Kategória: Katalizátor (1 / 2 oldal)

Tapasztalati egységélmény a Teremtővel

április 5, 2023 /

Ebben a bejegyzésben azt a kérdést tárgyaljuk, hogy hogyan lehetséges felismerni, megtapasztalni az Egy Végtelen Teremtő jelenlétét életünkben. Az Egy Végtelen Teremtő folyamatosan bennünk létezik is mi is Őbenne. Mindent áthat és fenntart. Ré a 32.10 válaszban így fogalmaz. „Az egész teremtés az Egy Végtelen Teremtőtől való”. Meg nem igazán érthetjük a harmadik denzitásbeli elménkkel, sőt valószínűleg soha meg nem érthető a magasabb denzitásokban sem, azonban mégis találhatunk lehetőséget arra hogy megtapasztaljuk létét.

28.1

Ré: Ré vagyok. […] Az egységes differenciálatlan intelligens végtelen, polarizálatlanul, a maga teljességében, a misztérium övezte létezés makrokozmosza. Mi az Egység Törvényének hírnökei vagyunk. Az Egység, a megértésnek e közelítésében, nem írható le semmilyen fizikai elmélettel, csupán átválthat aktivált vagy felszabadult intelligens végtelenné a szabad akarat katalízise nyomán.

Megértésem szerint ez a kijelentés azt jelenti, intellektusunkkal nem foghatjuk be, nem foghatjuk fel az Egy Végtelen Teremtőt, „csupán” ha mi magunk eggyé válunk Vele. Ez azonban eléggé távlati terv, így a harmadik denzitásból tekintve. Azonban megtapasztalhatjuk a Teremtő lényét, létét, csak nem biztos, hogy eddig tudatosak voltunk erre.

57.33

Kérdező: […] Ki tudnád-e részletezni a tér/idő és idő/tér fogalmát, hogy miként léphetünk túl ezen, e dolgok fogalmán, s hogy e fogalmak mely denzitásszinten nincsenek már hatással az egyénre?

Ré: Ré vagyok. Ez lesz a mostani munkaülés utolsó teljes kérdése. Az instrumentumnak maradt még némi vitális energiatartaléka. Kezd azonban aggasztani minket a test komplexum fájdalom irányába vett növekvő torzulása.

A tér/idő és idő/tér fogalmak azok a fogalmak, melyek a lehető legmértanibb módon írják le illúziótok kapcsolatait, a látható és a láthatatlan közt. E leíró kifejezések esetlenek. Ehhez a munkához azonban elégségesek.

Az egység misztikus keresésének megtapasztalásai közt ezeket sosem kell számításba venni, mivel ezek csupán egy káprázati rendszer részei. A kereső az Egyet keresi. Ez az Egy, mint mondtuk, az egyensúlyba hozott és önelfogadó énnel keresendő, mely egyaránt tisztában van látszólagos torzulásaival és teljes tökéletességével is.

Megnyugodva ebben az egyensúlyi tudatosságban, az entitás aztán megnyitja énjét a mindenségre, mely Ő maga. A minden dolgok fényenergiája ezután bevonzható a nagyfokú keresés által, s ahol a belső keresés a bevonzott kozmikus pránával összetalálkozik, ott az Egy felismerése megtörténik.

Az egyes energiaközpontok kitisztításának célja az, hogy e találkozás helye az indigószín vibrációnál történhessék meg, tehát így kapcsolat teremtődjön az intelligens végtelennel és szerteoszoljon minden illúzió. A tudatosságnak ezen állapotában termelt energiafelszabadulás hatására automatikus a másokért való szolgálat.

A tér/idő és idő/tér megkülönböztetések, miként ti értitek őket, nem érvényesek, csak a harmadik denzitásban. Mindamellett a negyedik, az ötödik, és bizonyos mértékig a hatodik is, a polarizált tér/idő és idő/tér valamely rendszerében működnek.

A dimenziókon keresztüli, egyik rendszerből a másikba való áttéréshez szükséges számítások némileg bonyolultak. Ezért a mi legnagyobb nehézségünk veletek számfogalmak megosztásában van, s fel is használjuk most ezt a lehetőséget kérésünk elismétlésére, hogy kövessétek figyelemmel a számainkat, és kérdezzetek rá bármelyikre, amelyik kérdésesnek tűnik.

A tér/idő és idő/tér viszonyulást megpróbáltuk már bemutatni ebben a videóban, így erre most nem térnék ki. A válasz többi részét próbáljuk meg részenként átgondolni.

Az egység misztikus keresésének megtapasztalásai közt ezeket sosem kell számításba venni, mivel ezek csupán egy káprázati rendszer részei. A kereső az Egyet keresi. Ez az Egy, mint mondtuk, az egyensúlyba hozott és önelfogadó énnel keresendő, mely egyaránt tisztában van látszólagos torzulásaival és teljes tökéletességével is.

Ré kijelenti, hogy ez az egész tér/idő – idő/tér kérdéskör csak illuzórikus, és „mögötte” húzódik meg a valóság. Mindannyian az igazság keresői vagyunk és ahogyan megerősítjük akaratunkat és hitünket, megtanuljunk elfogadni Önmagunkat, mint esendő lények, akik a Valóság egy darabkáját hordozzák lényünkben, aki saját Magunk, az Egy Végtelen Teremtő bennük megjelenő szikrája. Ehhez, megértésem szerint tanulnunk kell, hogy legyen ismeretünk arról, ami a káprázatvilág „mögött” van és legyen hitünk addig, amíg képessé nem válunk „meglátni” azt.

