Úgy tűnhet, hogy életünkben vagy egy-egy időszakban nem haladunk egyről a kettőre, az élet nem hozza a lapokat, csak körbe-körbe járunk, így idővel elveszítjük az érdeklődésünket, lelkesedésünket és belefásulunk a mindennapokba. Mi lehet ennek az oka? Hogyan őrizzük meg érdeklődésünket, lelkesedésünket éveken, évtizedeken át a szellemi úton? Erre keressük a választ ebben a bejegyzésben.
Kérdező: Jó sok információ és jó sok összevisszaság volt az elmúlt 30 évben, és ami azt illeti, a Zűrzavar Törvénye [kuncogás] túlórában dolgozott, hogy egy kis viccel éljek, hogy a spirituális katalízishez szükséges közleményeket eljuttassa az erre vágyó csoportokhoz, és tudjuk, hogy mind a pozitívan, mind a negatívan irányult társas emlékezet összetételek hozzátették, amit csak tudtak ehhez az ismerethalmazhoz. Ez sok esetben valamifajta befásult állapothoz vezetett az értesülésekre nézve sokak részéről, akiknek igaz keresését meghiúsították azok a körülmények, amit talán hívhatok spirituális entrópiának ebben az információs halmazban. Tudnátok kommentálni ezt és a problémák enyhítésének mikéntjeit?
Ré: Ré vagyok. Tudjuk ezt kommentálni.
A kérdés több, mint 40 éve hangzott el. Ha 80-as években kijelenthető volt egy tudós által (a kérdező a fizika professzora volt), hogy jó sok összevisszaság keletkezett, akkor ezt most nyugodtan hatványozhatjuk jelen környezetünkre vonatkozóan. A mai digitális világban, köszönhetően a média, a digitális környezet és a mesterséges „intelligencia” mindent átható térhódításának bármiféle tudományos vagy társadalmi szűrő nélkül özönlik ránk az információ. Igen nehéz és komoly utánajárást igényel sok esetben valaminek a valóságtartalmát bizonyítani. Ráadásul, a legtöbben erre már fáradtak, érdektelenek, és főként a fiatal generációban sokszor már fel sem merül, hogy ez a fajta tudományos igényesség szükséges vagy hasznos. Pedig minden népmese úgy fejeződik be, „aki nem hiszi, járjon utána”. A „járjon utána”, amit itt kiemelnék, ez kulcsfontosságú szellemi fejlődésünkhöz, enélkül ugyanis elmarad a saját tapasztalás, a valódi megismerés és jó esetben is csak valamiféle (vak) hit alakul ki egy-egy filozófia vagy valamilyen társadalmi tendencia, irányzat vagy mozgalom irányában.
Ha pedig megszűnik a lelkesedés, az érdeklődés, a spirituális fejlődésre irányuló energiáink eltűnnek, kiapadnak. Csalódottá, unottá, cinikussá válhatunk, pedig mindössze annyiról van szó, hogy a személyes tapasztalás elmaradt, így úgy érezzünk, az egész mese, kitaláció, mivel a fejlődés nem érinti közvetlenül az életünket.
Nézzük meg, mi lehet ennek a megakadásnak az egyik oka.
Kérdező: Csak amennyiben fontosnak érzitek, akkor kérném a kommentárt. Ha jelentéktelennek érzitek, átugorjuk.
Ré: Ré vagyok. Ez az információ jelentős bizonyos mértékig, mivel saját jelenlegi küldetésünkkel áll összefüggésben.
Mi konföderációbéliek a bolygótokon élők hívására várunk. Ha e hívás, bár őszinte, de meglehetősen alacsony azon – mondjuk úgy: – rendszerben való tudatosságában, amelyben meggyorsítható lenne a spirituális evolúció, akkor csupán az adott hívó számára hasznos útbaigazítást kínálhatjuk fel. Ez az alapvető nehézség. Az entitások megkapják az Eredeti Gondolattal kapcsolatos alapinformációkat és ama módszereket, amik a meditáció és a mások szolgálata, melyek által eme Eredeti Gondolathoz eljuthatnak.
