Szerző: István (6 / 11 oldal)

Nehezebb körülmények okai, lehetőségei

szeptember 23, 2021 /

Az elmúlt néhány évben, évtizedben felgyorsult változások és átalakulások zajlanak a világban. Ami régen érték volt, manapság értéktelennek tűnhet, amiért régen kiálltunk, sőt az életünket adtuk, manapság önként feladjuk. Úgy tűnhet, hogy egy meglehetősen diszharmonikus világ alakult ki, melyben összekeveredett az érték és értéktelen, az anyagi érdekek előbbre kerültek az emberségnél. Látszólag manapság szinte „semmi sem szent”, sem a család, sem a nemzet, sem az adott szó és így tovább. Ránézésre egy kaotikus, diszharmonikus világban élünk, amit különféle nehézségek sújtanak. Ebben a bejegyzésben ezzel kapcsolatban szeretnénk az Egység Törvénye könyvek alapján egy nézőpontot átadni.

Földünkön jelenleg zajlik az átmenet a negyedik denzitásba. A denzitás-váltás időszakát hívjuk „szüretnek” vagy „betakarításnak”. Úgy is fogalmazhatunk, hogy egy új világ van születőben. Erről több helyen is volt már szó, többek között a korszakváltás cikkben és videóban.

Egy denzitásváltás vagy szüret lehet pozitív, negatív vagy vegyes. Egy pozitív szüret azt jelentené, hogy egy bolygó öntudatra ébredt (azaz harmadik denzitású) őslakosai többsége alapvető hozzáállása egymáshoz a „mások szolgálatata”. Ez egy harmonikus, szeretetteli, elfogadó környezetet jelenthet bolygószinten, ahol szinte mindenki segítő, szolgáló és elfogadó hozzáállást tanúsít a többiekhez. Egy ilyen bolygón a jelmondat a „szeretet és elfogadás” lenne.

A negatív szüret ennek a fordítottja, amit talán úgy fogalmazhatunk meg, hogy az öntudatra ébredt harmadik denzitású lények többsége számára „önmaguk szolgálata” lenne az első. Az egyének elhatárolódnak egymástól és irányítani próbálnák egymást, mely egy alá-fölé rendelő, diktatórikus társadalmi rendszert alakítana ki. Egy ilyen bolygón a jelmondat az „elkülönülés és irányítás” lenne.

A vegyes szüret – mint amilyen Földünkön is zajlik jelenleg – az, amikor vegyesen polarizált öntudatra ébredt lények (emberek) népesítik be a bolygót a bolygószintű denzitásváltás során. Vannak, akik mások szolgálata mentén élik életüket, vannak akik önmaguk szolgálata mentén és vannak azok, akik hol így, hol úgy.

65.15

Kérdező: Akkor ahogy a ciklus ezen utolsó napjai elpárolognak, ha történetesen a szüret most történne meg, ma, akkor egy bizonyos számú pozitívan és negatívan leszüretelt lenne, meg egy bizonyos számú ismétlő. Azt fogom feltételezni, hogy a katalizátor miatt, mely a jelenlegi és a tényleges szüretidőszak közt lesz tapasztalható, a szüretelhető entitások mindkét száma emelkedni fog.

Általánosságban értve, nem konkrétan erre a bolygóra, hanem mondjuk, hogy az általános tapasztalatok szerint a szüreteknél, mekkora mértékű növekedést tudsz a katalízis hatására logikusan elképzelni az entitások számában arra az utolsó időszakra vetítve, vagy tévesen gondolom azt, hogy más bolygók katalizátort dobtak volna be egy szüreti időszak végén, mikor vegyes szüretük volt?

Ré: Ré vagyok. Vegyes szüret esetén majdnem mindig van diszharmónia, és ennek következtében hozzáadott katalizátor is, az általatok „földi változásoknak” nevezett formában. Ez a feltételezésed helytálló.

A Konföderáció vágya, hogy szolgálja azokat, akik esetleg valóban intenzívebben keresnek e hozzáadott katalizátor hatására. Nem kívánunk vállalkozni rá, hogy a szüretben megnövelt számok sikerét kivetítsük, mivel ez nem volna helyes. Mi szolgálók vagyunk. Ha hívnak minket, akkor minden erőnkkel szolgálunk. A százalékok számolgatásában nincs erény.

A vegyes szüret időszaka tehát – ahogyan Ré fogalmaz – diszharmonikus időszakot eredményez. Ha megnézzük az elmúlt 10 évet, volt hitelválság, migránsválság, hatalmas esőerdőtüzek, környezeti katasztrófák, járványok és sok más, amiről talán nem is hallottunk. Mindezen események katalizátorként szolgálnak, hogy vagy a pozitív, másokat szolgáló vagy a negatív, önmagunkat szolgáló ösvényen haladjunk.

Katalizátor lehet bármi, ami polarizáló hatással lehet valakire. Ez a téma részletesebben megtalálható a katalizátorok szerepe és jelentősége cikkben és videóban.