Megnyugodva ebben az egyensúlyi tudatosságban, az entitás aztán megnyitja énjét a mindenségre, mely Ő maga. A minden dolgok fényenergiája ezután bevonzható a nagyfokú keresés által, s ahol a belső keresés a bevonzott kozmikus pránával összetalálkozik, ott az Egy felismerése megtörténik.

Az egyes energiaközpontok kitisztításának célja az, hogy e találkozás helye az indigószín vibrációnál történjen meg, tehát így kapcsolat teremtődjön az intelligens végtelennel és szerteoszoljon minden illúzió. A tudatosságnak ezen állapotában termelt energiafelszabadulás hatására automatikus a másokért való szolgálat.

Az energiaközpontok témakörét már több ízben tárgyaltuk, itt most annyit emelnék ki, hogy minden egyes energiaközponthoz tartozik egy megoldandó életterület, egy megtanulandó lecke. Máshogy fogalmazva, a hét központ egyensúlyba hozása vagy megtisztítása teszi lehetővé, hogy a Teremtő „felfelé emelkedő”, fenntartó energiája ne akadjon el egyik vagy másik energiaközpont szintjén, hanem képes legyen felemelkedni a szívcsakráig (továbblépés a negyedik denzitásba) vagy még tovább a magasabb energiaközpontok szintjére. Ezt a felfelé emelkedő energiát úgy is ismerhetjük mint Kundalíni vagy Kundalíni Shakti.

Ré válasza alapján az indigó vibrációnál (homlokcsakra vagy harmadik szem csakra) oszlik szét minden illúzió.

A keleti tanítások ezzel egybecsengő módon azt tanítják számunkra, hogy a harmadik szem csakra szintjének megvalósítása azzal jár, hogy meglátjuk a valóságot. Az Egységet a kétségek (dualitás világa) mögött. Erre utal az ősi Istenségek kinyitott harmadik szeme. A mondatból következtethetjük továbbá azt is, hogy amilyen szintet megvalósítottunk, arra a szintre emelkedik a (Kundalíni) energia. Tehát nem szükségszerű, hogy az energiával dolgozzunk, az automatikusan követi a „tudás” vagy megvalósítás szintjét.

És most az következő félmondatot illeszteném ide ismét, így talán a fentiek alapján jobban megérthetjük.

s ahol a belső keresés a bevonzott kozmikus pránával összetalálkozik, ott az Egy felismerése megtörténik.

Megértésem szerint ez a félmondat leírja azt, ahogyan a Teremtőt bármikor megtapasztalhatjuk. Amelyik energiaközpont szintjén van a tudatosságunk (belső keresésünk) és ha kozmikus energia felemelkedik addig az energiaközpontig, „ott az Egy felismerése megtörténik”. Ré nem feltételes módot használ. Nem azt mondja, hogy megtörténhet. Nem szab semmilyen feltételt a mondatában. Máshogy fogalmazva, ahol a tudatosságunk szintje, ott (azon a szinten) felismerjük a Teremtőt.

Gondoljunk bele egy kicsit és nézzük ezt meg az alsó három energiaközpont szintjén. Az első energiaközpont, a vörös szín rezgés szintje, a gyökércsakra. A gyökércsakrához tartozik az evés, az anyagi jólét, vagyis az, hogy minél „jobban” biztosítva legyen a túlélésünk. Gondolkoztunk már azon, hogy miért érezzük jól magunkat, amikor egy jót ettünk vagy aludtunk? Vagy miért érezzük magunkat biztonságban, ha az anyagiak rendben vannak? Egyáltalán, miért esik jól az étel? Azért, mert az első energiaközpont szintjén egyesültünk a Teremtővel. Egy Teremtő-megtapasztalást élhetünk meg, ami megnyugtat, feltölt és egy pillanatra megtapasztalhatjuk azt a boldogságot, amit keleten „ánanda”-ként ismernek. Ez nem az, hogy örülünk valaminek, hanem egyfajta belülről jövő megelégedett, üdvösség teli állapot. Metafizikai értelemben miért éhezünk meg újra? Talán mert ismét vágyunk a Teremtővel való egység-megtapasztalás élményére.

A második energiaközponthoz tartozik a szexualitás, egy másik emberhez való intim kapcsolódás. Miért jó ez? Miért vágyunk társra? Honnan jön ez a vágy? Természetesen van egy biológiai késztetés a reprodukcióra, hogy az emberi faj ne haljon ki, meglátásom szerint azonban ez nem minden. A második energiaközpont szintjén a másik lényében tapasztalhatjuk meg a Teremtőt és azért esik olyan jól a másik társasága, simogatása, becézése, mert „átsejlik” a másik személyiségén az, hogy Ő is az Egy Végtelen Teremtő egy szikráját hordozza és annak végtelen boldogságát megtapasztalhatjuk a másik személyén keresztül.

