Az Egység Törvénye könyvek alapján a harmadik denzitású életünk, életeink során a fő cél a választás meghozatala, mely szerint önmagunk vagy mások szolgálata mentén kívánunk a magasabb denzitásokban tovább létezni és fejlődni. Ez a választás nem csak egy hirtelen felindulásból fakadó döntés, hanem alapos, megfontolt és tényleg az, ami lényünkkel összhangban van. Ez a hajlam, ez a kicsiszolódása lényünknek sok élet tapasztalata és tanulsága alatt alakul ki. Talán feltételezhetjük, hogy minél gyorsabban fejlődünk egy életben, annál kevesebb harmadik denzitású tapasztalatra (katalizátorra) van szükségünk és annál hamarabb továbbléphetünk a következő szintre.
Felmerülhet bennünk a kérdés, – ahogyan sokakban is felmerült már -, hogyan tudok gyorsabban vagy „jobban” fejlődni? Egyedül, ha elvonulok a világtól, veszek egy tanyát vagy egy erdőt és elvonulok oda? Így aztán kizárhatom a más emberek által okozott stresszt, idegeskedést, kísértést és bármit, amiről úgy gondolom, lassíthatja a fejlődésemet. Vagy éppen a mások által okozott nehézségek, problémák, örömök és boldogság a kulcsa a gyorsabb fejlődésnek?
Ennek a kérdésnek a felvezetése onnan indul az Egység Törvénye első könyvben, hogy érdekes módon az állatvilághoz képest mi emberek gyengébb testi adottságokkal rendelkezünk. Például egy orangután, ökör vagy víziló ereje sokszorosa az emberének. Az emberi egyedfejlődés vizsgálatai során azt is megállapították, hogy az ősember és az előember durvább, erősebb fizikai testtel rendelkezett, mint a ma embere.
Kérdező: Tennék akkor egy állítást az én felfogásom szerint, és döntsd el, ha kérhetlek, hogy igaz-e. A harmadik denzitásban tartózkodó entitások felett áll egy mindenkor működő, én úgy mondanám, fizikai katalizátor. Feltételezem, hogy egy nagyjából ugyanilyen üzemel a második denzitásban is. Ez a katalizátor azokon keresztül fejti ki hatását, amit mi fájdalomnak és érzelmeknek hívunk. A fizikai test elgyengülésének és a testszőrzet elveszítésének stb., elsődleges célja, hogy ez a katalizátor erősebben hasson az elmére és így kényszerítse ki az evolúciós folyamatot?
Ré: Ré vagyok. Ez nem teljesen helyes, bár erősen közelíti a mi felfogásunk torzulásait.
Vedd szemügyre, ha úgy tetszik, például a fát. Ő önfenntartó. Most tekintsd, ha tetszik, a harmadik denzitású entitást. Ő csak nehézségek és nélkülözések árán önfenntartó. Neki egyedül nehéz lesz tanulnia, mivel beépített fogyatékossága van, amely egyszerre nagy áldása és nagy terhe is a harmadik denzitásnak. Ez nem más, mint a racionális/intuitív elme.
Vagyis a fizikai hordozó elgyengülése, miként nevezed, arra lett kitalálva, hogy az entitásokat rátorzítsa arra, hogy hajlandóságot mutassanak egymással foglalkozni. Így megkezdődhetnek a szeretet megismeréséhez vezető leckék.
Ezt a katalizátort aztán egy valahány én fejlődése számára lényeges részletként megosztják egymás közt az egyének csakúgy, mint az én magányosan szerzett tapasztalatait, meditáción keresztül pedig minden tapasztalatok szintézisét. A tanulás leggyorsabb útja kapcsolatban állni más-énekkel. Ez egy sokkalta nagyobb katalizátor, mint csak az énnel foglalkozni. Az énnel foglalkozni más-ének nélkül olyan, mint, ahogy mondanátok, tükrök nélkül élni. Így az én nem láthatja meg létezésének gyümölcseit. Vagyis mindenki mindenkit segíthet a visszatükrözéssel. Ez is egy elsődleges indok a fizikai hordozó elgyengülésére, ahogy nevezitek a fizikai komplexumot.
A válasz alapján tehát kijelenthetjük, hogy a fizikai testünk azért sérülékenyebb, gyengébb, törékenyebb, hogy nehezebben boldoguljunk egyedül. Mivel az ember rá van utalva a másik emberre ahhoz, hogy túléljen, nem kikerülhetőek azok a katalizátorok, amelyeket a másik ember okoz. Csak a biológiai felnőtté válás után lehet képes valaki túlélni egyedül, így elmondhatjuk, hogy valamilyen emberi kapcsolata – tapasztalata – ebből következően katalizátora mindenkinek van.