Tehát a mai furcsa, diszharmonikus világunk egy magasabb nézőpontból érthető, megvan az oka és magyarázata. Katalitikus hatású, amennyiben tudatosan használjuk a felmerülő helyzeteket, erősebben polarizálódhat az emberiség bármely tagja és nagyobb számban léphetünk tovább a magasabb denzitásokba.

Ré a válasz második felében kijelenti, hogy az Ő céljuk sem más, mint szolgáljanak bárkit, aki fejlődni kíván.

65.16

Kérdező: Namost a ciklusvégi hozzáadott katalizátor kimondottan a bolygót belakó öntudatok irányultságának függvénye. A tudat volt az, amely ellátta önmagát katalizátorral, arra irányítva gondolkodását, amire irányította, úgy hatva ezzel önmagára, ahogy egy testi fájdalom vagy betegség hat az egyéni elme/test/lélek komplexumra. Egyszer megtettem már ezt a hasonlatot, de most megismétlem, hogy letisztázzam saját gondolkodásom a planetáris entitás valamelyest egyéni entitásként való személetében, amely elme/test/lélek komplexumok milliárdjaiból áll. Helyes-e a nézőpontom?

Ré: Ré vagyok. Meglehetősen helyes.

A jelenleg tapasztalható diszharmoniák tehát a „bolygót belakó öntudatok irányultságának függvénye”. Az emberiség a jelenlegi körülményrendszert hozza létre bolygószinten. Amilyen a tudatszint, amilyen tisztaságú az emberiség tagjainak az elméje összességében, olyan lesz a világunk. Nincs kire haragudni, nincs kit hibáztatni. Megpróbálhatjuk a jelenlegi helyzetet elfogadni és szeretni, ez a másokat szolgáló út; vagy megpróbálhatunk elhatárolódni tőle és irányítani, ez pedig az önmagunk szolgálata felé polarizálhatja lényünket.

Amit mi egyénként tehetünk – meglátásom szerint – két dolog: dolgozunk magunkon és magunkat rendbetéve, a magunk rezonanciáját emelve emelhetjük a bolygószintű rezonanciát; továbbá tudatosan törekedhetünk mások szolgálatára, képességeink, lehetőségeink egy részét mások szolgálatába állíthatjuk, hogy a világ mások számára is harmónikusabb, békésebb és szeretettelibb legyen.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

Elménk lecsendesítése

augusztus 24, 2021 /

A szellemi fejlődés útjának bevezetője sokszor nem szellemi természetű. Például elkezdünk harcművészetekkel foglalkozni, mert olvastunk néhány felemelő keleti könyvet vagy láttunk néhány számunkra lelkesítő filmet, esetleg gyerekként bántanak az iskolában. Azután idővel felismerhetjük, hogy a fizikai gyakorlás szellemi szintekhez nyitja meg az utat. A fegyelem, szorgalom, kitartás, odafigyelés olyan képességek, amelyek a mentális és emocionális szintjeinken is hasznosnak bizonyulhatnak. Ugyanezen képességek bármilyen sportnál, vagy tevékenységnél, amelyet valamelyest komolyan veszünk, szükségesek. Nem kivételek ez alól a szellemi tevékenységek sem.

Az Egység Törvénye első könyvében a kérdező és csoportja úgy döntött, hogy el kívánják sajátítani a gyógyítás képességét, mint mások szolgálatának és saját fejlődésük eszközét.

5.2

Kérdező: Miután felajánlottad, úgy döntöttünk, elfogadjuk a gyógyítási eljárás megtanulásának/megtanításának megtiszteltetését/kötelességét. Rákérdeznék az első lépésre, amit végre kell hajtanunk ahhoz, hogy hatékony gyógyítók lehessünk.

Ré: Ré vagyok. A három tanítás/tanulás közül az elsővel kezdjük.
A mentális tanulás/tanításokkal kezdjük, melyek szükségesek az intelligens végtelennel való kontaktushoz. A mentális munkának előfeltétele az a képesség, hogy énünk csendjét egy egyensúlyi/stabil állapotban megtartsuk, mikor énünk úgy kívánja. Az elmét fel kell tárni, mint egy ajtót. A kulcs a csend.

Sokféle szellemi iskola létezik és mindegyiknek egyik végső célja, hogy az általa tisztelt és felismert istenképhez közeledjen. Ez az istenkép lehet például az Atya, Krisztus, Buddha, Krisna, Allah vagy bármilyen más, a „Végtelen” leírására vagy megközelítésére alkalmas fogalom: (Anya)természet, Manitu, Végtelen, Megvilágosodás, Megszabadulás, Mindentudás.

A válaszban Ré kijelenti, hogy a mentális tanítás/tanulás szükséges az Intelligens Végtelennel való kapcsolatfelvételhez. Érdemes lehet tehát valamilyen, számunkra megfelelő szellemi iskolával vagy tanítással foglalkozni, amennyiben a Teremtő felé szeretnénk közeledni.