A harmadik energiaközpont szintjén a formális viszonyulásaink, a fölé- és alárendeltségi játszmák, az önbecsülés, önbizalom, hatalom elismertség témaköre jelenik meg. Ezen a szinten talán megtapasztalhatjuk a Teremtőt mások figyelmén, elismerésén, csodálatán vagy akármilyen megnyilvánulásán keresztül. Miért vágyunk újra és újra arra, hogy más emberekkel kapcsolódjunk? Miért szeretnénk, hogy elismerjenek, befogadjanak bennünket? Vagy éppen nekünk miért esik jól elismerni a másikban azokat a személyiségjegyeket, melyek számunkra szimpatikusak és tiszteletet ébresztenek? Természetesen a személyiségünk „üzemanyagaként” szolgálnak, azonban miért üzemanyag? Meglátásom szerint azért, mert a Teremtő figyel ránk, kapcsolódik hozzánk, vagy kapcsolódunk hozzá másokon keresztül.

Ezt a gondolatmenetet tovább lehetne vezetni a magasabb energiaközpontok felé, azonban a bejegyzés célja nem az, hogy misztikus vagy hihetetlen dolgokra hívja fel a figyelmet, hanem hogy a hétköznapjainkban hogy válhat hozzáférhetővé egyfajta Teremtő-élmény, amely segíthet, hogy tudatosak legyünk rá, jó állapotba kerüljünk, derűsebben lássuk a világot és a helyünket benne.

A Teremtő-élmény megtapasztalásának képessége valószínűsíthetően összefügg azzal is, hogy mely denzitásban vagyunk. A harmadik denzitásban vélhetően ezért nehezebb a feltétel nélküli szereteten keresztül történő Teremtő-élmény megtapasztalása, mert ez a szint a negyedik denzitáshoz tartozik. Azonban érdemesnek tartom a magasabb szintek megélése felé törekedni, hogy automatikusan megjelenjen az „Egy felismerése” azokon a szinteken is.

Megjegyzendő, hogy a Teremtővel való egység felismerése még ideiglenes az első öt energiaközpont szintjén. Előbb-utóbb elmúlik és újra hiány keletkezik bennünk erre az élményre. A cél az, hogy a hatodik energiaközpont szintjén történjen meg ez a Teremtő-élmény.

Az egyes energiaközpontok kitisztításának célja az, hogy e találkozás helye az indigószín vibrációnál történjen meg, tehát így kapcsolat teremtődjön az intelligens végtelennel és szerteoszoljon minden illúzió.

Erről a szintről már nincs visszaesés, lelepleződik az illúzió, a Feledés Fátyla fellebben. Ezt a találkozást hívhatjuk úgy is, mint megvilágosodás.

Amennyiben elfogadhatónak találjuk ezt a nézőpontont és képesek vagyunk tudatosan keresni a „Teremtő-élményt”, varázslatossá válhat életünk. Ré így fogalmaz a 71.17-es válaszban:

A fehér mágia leglényege a Teremtővel való egység örömének megélése. Ez az öröm szükségszerűen kívül-belül átragyogja a pozitív szakértő élettapasztalását.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

Katalizátorok és a feledés fátyla

november 23, 2022 /

Ebben a bejegyzésben megvizsgáljuk az Egység Törvénye könyvek nézőpontjából az összefüggést a feledés fátyla és a katalizátorok szerepe, szükségessége között.

A katalizátorok jelen világunkban, a harmadik denzitásban a legerősebbek, köszönhetően többek között a feledés fátylának. Mindannyian érzékeljük, tapasztaljuk, hogy bővelkedünk olyan eseményben, amelyek érzelmileg megérintenek, esetleg felzaklatnak bennünket.

A feledés fátyla a születés és halál közötti jelenség, melynek lényege, hogy alapesetben nem látunk rá a születésünk előtti és a halálunk utáni létezésünkre, a tér és az idő tényleges természetére, a többi ember gondolataira, elméjére. A feledés fátylának célja a Szabad Akarat biztosítása a Választás meghozatalához.

Milyen volt a helyzet a szellemi fejlődés szempontjából, amíg nem létezett ez a jelenség?

82.22

Kérdező: Akkor, minthogy az egyedüli lehetőség ebben az adott időben [amikor még a feledés fátyla nem volt jelen], ahogy én látom, a mások szolgálata felé polarizálódás volt, abból amit elmondtál, azt kell feltételezzem, hogy jóllehet mindenki tisztában volt ezzel a másokat szolgáló szükséggel, mégis képtelenek voltak elérni azt. Mi volt az elmekonfigurációja az akkori elme/test/lélek komplexumoknak? Tudatában voltak a polarizáció szükségességével, vagy nem tudtak róla? És ha igen, akkor miért esett oly nehezükre az érettségihez szükséges mértékben másokat szolgálni, amikor ez volt az egyedüli lehetséges polaritás?

Ré: Ré vagyok. Vedd fontolóra, ha tetszik, hogy a mennyei boldogságban élők – miként hívjátok e torzulást – hajlamosak kis sürgetést érezni a helyzetükön változtatni vagy jobbítani. Ez következik abból az elme/test/lélekből, amely nem komplex. Van lehetőség a más-ének szeretetére és szolgálatára, de az énben benne van a Teremtő ellenállhatatlan tudatossága. A Teremtővel való kapcsolat akár a köldökzsinór. A biztonságérzet teljes. Ennélfogva semmilyen szeretet nem rettentően fontos, semmilyen fájdalom nem szörnyen rémisztő, semmi erőfeszítést nem tesznek hát a szeretetért való szolgálatra, vagy hogy előnyre váltsák a félelmük.

