad Akaratának fenntartása érdekében nem mondhat mást, hisz Ő nem egy emberként javasol technikát, akit vagy meghallgatunk vagy nem, hanem egy magasabb világi lényként. Így aztán a kérdező már igencsak erősen befolyásolt lenne, nem pedig szabad akaratából döntene. Amennyiben konkrét technikát adna is a kérdezőnek és a technika neki segít is, nem biztos, hogy minden olvasó számára ugyanaz a technika segítség vagy előrelendítő, jótékony hatású. Az eltérő fejlettségi szinten lévő embereknek eltérő technikákra van szükségük, ahogyan például egy hat éves kisiskolásnak is más szintű feladatot ad a tanár, mint egy 24 éves egyetemistának.

Véleményem szerint, a fent említett gyakorlat senki számára sem túlságosan megterhelő, azonban bárki számára hasznos tud lenni.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

Tetteink eredményének nézőpontja

Mások szolgálata mentén elkerülhetetlenek a cselekedetek. Ha pedig cselekszünk, annak szinte biztosan lesz valamilyenfajta eredménye, következménye. Ebben a bejegyzésben az eredményekhez való hozzáállásnak egy olyan nézőpontját igyekszünk bemutatni, melyet az Egység Törvénye könyvekből megismerhetünk.

Ezen bejegyzés mellé érdemes lehet elolvasni a tetteink szándéka vagy eredménye számít jobban? valamint a Felelősség Törvénye cikkeket.

Korábban már volt szó arról, hogy tetteink szándéka vagy eredménye számít jobban. Abban a cikkben azt mondtuk, hogy a szándék fontosabb, mint az eredmény, amennyiben szándékunk tiszta, másokat szolgáló, és megtettük amit tudtunk azért, hogy jól alakuljanak az eredmények. Most azt vizsgáljuk meg, hogyan érdemes viszonyulnunk az eredményekhez.

Az egyiptomi piramisok (részleges) funkcióinak bemutatása során a kérdező is az eredményekről érdeklődött.

23.10

Kérdező: Köszönöm. Összességében mi mondható el a piramis sikeréről? Értem, hogy a piramisoknak a tudatossági szint remélt megemelésében, amire őket terveztétek, nem lett sikerük, ám kellett származzon belőlük némi siker is.

Ré: Ré vagyok. Kérünk, emlékezzetek rá, hogy mi az Együttérzés Testvérei közül valók vagyunk. Ha akár csak egyvalaki is megmenekült bánatától az Egy Teremtő látomásához jutva, akkor már nem beszélhetünk kudarcról.

Nehézségeink abban a megtiszteltetés/felelősségben rejlenek, hogy kijavítsuk az Egység Törvényének eltorzulásait, melyek akkor keletkeztek, amikor ezen entitásoknak segíteni próbáltunk. A torzulásokat felelősségeknek kell tekinteni, semmint hibáknak, a keresésükben inspirációhoz jutott keveseket pedig kísérletünk egyedüli indokának.

Vagyis [megítéléstől függően] azon paradox helyzetben lehetünk, hogy ha valaki megvilágosodást élt meg, akkor, mint mondod, sikeresek voltunk egyfelől, ha mások helyzete ugyanakkor még elkeserítőbb és zavarosabb lett, akkor elbuktunk másfelől. Ezek a ti kiértékeléseitek. Mi továbbra is kitartunk amellett, hogy szolgálni törekedtünk.

A válaszból kiderül, ha folyamatosan tudatában vagyunk az Egység Törvényének, akkor egységben látunk mindent. Nincs sikertelenség, ha a cselekedetünk eredményeképp akár csak egyvalaki is a Teremtőhöz közeledik. Gondoljunk bele, ha elfogadjuk az Egység Törvényét, akkor ha valaki közeledik a Teremtőhöz, akkor mindenki közeledik hozzá.

A válasz második felében egy érdekes hozzáállást ismerhetünk meg. Ré azt mondja, cselekedeteik eredményeképp az Egység Törvénye nem olyan tisztán maradt fenn, mint ahogyan Ők át próbálták adni, és az ilyen „sikertelen” eredményt felelősségnek kell tekinteni. Az, hogy volt aki a Teremtőhöz közelebb került hatásukra, az cselekedeteik egyetlen indoka (a szándék tisztaságára utalnék a korábbi bejegyzésben).