A mentális munka előfeltétele pedig az a képesség, hogy elménket le tudjuk csendesíteni. Ré megfogalmazásában: „az a képesség, hogy énünk csendjét egy egyensúlyi/stabil állapotban megtartsuk, mikor énünk úgy kívánja”. Az egész nyugati civilizációra jellemző manapság egyfajta túlpörgöttség. Egyre kevesebb időnk van mindenre, egyre többet szeretnénk valamiből és egyre gyorsabban szeretnénk azt. Ez a mentalitás felületessé teheti életünket, kapcsolatainkat és nem igazán támogatja/teszi lehetővé, hogy elmélyüljünk bármilyen tudományban, tevékenységben. Sokaknak nehézség már az is, ha rövid ideig csak csendben kell lenni. A külvilág és a fogyasztói társadalom is ezt támogatja. Egy nagyvárosban mindenhonnan reklámok villannak szemünkbe, egyre hangosabban és egyre nagyobb felületen, hisz egyre inkább érzéketlenné válunk feléjük. Fülhallgatóval futunk az erdőben, utazunk a buszon, egész nap bekapcsolva van a televízió, és az okostelefon és e-kütyük ezt tetézik tovább. Mindezek figyelmünket kifelé, egy „zajos” világ felé irányítják, így egyre szokatlanabbá (és ezáltal nehezebbé) válhat csendben figyelni befelé.

Ré úgy fogalmaz, amennyiben mentális munkát kívánunk végezni, hogy „az elmét fel kell tárni, mint egy ajtót. A kulcs a csend.”

49.8

Kérdező: Jobb-e, vagy inkább úgy kérdem, több használható eredménnyel jár-e a meditációban az elmét hogy úgy mondjam, üresen hagyni, amennyire csak lehetséges, hagyni leállni úgymond, vagy pedig jobb valami tárgyra vagy koncentrálós dologra összpontosítani a meditációban?

Ré: Ré vagyok. Ez legyen az utolsó teljes kérdése ennek a munkaalkalomnak.

A meditációnak mindkét módozata hasznos egy sajátos okból. Az elme megtisztítását, a tudat komplexumi tevékenységre népeitek körében jellemző gondolati kavalkád kiürítését magába foglaló passzív meditáció azok számára hatékony, akiknek célja kiindulási alapul egy belső csönd elérése, amelyből a Teremtőre figyelhetnek. Ez egy hasznos és hatékony eszköz, s messze a legáltalánosabban használható meditációfajta, szemben a kontemplációval és imával.

A vizualizációnak nevezhető meditációfajta célja nem az, amit maga a meditáció tartalmaz. A vizualizáció a szakértő eszköze. Akik megtanulnak képi ábrákat megtartani elméjükben, azok egy belső figyelem-összpontosító erőt fejlesztenek ki, amely képes felülemelkedni az unalmon és a szorongáson. Mikor ez a képesség kikristályosult egy szakértőben, akkor a szakértő külső tevékenység nélkül végezhet polarizálást a tudatosságban, amellyel hatást fejthet ki a bolygó tudatosságára. Ez az úgynevezett fehér mágus létének indoka. A vizualizációt csak azok fogják különösen kielégítő meditációfajtának találni, akik a planetáris vibráció tudatos emelését kívánják végezni.

A kontempláció vagy inspiráló kép vagy szöveg meditatív állapotú szemügyre vétele is rendkívül hasznos népetek körében, az imádságnak nevezett akarati készség pedig szintén lehet üdvös jellegű. Hogy valóban üdvös tevékenység-e, az eléggé teljesen az imádkozó szándékán és célkitűzésén múlik.

A „passzív meditáció”, ahogyan Ré fogalmaz, hasznos eszköz számunkra, hogy a belső csendet elérjük. A mentális túlpörgöttség lecsendesítését szolgáló meditációfajta az, ami a legáltalánosabban használható. A lecsendesedett elmével már továbbléphetünk, figyelhetünk a valóságra és „meghallhatjuk” a Teremtőt.

A vizualizációs gyakorlatok célja más, és egy másik bejegyzésben már volt szó róla, mint a figyelem fókuszálásának és koncentrálásának egyik gyakorlata.

A másik kétféle eszköz, a kontempláció és imádság is rendkívül hasznos, a szándékainktól és imánk tárgyától függően.

49.7

Kérdező: Javasolnál-e meditációs technikát?

Ré: Ré vagyok. Nem.

Felmerülhet a kérdés, hogy Ré miért nem javasol a kérdező számára technikát. A szabad akarat elsőrendű fontosságáról már volt szó többek között a Teremtéselmélet. Szabad Akarat, Szeretet, Fény, a Szabad Akarat elfogadása vagy az Elvek a gyógyító tevékenységekhez bejegyzésekben. A megfelelő technika megtalálásáig vezető út fontos része lehet a keresésnek és tanulási folyamatnak is. Ettől megfosztaná a kérdezőt Ré, amennyiben konkrétumot javasolna.

Honnan tudhatjuk meg akkor, hogyan csendesítsük le az elménket, milyen meditációs technikát használjunk? A legtöbbünknek az elme lecsendesítése nem megy azonnal. Léteznek iskolák, rendszerek, ahol lépésről lépésre végigvezetik a tanulót a folyamaton. Ha kipróbálunk néhányat, jó eséllyel találunk olyat, ami megfelelő számunkra, és utána már „csak” szorgalmunkon, odaadásunkon múlik, hogy magunkévá tegyük a gyakorlatot és elérjük céljainkat. Egy ilyen ismert rendszer például a Patandzsali Jóga-szútrák.