Nehéz lehet elképzelnünk egy olyan állapotot, amelyben tökéletesen tudatosak vagyunk a Teremtőről, a valóságról és azt, hogy mennyire máshogyan gondolkodnánk. Ha tudatosak lennénk arról, hogy a jelenlegi testünk, életünk csak egy parányi része a Végtelennek, ami szintén mi magunk vagyunk, valószínűleg nagyon máshogy állnánk a dolgokhoz, más lenne a fontos számunkra. A válaszban Ré azt mondja, hogy egy ilyen „mennyei boldogságban” létezésben kevéssé lennénk motiváltak a fejlődésre, a haladásra. Ez igaznak is tűnik, hiszen ha belegondolunk akár a saját életünkbe, a legtöbb esetben a nehézségek lendítenek előre az utunkon. Ha minden „szép és jó” akkor csak kevesen tesznek komoly erőfeszítést a személyiségük megfegyelmezésére, az elméjük megtisztítására és így tovább. Elég, csak ha megnézzük, hogy például mire jutnak azok, akik megnyerik a lottó ötöst, vagy hasonlóan nagy „szerencse” éri őket. Pár év múlva ugyanott vannak, mind anyagilag, ahol voltak, mivel nem fejlődésre és jótékony célokra fordították vagyonukat, hanem elpazarolták – szellemi szempontból – értéktelen dolgokra, vágyakra, kívánságokra. Vagy például a dúsgazdagok többsége, akik sok szabadidővel rendelkezhetnének, jobbá tehetnék a társadalmat, mit tesznek valójában? Természetesen kivételek mindig vannak. Minden korban voltak és vannak „Hunyadiak” és „Széchenyik”, akik társadalmi szinten járulnak hozzá a világ jobbításához, azonban megfigyelhetjük, hogy nem ez az általános.

Ezek alapján kijelenthetjük, hogy a diszharmóniák, nehézségek szükségesek ahhoz, hogy a legtöbbünk fejlődése beinduljon. Azon a tényezők, események, tapasztalások, amik azért jelennek meg, hogy a fejlődjünk szellemi utunkon, akkor is ha mi „magunktól” nem akarnánk, a katalizátorok.

20.24

Kérdező: El tudnád mondani, hogy miért a kilencszáz év az optimális élethossz?

Ré: Ré vagyok. A harmadik denzitás elme/test/lélek komplexuma talán százszor olyan intenzív katalitikus akcióprogram, amelyből leszűrhetők torzulások és tanulás/tanítások, mint bármelyik más denzitásé. Következésképpen a tanulás/tanítások itt a leginkább zavarba ejtőek az elme/test/lélek komplexumnak, amelyet eláraszt a tapasztalások óceánja. […]

A harmadik denzitás célja a további polarizációnk választásának meghozatala. A feledés fátylának köszönhetően és ezen denzitás céljának megvalósulása érdekében jelen világunk tapasztalása a legintenzívebb. Talán kijelenthetjük, hogy az a „normális”, hogy mindig van valamilyen nehézség, esemény, tapasztalás, ami új következtetések levonására, új igazságok felismerésére – szinte – kényszerít.

46.16

Kérdező: Mi az elgondolás a rák [vagy bármi más] katalizátorának felhasználása mögött?

Ré: Ré vagyok. A katalizátor, méghozzá minden katalizátor, arra lett kifejlesztve, hogy tapasztalást kínáljon fel. A tapasztalást denzitásotokban szeretni és elfogadni, vagy irányítani lehet. Ez a két út létezik. Mikor egyik utat sem választják, a katalizátor terve meghiúsul, és az entitás addig megy a saját feje után, míg a katalizátor le nem sújt rá, hogy hajlamot fejlesszen ki az elfogadásra és szeretetre ill. az elkülönülésre és irányításra. Tér/idő hiányában ez a katalizátor nem működhet.

Ebből a válaszból is megérthetjük, hogy bármely katalizátor célja a polarizáció kialakítása. Érdemes életünkben tudatosan felhasználni a katalitikus eseményeket arra, hogy polarizálódjunk. Az elfogadás, a szeretet a másokat szolgálók útja, míg az irányítás és elkülönülés az önmagukat szolgálóké. Ha nem vagyunk hajlandóak valamelyik módon hozzáállni az eseményhez, akkor a katalizátor meg fog ismétlődni, hogy elérje célját.

Az Egység nézőpontjából nézve érdemes az elfogadással és szeretettel viszonyulni, ez ugyanis nemcsak bennünket emel magasabb síkra, hanem a külvilágot is.

71.16

Kérdező: Azt állítom, hogy a fehér mágikus szertartás célja változást hozni létre egy csoport tudatosságában. Ez így van?

Ré: Ré vagyok. Nem feltétlenül. Lehetséges a mit úgy nevezel, hogy fehér mágiát azzal a szándékkal is végezni, hogy az csupán az ént vagy a végzés helyét változtassa meg. Ezt annak ismeretében végzik, hogy az énnek a szeretet és fény felé sarkosulásban nyújtott segítség az a planetáris vibrációnak nyújtott segítség is egyben.

