Kategória: Szolgálat (1 / 2 oldal)

Ahogyan másokért érdemes tenni

Amennyiben a másokat szolgáló ösvényen igyekszünk haladni személyes evolúciós utunkon, előbb-utóbb felmerül és fontossá válik az a kérdés, hogy hogyan tehetnénk ezt meg a legjobban. A „legjobban” kifejezés alatt azt értem, hogy leginkább a másokat szolgáló módon. Érdemes ezt megjegyezni, ugyanis sokan úgy szeretnénk szolgálni, ahogy az nekünk tetszik, nekünk kényelmes, nekünk a legjobb, vagy ahogy mi gondoljuk a legjobbnak. Szerencsés esetben ez egyezik azzal, ahogyan a másik félnek is megfelelő, azonban, ez gyakrabban nem így van.

Ebben a bejegyzésben, az Egység Törvények könyvek néhány kérdés-válasz párja alapján vizsgáljuk meg ezt a témát.

A mások szolgálata végtelen számú módon hajtható végre, hiszen a Teremtés végtelen, így a benne létező mások (más én-ek) végtelen számban léteznek. Mások szolgálata lehet az, hogy adunk másnak egy ruhát, ha rászorul, bármilyen támogatást, egy mosolyt, egy kedves szót. Amennyiben rendelkezünk a szükséges képességgel, ismeretekkel, gyógyíthatjuk, taníthatjuk, vagy bármilyen más módon emelhetjük a másikat, legyen az egy ember vagy más létező.

73.20
Kérdező: Úgy tűnik előttem, hogy a mások szolgálatának útját járók számára az elsődleges fontosságú dolog egy olyan attitűd kifejlesztése, amelyet én csak úgy tudok leírni, mint vibráció. Ez a hozzáállás fejleszthető meditációval, szertartással, és a teremtés vagy a Teremtő egy folyamatosan fejlődő megbecsülésével, ami egy olyan tudati állapothoz vezet, ami számomra csak úgy fejezhető ki, mint vibrációban való növekedés vagy a mindenekkel való egység. Kibővítenéd és kijavítanád ezt az állítást?

Ré: Ré vagyok. Nem javítjuk ki ezt az állítást, hanem kibővítjük azt, indítványozva, hogy ezekhez a minőségekhez hozzáveheted a napról napra és pillanatról pillanatra megélt életet, mivel az igazi adeptus egyre inkább úgy él, amilyen.

A fentieket értelmezhetjük úgy, hogy a mások szolgálata során a megfelelő attitűd, hozzáállás, magatartás szükséges. Ezt a kérdező egyfajta vibrációként, rezgésként vagy kisugárzásként értelmezi, mely „a Teremtő egy folyamatosan fejlődő megbecsülésével” jár. Ré kiegészíti azzal a gondolattal, hogy a másokat szolgáló adeptus (haladó gyakorló vagy kereső) egyre inkább úgy él, amilyen Ő maga. Nemcsak akkor veszi fel a megfelelő magatartást, attitűdöt, amikor tudatosan másokért tesz, hanem egyre inkább úgy él, amit képviselni kíván. Magyarán „otthon” is úgy él és viselkedik, amikor senki nem látja, mint amikor az emberek között, „pozícióban” van. Több bejegyzés volt már ennek témakörében, pl. a Felelősség Törvénye, vagy Elvek a gyógyító tevékenységek végzéséhez.

Érdemes még egy igen fontos tényezőt figyelembe vennünk, amikor másokat igyekszünk szolgálni:

73.12
Kérdező: Azt feltételezném akkor, hogy a sok úgynevezett igehirdető közül, aki jelenleg a társadalmunkban megtalálható, soknak nagy vágya, nagy akarata és talán nagy polaritása is van. Úgy tűnik nekem, hogy némely esetben információhiány vagy ismerethiány van, amiből vajmi kevés eredményes munka származik a mágikus értelemben. Jó nyomon járok ezzel az elemzéssel?

Ré: Ré vagyok. Részben igazad van. Egy másokat szolgáló munka polaritásának vizsgálatakor a szabad akaratot mindenek fölött állóként kell tekinteni. Azok az entitások, akikről te beszélsz, úgy próbálnak pozitív változásokat előidézni a tudatosságban, hogy közben korlátozzák a szabad akaratot. Ez hoz létre elzáródást a munka mágikus természetén, leszámítva azokat az eseteket, amelyekben az egyén szabadon vágyja elfogadni az igehirdető munkáját – miként nevezted.