Ha valamilyen szellemi területtel kívánunk foglalkozni és spirituális utunkon haladni szeretnénk, meg kell tanulnunk lecsendesíteni elménket. Ezen az úton számos technika és módszer létezik. Érdemes megismerkedni velük, megtanulni őket és gyakorolni, hogy kialakulhasson az a napi rutin ami számunkra leginkább működik és megnyitja a mélyebb megismerés és mentális munka kapuit.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

Elvek a gyógyító tevékenységek végzéséhez

július 22, 2021 /

A harmadik denzitásban a mások szolgálatának egyik – magasabb szintű – formája az a tevékenység, amit gyógyításnak hívunk. A gyógyítás kifejezés alatt itt nemcsak tényleges betegségek megszüntetését értjük, hanem bármilyen olyan tevékenységet, amitől a másik személy jobb állapotba kerül testileg, lelkileg vagy tudatilag. Manapság sokan végeznek valamiféle spirituális gyógyító tevékenységet, noha ezek a tevékenységek jó szándékkal történnek, érdemes odafigyelni néhány elvre.

A gyógyító tevékenységek általában vagy egyéni kezelések (pszichológiai beszélgetések, coaching jellegű segítségnyújtás, energiakezelések, masszázs, stb.) vagy csoportos tevékenység (mozgásterápia, családállítás, közös gyakorlás, csoportos meditáció, stb.) keretében zajlik. Az Egység Törvénye könyvekben megismerhetünk egy kiegyensúlyozott hozzáállást ezen tevékenységekhez. Megjegyezzük, hogy a téma jóval nagyobb, mint egy bejegyzés terjedelme, ezért akit ezen téma jobban érdekel, azok számára mindenképpen javasoljuk az Egység Törvénye könyveket tanulmányozni. Ez a bejegyzés nem teljességében tárgyalja ezt a kérdéskört.

66.10

Kérdező: Filozófiailag mi a különbség aközött, ha egy elme/test/lélek komplexum gyógyítja meg önmagát mentális – hogy úgy mondjam – konfiguráció révén, vagy ha egy gyógyító gyógyítja meg?

Ré: Ré vagyok. Félreértésben vagy. A gyógyító nem gyógyít. A kristályosult gyógyító egy csatorna az intelligens energia számára, mely lehetőséget kínál az entitásnak, hogy az meggyógyítsa önmagát.

Semmi esetben sincs másik leírása a gyógyításnak. Ennek következtében különbség sincs addig, amíg a gyógyító soha nem közelít meg olyat, akinek segítségkérése azelőtt nem jutott el hozzá. Ez kultúrátok bevettebb (hagyományos) gyógyítóira is igaz, és ha ezek a gyógyítók képesek volnának csak annak teljes felismerésére, hogy ők csupán a gyógyulás lehetőségének felajánlásáért felelősek és nem a gyógyulásért, akkor sok ezek közül az entitások közül egy tévesen felfogott felelősség roppant terhét érezné leesni válláról.

Néhány igen fontos kijelentés hangzik el (véleményem szerint) ebben a válaszban.

Akik komolyan foglalkoznak a gyógyítással, (pl. hagyományos orvosok) megerősítik, ha a páciens „nem akar” meggyógyulni, ők semmit sem tudnak tenni. A gyógyulást igyekeznek és tudják segíteni, és ugyan vannak életmentő beavatkozások, de hosszútávon, ha a páciens nem akar meggyógyulni, nem is fog. Ez érthető is „a gyógyító nem gyógyít” kijelentésből következően. Egy tiszta és jó állapotban lévő gyógyító tényleges tevékenysége tehát nem a gyógyítás, hanem az Egy Végtelen Teremtő Szeretetének (intelligens energiának) a csatornázása a beteg felé, amellyel találkozva a beteg meggyógyíthatja Önmagát. Ez jelentős különbség a hétköznapi hozzáálláshoz képest, ahol sokszor a beteg a gyógyítótól várja azt, hogy meggyógyítsa, vagy a gyógyító önmagának tulajdonítja azt az eredményt, hogy a beteg meggyógyult.

Elhangzik a „kristályosult” jelző annál a gyógyítónál, aki képes csatornává válni az intelligens energiára. A szójegyzék „k” betűjénél igyekeztünk ezt a kifejezést minél kevésbé torzítva körülírni. Megértésünk szerint, a „kikristályosult” jelző itt megfeleltethető az „energiaközpontok tekintetében kiegyensúlyozott” kifejezésnek.