Fehér mágikus szertartás alatt érthetünk bármilyen mások javáért akár egyénileg, akár csoportosan végzett önzetlen cselekedetet, tettet, szolgálatot. Ez segít bennünket a fény, a mások szolgálata felé polarizálódni, azonban azzal, hogy magunk is közeledünk a fény felé, az egész világ közeledik hozzá. Ezért is fontos, hogy dolgozzunk magunkon, mert ezzel dolgozunk és jobbá tesszük a világunkat is.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

Gyakorlatok az egység felismeréséhez

március 23, 2022 /

Ebben a bejegyzésben igyekszünk gyakorlati módszert adni ahhoz, hogy az egységtudatosságunkat emelve egy szeretetteli egyensúly-állapotot elérjünk vagy képesek legyünk azt fenntartani.

A vegyes betakarítás időszakában a katalizátorok fokozódnak. Ré a 65.15-ös válaszban így fogalmaz:

„Vegyes szüret esetén majdnem mindig van diszharmónia, és ennek következtében hozzáadott katalizátor is, az általatok „földi változásoknak” nevezett formában. Ez a feltételezésed helytálló.”

Ezek alapján jelen időszakunkban nem meglepő, hogy sokféle, nem megszokott katalizátorral találkozunk. Elég, ha visszanézünk az elmúlt tíz évre.

A katalizátorokkal teli helyzetben, különösen ha támadás, fizikai kényelmetlenség vagy fájdalom is társul hozzá, nehéz megtartanunk az egyensúlyunkat. Milyen a válaszreakció egy ilyen szituációban, amennyiben meg tudjuk tartani középpontunkat, egyensúlyban tudunk maradni?

42.4

Kérdező: Egy tökéletesen kiegyensúlyozott entitás érezne-e érzelmi visszhangot, mikor a másik-én megtámadja?

Ré: Ré vagyok. Ez így van. A visszhang a szeretet.

Aki tehát nem szeretettel fordul „támadója” (és mindenki más felé), az kibillent, nem egyensúlyi állapotról tanúskodik a másokat szolgálók útján.

A kérdező is nehéznek találja az egyensúlyi állapot megőrzését egy veszélyeztetettségi helyzetben.

42.5

Kérdező: A most tapasztalt illúziónkban nehéz fenntartani ezt a választ kiváltképp, ha az entitás támadása fizikai fájdalommal jár együtt, de felteszem, hogy fenn kell tartani a választ akár az élet elvesztése vagy rendkívüli fájdalom esetében is. Így van?

Ré: Ré vagyok. Ez így van továbbá fő vagy elsődleges fontosságú megértenünk az egyensúly alapelvét, hogy úgy mondjuk. Az egyensúly nem közönyt jelent, hanem azt, hogy a megfigyelőt nem vakítja el semmilyen elkülönültségi érzés, hanem csordultig van telve szeretettel.

A válaszból megtudhatjuk, hogy az egyensúlyi állapot abból fakad, hogy nem érezzük a támadót tőlünk különbözőnek. Tisztában vagyunk azzal, hogy a másik fél is a Teremtő egy megnyilvánulása, akivel teljes egységben vagyunk, hiszen ha a Teremtő végtelen, létezhet-e bármi más, a Teremtőn kívül? Véleményem szerint, ebben a válaszban nem arról van szó, hogy áldozzuk fel magunkat az első adandó alkalommal, hanem legyünk tisztában azzal, hogy a megnyilvánulási forma és a mögöttes „lényeg” nem ugyanaz. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a személyiség, aki valamilyen „rosszat” tesz, nem azonos a lélekkel, aki az elmén és a testen keresztül tapasztal.

Az Egység Törvénye könyvekben megismerhetünk egy gyakorlatot, amellyel segíthetjük ezen egységtudat kialakulását.

10.14

Kérdező: E könyv olvasójának általános fejlődése számára elő tudnál kapni néhány elvégzendő gyakorlatot, amely gyorsulást eredményez az Egység Törvénye irányába?

Ré: Ré vagyok.
Egyes gyakorlat. Ez a legközelebbre fókuszáló és illúzió komplexumotokban leginkább használható gyakorlat. A pillanat szeretetet hordoz.

Ez a leckéje/célja ennek az illúziónak vagy denzitásnak. A gyakorlat célja, hogy tudatosan keressük e szeretetet elme- és megértési torzulásunkkal. […]

Kettes gyakorlat. Az univerzum egységes lény. Ha elme/test/lélek
komplexumod egy másik elme/test/lélek komplexumot lát, lássa a
Teremtőt. Ez is egy hasznos gyakorlat.

Hármas gyakorlat. Nézz a tükörbe. Lásd a Teremtőt.

Négyes gyakorlat. Nézd a teremtett világot, mely minden egyes entitás elme/test/lélek komplexuma előtt hever. Lásd a Teremtőt.

Ezeknek a gyakorlatoknak az alapja vagy előfeltétele egy hajlandóság afelé, ami meditációnak, merengésnek, vagy imának nevezhető. A gyakorlatok egy ilyen hozzáállással dolgozhatók fel. Enélkül az adatok nem hatolnak le a tudat-fa gyökeréig, képesítve és nemesítve így a testet, s megérintve a lelket.

Amennyiben a fenti módszert rendszeresen gyakoroljuk egyre inkább emelkedhet a tudatosságunk a mindent átható egységről. Észrevesszük a szeretetet ott is, ahol eddig ellenségeskedést láttunk csak, ezáltal képessé válunk jobban megérteni a másik megnyilvánulásai mögötti gondolatot, motivációt. Így könnyebben felvesszük az Ő nézőpontját és onnan nézve kevésbé látjuk ellenségnek, ellenségesnek.