Látható tehát, hogy az eredmények csak nézőpont kérdése, hogy sikeresnek vagy sikertelennek értékelhető. Ez az emberi, harmadik denzitásbeli kiértékelés, mely szinte mindig duális. Valami vagy jó vagy rossz, vagy sikeres vagy sikertelen, világos vagy sötét, kicsi vagy nagy, és így tovább. Dualitásban tudunk gondolkodni, működni alapesetben, azonban magasabb szintről nézve a dualitás mindkét oldala igaz lehet. Például, valaki minden hétvégén jótékonysági munkát végez. Itt egy példa egy fodrász férfire, aki minden hétvégén ingyen levágja a haját a hajléktalanoknak. Ezen cselekedetének eredményeképp gyakorolja a szeretetet, az önzetlen szolgálatot. Ebből a nézőpontból nézve a cselekedete sikeres, hiszen gondolhatjuk azt, hogy sikerese közeledik a Teremtőhöz. Más nézőpontból nézve azonban sikertelen is lehet, mert hétvégén elhanyagolja a családját, barátait és ahelyett, hogy minőségi időt töltene velük, távol van tőlük, így távolodik a Teremtőtől is.

Egy magasabb nézőpontból nézve talán nem is számít az eredmény, hiszen a szolgálati szándék az elsődleges és magasabb rendű a polarizációnk szempontjából.

Talán furcsa lehet az, hogy felelősségként kezelje valaki a „sikertelen” eredményt. Az idézőjel oka az, hogy épp az imént beszéltük meg, hogy ugyanaz az eredmény sikeres lehet egy nézőpontból, sikertelen egy másik nézőpontból. A kérdezőnek is feltűnt ez a megfogalmazás, miszerint felelősségként érdemes állnunk a tetteinkhez, főleg ha eredményük sikeressége kérdéses.

16.42

Kérdező: Mondanál még valamit erről a megtiszteltetés/felelősség fogalomról?

Ré: Ré vagyok. Minden felelősség megtiszteltetés; minden megtiszteltetés felelősség.

Ezt egy kulcsfontosságú hozzáállásnak gondolom. Bármilyen felelősséget is vállalunk, kapunk, azt érdemes megtiszteltetésként fogadni, kezelni. Egyrészről azért, mert a Teremtő végtelenségében ezt a feladatot vagy cselekedetet éppen ránk bízta, és ha ezt a gondolatot elfogadjuk, akkor csak megtiszteltetésként érdemes ezt kezelni. Másrészről a hozzáállásunk, alaposságunk és igyekezetünk (ami a szándék tisztasága mellett ugyanolyan fontos az előző bejegyzés alapján) is sokkal inkább megfelelő lesz.

A fordítottja szintén igaz lehet. Ha bármiféle megtiszteltetésben, elismerésben részesülünk akár cselekedeteink eredményeként vagy következményeként, akár bármi más okból, érdemes ezt felelősséggel fogadni. Nem visszaélni vele, elárulni azt, egónkat fényezni, esetleg másokat lenézni, mert az nincs összhangban a másokat szolgálók útjával. Korábban a Felelősség Törvényéről is volt már szó, amelynek a lényege az, hogy amit elértünk, megtanultunk, azt a tudást, az ahhoz tartozó tetteket fel kell vállalnunk és el kell végeznünk, különben mind a segítő tényezők, mint a fejlődés maga lelassulhat és akár vissza is eshetünk az elért szintről, hiszen „méltatlanná” válhatunk a megtiszteltetésre.

Zárógondolatként, érdemes lehet akár mottóként is az életünk részévé tenni: „minden felelősség megtiszteltetés; minden megtiszteltetés felelősség”.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

Háborús helyzet, mint katalizátor

Az Egység Törvénye könyvek szerint a katalizátorok felosztásában a „háború és a háborús hírek” egy önálló fejezetet képvisel a nem megnyilvánult énhez tartozó katalizátorok csoportjában (lásd 33.15). Mint minden katalizátorral, ezzel a fajtával is akkor járunk el megfelelően, ha spontán módon, énünkből jövő, hiteles válaszokat adnunk rá. (lásd 42.9). Ebben a cikkben így arra a kérdésre igyekszünk most választ találni, hogy mi is lehet a megfelelő hozzáállás részünkről annak a szomorú háborús konfliktusnak a kapcsán, amely szomszédunkban zajlik jelenleg, amennyiben a másokat szolgálók irányába szeretnénk polarizálódni.