Fontosnak gondoljuk kiemelni azt is, hogy a gyógyításnál ugyanúgy elsődleges a Szabad Akarat figyelembe vétele, mint bármely másokat szolgáló tevékenységnél. „A gyógyító soha nem közelít meg olyat, akinek segítségkérése azelőtt nem jutott el hozzá”. A hétköznapi orvoslásban is úgy van, hogy a beteg keresi fel az orvost és kéri a segítségét. Mindenféle gyógyítási tevékenységnél érvényesnek gondoljuk tehát azt az elvet, hogy ha a beteg nem kéri a segítséget, akkor a gyógyító nem avatkozik be a folyamatba a beteg beleegyezése nélkül. Ezzel ugyanis a minden entitás alapjogát, a Szabad Akaratot vesszük el a másiktól. A Szabad Akarat fontosságáról egy másik bejegyzésben már volt szó, illetve beszéltünk róla, mint az Egy Végtelen Teremtő „elsődleges torzulásainak” egyike.

Végül pedig, a fenti válasz megnyugtató lehet mindenkinek aki bármilyen gyógyító tevékenységet végez akár átmenetileg, akár hivatásszerűen. Mivel nem a gyógyító gyógyít, ezért ha nem sikerül meggyógyítani a beteget, az nem a gyógyító kudarca, ugyanúgy ahogy a sikeres gyógyítás nem a gyógyító sikere. A gyógyítónak, különösen ha hivatásos, komoly feladata és felelőssége van, hogy „kikristályosítsa” Önmagát (máshogy fogalmazva kitisztítsa az energetikai blokkjait, kiegyensúlyozza energiaközpontjait). Ez nem kis munka és nem érdemes a fontosságát és jelentőségét lebecsülni.

66.15

Kérdező: Ez a vágy vagy akarat, amely az idő/tér részlegen keresztül operál, csak a gyógyított entitás hatásköre, vagy a gyógyítóé is, a kristályosult gyógyítóé is?

Ré: Ré vagyok. Szabadjon kihasználnunk ezt az alkalmat annak kimondására, hogy ez a Teremtő tevékenysége. Közelebbről válaszolva meg kérdésedet, a kristályosult gyógyítónak nincs akarata. Egy lehetőséget kínál fel a kimenetelhez való kötődés nélkül, mivel tudatában van annak, hogy minden egy és hogy a Teremtő ismeri meg Önmagát.

Amikor egy gyógyító már kiegyensúlyozta energiaközpontjait (életterületeit) és harmóniában van, nincs önálló akarata arra, hogy gyógyításon. Másként fogalmazva nem ragaszkodik ahhoz, hogy „meggyógyítsa” a beteget. Aki hozzá fordul, felajánlja a lehetőséget a gyógyulni kívánónak azáltal, hogy rajta keresztül megnyilvánulhat a Teremtő intelligens energiája és a gyógyulni kívánó, amennyiben képes ezt befogadni, meggyógyíthatja önmagát.

A Bibliában, ha megvizsgáljuk Jézus Krisztus csodás gyógyításait, mindig úgy fogalmazott, hogy „Menj el, és legyen a te hited szerint” (Mt. 8.5), „Menj el, a hited megtartott téged.” (Mk. 10.52). Nem úgy fogalmaz, hogy Ő a gyógyító, hanem a Teremtőbe vetett hit, és Ő maga a közvetítő a Teremtő (az Atya felé).

Az energiaközpontok kiegyensúlyozásáról bővebben beszélünk az energiaközpontok kiegyensúlyozásának fontossága videóban valamint többek között az energiaközpontjaink kiegyensúlyozása bejegyzésben.

75.35

Kérdező: A harmadik denzitásban bárki megvalósíthat valamilyenfokú gyógyítást, amennyiben rendelkezik a megfelelő akarattal, vágygyal és polaritással, vagy pedig ehhez az energiaközpontoknak egy minimális egyensúlya is szükséges a gyógyító részéről?

Ré: Ré vagyok. Bármely entitás, bármikor, egy pillanat alatt megtisztíthatja és kiegyensúlyozhatja az energiaközpontjait. Sokszor ezért normál esetben meglehetősen elzáródottak, legyöngültek és eltorzultak a szeretet és erős akarat révén ideiglenes gyógyítókká válhatnak. A természettől fogva gyógyítóvá váláshoz az illetőnek csakugyan ki kell képeznie magát a személyiségbeli önfegyelmezésekben.

Bármikor képesek lehetünk megtisztítani energetikai blokkjainkat, kiegyensúlyozatlanságunkat. Érdemes kipróbálni, hogy ez tényleg lehetséges. Például, a következő alkalommal amikor valakire megharagszunk (ez valószínűleg narancs (második csakra) vagy sárga szín(t)ű (harmadik csakra) blokk lesz), próbáljuk meg, hogy egy pillanat alatt változtatunk a hozzáállásunkon. Ehhez szükséges, hogy tudatosak legyünk a pillanatban és az érzelmeink mellett az eszünk is „kéznél legyen”. Meg fogjuk látni, hogy némi gyakorlással lehetséges az érzelmeket nem elfojtani, hanem „mederbe terelni”. Akire egy perccel ezelőtt még idegesek és dühösek voltunk, képesek lehetünk megértéssel és szeretettel fordulni hozzá, köszönhetően az energiaközpontjaink tudatos kiegyensúlyozásának. Ebben a pillanatban képesekké váltunk árasztani a Teremtő Fényét és Szeretetét.