Társadalmunkban azok a tanítók, „igehirdetők”, akik azt tanítják, hogy az igazság csak az ő rendszerükben, csoportjaikban létezik, mások pedig tévednek, jelentősen korlátozzák mások, a hallgatók szabad akaratát. Ennek eredményeként a tanításaik eredménye, melyek a legtöbb esetben jótékonyak és hatásosak lennének, jelentős mértékben lecsökkennek. Például egy vallási szekta alapvető tanításai a szeretetről, Istenről szólnak, mégis évezredek óta vallásháborúk okai, még a jelenkorunkban is. Ré megjegyzi, hogy vannak olyanok akik szeretnének egy szekta, vagy bármilyen más dogmatikus közösség része lenni, és számukra az adott tanítás, közösség hozhat is eredményt. Azonban ez, véleményem szerint, egy korlátozott világnézetet eredményez, amiben ugyan jól érezhetjük magunkat, de semmiképp sem teljes. Épp ezért, ha ilyen helyzetben találjuk magunkat, és kezd kényelmetlen lenni a közösség, érdemes megvizsgálni, hogy a szabad akarat mentén valójában mit tennénk szívesebben. És ha nehézségekbe ütközik, hogy a szabad akarat mentén cselekedjünk, az utalhat arra, hogy nem biztos, hogy a számunkra legjobb helyen vagyunk.

Hasonló módon például a gyógyításra is találhatunk releváns kérdés-válasz párokat.

66.15
Kérdező: Ez a vágy és akarat, amely az idő/tér részlegen keresztül operál, csak a gyógyított entitás hatásköre, vagy a gyógyítóé is, a kikristályosult gyógyítóé is?

Ré: Ré vagyok. Szabadjon kihasználnunk ezt az alkalmat annak kimondására, hogy ez a Teremtő tevékenysége. Közelebbről válaszolva meg kérdésedet, a kristályosult gyógyító nem akar semmit. Egy lehetőséget kínál fel a kimenetelhez való kötődés nélkül, mivel tudatában van annak, hogy minden egy, s hogy a Teremtő ismeri meg Önmagát.

Vagyis, a valódi gyógyító is tisztában van azzal, hogy Ő nem tesz semmit, a Teremtő az, akinek önmegismerési folyamata során tapasztaljuk a különféle élethelyzeteket, katalizátorokat.

A szabad akarat tiszteletben tartása elsődleges fontosságú bármilyen formában történjen is mások szolgálata. Ez a téma tárgya volt több bejegyzésnek, pl. a Szabad Akarat elfogadása, és részletesebben megtalálható a Teremtéselmélet. Szabad Akarat, Szeretet, Fény. írásban és videóban.

Előfordulhat, hogy egy gyógyítót vagy tanítót már-már mágikus képességekkel bírónak vagy földöntúli tudással, képességekkel, hatalommal rendelkezőnek vélünk, látunk. Ez vagy így van, vagy nem, hiszen valóban léteztek és jelenleg is léteznek komoly megvalósítással rendelkező emberek társadalmunkban. Ilyen esetben hogyan maradhat meg a szabad akarat tisztasága? Honnan tudhatjuk, hogy valóban másokat szolgáló hozzáállással dolgozik, működik az a személy?

73.14
Kérdező: Magának a munkának egy másik entitás általi megfigyelése számomra a szabad akarat részleges korlátozásának tűnik annyiban, hogy egy szemmel látható mágikus esemény játszódott le egy adeptus működésének eredményeként. Ezt ki lehetne terjeszteni bármi más jelenségre is, ami a normálisan elfogadhatótól kicsit is eltér. Beszélnél erről az ellentmondásról, ami a közvetlen problémája bárkinek, aki gyógyítást végez?

Ré: Ré vagyok. Mi az Egység Törvényének szerény hírnökei vagyunk. Számunkra nincsenek ellentmondások. Azok a munkák, amelyek varázslásnak és ennélfogva a szabad akarat korlátozásának tűnnek, önmagukban nem teszik ezt, mivel az érzékelésnek annyi a torzulása, ahány a megfigyelő, és valahány megfigyelő azt látja, amit látni kíván.

Szabad akarat megszegés ilyen körülmények között csak akkor történik, ha a munkát elvégző entitás ennek az eseménynek a szerzőségét a saját maga és saját képességei számlájára írja. Azok, akik azt állítják, hogy a munka nem tőlük jön, hanem csak rajtuk keresztül, nem sértenek szabad akaratot.

Egy mondás szerint „nem az elménk van a világban, hanem a világ van az elménkben”. Ez alapján semelyik két ember nem látja ugyanúgy a dolgokat. Mindannyiunk a maga kis világában, a maga igazságai között él. Így ami az egyikünknek csoda és misztika, a másikunk számára egy értéktelen vagy jelentéktelen esemény lehet. Akárhogyan is látjuk, ha a csodaszámba tartozó tevékenységet nem sajátítja ki magának az, aki végrehajtotta, nem történik szabad akarat megsértése. Tisztában van vele, hogy legjobb esetben is csupán eszköz lehet a Teremtő szándékának közvetítőjeként.

