Kategória: Katalizátor (2 / 2 oldal)

Használati javaslat a katalizátorokhoz

A katalizátor az Egység Törvénye könyvek értelmezése alapján egy tetszőleges ösztönző, mely tapasztalatot eredményez. Lényegében minden, amit érzékelni tudunk és hat ránk, katalizátor, hiszen tapasztalást eredményez. Fontos, hogy a katalizátor mindig semleges, azonban a katalizátort legtöbbször „jó”-nak vagy „rossz”-nak tartjuk.

A katalizátorok elkerülhetetlen velejárói a életünknek.

46.16

Kérdező: Mi az elgondolás [például] a rák katalizátorának felhasználása mögött?

Ré: Ré vagyok. A katalizátor, méghozzá minden katalizátor, arra lett kifejlesztve, hogy tapasztalatot kínáljon fel. A tapasztalatot denzitásotokban szeretni és elfogadni, vagy irányítani lehet. Ez a két út létezik. Mikor egyik utat sem választják, a katalizátor terve meghiúsul, és az entitás megy a saját feje után, míg a katalizátor le nem sújt rá, hogy hajlamot fejlesszen ki az elfogadásra és szeretetre avagy az elkülönülésre és irányításra. Tér/idő hiányában ez a katalizátor nem működhet.

Jön egy „bármilyen” esemény, és ennek hatására tapasztalunk valamit. Amennyiben a tapasztalásaink kellemesek, akkor örülünk és úgy gondoljuk, a „bármi” egy jó dolog. Ha a tapasztalásaink kellemetlenek, akkor az a „bármi” rossz dolog, istencsapása, stb. Valójában a „bármi” csak tapasztalást okoz, mely lehetőséget ad számunkra a tanulásra, pontosabban fogalmazva a polarizációra.

Gyakran van, hogy egy betegségére vagy balesetre úgy tekint vissza valaki, hogy milyen jó, hogy megtörtént, különben nem változtatott volna az életvitelén, vagy még mindig ugyanott tartana, ahol tartott akkor. Ebben az esetben a betegség vagy baleset egy „jó” dolog volt számára, noha amikor benne volt a helyzetben, akkor egy „rossz” dolognak ítélte meg. Talán ebből a példából látható, hogy az esemény „jó” vagy „rossz” mivolta a nézőpontunktól függ.

A tapasztaláson keresztül az egyik legfontosabb jelentősége és funkciója a katalizátornak az, hogy képes bennünket polarizálni önmagunk vagy mások szolgálata irányába. Tehát azon túl, hogy örülünk vagy bánkódunk a katalizátor hatásaként, érdemes eldöntenünk, hogy hogyan kezeljük. Az egyik lehetséges kezelési mód, a másokat szolgáló úton, az elfogadás és szeretet. Elfogadjuk a „bármit” és szeretettel viszonyulunk ahhoz, másokhoz és a Teremtéshez. Ez nem mindig könnyű, ha a katalizátort „rossznak” ítéljük, és általában könnyebb ha a katalizátort „jónak, kellemesnek” éljük meg. A katalizátor másik lehetséges kezelési módja, az önmagukat szolgálók útján, az elhatárolódás és irányítás. Elhatárolódom az tapasztalattól és irányítani akarom a bekövetkeztét vagy az eredményét. Sokszor ez könnyebbnek látszik olyan katalizátor esetén, amire azt mondjuk, hogy „rossz”.

Amennyiben egyik utat sem választjuk, a katalizátor újra megjelenik és hasonló tapasztalás újra bekövetkezik. Amennyiben volt már olyan gondolatunk, hogy „velem mindig ugyanez történik”, akkor érdemes lehet megnézni azzal a szemmel is az eseményt, hogy sikerült-e vagy elfogadást és szeretet, vagy elhatárolódást és irányítást gyakorolni azon, ami „velem mindig történik”. Lehetséges, hogy azért ismétlődik újra és újra és újra, mert nem vagyunk hajlandóak polarizálódni az egyik vagy másik ösvény/út irányába.

A fenti válasz utolsó mondata arra utalhat, hogy a katalizátor csak a tér/idő keretein belül működhet. A tér/idő itt érthető inkarnációs időként, tehát a születés és halál közötti időszakaként. Az idő/tér az inkarnáción kívüli keretrendszer, ahol a katalizátorok nem hatnak, ugyanis az inkarnáción kívüli időszakban kerül áttekintésre, kiértékelésre az inkarnáció egésze. Továbbá csak az inkarnációs időszakban található meg a feledés fátyla is, melynek hatására tudnak igazán erősen hatni a katalizátorok. A feledés fátyla nélkül látnánk, hogy hallhatatlan szellemi lények vagyunk, az Egy Végtelen Teremtővel egységben. Így nem igazán vennénk komolyan a katalizátorokat és polarizálódni sem igazán tudnánk ahhoz, hogy a harmadik denzitás célját, a Választást meghozzuk.

66.34

Kérdező: Számomra ez a bolygó olyannak tűnik, mint amit én úgy mondanék, hogy a torzulások pöcegödre. Ebbe beleértem általában az összes betegséget és fizikai testi meghibásodást. Úgy sejlik előttem, hogy ez a bolygó igen-igencsak elől volna a listán, ha csupán az átfogó mennyiségét néznénk ezeknek a problémáknak. Helyes-e az érzésem e feltételezésben?

Ré: Ré vagyok. Korábbi anyagra fogunk visszapillantani. Katalizátor kerül felajánlásra az entitásnak. Ha azt nem használja fel az elme komplexum, akkor az kiszivárog a test komplexumra és valamilyen formájú fizikai torzulásként manifesztálódik. Mennél hatékonyabb a katalizátor felhasználása, annál kisebb fizikai torzulás található.