[…] Amint ezt az alapinformációt megkapta, nem ülteti át a gyakorlatba a szívében és az élettapasztalásában, hanem ehelyett ott zötykölődik az elmekomplexumi torzulásokban, akár egy építőelem, mely nem találja helyét, s csak jobbra-balra hányódik hasztalan, de az entitás csak hív tovább. Következésképpen ugyanaz az alapinformáció ismétlődik.
Legvégül az entitás úgy dönt, untatja már ez az ismételt közlemény. Viszont ha az entitás a gyakorlatba ülteti azt, amit kapott, akkor nem talál ismétlődésre, kivéve, mikor ez szükséges.
Amennyiben alacsony a tudatosságunk arra vonatkozóan, hogy keressünk, fejlődjünk, a segítő erők beáramlása ennek megfelelően nem vagy csak nagyon alacsony szinten tudatosul lényünkben. A válasz alapján megkapjuk ugyan az információt, módszereket, de azokat, ha nem ültetjük át gyakorlatba, ha nem válik idővel részünkké, akkor az adott információ, tanítás vagy tapasztalat haszna elveszik. Viszont – mivel nem ültetjük gyakorlatba a megszerzett tudást – az életünk sem változik, így ugyanabba a gödörbe ismét beleesve, ugyanazok a leckék, tanítások, tanulságok, tapasztalatok, katalizátorok jelennek meg életünkben. Idővel elfogadjuk, hogy „az élet már csak ilyen”, „40 felett már nem változik az ember”, „minek erőlködjek, úgysem változik semmi” és a többi hasonló közhelyet ahelyett, hogy tovább igyekeznénk, törekednénk.
A megoldás lehet az, hogy életünkben elkezdjük alkalmazni a tanultakat, és a megszerzett információt, tanulságot megpróbáljuk beépíteni mindennapjainkba. Nem baj, ha nem sikerül, a próbálkozás már formálja lényünket, tapasztalataink lesznek és ha így nem megy, akkor majd találunk módot és menni fog máshogy.
Két fontos gondolatot említenék meg ennek kapcsán, amit érdemes lehet megfontolni. Korábbi bejegyzésekben már tárgyaltuk őket, és nagyon jól illik a mostani témánkhoz.
1) a tetteink szándéka fontosabb, mint az eredménye. Ha elkezdjük alkalmazni a tapasztalatok tanulságait, megszerzett információt, intuíciót azzal a szándékkal, hogy többek, jobbak, elfogadóbbak, szeretettelibbek legyünk, akkor már – véleményem szerint – jó úton járunk. Az, hogy ez nem sikerül a legjobban elsőre, másodikra, századikra, nem olyan nagy gond. Érdemes lehet átfutni a vonatkozó bejegyzést erről a témáról.
2) a felelősség törvénye, azaz ha nem ültetjük gyakorlatba a megszerzett tudást, akkor nemcsak a tudás veszik el, hanem a képességünk is arra, hogy megszerezzük. Pl. kézilabda edző látja, hogy az egyik gyerek igyekszik, próbálkozik, akkor azt felkarolja, segíti, hogy nagy játékos legyen. A másik gyereknek hiába van tehetsége, adottsága, ha nem veszi komolyan az edzést, ellógja az órákat, el fogja veszíteni mind a képességét, mint az edzőjének a figyelmét.
Álljon itt ebből a korábbi bejegyzésből a következő részlet:
A Felelősség Törvényét megfogalmazhatjuk a következő módon: ahogyan fejlődünk és növekszik a képességünk, hogy ennek a denzitásnak a leckéit felfogjuk, megértsük, úgy növekszik a felelősségünk, hogy ezt a megszerzett megértést gyakorlatba is ültessük. Azaz felelőssé válunk arra, amit megtanulunk. Amennyiben ezt a felelősséget nem tudjuk, vagy nem akarjuk felvállalni, akkor a továbbiakban nehezebbé válik mind a fejlődés maga, mind pedig a segítő tényezők megtalálása, felhasználása.
Megértésünk szerint a Felelősség Törvénye tehát azt kéri minden Keresőtől, hogy legjobb képességei szerint használja életében azt, amit megtanult, hogy felfedje a szeretetet önmagának, önmagáért, másoknak, másokért.
Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.
![kapcsolat[kukac]egysegtorvenye[pont]hu](https://egysegtorvenye.hu/wp-content/uploads/2019/06/email.png)