Például, az Úr Jézus Krisztus sokunk számára egy valódi megvalósítással rendelkező Mester és Tanító, aki bármilyen csodatétel kapcsán nem a saját érdemének vélte a csodálatos eseményeket: „Jézus megfordult, meglátta őt és azt mondta neki: »Bízzál lányom! A hited meggyógyított téged.« És abban az órában meggyógyult az asszony.” Máté 9.22 „Aztán így szólt hozzá: »Kelj föl és menj; a hited meggyógyított téged.«” Lukács 17.19 „Jézus azt mondta neki: »Láss! A hited megmentett téged.« ” Lukács 18.42

És azt is kérte, hogy ne beszéljenek róla: „Mikor Jézus ezt meghallotta, eltávozott onnan. Azután is sokan fordultak hozzá és meggyógyította valamennyit. De megtiltotta nekik, hogy nyilvánosságra hozzák.” Máté 12.15-16

Összefoglalva, a másokat szolgáló attitűd, magatartásforma és az ezzel összhangban lévő életvitel kialakítása elengedhetetlen ahhoz, hogy valóban a másokat szolgáló úton haladjunk. Érdemes mindig tudatában lenni a szabad akarat jelentőségének és ezt tiszteletben tartva igyekezni megtenni amit tudunk saját tudati fejlődésünk során.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

Tetteink eredményének nézőpontja

Mások szolgálata mentén elkerülhetetlenek a cselekedetek. Ha pedig cselekszünk, annak szinte biztosan lesz valamilyenfajta eredménye, következménye. Ebben a bejegyzésben az eredményekhez való hozzáállásnak egy olyan nézőpontját igyekszünk bemutatni, melyet az Egység Törvénye könyvekből megismerhetünk.

Ezen bejegyzés mellé érdemes lehet elolvasni a tetteink szándéka vagy eredménye számít jobban? valamint a Felelősség Törvénye cikkeket.

Korábban már volt szó arról, hogy tetteink szándéka vagy eredménye számít jobban. Abban a cikkben azt mondtuk, hogy a szándék fontosabb, mint az eredmény, amennyiben szándékunk tiszta, másokat szolgáló, és megtettük amit tudtunk azért, hogy jól alakuljanak az eredmények. Most azt vizsgáljuk meg, hogyan érdemes viszonyulnunk az eredményekhez.

Az egyiptomi piramisok (részleges) funkcióinak bemutatása során a kérdező is az eredményekről érdeklődött.

23.10

Kérdező: Köszönöm. Összességében mi mondható el a piramis sikeréről? Értem, hogy a piramisoknak a tudatossági szint remélt megemelésében, amire őket terveztétek, nem lett sikerük, ám kellett származzon belőlük némi siker is.

Ré: Ré vagyok. Kérünk, emlékezzetek rá, hogy mi az Együttérzés Testvérei közül valók vagyunk. Ha akár csak egyvalaki is megmenekült bánatától az Egy Teremtő látomásához jutva, akkor már nem beszélhetünk kudarcról.

Nehézségeink abban a megtiszteltetés/felelősségben rejlenek, hogy kijavítsuk az Egység Törvényének eltorzulásait, melyek akkor keletkeztek, amikor ezen entitásoknak segíteni próbáltunk. A torzulásokat felelősségeknek kell tekinteni, semmint hibáknak, a keresésükben inspirációhoz jutott keveseket pedig kísérletünk egyedüli indokának.

Vagyis [megítéléstől függően] azon paradox helyzetben lehetünk, hogy ha valaki megvilágosodást élt meg, akkor, mint mondod, sikeresek voltunk egyfelől, ha mások helyzete ugyanakkor még elkeserítőbb és zavarosabb lett, akkor elbuktunk másfelől. Ezek a ti kiértékeléseitek. Mi továbbra is kitartunk amellett, hogy szolgálni törekedtünk.

A válaszból kiderül, ha folyamatosan tudatában vagyunk az Egység Törvényének, akkor egységben látunk mindent. Nincs sikertelenség, ha a cselekedetünk eredményeképp akár csak egyvalaki is a Teremtőhöz közeledik. Gondoljunk bele, ha elfogadjuk az Egység Törvényét, akkor ha valaki közeledik a Teremtőhöz, akkor mindenki közeledik hozzá.