Az egységről való tudatosságunk emelkedésével sokkal elfogadóbbá, békésebbé és nyugodtabbá válhat lényünk, világunk.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

Nehezebb körülmények okai, lehetőségei

szeptember 23, 2021 /

Az elmúlt néhány évben, évtizedben felgyorsult változások és átalakulások zajlanak a világban. Ami régen érték volt, manapság értéktelennek tűnhet, amiért régen kiálltunk, sőt az életünket adtuk, manapság önként feladjuk. Úgy tűnhet, hogy egy meglehetősen diszharmonikus világ alakult ki, melyben összekeveredett az érték és értéktelen, az anyagi érdekek előbbre kerültek az emberségnél. Látszólag manapság szinte „semmi sem szent”, sem a család, sem a nemzet, sem az adott szó és így tovább. Ránézésre egy kaotikus, diszharmonikus világban élünk, amit különféle nehézségek sújtanak. Ebben a bejegyzésben ezzel kapcsolatban szeretnénk az Egység Törvénye könyvek alapján egy nézőpontot átadni.

Földünkön jelenleg zajlik az átmenet a negyedik denzitásba. A denzitás-váltás időszakát hívjuk „szüretnek” vagy „betakarításnak”. Úgy is fogalmazhatunk, hogy egy új világ van születőben. Erről több helyen is volt már szó, többek között a korszakváltás cikkben és videóban.

Egy denzitásváltás vagy szüret lehet pozitív, negatív vagy vegyes. Egy pozitív szüret azt jelentené, hogy egy bolygó öntudatra ébredt (azaz harmadik denzitású) őslakosai többsége alapvető hozzáállása egymáshoz a „mások szolgálatata”. Ez egy harmonikus, szeretetteli, elfogadó környezetet jelenthet bolygószinten, ahol szinte mindenki segítő, szolgáló és elfogadó hozzáállást tanúsít a többiekhez. Egy ilyen bolygón a jelmondat a „szeretet és elfogadás” lenne.

A negatív szüret ennek a fordítottja, amit talán úgy fogalmazhatunk meg, hogy az öntudatra ébredt harmadik denzitású lények többsége számára „önmaguk szolgálata” lenne az első. Az egyének elhatárolódnak egymástól és irányítani próbálnák egymást, mely egy alá-fölé rendelő, diktatórikus társadalmi rendszert alakítana ki. Egy ilyen bolygón a jelmondat az „elkülönülés és irányítás” lenne.

A vegyes szüret – mint amilyen Földünkön is zajlik jelenleg – az, amikor vegyesen polarizált öntudatra ébredt lények (emberek) népesítik be a bolygót a bolygószintű denzitásváltás során. Vannak, akik mások szolgálata mentén élik életüket, vannak akik önmaguk szolgálata mentén és vannak azok, akik hol így, hol úgy.

65.15

Kérdező: Akkor ahogy a ciklus ezen utolsó napjai elpárolognak, ha történetesen a szüret most történne meg, ma, akkor egy bizonyos számú pozitívan és negatívan leszüretelt lenne, meg egy bizonyos számú ismétlő. Azt fogom feltételezni, hogy a katalizátor miatt, mely a jelenlegi és a tényleges szüretidőszak közt lesz tapasztalható, a szüretelhető entitások mindkét száma emelkedni fog.

Általánosságban értve, nem konkrétan erre a bolygóra, hanem mondjuk, hogy az általános tapasztalatok szerint a szüreteknél, mekkora mértékű növekedést tudsz a katalízis hatására logikusan elképzelni az entitások számában arra az utolsó időszakra vetítve, vagy tévesen gondolom azt, hogy más bolygók katalizátort dobtak volna be egy szüreti időszak végén, mikor vegyes szüretük volt?

Ré: Ré vagyok. Vegyes szüret esetén majdnem mindig van diszharmónia, és ennek következtében hozzáadott katalizátor is, az általatok „földi változásoknak” nevezett formában. Ez a feltételezésed helytálló.

A Konföderáció vágya, hogy szolgálja azokat, akik esetleg valóban intenzívebben keresnek e hozzáadott katalizátor hatására. Nem kívánunk vállalkozni rá, hogy a szüretben megnövelt számok sikerét kivetítsük, mivel ez nem volna helyes. Mi szolgálók vagyunk. Ha hívnak minket, akkor minden erőnkkel szolgálunk. A százalékok számolgatásában nincs erény.

A vegyes szüret időszaka tehát – ahogyan Ré fogalmaz – diszharmonikus időszakot eredményez. Ha megnézzük az elmúlt 10 évet, volt hitelválság, migránsválság, hatalmas esőerdőtüzek, környezeti katasztrófák, járványok és sok más, amiről talán nem is hallottunk. Mindezen események katalizátorként szolgálnak, hogy vagy a pozitív, másokat szolgáló vagy a negatív, önmagunkat szolgáló ösvényen haladjunk.

Katalizátor lehet bármi, ami polarizáló hatással lehet valakire. Ez a téma részletesebben megtalálható a katalizátorok szerepe és jelentősége cikkben és videóban.

Tehát a mai furcsa, diszharmonikus világunk egy magasabb nézőpontból érthető, megvan az oka és magyarázata. Katalitikus hatású, amennyiben tudatosan használjuk a felmerülő helyzeteket, erősebben polarizálódhat az emberiség bármely tagja és nagyobb számban léphetünk tovább a magasabb denzitásokba.