34.14
Kérdező: Megadnád még ugyanezt az ismertetést, mint amit most kaptunk (a televízió általános, átfogó hatása a társadalomban), az énnek a háborúval vagy háborús hírekkel való kapcsolata szempontjából is?

Ré: Ré vagyok. Láthatjátok ezt a készülékeitekkel való kapcsolatban. A háború-én viszony alapvető érzékelés az érlelődő entitásnál. Nagy az esély felgyorsulni bármelyik óhajtott irányba. Polarizálódhat negatívan harcias jegyek bármilyen okból kifolyó magára vételével. Háborús helyzetben találva magát polarizálódhat némileg a pozitív felé a narancsszín, a sárga majd pedig a zöld aktiválásával hősies – ha nevezhetitek így – tetteket fölvállalva más-ének tudat/test/lélek komplexumának megóvásáért.
Végül pedig polarizálódhat nagyon erősen a negyedik sugár (szív csakra) felé az általános érvényű szeretet vezérelvének kinyilvánításával teljes rovására bármely harcias cselekménybe bocsátkozás felé vett torzulásnak. Ilyen módon az entitás tudatos lénnyé válhat idő/teretek igen röpke tartama alatt. Ez annak tekinthető, amit ti traumás előmenetelnek mondanátok. Megjegyzendő itt, hogy entitásaitok körében az összes előmenetelek nagy százaléka tartalmaz traumát katalizátorként.

A válaszból megtudhatjuk, hogy a háború alapvető érzékelés mindannyiunknál. Valamennyien tapasztaltuk már valamilyen formában. Elsősorban nem egy korábbi életre gondolok, hanem valamennyien voltunk már „háborúban” önmagunkkal, ismerősökkel vagy tanárunkkal, főnökünkkel. A háború hatására gyorsíthatunk fejlődésünkön is. Értelemszerűen, ha beállunk a háborúba és pusztítjuk a másikat, annak negatív (önmagunkat szolgáló) polarizáció az eredménye. Azt hihetnénk talán, hogy ugyanilyen határozottan polarizálódunk a másokat szolgálók irányába, ha másokat megvédünk, megóvunk vagy akármilyen módon „igazunk van” és ezért hősies cselekedetet hajtunk végre. Azonban az ellenség is ember, a Teremtő egy megnyilvánulási formája és akár „igazunk van”, akár nincs, a harcban való részvétel nem polarizálhat jelentősen a másokat szolgáló irányba.

A békére, szeretetre való törekvés lehet az egyetlen hozzáállás amennyiben a másokat szolgálók irányába kívánunk elmozdulni. Ré megfogalmazásában nagyon erős annak az elmozdulása a pozitív ösvényen, aki az általános érvényű szeretetet nyilvánítja ki, szemben bármilyen harcias megnyilvánulással. Például a filmekben bemutatott szuperhősök, akik halomra pusztítják az ellenséget, jó esetben is valószínűsíthetően csak minimálisan polarizálódhatnak a mások szolgálata irányába, hajtsanak is végre akármekkora hőstettet.

33.11

Kérdező: Ez a film („A kilencedik alakzat” című mozifilm) vászonra vitte pont ezt a gondolatot, amelyről most itt beszélünk. Az entitásnak, az ezredesnek döntést kellett hoznia a fenti kérdésben. Látva a filmet, az ő polarizációján gondolkodtam. Be is adhatta volna a derekát – hogy úgy mondjam – a negatív erőknek, de ő ehelyett a barátja megvédését választotta. Meg tudjátok-e becsülni, hogy mi sarkosít pozitívabban: megvédeni a pozitívan orientált entitást, vagy pedig tűrni a negatívan orientált entitások elnyomását? Megválaszolhatod ezt egyáltalán?