A válasz második felében egy érdekes hozzáállást ismerhetünk meg. Ré azt mondja, cselekedeteik eredményeképp az Egység Törvénye nem olyan tisztán maradt fenn, mint ahogyan Ők át próbálták adni, és az ilyen „sikertelen” eredményt felelősségnek kell tekinteni. Az, hogy volt aki a Teremtőhöz közelebb került hatásukra, az cselekedeteik egyetlen indoka (a szándék tisztaságára utalnék a korábbi bejegyzésben).

Látható tehát, hogy az eredmények csak nézőpont kérdése, hogy sikeresnek vagy sikertelennek értékelhető. Ez az emberi, harmadik denzitásbeli kiértékelés, mely szinte mindig duális. Valami vagy jó vagy rossz, vagy sikeres vagy sikertelen, világos vagy sötét, kicsi vagy nagy, és így tovább. Dualitásban tudunk gondolkodni, működni alapesetben, azonban magasabb szintről nézve a dualitás mindkét oldala igaz lehet. Például, valaki minden hétvégén jótékonysági munkát végez. Itt egy példa egy fodrász férfire, aki minden hétvégén ingyen levágja a haját a hajléktalanoknak. Ezen cselekedetének eredményeképp gyakorolja a szeretetet, az önzetlen szolgálatot. Ebből a nézőpontból nézve a cselekedete sikeres, hiszen gondolhatjuk azt, hogy sikerese közeledik a Teremtőhöz. Más nézőpontból nézve azonban sikertelen is lehet, mert hétvégén elhanyagolja a családját, barátait és ahelyett, hogy minőségi időt töltene velük, távol van tőlük, így távolodik a Teremtőtől is.

Egy magasabb nézőpontból nézve talán nem is számít az eredmény, hiszen a szolgálati szándék az elsődleges és magasabb rendű a polarizációnk szempontjából.

Talán furcsa lehet az, hogy felelősségként kezelje valaki a „sikertelen” eredményt. Az idézőjel oka az, hogy épp az imént beszéltük meg, hogy ugyanaz az eredmény sikeres lehet egy nézőpontból, sikertelen egy másik nézőpontból. A kérdezőnek is feltűnt ez a megfogalmazás, miszerint felelősségként érdemes állnunk a tetteinkhez, főleg ha eredményük sikeressége kérdéses.

16.42

Kérdező: Mondanál még valamit erről a megtiszteltetés/felelősség fogalomról?

Ré: Ré vagyok. Minden felelősség megtiszteltetés; minden megtiszteltetés felelősség.

Ezt egy kulcsfontosságú hozzáállásnak gondolom. Bármilyen felelősséget is vállalunk, kapunk, azt érdemes megtiszteltetésként fogadni, kezelni. Egyrészről azért, mert a Teremtő végtelenségében ezt a feladatot vagy cselekedetet éppen ránk bízta, és ha ezt a gondolatot elfogadjuk, akkor csak megtiszteltetésként érdemes ezt kezelni. Másrészről a hozzáállásunk, alaposságunk és igyekezetünk (ami a szándék tisztasága mellett ugyanolyan fontos az előző bejegyzés alapján) is sokkal inkább megfelelő lesz.

A fordítottja szintén igaz lehet. Ha bármiféle megtiszteltetésben, elismerésben részesülünk akár cselekedeteink eredményeként vagy következményeként, akár bármi más okból, érdemes ezt felelősséggel fogadni. Nem visszaélni vele, elárulni azt, egónkat fényezni, esetleg másokat lenézni, mert az nincs összhangban a másokat szolgálók útjával. Korábban a Felelősség Törvényéről is volt már szó, amelynek a lényege az, hogy amit elértünk, megtanultunk, azt a tudást, az ahhoz tartozó tetteket fel kell vállalnunk és el kell végeznünk, különben mind a segítő tényezők, mint a fejlődés maga lelassulhat és akár vissza is eshetünk az elért szintről, hiszen „méltatlanná” válhatunk a megtiszteltetésre.

Zárógondolatként, érdemes lehet akár mottóként is az életünk részévé tenni: „minden felelősség megtiszteltetés; minden megtiszteltetés felelősség”.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

Az eredményt hozó tanulási mód

Ebben a bejegyzésben a tanulás egy lehetséges módját igyekszünk bemutatni az Egység Törvénye könyvek alapján, melyet alkalmazva eredményekre számíthatunk.

A kérdező a negyedik könyv Tarot elemzési kérdései során le szeretné cserélni azokat a Tarot képeket, amelyeket addig használtak, ugyanis szerzői jogok miatt nem publikálhatják a képeket a könyvekben. Arra kíváncsi, van-e jelentősége annak, hogy mely Tarot készletből származó képeket használják. A válaszból megtudhatjuk, hogy Ré szerint mi lehet az egyik legfontosabb tényező a tanulás során.