Ré a válasz második felében kijelenti, hogy az Ő céljuk sem más, mint szolgáljanak bárkit, aki fejlődni kíván.

65.16

Kérdező: Namost a ciklusvégi hozzáadott katalizátor kimondottan a bolygót belakó öntudatok irányultságának függvénye. A tudat volt az, amely ellátta önmagát katalizátorral, arra irányítva gondolkodását, amire irányította, úgy hatva ezzel önmagára, ahogy egy testi fájdalom vagy betegség hat az egyéni elme/test/lélek komplexumra. Egyszer megtettem már ezt a hasonlatot, de most megismétlem, hogy letisztázzam saját gondolkodásom a planetáris entitás valamelyest egyéni entitásként való személetében, amely elme/test/lélek komplexumok milliárdjaiból áll. Helyes-e a nézőpontom?

Ré: Ré vagyok. Meglehetősen helyes.

A jelenleg tapasztalható diszharmoniák tehát a „bolygót belakó öntudatok irányultságának függvénye”. Az emberiség a jelenlegi körülményrendszert hozza létre bolygószinten. Amilyen a tudatszint, amilyen tisztaságú az emberiség tagjainak az elméje összességében, olyan lesz a világunk. Nincs kire haragudni, nincs kit hibáztatni. Megpróbálhatjuk a jelenlegi helyzetet elfogadni és szeretni, ez a másokat szolgáló út; vagy megpróbálhatunk elhatárolódni tőle és irányítani, ez pedig az önmagunk szolgálata felé polarizálhatja lényünket.

Amit mi egyénként tehetünk – meglátásom szerint – két dolog: dolgozunk magunkon és magunkat rendbetéve, a magunk rezonanciáját emelve emelhetjük a bolygószintű rezonanciát; továbbá tudatosan törekedhetünk mások szolgálatára, képességeink, lehetőségeink egy részét mások szolgálatába állíthatjuk, hogy a világ mások számára is harmónikusabb, békésebb és szeretettelibb legyen.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

Fejlődés a harmadik denzitásban

május 22, 2021 /

Ebben a bejegyzésben azt igyekszünk megvizsgálni az Egység Törvénye könyvek alapján, hogy a harmadik denzitásban haladva, fejlődve milyen megnyilvánulási módokat és megértési lépcsőket tesz meg egy frissen öntudatra ébredt lény.

Az első kérdés-válasz pár viszonylag hosszú, ezért részletekben igyekszünk feldolgozni.

21.9

Kérdező: A 75 ezer éves ciklus indulásakor az átlagéletkor körülbelül 900 év volt. Mi volt akkoriban a reinkarnáció – hogy úgy mondjam – ütemezési megfontolása, és a harmadik denzitású leszületések közötti időközökben hogyan érvényesült az elme/test/lélek komplexum növekedése?

Ré: Ré vagyok. Ez a kérdés bonyolultabb, mint a legtöbb. Kezdjük. A kezdő harmadik denzitású elme/test/lélek komplexum inkarnációs mintái sötétségből indulnak, minthogy denzitásotokat tekinthetitek – ahogy mondanátok – alvásnak és amnéziának. Ez az egyetlen ilyen: felejtés létsíkja. A harmadik denzitású entitásnak azért kell felejtenie, hogy kijátszódhassanak a zavar vagy szabad akarat működései az újonnan egyéniesült tudat komplexumban.

A harmadik denzitást Ré itt, mint „alvás és amnézia” létsíkjának nevezi. A második denzitás végén öntudatra ébredt lény egyfajta „alvó” tudatállapotból indul, továbbá a Feledés Fátyla is aktív az inkarnációk alatt, melynek köszönhetően a szabad akarata biztosítva van.

A kezdő entitás így minden ártatlanságában egy állatias magatartás felé irányul, miközben más-éneket csak az én meghosszabbításának tekint az össz-én megőrzése érdekében. Az entitás fokozatosan ráébred, hogy olyan szükségletei is vannak, amelyek mondjuk úgy, nem állatiasak: vagyis amelyek szükségtelenek a túlélésben. Néhány ezek közül: a társak szüksége, a nevetés szüksége, a szépség szüksége, az őt körülvevő világ megismerésének szüksége. Ezek a kezdő igények.

A kezdő harmadik denzitásbeli entitás állatias magatartást képvisel. Ragadozó vagy zsákmányállathoz hasonló megnyilvánulásai dominálnak, ha gondol is másokra, csak úgy tekint rájuk, mint a falkára, amire szüksége van, hogy túléljen. A másik falka (nép, faj, etnikum vagy bármilyen más csoportosulás) nem igazán érdekli, sőt felőle akár el is pusztulhat. Úgy is fogalmazhatunk, hogy csak az alsó csakrái dominálnak (túlélés, szaporodás, hierarchia). Ahogyan tapasztal inkarnációról inkarnációra, megjelennek további szükségletek, amelyek már nem állatias minőségűek, azaz nem kötelezően szükségesek a túléléshez. Ilyen például az esztétika, a szépség, a megismerési vágy.

Ahogy inkarnációi kezdenek halmozódni, további szükségeket is felfedez: a kereskedés szüksége, a szükség, hogy szeressen, a szükség, hogy szeressék, és annak szüksége, hogy az állatias viselkedésmódokat egy magasabb nézőpontba emelje.

