Szerző: István (1 / 11 oldal)

Hétköznapjainkban, és kiemelten a nehéz időkben szükségünk van hitre, bátorságra, energiára, kitartásra, nemcsak hogy fejlődjünk, hanem hogy egyáltalán szinten maradjunk. Ebben a bejegyzésben arra igyekszünk egy nézőpontot adni, hogy a másokat szolgálók útján hogyan haladjuk meg saját korlátainkat, ezáltal a mások számára lehetőleg pozitív katalizátorokká váljunk. Személyes fejlődésünk példa lehet mások számára.

61.9
Kérdező: Ez rámutat a fizikai testet öltés rendeltetésének lényegére, úgy vélem. Mégpedig arra, hogy saját gondolati folyamataid révén érkezz el egy meggyőződéshez, problémák megoldásával és megértésekkel egy teljesen elfogulatlan vagy teljesen szabad szituációban, bármiféle bizonyíték nélkül, vagy bármi olyasmi nélkül, amit bizonyítéknak tekintenél, ahol a bizonyíték önmagában egy nagyon szerencsétlen szó. Kibővítenéd a gondolatomat?

Ré: Ré vagyok. Véleményed elegáns, bár kissé zavaros a szubjektív ismeretek kifejezte szabadság, és a szubjektív elfogadás kifejezte szabadság közötti kapcsolataiban. Jelentős különbség van a kettő közt. Ez nem az ismeretek dimenziója, még szubjektíven sem, a kozmikus és egyéb beáramlások áttekinthetőségének hiánya folytán, amik kihatással vannak minden egyes szituációra, amelyik katalizátort állít elő.

A szubjektív elfogadása a pillanatban rejlőnek, és a szeretet meglátása ama pillanatban – ezek jelentik a nagyobb szabadságot. A bizonyíték nélküli szubjektív ismeret bizonyos mértékben szegényke barát, mivel bármennyi információt gyűjtesz is össze, a harmadik denzitást alkotó torzulások folytán mindig lesznek anomáliák.

A válaszban néhány igen fontos gondolat található, ezért tárgyaljuk meg részenként.

A válasz első részében Ré az mondja, hogy jelentős különbség van a “szubjektív ismeretek kifejezte szabadság” és a “szubjektív elfogadás kifejezte szabadság” között. A következő mondatban pedig kijelenti, hogy “ez nem az ismeretek dimenziója, még szubjektíven sem”. Az eredeti angol szövegben itt Ré a denzitás szót használja, tehát a harmadik denzitásra gondol, mely nem a megismerés, a tudás denzitása. A tudás az ötödik denzitás szintje, részletesebben lásd a denzitások témakörét tárgyaló írásokat. Jelen denzitásunkban nem szerezhetünk objektív, valós tudást a harmadik denzitásbeli érzékszerveinkkel vagy technológiánkkal, ebből adódóan az “ismereteken alapuló” szabadságunk nem lehet valós szabadság. Úgy is fogalmazhatunk, hogy nem vagyunk szabadok, és nem is leszünk, mert ebben a denzitásban nincs érzékszervünk, szellemi kapacitásunk arra, hogy befogjuk a Valóságot. Annak csak egy töredékét vagyunk képesek befogni, arra is inkább csak ráérezni tudunk. Amennyiben fejlődünk, idővel megvalósíthatóak ezek a magasabb szintek. Néhány kiemelkedő mester még életében, emberi formában megvalósította ezeket a magasabb szinteket. Ilyen példa lehet az Úr Jézus Krisztus, aki a feltétel nélküli szeretetet és megbocsátást tanítja számunkra, vagy Buddha, aki a szellemi kiegyensúlyozottságot, lecsendesedést, az elme szabályozását és legyőzését. Az Úr Ráma, aki az emberiségnek a dharmát, az egyetemes és emberi törvényekkel összhangban létezést tanítja, vagy az Úr Krisna, aki a szeretetteli könnyed, elfogadást, eleganciát és kozmikus szeretetet példázza számunkra. Ilyen hatalmas mesterek életét érdemes tanulmányozni, figyelve arra, hogy az esetleges vallási dogmákat elkerüljük, vagy átlássuk. Segítségükkel és más mesterek útmutatását követve közeledhetünk az ismeretek egy szélesebb spektrumához.

A “szubjektív elfogadás kifejezte szabadság” kapcsán már más a helyzet. Az elfogadás a másokat szolgálók útja, mely alázatot is jelent, miszerint lehet, hogy nem értem, hogy mi miért van, ki vagyok, honnan jöttem, hová tartok, viszont elfogadom a helyzeteket, katalizátorokat, azt amit az élet elém hoz. Ez a hozzáállás azért jelent(het nagyobb) szabadságot, mert nem ellenállok, nem menekülök vagy harcolok azzal, ami szembejött velem, hanem elfogadom, hogy ez van. És ebből a nézőpontból többféle döntést hozhatok meg, mintha csak az az egy eszközöm van, hogy kontrollálni próbálom valahogy a katalizátort. A kontroll egyébként is az önmagukat szolgálók eszköztárába tartozik elsősorban. A 46.9-ben Ré így fogalmaz:

A katalizátor negatívan polarizált felhasználásában a kulcs az irányítás.
A katalizátor pozitívan polarizált felhasználásában a kulcs az elfogadás.

Az ismereteink hiánya azért lehetséges, mert nem érzékeljük elég “magas” denzitásból az eseményeket, történéseket, jelenségeket. “Ez nem az ismeretek dimenziója, még szubjektíven sem, a kozmikus és egyéb beáramlások áttekinthetőségének hiánya folytán, amik kihatással vannak minden egyes szituációra, amelyik katalizátort állít elő”, mondja Ré. A kozmikus beáramlásokat az asztrológia tanulmányozza. Azonban azt amit egy profi asztrológus lát, sok esetben nem mondhatja ki, mert nem biztos, hogy el tudná viselni az elemzett személy. Alapesetben nem látunk rá születésünk előtti időszakokra sem, amelyek jelen megtestesülésünket megalapozták, meghatározták. Egyszerűen csak annyit tudunk tenni, hogy elfogadjuk, azt ami van.