99.6

Kérdező: Van már egy másik tarot képsorunk is. A Royal Road képekként fogunk hivatkozni rájuk, mivel ez a címe annak a könyvnek, amelyikből valók. Hasonlóak, de némely esetben különböznek C.C. Zain képeitől. E két sorozat közül melyik áll közelebb Ré eredeti szándékához? Ha pedig ez vegyes, akkor mondd meg.

Ré: Ré vagyok. A tanítás/tanulás dinamikájával leghatékonyabban együtt mozgó vezérelv az állandóság. Feltárhatjuk az archetípusi elmét annak a képsornak a használatával, melyet a Fathmanként ismert készített, vagy használhatjuk azt, amelyiket eddig használtunk.

Ami azt illeti, a jelenleg használton vannak némi finomságok, melyek gazdagítják a kérdezést. Mint mondtuk, ez a képsor nem az, amit mi átadtunk. Ez nem anyag. Használhatnánk származtatott tarot készletek bármelyikét. Habár ennek a kérdező legjobb belátása szerint kell történnie, javasoljuk az egyik és csak az egyik eltorzult képsor megtartását a kérdezéshez, és megjegyezzük, hogy a képek, amiket most használtok, jók.

Először a válasz második felét nézzük meg. A válasz második felében Ré azt mondja, nem igazán lényeges melyik Tarot készletet használja a kérdező. Annyit javasol, hogy ne keverje őket, hanem vagy csak az egyikből, vagy csak a másikból dolgozzon/kérdezzen az ülések során.

A – véleményem szerint – kiemelten fontos gondolat a válasz első felében hangzik el: „A tanítás/tanulás dinamikájával leghatékonyabban együtt mozgó vezérelv az állandóság”. Vagyis az állandóság az az elv, az a hozzáállás, amely a leghatékonyabb a tanulás során. Érdemes igyekezni állandóan a tanult anyaggal (tananyaggal) foglalkozni. Legyen ez a tan akármi, ha állandóan, nap mint nap azzal foglalkozunk, eredményekre számíthatunk.

Például valaki festeni tanul. Ha a tanuló minden nap rászánja az időt és egy-két órát festést gyakorol, foglalkozik vele, szabadidejében könyveket olvas a témában, számíthat arra, hogy hamarosan szép festményt készít. Ha valaki teniszezni tanul, és minden nap gyakorol és foglalkozik vele, hamarosan szintén eredményre számíthat. Akármit tanuljon egy tanuló, ha hatékony akar lenni a tanulásában, érdemes, hogy igyekezzen állandóan azzal foglalkozni. Ha nem így tesz, az eredmények valószínűleg nehezebben jönnek. Ha mondjuk a spanyol nyelvet akarjuk megtanulni, de csak heti kétszer foglalkozunk vele, amikor a spanyol órák vannak a nyelviskolában, beláthatjuk, hogy nem valószínű, hogy tökéletesen elsajátítjuk a spanyol nyelvet.

Ugyanez igaz a szellemi úton történő tanulásra is. Ha valaki szeretne haladni és eredményeket elérni a szellemi úton, érdemes az állandó tanulásra törekednie. Mit jelent ez a gyakorlatban? Érdemes minden nap olvasni a témában, végezni a testi-, szellemi-, és lelki gyakorlatokat és amikor csak teheti az ember, a szabadidejében azzal foglalkozni. Egy idő után azt vesszük észre, hogy a folyamatos igyekezet hatására átalakul az életünk és állandó tanulásban létezünk majd. Belátható, hogy ez jóval hatékonyabb tanulási mód lehet, mintha csak ekkor-akkor, vagy csak amikor kedvünk van hozzá, foglalkozunk a tanulás tárgyával.

Ahhoz, hogy képesek legyünk mindig a tanulás tárgyával foglalkozni, szükséges a személyiségünk megfegyelmezése. Kísértések, lustaság, kishitűség, kételyek meg fognak jelenni az úton és ezeken túllépni valószínűleg azok képesek csak, akik ezek ellenére is folytatják a tanulást. Akinek még nincs ilyen jellegű tapasztalata és ki szeretné próbálni, határozzon el valami önfejlesztő jellegűt. Például 30 napon keresztül minden reggel 15 percet olvasson egy könyvből, amivel régóta nem halad már. Valószínűsíthető, hogy a 30 nap alatt meg fog jelenni néhány olyan dolog, ami megnehezíti, hogy a reggeli 15 perc olvasás megtörténjen.

Önmagunk megfegyelmezésének fontosságát – különösen a szellemi úton haladás esetén – talán a következő kérdés-válasz pár is megvilágítja:

74.10

Kérdező: Mármost, a személyiségbeli önfegyelmezést egy mindenek fölé tornyosuló munkaként látom bárki előtt, aki az evolúció folyamatával tudatosan tisztába került. Igazam van-e ezzel a kijelentéssel?