Ha pedig már kapcsolatban állunk másokkal, elkerülhetetlenül tapasztalni fogunk katalizátorokat és elkezdődhet a szeretet begyakorlása, akár önmagunk, akár a mások irányába.
Ré igen határozottan fogalmaz: „A tanulás leggyorsabb útja kapcsolatban állni más-énekkel„, illetve, hogy kapcsolatban állni másokkal „sokkal nagyobb katalizátor, mint csak az énnel foglalkozni”.
Ezoterikus közhely manapság már, hogy mindenki más számunkra tükörként használható fel. De miért is? Az Egység Törvénye értelmében, a világ látszólagosságán túl valójában minden Egy. Amennyiben a Teremtő végtelen, nem létezhet semmi más. Ha létezne valami is, ami „rajta kívül” létezik, akkor már nem lenne végtelen. Ez egy nehéz gondolat, de ha belegondolunk, talán logikusnak találjuk. Ha elfogadjuk ezt a gondolatot, akkor akárhová is nézek, akármit is tapasztalok, az mind én magam vagyok, ami nem más, mint az Egy Végtelen Teremtő és bármi/bárki más is az Egy Végtelen Teremtő. Így végső soron csak magammal tudok találkozni. Természetesen, az, hogy ez ne csak egy elmélet legyen a fejünkben, sok gyakorlást, fejlődést és tapasztalást kíván, és a hatodik denzitás tanulsága. Nem szükséges itt, a harmadik denzitásban ezt elfogadni.
Érdekes belegondolunk, hogy a „minden és mindenki tükör számunkra” igaz, az elménk működési módja miatt is. Amilyen az elmém, azt tükrözi vissza a világ összes élethelyzetet számomra. Ha békés, nyugodt, türelmes vagyok, akkor ezt fogom tapasztalni a világban. Például nem lesz ülőhelyem a buszon, mivel békés, türelmes és nyugodt vagyok, ezért békésen, nyugodtan és türelmesen fogok álldogálni, amíg fel nem szabadul egy hely számomra. Ha viszont ideges, türelmetlen és agresszív vagyok, akkor idegesen, türelmetlenül és agresszíven fogok állni a buszon és haragszom mindenkire, akinek jutott ülőhely. Ugyanaz a helyzet, mégis két külön „világ”. Az tükröződik vissza, ami bennem van (amilyen az elmém).
Ebben a blogban is több bejegyzés témája volt már a másokkal való kapcsolat fontossága. Duplázó hatás – akik együtt keresnek, biztosabban találnak, Párválasztás jelentősége a szellemi fejlődésben, Kétirányú megbocsátás szükségessége, stb. A válasz egyik félmondata szerint „az én nem láthatja meg létezésének gyümölcseit” mások, a „tükrök” nélkül. Az, hogy mennyire vagyunk fejlettek szellemileg, kiválóan felmérhető abból, hogy a szeretetet mennyire valósítottuk meg a másik ember irányába, függetlenül a személyétől vagy élethelyzettől. Mondhatom én magamról, hogy így és úgy meghaladtam már ezt vagy azt a szintet, de amíg tartósan haragszom, vagy felidegesítenek és kiborítanak mások, addig talán van még hova fejlődni a feltétel nélküli szeretet begyakorlásában. A világtól elvonulva, egyedül ezt nehezebb felismerni, így könnyebben elsiklik efölött a tanulság/mérce fölött az ember.
A válaszból egy másik, érdekes gondolat is kisejlik. Az embernek „beépített fogyatékossága van, amely egyszerre nagy áldása és nagy terhe is a harmadik denzitásnak. Ez nem más, mint a racionális/intuitív elme”. Az előző buszos példa segíthet magyarázatot adni erre is. A fegyelmezett elme nagy segítség a boldogság és szeretet megvalósításához, azonban a fegyelmezetlen, csapongó elme igazi akadály is lehet, amennyiben fejlődni szeretnénk. A Bhagavad Gíta hatodik fejezetének (mely a meditációról szól) ötödik énekét így lehetne fordítani: „Az embernek az elméje segítségével fel kell szabadulnia, s nem szabad visszaesnie. Az elme a barátja és az ellensége is lehet a feltételekhez kötött léleknek.” (wiki forrás)
A tapasztalatokat végül pedig a meditáció segítségével szintetizálhatjuk, azaz a különböző tanulságokat, élményeket, érzéseket összegezhetjük, hogy leszűrődjön valamiféle tanulság, eredmény, melyet lényükbe építve közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy a tényleges választás meghozatalához szükséges polarizáció megtörténhessen.
Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.
![kapcsolat[kukac]egysegtorvenye[pont]hu](https://egysegtorvenye.hu/wp-content/uploads/2019/06/email.png)