Ré: Ré vagyok. Ez a kérdés látókörébe veszi a sajátotokon kívül a negyedik denzitást is, és a rá adható válasz talán legjobban a Jehoshua nevű entitás cselekedetén érzékelhető, akit ti Jézusnak hívtok. Ezt az entitást a barátai akarták megvédeni. Az entitás emlékeztette barátait, hogy tegyék el a kardot. Az entitás ezután átadta magát, hogy fizikai halálra ítéljék.
A késztetés, hogy a szeretett másik-ént védelmezze, végigkíséri az egész negyedik denzitást, mely az együttérzésben bővelkedő létszint. Ettől többet nem mondhatunk, de nem is szükséges.

A negyedik denzitásba való továbblépéshez itt és most, a harmadik denzitás végén meg kell hoznunk a választást, hogy a másokat- vagy az önmagukat szolgálók útján kívánunk továbbhaladni. Ez a választás nem egy gondolat vagy egy döntés, hanem tetteink megnyilvánulásain keresztül mérettetik meg. Ha tetteink több mint 50%-a mások szolgálata mentén történik, továbbléphetünk a következő szintre (a negyedik denzitásba) a másokat szolgálók útján.

A negyedik denzitásban a pozitív (másokat szolgáló) entitások sorakoznak fel az önmagukat szolgálókkal szemben, pont azért, hogy a negyedik és alacsonyabb szinten lévő másokat szolgáló lények ne maradjanak védelem nélkül. Talán hallottunk már a mennyei- és pokoli seregek csatáiról. Az Egység Törvénye könyvekben találhatunk erre vonatkozóan kérdés-válasz párokat, hogyan is zajlanak ezek a csaták, ebben a bejegyzésben azonban arra szeretnénk fókuszálni, hogy itt és most mi, harmadik denzitású emberek mit tehetünk.

Amennyiben egy ember segítségünkre szorul, helyénvaló lehet segítő kezet nyújtani. Amennyiben egy ember védelmet kér, helyénvaló lehet védelmet nyújtani számára. Semmilyen esetben nem gondolom helyénvalónak semmilyen harcias megnyilvánulást, legyen az uszítás, propaganda, pletykálás, vagy a harcias tevékenységek bármilyen más formája.

A keleti hagyományok szerint háromféle szinten lehetséges segíteni. A testi szinten aki segítségre szorul, segíthetünk étellel, ruhával, fedéllel a feje fölé, stb. Aki érzelmi (energetikai testi) szinten szorul segítségre, azt meghallgathatjuk, megvigasztalhatjuk, biztathatjuk, bátoríthatjuk. Aki pedig tudati szinten igényel segítséget, tanulni szeretne, annak adjunk tanítást a szeretetről, egységről, vagy irányítsuk egy olyan tiszta forráshoz, akitől/amitől mi magunk is képesek vagyunk tanulni.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

Gyakorlatok az egység felismeréséhez

Ebben a bejegyzésben igyekszünk gyakorlati módszert adni ahhoz, hogy az egységtudatosságunkat emelve egy szeretetteli egyensúly-állapotot elérjünk vagy képesek legyünk azt fenntartani.

A vegyes betakarítás időszakában a katalizátorok fokozódnak. Ré a 65.15-ös válaszban így fogalmaz:

„Vegyes szüret esetén majdnem mindig van diszharmónia, és ennek következtében hozzáadott katalizátor is, az általatok „földi változásoknak” nevezett formában. Ez a feltételezésed helytálló.”

Ezek alapján jelen időszakunkban nem meglepő, hogy sokféle, nem megszokott katalizátorral találkozunk. Elég, ha visszanézünk az elmúlt tíz évre.

A katalizátorokkal teli helyzetben, különösen ha támadás, fizikai kényelmetlenség vagy fájdalom is társul hozzá, nehéz megtartanunk az egyensúlyunkat. Milyen a válaszreakció egy ilyen szituációban, amennyiben meg tudjuk tartani középpontunkat, egyensúlyban tudunk maradni?

42.4

Kérdező: Egy tökéletesen kiegyensúlyozott entitás érezne-e érzelmi visszhangot, mikor a másik-én megtámadja?