Ré: Ré vagyok. Meglehetősen.

Amennyiben a tanulásban haladunk és elkezdenek megjelenni az eredmények, felelősségünké válik az, hogy az életünkben, mások javára és szolgálatára alkalmazzuk is a tanultakat, ahogyan ezt a Felelősség Törvénye bejegyzésben korábban már tárgyaltuk.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

Tetteink szándéka vagy eredménye számít jobban?

Bizonyára hallottuk már azt a mondást, hogy „a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve”. Ezt általában annak kifejezésére használják, hogy az is okozhat kárt, bajt, akit a legjobb szándék vezet, ezért elsősorban nem a szándék, hanem az eredmény alapján ítélik meg a cselekedeteinket.

Az Egység Törvénye könyvek egyik válasza alapján ebben a bejegyzésben megvizsgáljuk a tetteink szempontjából a szándék és eredmény viszonyát.

96.4

Ré: Ré vagyok. …
Megjegyezhetjük, hogy ahogy minden egyes entitás igyekszik minden pillanatban még szorosabban eggyé válni a Teremtővel de alatta marad ennek, ugyanígy iparkodnak a fizikai makulátlanságra, de el nem érik azt. Mindkét esetben a szándék tisztasága és a kivitelezés alapossága értékelődik. A kísérlet és a cél közötti eltérést sehol nem jegyzik és jelentéktelennek tekinthető.

A válaszból megtudhatjuk, hogy érdemes igyekezni a tökéletesség (makulátlanság) elérésére, azonban az egy abszolútum. Mindig lehet valami jobb, több, nagyobb, „akármibb”, hiszen a Teremtés végtelen. Ezért érdemes elfogadnunk, hogy noha törekednünk kell a tökéletességre, „alatta maradunk”. Ez azonban nem mentesít az alól, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk.

Ré két tényezőt emel ki, amelyek alapján „kiértékelődik”, hogy az adott tettünk önmagunk-, vagy mások szolgálata irányába polarizál. Ez a két tényező „a szándék tisztasága és a kivitelezés alapossága„. Amennyiben a szándékunk „jó”, vagyis a mások szolgálata irányába mutat és a kivitelezést illetően megtettük, ami tőlünk telt, akkor a tett a „jó” irányba számít be életünkben, vagyis jó tettnek minősül, még akkor is, ha az eredmény nem a szándékunk szerint sikerült.

Vegyünk egy példát: a barátom költözik és megyek segíteni neki pakolni. A pakolás közben véletlenül elejtem a mosógépet és az tönkremegy. Nézhetjük ezt az esetet úgy, hogy jobb lett volna, ha nem is segítek, mert akkor nem okoztam volna kárt. Az eredmény szempontjából nézve – jó szándékkal ugyan – de rosszat tettem neki. A másik nézőpont, amelyet véleményem szerint Ré válaszából megérthetünk, a következő. A szándékom jó volt, hiszen segíteni akartam a költözésben, hogy könnyebben és gyorsabban megtörténjen a barátom számára. Milyen volt a „kivitelezés alapossága”? Odafigyelve emeltem meg a mosógépet? Elpakoltam az útból, ahol cipelni kellett? Esetleg lusta és/vagy figyelmetlen voltam szétnézni? Ha megtettem mindent, ami tőlem telt, akkor ez a tett akkor is jónak minősül, ha rosszul sült el.

Hasonló szituációban érdemes lehet a tetteinket a következő módon felmérni: a szándékom tiszta és másokat szolgáló? Megtettem minden tőlem telhetőt, hogy úgy alakuljon, ahogy a legjobb? Ha mindkettőre igen a válaszunk, akkor nem érdemes magunkat hibáztatni vagy más módon bántani, csak azért, mert nem úgy alakult az eredmény, mint szerettük volna.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

Elvek a gyógyító tevékenységek végzéséhez

A harmadik denzitásban a mások szolgálatának egyik – magasabb szintű – formája az a tevékenység, amit gyógyításnak hívunk. A gyógyítás kifejezés alatt itt nemcsak tényleges betegségek megszüntetését értjük, hanem bármilyen olyan tevékenységet, amitől a másik személy jobb állapotba kerül testileg, lelkileg vagy tudatilag. Manapság sokan végeznek valamiféle spirituális gyógyító tevékenységet, noha ezek a tevékenységek jó szándékkal történnek, érdemes odafigyelni néhány elvre.