A további tapasztalatok további, finomabb szükségletek megjelenését hozzák magukkal. A szükség arra, hogy az entitás szeressen, az entitást szeressék, és így tovább. Idővel levetkőzi az állatias viselkedésmódot is. Talán innen tekinthetjük úgy, hogy elkezdte a harmadik denzitás leckéit elsajátítani.

A harmadik denzitású ciklusok első szakaszában az inkarnációk önműködőek, és a fizikai hordozó energiakomplexumának megszűntekor gyorsan végbemennek. Az inkarnáció tapasztalatainak áttekintési vagy gyógyítási szükséglete csekély. Ahogy – mint neveznétek – az energiaközpontok kezdenek fokozottabban működésbe lépni, a megtestesülések során átélt tapasztalatok tartalmának egyre nagyobb mennyisége fonódik a szeretet leckéi köré.

A továbbiakban Ré arra válaszol, hogy mi az a pont, amikor a leszületések már nem önműködőek. Mikortól választ tudatosan a lény? Eleinte, ameddig kevésbé tudatos az életére, és inkább csak az ösztönei dominálnak, az inkarnációk önműködőek, hiszen nincs túl sok tanulság, amit tudatosítani lehetne és ebből adódóan túl sok „kiheverni való” sincs. Idővel – ahogy meghaladja az állatias viselkedésmintát és elkezdi a tudatosodást – melynek velejárója az energiaközpontok egyre fokozottabb működése – egyre több tanulságot ismer fel életében, melyeket „hosszabb idő” áttekinteni az idő/tér-ben, az inkarnáción kívül.

Így a leszületések között eltöltött – ahogy értitek – idő hosszabbodik, hogy megfelelő figyelem fordítódjon az előző inkarnáció megéléseinek áttekintésére és begyógyítására. Egy ponton a harmadik denzitás során a zöld színű energiacentrum aktiválódik, és ettől a ponttól kezdődően a leszületések többé nem lesznek automatikusak.

Amikor az entitás tudatosan gyakorolja már a szeretet leckéit, a leszületések nem automatikusak, hanem saját maga dönti el mikor és hová reinkarnálódik azért, hogy bizonyos – általa és magasabb énje által szükségesnek tekintett – katalizátorokkal találkozzon és tovább finomítsa a szeretet leckéi mentén megértését.

A fentiek alapján megfigyelhetjük ismerőseinket, hogy mennyire „régóta” lehetnek(!) a harmadik denzitásban. Némelyek esetében lehet, hogy az állatias, ösztön-megnyilvánulások dominálnak, míg mások látszólag előrébb lehetnek a szeretet leckéiben. Azonban nagyon FONTOSnak gondoljuk megjegyezni, hogy nem érdemes ez alapján megítélni a másikat. A Feledés Fátyla rajtunk is működik, emiatt nem igazán tudhatjuk, hogy mit kíván a másik lény megtapasztalni, milyen leckéket kíván felvenni jelen inkarnációjában. Amennyiben elítéljük a másikat, könnyen lehet, hogy tévedünk. Az is lehet, hogy elhatárolódunk tőle, holott mi magunk katalizátorként működhetnénk számára. Érdemes tehát nyitott szívvel és elfogadással fordulni a másikhoz (a másik-én-ünkhöz).

Sokan gondolkodtunk már azon, hogy a családtagjaink miért olyanok amilyenek. Amennyiben már elértük a tudatosodás azon szintjét, hogy az inkarnációnk nem automatikus, van-e beleszólásunk, milyen családba szülessünk?

21.10

Kérdező: A nem automatikus leszületés, feltételezem, azt jelenti, hogy az entitás maga döntheti el, hogy a saját tanulása érdekében mikor kíván testet ölteni. Ő választja ki a szüleit is?

Ré: Ré vagyok. Így van.

A kérdező feltesz még egy érdekes kérdést 1981-ben. Az emberiség mekkora része döntött saját maga a jelenlegi inkarnációjáról?

21.11

Kérdező: A ciklusunk jelen pontján, közel a végéhez, a leszülető entitások hány százaléka dönt saját maga?

Ré: Ré vagyok. Körülbelül 54%.

Tehát az emberiség több, mint fele már a szeretet leckéit gyakorolta 1981-ben és tudatosodása olyan szintet ért el, hogy leszületése előtt döntött arról, hogy hová szülessen és mik a leckék, amelyeket megtanulni, begyakorolni kíván.

Érdemes megjegyezni, hogy a hindu filozófia szerint – mely az egyik legősibb filozófia, ami a reinkarnációt tartalmazza – lehetséges, hogy egy ember, amennyiben nem emberhez méltón viselkedik, például jellemzően állati magatartást képvisel, esetleg nem szerez „elég” tudást élete során – így nehézség számára, hogy emberhez méltó módon éljen; akár visszacsúszhat következő inkarnációjában egy második denzitású, azaz állati létbe. Az Egység Törvénye könyvekben is megjelenik (pl. 10.3) az, hogy a fejlődés nem mindig progresszív, azonban ennek a témának a kibontása nem ennek a cikknek a témája. A Teremtés végtelen, így végtelen számú entitás végtelenül sokféle módon és ütemben közeledik az Egy Végtelen Teremtő felé.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

« Régebbi bejegyzések

Blog bejegyzések

Kapcsolatfelvétel

      © Az Egység Törvénye könyvek szerzői jogának tulajdonosa az L/L Research.

      Adatkezelési irányelvek ↑