A tartósan kiegyensúlyozott állapot elérése a legtöbbünk számára nagy munkát jelent. Amennyiben hivatásszerű gyógyítókká kívánunk válni, a felelősség törvénye miatt nem kerülhetjük el a személyiségünk megfegyelmezését, miáltal tartósan képessé válunk arra, hogy az Egy Végtelen Teremtő Intelligens Energiáját csatornázni tudjuk a világba.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

Kétirányú megbocsátás szükségessége

június 22, 2021 /

Szellemi fejlődésünk útján felmerülhet a kérdés, hogy miért nincs mindig minden rendben. Hiszen haladunk az úton, nem az életnek kell „irányba terelnie” vagy „pofoznia”, mégis időről időre jönnek kényelmetlenségek, problémák, nehézségek, frusztrációk a fejlődés útján. Miért van ez így?

54.2

Kérdező: Jimtől van egy kérdésem, egy élménnyel kapcsolatban, ami akkor volt neki, mikor először kiköltözött a földjére, melyben azt az üzenetet kapta, „Túlélésed kulcsa indirekt módon jön, nyugtalanságon keresztül.” […] Tudnál neki felvilágosítást adni ezzel kapcsolatosan?

Ré: Ré vagyok. Igen.

54.3

Kérdező: Megtennéd, kérlek?

Ré: […] Sugallhatjuk, hogy a haladás érdekében némi elégedetlenségi állapot jelen lesz, ez adván lökést az entitásnak a további kereséshez. Ez az elégedetlenség, idegesség vagy ha úgy tetszik, szorongás, nem önmagában hasznos. A haszna tehát közvetett.

Noha a válasz Jim kérdésére irányul, ebből következően nem jelenthetjük ki, hogy mindenkire és mindig igaz, levonhatunk azonban egy olyan következtetést, hogy van haszna annak, hogy noha elindultunk a fejlődés útján, még mindig nem tökéletes minden. Ugyanis, ha tökéletes lenne, előfordulhatna, hogy elkényelmesedünk, mivel minden „szép és jó”, alábbhagyhatna az igyekezetünk és a keresés, így a fejlődésünk is lelassulna.

Ré a 82.28 válaszban így fogalmazza meg azt, amikor „nincs miért jeleskedni”:

Ré: Ré vagyok. […] Az entitást etetik, ruházzák és védik, függetlenül attól, hogy teljesítette-e a tananyagot. Következésképp az entitás nem végzi el a házi feladatot, inkább élvezi a játékidőt, az ebédidőt és a vakációt. Egészen addig, amíg nincs, amiért jeleskedni kívánjon abban, amiben a legtöbb entitás megpróbál majd jeleskedni.

Ezt a gondolatot erősíti a Feledés Fátyla megjelenése is. Az elfátyolozás előtt, amikor minden harmadik denzitású lény tisztában volt a Teremtő szeretetével, valódi önmagával. Ennek eredményeként nem volt túl nagy jelentősége az eseményeknek legyenek azok „jók” vagy „rosszak”. A fejlődés sebessége, ebből következően jelentősen lassabb volt, hiszen nem volt olyan erős motiváció a fejlődésre, az igyekezetre.

A haladás érdekében tehát „némi elégedetlenségi állapot” jelen lehet életünkben. Elégedetlenségünk irányulhat önmagunkra, másokra, a körülményekre, bármire. Ebből következően kulcsfontosságú és kikerülhetetlennek tűnik életünkben az elfogadás és megbocsátás, amennyiben a másokat szolgáló úton kívánunk haladni.

A Karma és könnyítése című korábbi bejegyzésben már szóba került a megbocsátás témaköre és jelentősége. Ebben a cikkben arra kívánunk egy nézőpontot adni, hogyan lehet érdemes megbocsátani.

18.12

Kérdező: Tegnap azt állítottad, hogy a megbocsátás a karma irtószere. Feltételezéseim szerint a karma teljes kiirtását célzó kiegyensúlyozott megbocsátás nemcsak a másoknak való megbocsátást igényli, hanem a saját magunknak valót is. Nincs igazam?

Ré: Ré vagyok. Igazad van. Hogy tisztázzuk, röviden kibővítjük ezt a megértést.

Megbocsátani egy más-énnek nem más, mint megbocsátani az énnek. Ennek megértése megköveteli a tudatos szintű teljes megbocsátást magadnak és másoknak, mivel ezek egyek. Vagyis éned kihagyásával képtelen leszel teljes megbocsátásra.

A megbocsátásnak tehát érdemes magába foglalni 1) énünk irányába és 2) mások (más-énjeink) irányába történő megbocsátást is. Ha például magamra haragszom, dühös és frusztrált vagyok magammal kapcsolatban, sokkal könnyebben felidegesít a másik (más-én), aki csupán tükröt tart, szembesít azzal, ami miatt magamra haragszom.

Talán hallottunk már a Hoʻoponopono-ról, ami ugyanerre az elvre épül. A Ho’oponopono egy hawaii eredetű gyógyító és problémamegoldó módszer. A filozófiájának lényege, hogy bármi, amivel „kívül” találkozom és kellemetlen, zavar, idegesít, az „belül” van, bennem van, különben nem jelenhetne meg az életemben. Így, ha magamban kitisztítom az engem zavaró „bármit”, az a világban is kitisztítja azt a területet.