“A szubjektív elfogadása a pillanatban rejlőnek, és a szeretet meglátása ama pillanatban – ezek jelentik a nagyobb szabadságot.” A fentiekben volt szó arról, hogy az elfogadás miért jelent magasabb szabadságot, mint az úgynevezett “ismereteink”. Viszont nemcsak elfogadni érdemes minden pillanatot, hanem a szeretetet megtalálni benne. A 10.14-es válaszban Ré azt mondja:

A pillanat szeretetet hordoz. Ez a leckéje/célja ennek az illúziónak vagy denzitásnak.

A válasz utolsó mondata “A bizonyíték nélküli szubjektív ismeret bizonyos mértékben szegényke barát, mivel bármennyi információt gyűjtesz is össze, a harmadik denzitást alkotó torzulások folytán mindig lesznek anomáliák”. Bizonyíték nélküli, szubjektív ismereteink, ahogy Ré fogalmaz “szegényke barát”. Nem lehetséges az általunk megszerzett ismeretekből átlátni még saját életünket, döntéseinket, megnyilvánulásainkat sem. Mit lehet tenni? Tapasztalatot kell szereznünk a magasabb szintekről. Egyéni fejlődésünk a kulcs ebben, megfelelő, helyes eszközökkel a tapasztalat – akár e denzitást meghaladó szinten – megszerezhetőek. Az Egység Törvénye könyvek tárgyalják a meditáció, személyiségfejlődés, a mágikus személyiség kialakításának, elérésének, megébresztésének témáját, hogy néhány eszközt megemlítsünk az Egység Törvénye könyvekből.

75.32
Kérdező: A mágikus személyiség három megjelenését úgy mondják, mint az erő, a szeretet és a bölcsesség. Helyes-e ez, és ezek-e vajon az egyedüli elsődleges szempontjai a mágikus személyiségnek?

Ré: Ré vagyok. A mágikus személyiség három megjelenését, az erőt, a szeretetet és a bölcsességet azért nevezik ekképp, hogy mindegyik szempontra figyelmet szenteljenek az adeptus alapvető eszközének kifejlesztésénél, mely a saját énje.

Ez semmilyen módon nem egy három szempontú személyiség. Ez az egység létezője, a hatodik denzitás lénye, és azonos azzal, amit ti a felettes énnek neveztek, ugyanakkor egy roppantul gazdag személyisége tapasztalatok sokféleségének és érzelmek finomságának.

A három szempont azért van megadva, nehogy a neofita visszaéljen mestersége eszközeivel, hanem inkább kiegyensúlyozottan közelítsen ezen eszközökhöz a szeretetet és bölcsességet állítva a középpontba, s így a szolgálat érdekében keresve az erőt.

Személyiségfejlődésünk kapcsán Ré megerősíti, mi az a három terület, amelyet érdemes gyakorolnunk, erősíteni életünkben. Ezek 1) az erő a mások szolgálatára, 2) a szeretet mások irányába a másokat szolgálók útján és 3) a gyakorlati tudás, a bölcsesség. Érdekes megjegyezni, hogy ez a három terület megegyezik az őseredeti háromféle jógairányzattal: karma jóga – önzetlen cselekedetek, gjána jóga – tudásszerzés, bölcsesség elérése és bakti jóga – a feltétel nélküli szeretet jógája.

Ez a három szempont azért kiemelkedően fontos a fejlődésünk során, nehogy visszaéljünk azokkal a képességekkel, tudással vagy lehetőségekkel, amelyek megnyílnak a személyiségünk fejlődése útján. Ezért ezt érdemes igen komolyan venni és nem megfeledkezni róluk!

A szeretet gyakorlata jelentheti azt, hogy minden pillanatban a másik embert, legyen az akárki, próbálom megemelni, jobb állapotba hozni. Akár egy kedves szóval, akár barátságossággal, akár önzetlen segítséggel, azzal a céllal, hogy neki jobb, könnyebb legyen. Látni fogjuk, hogy ez nem mindig könnyű. Ennél jobban azonban semmi nem oldja fel az egoista személyiségjegyeinket.

A tudás keresése és megszerzése szintén egy (vagy sok) életen át tartó folyamat. Érdemes olyan könyveket olvasni, előadókat, tanítókat hallgatni, akik a fenti három szempontnak megfelelően segítenek bennünket a megismerés irányába.

Végül az erő, amit érthetünk úgy mint energia, lelkesedés a mások szolgálatára – meglátásom szerint – magától jönni fog, ha szeretettel állunk a másikhoz és van gyakorlatban használható tudásunk. Így képessé válunk egyre hosszabban fenntartani a másokat szolgáló attitűdöt. Képesek leszünk, órákon – napokon – heteken – hónapokon – éveken – évtizedeken – életeken át a pozitív ösvényen haladni, míg megközelítjük az Egy Végtelen Teremtő minőségeit. Enélkül, csak az erő, energia használata könnyen a képességek öncélú felhasználásához vezet, ahogyan Ré fogalmaz: “nehogy a neofita visszaéljen mestersége eszközeivel”.

74.10
Kérdező: Mármost, a személyiségbeli önfegyelmezést egy mindenek fölé tornyosuló munkaként látom bárki előtt, aki az evolúció folyamatával tudatosan tisztába került. Igazam van-e ezzel a kijelentéssel?

Ré: Ré vagyok. Meglehetősen.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.