A gyógyító tevékenységek általában vagy egyéni kezelések (pszichológiai beszélgetések, coaching jellegű segítségnyújtás, energiakezelések, masszázs, stb.) vagy csoportos tevékenység (mozgásterápia, családállítás, közös gyakorlás, csoportos meditáció, stb.) keretében zajlik. Az Egység Törvénye könyvekben megismerhetünk egy kiegyensúlyozott hozzáállást ezen tevékenységekhez. Megjegyezzük, hogy a téma jóval nagyobb, mint egy bejegyzés terjedelme, ezért akit ezen téma jobban érdekel, azok számára mindenképpen javasoljuk az Egység Törvénye könyveket tanulmányozni. Ez a bejegyzés nem teljességében tárgyalja ezt a kérdéskört.

66.10

Kérdező: Filozófiailag mi a különbség aközött, ha egy elme/test/lélek komplexum gyógyítja meg önmagát mentális – hogy úgy mondjam – konfiguráció révén, vagy ha egy gyógyító gyógyítja meg?

Ré: Ré vagyok. Félreértésben vagy. A gyógyító nem gyógyít. A kristályosult gyógyító egy csatorna az intelligens energia számára, mely lehetőséget kínál az entitásnak, hogy az meggyógyítsa önmagát.

Semmi esetben sincs másik leírása a gyógyításnak. Ennek következtében különbség sincs addig, amíg a gyógyító soha nem közelít meg olyat, akinek segítségkérése azelőtt nem jutott el hozzá. Ez kultúrátok bevettebb (hagyományos) gyógyítóira is igaz, és ha ezek a gyógyítók képesek volnának csak annak teljes felismerésére, hogy ők csupán a gyógyulás lehetőségének felajánlásáért felelősek és nem a gyógyulásért, akkor sok ezek közül az entitások közül egy tévesen felfogott felelősség roppant terhét érezné leesni válláról.

Néhány igen fontos kijelentés hangzik el (véleményem szerint) ebben a válaszban.

Akik komolyan foglalkoznak a gyógyítással, (pl. hagyományos orvosok) megerősítik, ha a páciens „nem akar” meggyógyulni, ők semmit sem tudnak tenni. A gyógyulást igyekeznek és tudják segíteni, és ugyan vannak életmentő beavatkozások, de hosszútávon, ha a páciens nem akar meggyógyulni, nem is fog. Ez érthető is „a gyógyító nem gyógyít” kijelentésből következően. Egy tiszta és jó állapotban lévő gyógyító tényleges tevékenysége tehát nem a gyógyítás, hanem az Egy Végtelen Teremtő Szeretetének (intelligens energiának) a csatornázása a beteg felé, amellyel találkozva a beteg meggyógyíthatja Önmagát. Ez jelentős különbség a hétköznapi hozzáálláshoz képest, ahol sokszor a beteg a gyógyítótól várja azt, hogy meggyógyítsa, vagy a gyógyító önmagának tulajdonítja azt az eredményt, hogy a beteg meggyógyult.

Elhangzik a „kristályosult” jelző annál a gyógyítónál, aki képes csatornává válni az intelligens energiára. A szójegyzékk” betűjénél igyekeztünk ezt a kifejezést minél kevésbé torzítva körülírni. Megértésünk szerint, a „kikristályosult” jelző itt megfeleltethető az „energiaközpontok tekintetében kiegyensúlyozott” kifejezésnek.

Fontosnak gondoljuk kiemelni azt is, hogy a gyógyításnál ugyanúgy elsődleges a Szabad Akarat figyelembe vétele, mint bármely másokat szolgáló tevékenységnél. „A gyógyító soha nem közelít meg olyat, akinek segítségkérése azelőtt nem jutott el hozzá”. A hétköznapi orvoslásban is úgy van, hogy a beteg keresi fel az orvost és kéri a segítségét. Mindenféle gyógyítási tevékenységnél érvényesnek gondoljuk tehát azt az elvet, hogy ha a beteg nem kéri a segítséget, akkor a gyógyító nem avatkozik be a folyamatba a beteg beleegyezése nélkül. Ezzel ugyanis a minden entitás alapjogát, a Szabad Akaratot vesszük el a másiktól. A Szabad Akarat fontosságáról egy másik bejegyzésben már volt szó, illetve beszéltünk róla, mint az Egy Végtelen Teremtő „elsődleges torzulásainak” egyike.

Végül pedig, a fenti válasz megnyugtató lehet mindenkinek aki bármilyen gyógyító tevékenységet végez akár átmenetileg, akár hivatásszerűen. Mivel nem a gyógyító gyógyít, ezért ha nem sikerül meggyógyítani a beteget, az nem a gyógyító kudarca, ugyanúgy ahogy a sikeres gyógyítás nem a gyógyító sikere. A gyógyítónak, különösen ha hivatásos, komoly feladata és felelőssége van, hogy „kikristályosítsa” Önmagát (máshogy fogalmazva kitisztítsa az energetikai blokkjait, kiegyensúlyozza energiaközpontjait). Ez nem kis munka és nem érdemes a fontosságát és jelentőségét lebecsülni.