Ré: Ré vagyok. Ez így van. A visszhang a szeretet.

Aki tehát nem szeretettel fordul „támadója” (és mindenki más felé), az kibillent, nem egyensúlyi állapotról tanúskodik a másokat szolgálók útján.

A kérdező is nehéznek találja az egyensúlyi állapot megőrzését egy veszélyeztetettségi helyzetben.

42.5

Kérdező: A most tapasztalt illúziónkban nehéz fenntartani ezt a választ kiváltképp, ha az entitás támadása fizikai fájdalommal jár együtt, de felteszem, hogy fenn kell tartani a választ akár az élet elvesztése vagy rendkívüli fájdalom esetében is. Így van?

Ré: Ré vagyok. Ez így van továbbá fő vagy elsődleges fontosságú megértenünk az egyensúly alapelvét, hogy úgy mondjuk. Az egyensúly nem közönyt jelent, hanem azt, hogy a megfigyelőt nem vakítja el semmilyen elkülönültségi érzés, hanem csordultig van telve szeretettel.

A válaszból megtudhatjuk, hogy az egyensúlyi állapot abból fakad, hogy nem érezzük a támadót tőlünk különbözőnek. Tisztában vagyunk azzal, hogy a másik fél is a Teremtő egy megnyilvánulása, akivel teljes egységben vagyunk, hiszen ha a Teremtő végtelen, létezhet-e bármi más, a Teremtőn kívül? Véleményem szerint, ebben a válaszban nem arról van szó, hogy áldozzuk fel magunkat az első adandó alkalommal, hanem legyünk tisztában azzal, hogy a megnyilvánulási forma és a mögöttes „lényeg” nem ugyanaz. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a személyiség, aki valamilyen „rosszat” tesz, nem azonos a lélekkel, aki az elmén és a testen keresztül tapasztal.

Az Egység Törvénye könyvekben megismerhetünk egy gyakorlatot, amellyel segíthetjük ezen egységtudat kialakulását.

10.14

Kérdező: E könyv olvasójának általános fejlődése számára elő tudnál kapni néhány elvégzendő gyakorlatot, amely gyorsulást eredményez az Egység Törvénye irányába?

Ré: Ré vagyok.
Egyes gyakorlat. Ez a legközelebbre fókuszáló és illúzió komplexumotokban leginkább használható gyakorlat. A pillanat szeretetet hordoz.

Ez a leckéje/célja ennek az illúziónak vagy denzitásnak. A gyakorlat célja, hogy tudatosan keressük e szeretetet elme- és megértési torzulásunkkal. […]

Kettes gyakorlat. Az univerzum egységes lény. Ha elme/test/lélek
komplexumod egy másik elme/test/lélek komplexumot lát, lássa a
Teremtőt. Ez is egy hasznos gyakorlat.

Hármas gyakorlat. Nézz a tükörbe. Lásd a Teremtőt.

Négyes gyakorlat. Nézd a teremtett világot, mely minden egyes entitás elme/test/lélek komplexuma előtt hever. Lásd a Teremtőt.

Ezeknek a gyakorlatoknak az alapja vagy előfeltétele egy hajlandóság afelé, ami meditációnak, merengésnek, vagy imának nevezhető. A gyakorlatok egy ilyen hozzáállással dolgozhatók fel. Enélkül az adatok nem hatolnak le a tudat-fa gyökeréig, képesítve és nemesítve így a testet, s megérintve a lelket.

Amennyiben a fenti módszert rendszeresen gyakoroljuk egyre inkább emelkedhet a tudatosságunk a mindent átható egységről. Észrevesszük a szeretetet ott is, ahol eddig ellenségeskedést láttunk csak, ezáltal képessé válunk jobban megérteni a másik megnyilvánulásai mögötti gondolatot, motivációt. Így könnyebben felvesszük az Ő nézőpontját és onnan nézve kevésbé látjuk ellenségnek, ellenségesnek.

Az egységről való tudatosságunk emelkedésével sokkal elfogadóbbá, békésebbé és nyugodtabbá válhat lényünk, világunk.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

« Régebbi bejegyzések

© Az Egység Törvénye könyvek szerzői jogának tulajdonosa az L/L Research.

Adatkezelési irányelvek