Kiemelnénk még a válaszból a „tudatos szintű, teljes megbocsátás” kifejezést. Amikor megértjük, hogy az én és „más-én” (mások) nem különbözik, tudatosan képesekké válhatunk megbocsátani mind önmagunknak, mind pedig másoknak (hiszen mindkettő ugyanaz). Addig azonban, amíg elkülönültnek tartjuk magunkat másoktól, igen nehéz mindkét irányultságát megvalósítani a megbocsátásnak.

Összefoglalásként, életünk, fejlődésünk során várhatóan lesznek kellemetlenségek, elégedetlenségek, nehézségek, frusztrációk. Ezek velejárói lehetnek a fejlődésnek, hogy ne „lustuljunk el” az úton. Ebből következően mindig lesz mit megbocsátani mind önmagunknak, mind pedig másoknak. A fenti válasz egy lehetséges értelmezése, ha megbocsátok magamnak, csak akkor tudok megbocsátani másoknak. Ha megbocsátok másoknak, akkor leszek képes magamnak is megbocsátani. Egyik a másik nélkül nem elégséges, azonban az Egység megértése révén lehetségessé válik a tudatos megbocsátás mind saját magunk, mind mások irányába.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

Fejlődés a harmadik denzitásban

május 22, 2021 /

Ebben a bejegyzésben azt igyekszünk megvizsgálni az Egység Törvénye könyvek alapján, hogy a harmadik denzitásban haladva, fejlődve milyen megnyilvánulási módokat és megértési lépcsőket tesz meg egy frissen öntudatra ébredt lény.

Az első kérdés-válasz pár viszonylag hosszú, ezért részletekben igyekszünk feldolgozni.

21.9

Kérdező: A 75 ezer éves ciklus indulásakor az átlagéletkor körülbelül 900 év volt. Mi volt akkoriban a reinkarnáció – hogy úgy mondjam – ütemezési megfontolása, és a harmadik denzitású leszületések közötti időközökben hogyan érvényesült az elme/test/lélek komplexum növekedése?

Ré: Ré vagyok. Ez a kérdés bonyolultabb, mint a legtöbb. Kezdjük. A kezdő harmadik denzitású elme/test/lélek komplexum inkarnációs mintái sötétségből indulnak, minthogy denzitásotokat tekinthetitek – ahogy mondanátok – alvásnak és amnéziának. Ez az egyetlen ilyen: felejtés létsíkja. A harmadik denzitású entitásnak azért kell felejtenie, hogy kijátszódhassanak a zavar vagy szabad akarat működései az újonnan egyéniesült tudat komplexumban.

A harmadik denzitást Ré itt, mint „alvás és amnézia” létsíkjának nevezi. A második denzitás végén öntudatra ébredt lény egyfajta „alvó” tudatállapotból indul, továbbá a Feledés Fátyla is aktív az inkarnációk alatt, melynek köszönhetően a szabad akarata biztosítva van.

A kezdő entitás így minden ártatlanságában egy állatias magatartás felé irányul, miközben más-éneket csak az én meghosszabbításának tekint az össz-én megőrzése érdekében. Az entitás fokozatosan ráébred, hogy olyan szükségletei is vannak, amelyek mondjuk úgy, nem állatiasak: vagyis amelyek szükségtelenek a túlélésben. Néhány ezek közül: a társak szüksége, a nevetés szüksége, a szépség szüksége, az őt körülvevő világ megismerésének szüksége. Ezek a kezdő igények.

A kezdő harmadik denzitásbeli entitás állatias magatartást képvisel. Ragadozó vagy zsákmányállathoz hasonló megnyilvánulásai dominálnak, ha gondol is másokra, csak úgy tekint rájuk, mint a falkára, amire szüksége van, hogy túléljen. A másik falka (nép, faj, etnikum vagy bármilyen más csoportosulás) nem igazán érdekli, sőt felőle akár el is pusztulhat. Úgy is fogalmazhatunk, hogy csak az alsó csakrái dominálnak (túlélés, szaporodás, hierarchia). Ahogyan tapasztal inkarnációról inkarnációra, megjelennek további szükségletek, amelyek már nem állatias minőségűek, azaz nem kötelezően szükségesek a túléléshez. Ilyen például az esztétika, a szépség, a megismerési vágy.

Ahogy inkarnációi kezdenek halmozódni, további szükségeket is felfedez: a kereskedés szüksége, a szükség, hogy szeressen, a szükség, hogy szeressék, és annak szüksége, hogy az állatias viselkedésmódokat egy magasabb nézőpontba emelje.

A további tapasztalatok további, finomabb szükségletek megjelenését hozzák magukkal. A szükség arra, hogy az entitás szeressen, az entitást szeressék, és így tovább. Idővel levetkőzi az állatias viselkedésmódot is. Talán innen tekinthetjük úgy, hogy elkezdte a harmadik denzitás leckéit elsajátítani.