66.15

Kérdező: Ez a vágy vagy akarat, amely az idő/tér részlegen keresztül operál, csak a gyógyított entitás hatásköre, vagy a gyógyítóé is, a kristályosult gyógyítóé is?

Ré: Ré vagyok. Szabadjon kihasználnunk ezt az alkalmat annak kimondására, hogy ez a Teremtő tevékenysége. Közelebbről válaszolva meg kérdésedet, a kristályosult gyógyítónak nincs akarata. Egy lehetőséget kínál fel a kimenetelhez való kötődés nélkül, mivel tudatában van annak, hogy minden egy és hogy a Teremtő ismeri meg Önmagát.

Amikor egy gyógyító már kiegyensúlyozta energiaközpontjait (életterületeit) és harmóniában van, nincs önálló akarata arra, hogy gyógyításon. Másként fogalmazva nem ragaszkodik ahhoz, hogy „meggyógyítsa” a beteget. Aki hozzá fordul, felajánlja a lehetőséget a gyógyulni kívánónak azáltal, hogy rajta keresztül megnyilvánulhat a Teremtő intelligens energiája és a gyógyulni kívánó, amennyiben képes ezt befogadni, meggyógyíthatja önmagát.

A Bibliában, ha megvizsgáljuk Jézus Krisztus csodás gyógyításait, mindig úgy fogalmazott, hogy „Menj el, és legyen a te hited szerint” (Mt. 8.5), „Menj el, a hited megtartott téged.” (Mk. 10.52). Nem úgy fogalmaz, hogy Ő a gyógyító, hanem a Teremtőbe vetett hit, és Ő maga a közvetítő a Teremtő (az Atya felé).

Az energiaközpontok kiegyensúlyozásáról bővebben beszélünk az energiaközpontok kiegyensúlyozásának fontossága videóban valamint többek között az energiaközpontjaink kiegyensúlyozása bejegyzésben.

75.35

Kérdező: A harmadik denzitásban bárki megvalósíthat valamilyenfokú gyógyítást, amennyiben rendelkezik a megfelelő akarattal, vágygyal és polaritással, vagy pedig ehhez az energiaközpontoknak egy minimális egyensúlya is szükséges a gyógyító részéről?

Ré: Ré vagyok. Bármely entitás, bármikor, egy pillanat alatt megtisztíthatja és kiegyensúlyozhatja az energiaközpontjait. Sokszor ezért normál esetben meglehetősen elzáródottak, legyöngültek és eltorzultak a szeretet és erős akarat révén ideiglenes gyógyítókká válhatnak. A természettől fogva gyógyítóvá váláshoz az illetőnek csakugyan ki kell képeznie magát a személyiségbeli önfegyelmezésekben.

Bármikor képesek lehetünk megtisztítani energetikai blokkjainkat, kiegyensúlyozatlanságunkat. Érdemes kipróbálni, hogy ez tényleg lehetséges. Például, a következő alkalommal amikor valakire megharagszunk (ez valószínűleg narancs (második csakra) vagy sárga szín(t)ű (harmadik csakra) blokk lesz), próbáljuk meg, hogy egy pillanat alatt változtatunk a hozzáállásunkon. Ehhez szükséges, hogy tudatosak legyünk a pillanatban és az érzelmeink mellett az eszünk is „kéznél legyen”. Meg fogjuk látni, hogy némi gyakorlással lehetséges az érzelmeket nem elfojtani, hanem „mederbe terelni”. Akire egy perccel ezelőtt még idegesek és dühösek voltunk, képesek lehetünk megértéssel és szeretettel fordulni hozzá, köszönhetően az energiaközpontjaink tudatos kiegyensúlyozásának. Ebben a pillanatban képesekké váltunk árasztani a Teremtő Fényét és Szeretetét.

A tartósan kiegyensúlyozott állapot elérése a legtöbbünk számára nagy munkát jelent. Amennyiben hivatásszerű gyógyítókká kívánunk válni, a felelősség törvénye miatt nem kerülhetjük el a személyiségünk megfegyelmezését, miáltal tartósan képessé válunk arra, hogy az Egy Végtelen Teremtő Intelligens Energiáját csatornázni tudjuk a világba.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

« Régebbi bejegyzések

© Az Egység Törvénye könyvek szerzői jogának tulajdonosa az L/L Research.

Adatkezelési irányelvek