A másokat szolgálók útján haladva hajlamosak lehetünk magunkról megfeledkezni, akár magunkat, emberi kapcsolatainkat, környezetünket elhanyagolni. Sőt, akár azt is gondolhatjuk, ha magunkkal foglalkozunk, a saját vágyaink, szükségleteink, igényeink kielégítésével foglalkozunk, azzal önmagunkat szolgáljuk, ami nem helyénvaló a mások szolgálatának útján. Vizsgáljuk meg ezt a témát az Egység Törvénye könyvek nézőpontjából.
Az energiaközpontok tárgyalásánál szóba került, hogy lényünk hét szinten működik, hét energiaszintre rendeződik be emberként. Ez a hét szint felfogható az élet hét fő „megoldandó” területeként. Az alsó három energiaközpont közül az első, a „vörös sugár” energiaközpont vagy gyökércsakra, mely a saját túlélésünk, a táplálkozás, a fedél a fejünk fölött, vagyis az egyéni túlélésünk életterülete. Különösen fontos ez ha családunk, gyermekeink vannak, vagy másokért is felelünk. Ez esetben nem tehetjük meg, hogy nem foglalkozunk az anyagi stabilitásunkkal, mert másoknak ártunk vele, terhet jelentünk nekik, ha nem tudjuk ezt az életterületet megoldani. A második energiaközpont, a „narancs sugár” csakra, vagy szakrális csakra az intim kapcsolódásaink, életöröm, kreativitás az életünkben. A első központ felfogható úgy, mint egy étel alapanyagai, a második energiaközpont pedig az íz, a fűszerek, az, hogy az étel finom legyen és örömet is okozzon, ne csak tápláló legyen. Enélkül besavanyodhatunk, megkeseredhetünk, kritikussá, depresszívvé válhat személyiségünk. A harmadik energiaközpont, a „citrom szín sugár”, a napfonat csakra a formális-, társadalmi kapcsolataink, önbecsülésünk, önértékelésünk témaköre. Noha alsónak nevezett energiaközpontok, valójában rendkívül fontosak, mert csak stabil alapra építkezve lehetséges a magasabb szinteket megvalósítani.
Fontos megjegyezni, hogy a másokat szolgáló úton szükséges úgy működnünk, úgy rendbe tenni életünk területeit, a személyiségünket, hogy ne ártsunk másnak. Nem másokat eltaposva, kihasználva, becsapva kell például anyagi dolgainkat rendbe tenni.
12.29
Kérdező: Mi olyat is tehet egy ilyen entitás, amivel karmikusan belebonyolódik?Ré: Ré vagyok. Egy más lényekkel tudatosan szeretetlenül bánó entitás karmikus terheket vehet magára.
Életünk során más lényeket, ideértve nem csak az embereket, hanem állatokat, növényeket, Földünket érdemes szeretettel megközelíteni, szeretettel bánni velük. Nézzünk egy kérdés-választ arra vonatkozóan, hogy – amennyiben nem másokat tönkretéve, kihasználva történik – ha rendbe tesszük életünket, dolgozunk önmagunkon, valójában az egész világon segítünk.
71.16
Kérdező: Azt állítom, hogy a fehér mágikus szertartás célja változást eszközölni egy csoport tudatosságában. Ez így van?Ré: Ré vagyok. Nem feltétlenül. Lehetséges a mit úgy nevezel, hogy fehér mágiát azzal a szándékkal is végezni, hogy az csupán az ént vagy a végzés helyét változtassa meg. Ezt annak ismeretében végzik, hogy az énnek a szeretet és fény felé sarkosulásban nyújtott segítség az a planetáris vibrációnak nyújtott segítség is egyben.
Ré azt mondja, ha önmagunkat a szeretet és fény felé polarizáljuk, vagyis a szeretet és fény felé fordulunk, ezzel bolygószinten is hatást váltunk ki. Nemcsak magunkon dolgozunk, hanem mindenen. Világunk rezonanicaszintje, globális „elmeállapota” a bolygón lévő egyének átlagolt elmeállapota, rezonanciaszintje. Minél többen igyekszünk szeretetben, békében és harmóniában élni, annál inkább ellensúlyozzuk a szenvedést, az erőszakot, a boldogtalanságot. Igazán felemelő cél. Törekedjünk saját boldogságunkra, harmóniánkra, a szeretet képviselésére környezetünkben.
Ez természetesen nem mindig könnyű. Előfordul, hogy komoly erőfeszítésre van szükség már csak ahhoz is, hogy ne csússzunk lefelé, hogy megfékezzünk vagy legyőzzük saját elménket, destruktív vágyainkat, lustaságunkat, nemtörődömségünket.
74.10
Kérdező: Mármost, a személyiségbeli önfegyelmezést egy mindenek fölé tornyosuló munkaként látom bárki előtt, aki az evolúció folyamatával tudatosan tisztába került. Igazam van-e ezzel a kijelentéssel?Ré: Ré vagyok. Meglehetősen.
Lényeges, hogy folyamatosan dolgozzunk önmagunkon, foglalkozzunk a szeretettel, bölcsességgel és harmóniára törekedéssel.
99.5
Kérdező: Az előzetes kérdések végén egy kérdés Jimtől […]Ré: Ré vagyok. […] Az erő áramlása de ugyanígy a szeretet vagy a bölcsesség áramlása is, nem az óvatoskodó megfigyelőjét jogosítja fel a használatára, hanem az állandó használóját. […] Jó megismerni az ént, és jó megőrizni és használni azokat a képességeket, melyeket az én biztosított a maga tanulására és szolgálatára.
A válasz első fele megerősíti, hogy állandóan érdemes áramoltatunk a szeretetet és bölcsességet. Vagy legalább törekedni erre. A válasz második felében pedig Ré kiemeli az önismeret fontosságát, a nekünk adott képességeket érdemes felismerni, használni és fejleszteni. Erről beszéltünk már a Felelősség Törvénye tárgyalása kapcsán. Érdemes lehet ismét átolvasni azt a bejegyzést is, most itt csak annyit emelnék ki, hogy 20.17: „Ahol nincs előrehaladás, ott az előrehaladást segélyező feltételek fokozatosan elvesznek”.
Miért érdemes erőfeszítést tennünk és aktuális önmagunkat meghaladni? Milyen perspektívát találhatunk abban, ha igyekszünk megoldani az életünk különböző területeit, fejlődni a szeretetben, törekedni a Fény felé?
17.18
Ré: Ré vagyok. […] Ismerd meg tehát először az elmét és a testet. Majd azután a lélek összegzése és szintézise során ezek harmóniába rendeződnek egy olyan elme/test/lélek komplexumban, amely képes átjárni a dimenziók közt és megnyitni a kaput az intelligens végtelenre, önmagát gyógyítva fénnyel és megosztva e fényt másokkal. […]
Egy másik, a 71.17-es válaszban így fogalmaz Ré: „A fehér mágia leglényege a Teremtővel való egység örömének megélése. Ez az öröm szükségszerűen kívül-belül átragyogja a pozitív szakértő élettapasztalását.”
Egyéni fejlődési utunkon haladva mások szolgálata mentén, igyekszünk megoldani különbőző életterületeink kihívásait, tisztítjuk elménket, csiszoljuk személyiségünket, megtanuljuk szeretni Önmagunkat, mely eredményeként egyre közelítünk a Teremtő felé. Hiszen a Teremtő és lényünk magja ugyanaz. A Teremtő közeledése egyre nagyobb és áthatóbb boldogságként és örömként jelenik meg és szinezi át életünk különböző tapasztalásait, idővel pedig életünk egészét.