A harmadik denzitású ciklusok első szakaszában az inkarnációk önműködőek, és a fizikai hordozó energiakomplexumának megszűntekor gyorsan végbemennek. Az inkarnáció tapasztalatainak áttekintési vagy gyógyítási szükséglete csekély. Ahogy – mint neveznétek – az energiaközpontok kezdenek fokozottabban működésbe lépni, a megtestesülések során átélt tapasztalatok tartalmának egyre nagyobb mennyisége fonódik a szeretet leckéi köré.

A továbbiakban Ré arra válaszol, hogy mi az a pont, amikor a leszületések már nem önműködőek. Mikortól választ tudatosan a lény? Eleinte, ameddig kevésbé tudatos az életére, és inkább csak az ösztönei dominálnak, az inkarnációk önműködőek, hiszen nincs túl sok tanulság, amit tudatosítani lehetne és ebből adódóan túl sok „kiheverni való” sincs. Idővel – ahogy meghaladja az állatias viselkedésmintát és elkezdi a tudatosodást – melynek velejárója az energiaközpontok egyre fokozottabb működése – egyre több tanulságot ismer fel életében, melyeket „hosszabb idő” áttekinteni az idő/tér-ben, az inkarnáción kívül.

Így a leszületések között eltöltött – ahogy értitek – idő hosszabbodik, hogy megfelelő figyelem fordítódjon az előző inkarnáció megéléseinek áttekintésére és begyógyítására. Egy ponton a harmadik denzitás során a zöld színű energiacentrum aktiválódik, és ettől a ponttól kezdődően a leszületések többé nem lesznek automatikusak.

Amikor az entitás tudatosan gyakorolja már a szeretet leckéit, a leszületések nem automatikusak, hanem saját maga dönti el mikor és hová reinkarnálódik azért, hogy bizonyos – általa és magasabb énje által szükségesnek tekintett – katalizátorokkal találkozzon és tovább finomítsa a szeretet leckéi mentén megértését.

A fentiek alapján megfigyelhetjük ismerőseinket, hogy mennyire „régóta” lehetnek(!) a harmadik denzitásban. Némelyek esetében lehet, hogy az állatias, ösztön-megnyilvánulások dominálnak, míg mások látszólag előrébb lehetnek a szeretet leckéiben. Azonban nagyon FONTOSnak gondoljuk megjegyezni, hogy nem érdemes ez alapján megítélni a másikat. A Feledés Fátyla rajtunk is működik, emiatt nem igazán tudhatjuk, hogy mit kíván a másik lény megtapasztalni, milyen leckéket kíván felvenni jelen inkarnációjában. Amennyiben elítéljük a másikat, könnyen lehet, hogy tévedünk. Az is lehet, hogy elhatárolódunk tőle, holott mi magunk katalizátorként működhetnénk számára. Érdemes tehát nyitott szívvel és elfogadással fordulni a másikhoz (a másik-én-ünkhöz).

Sokan gondolkodtunk már azon, hogy a családtagjaink miért olyanok amilyenek. Amennyiben már elértük a tudatosodás azon szintjét, hogy az inkarnációnk nem automatikus, van-e beleszólásunk, milyen családba szülessünk?

21.10

Kérdező: A nem automatikus leszületés, feltételezem, azt jelenti, hogy az entitás maga döntheti el, hogy a saját tanulása érdekében mikor kíván testet ölteni. Ő választja ki a szüleit is?

Ré: Ré vagyok. Így van.

A kérdező feltesz még egy érdekes kérdést 1981-ben. Az emberiség mekkora része döntött saját maga a jelenlegi inkarnációjáról?

21.11

Kérdező: A ciklusunk jelen pontján, közel a végéhez, a leszülető entitások hány százaléka dönt saját maga?

Ré: Ré vagyok. Körülbelül 54%.

Tehát az emberiség több, mint fele már a szeretet leckéit gyakorolta 1981-ben és tudatosodása olyan szintet ért el, hogy leszületése előtt döntött arról, hogy hová szülessen és mik a leckék, amelyeket megtanulni, begyakorolni kíván.

Érdemes megjegyezni, hogy a hindu filozófia szerint – mely az egyik legősibb filozófia, ami a reinkarnációt tartalmazza – lehetséges, hogy egy ember, amennyiben nem emberhez méltón viselkedik, például jellemzően állati magatartást képvisel, esetleg nem szerez „elég” tudást élete során – így nehézség számára, hogy emberhez méltó módon éljen; akár visszacsúszhat következő inkarnációjában egy második denzitású, azaz állati létbe. Az Egység Törvénye könyvekben is megjelenik (pl. 10.3) az, hogy a fejlődés nem mindig progresszív, azonban ennek a témának a kibontása nem ennek a cikknek a témája. A Teremtés végtelen, így végtelen számú entitás végtelenül sokféle módon és ütemben közeledik az Egy Végtelen Teremtő felé.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

« Régebbi bejegyzések Újabb bejegyzések »

Blog bejegyzések

Kapcsolatfelvétel

© Az Egység Törvénye könyvek szerzői jogának tulajdonosa az L/L Research.

Adatkezelési irányelvek ↑