Azok esetében, akiket ti Vándoroknak neveztek, nemcsak egy veleszületett nehézség van a harmadik denzitású vibrációs minták lekezelésében, hanem egy emlékkép is, noha fátyolos, hogy ezek a torzulások se nem szükségesek, se nem gyakoriak az otthoni vibrációban.

Mint mindig, most is túláltalánosítunk, mivel sok esetben pre-inkarnációs döntésekről van szó, amelyek fizikai vagy mentális korlátozásokat vagy eltorzulásokat eredményeznek, de úgy érezzük, hogy a te megközelítésed az ilyen vagy olyan formájú nyomorúság felé vett nagykiterjedésű torzulások. Csakugyan, egynémely harmadik denzitású planetáris szférán hatékonyabban hasznosítják a katalizátort. A ti planetáris szférátok esetében sok a nem megfelelő felhasználása a katalizátornak s ennek következtében sok a fizikai torzulás.

Nagyon fontos gondolat, hogy amennyiben sikerül a katalizátor még a tudati síkon feldolgoznunk, elkerülhető lehet, hogy a katalizátor fizikai szinten megjelenjen. Minél sikeresebb ez a feldolgozás a tudatunk szintjén, annál kevésbé jelenik meg tehát testi, fizikai szinten.

Röviden összefoglalva tehát életünk során lesznek élmények, személyek, események, amelyeket „jónak” vagy „rossznak” ítélünk meg. Ezeket az eseményeket érdemes lehet felhasználni arra, hogy önmagunk vagy mások szolgálata irányába tegyünk lépéseket. Az önmagunk szolgálata esetén az eseményt irányítani akarjuk és elkülönülni tőle, míg a másokat szolgáló úton elfogadjuk és szeretet állapotban igyekszünk létezni. Amennyiben egyiket sem tesszük meg, a tapasztalás megismétlődik, egészen addig, amíg valamelyik pólus irányába el nem mozdulunk.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

Mihez kezdjünk a vágyainkkal?

Alapvetően kétféle válasz létezik a misztikus vagy spirituális tradíciókban. Az egyik azt mondja, mondjunk le világi vágyainkról, szabaduljunk meg egyéni késztetéseinktől és az így ki nem élt energiát használjuk a szellemi útunkon üzemanyagként. A világtól elvonuló remete vagy vándor, aki lemond vágyairól és csak a szellemi gyakorlatainak és munkálkodásának él, jó példa lehet erre a vonalra. A másik nézőpont azt mondja, hogy éljük meg azt, ami szembejön velünk, hiszen az, hogy szembejött velünk, bizonyíték arra, hogy dolgunk van vele. Ezt képviselik a tantrikus filozófiai vonalak (amelyket a legtöbbünk ma már csak a szexualitáshoz köt). A Jim Carrey féle „Igenember” című 2008-as filmvígjáték valamelyest bemutatja ezt a gondolkodásmódot, nyilvánvalóan csak egy Hollywood-i film szintjén.

Vágyaink katalizátorként funkcionálnak, melyek segítenek tapasztalásokhoz, ezáltal tanulságokhoz jutni. Az Egység Törvénye könyvekben is többször előkerül a vágyaink és az egó kérdése. Jim konkrétan rá is kérdez:

18.5

Kérdező: Van nálam egy kérdés Jimtől, amit szóról szóra felolvasnék: „A keresés misztikus tradícióinak nagy része itt a Földön fenntartja a hitet, hogy az egyéni ént ki kell törölni vagy irtani, az anyagi világot pedig figyelmen kívül kell hagyni ahhoz, hogy az egyén elérje – ahogy ezt nevezik: a „Nirvánát” vagy megvilágosodást. Mi a helyes szerepe az egyéni énnek és az ő világi tevékenységeinek abban, hogy az egyént az Egység Törvényébe növekedni segítse?”

Ré: Ré vagyok. Az entitás helyes szerepe ebben a denzitásban az, hogy vágyai szerint tapasztaljon meg mindent, majd azután elemezze, megértse és elfogadja eme tapasztalatokat, leszűrve magának belőlük a bennük rejlő szeretet/fényt. Semmit nem kell elkerülni. Amire nincs szükség, az kihullik.

Az irányultság (vagy más néven orientáció) a vágy kielemzése során alapozódik meg. Ezek a vágyak egyre inkább a szeretet/fény tudatos felhasználása irányába tolódnak el, mialatt az entitás bespájzolja magának a tapasztalatok párlatát. Mi rendkívül helyénvalótlannak találtunk bármely vágyelfojtást, kivéve, hogy az úgymondott fizikai síkon való kivitelezés helyett a képzelőerőt javasoljuk azon vágyak esetében, amelyek nincsenek összhangban az Egység Törvényével, megőrizve ezzel a szabad akarat elsődleges torzulást.

A magyarázat, amiért az elfojtás nem bölcs dolog, az, hogy az elfojtás egy egyensúlytalan cselekedet, amely nehézségeket okoz a kiegyensúlyozásában az idő/tér kontinuumban. Vagyis az elfojtás megteremt egy későbbi körülményt a ragaszkodásra ahhoz, amit látszólagosan elkerültek.

A megfelelő időben minden dolog elfogadható minden entitásnak, és megtapasztalva, megértve, elfogadva, majd megosztva ezeket más-énekkel, a helyes megjelölés az elmozdulás kell legyen az egyik fajta torzulástól másfajta torzulások felé, melyek alkalmasint jobban harmonizálnak az Egység Törvényével.

Ebben, mondjuk úgy, hogy útlevágást jelent egyszerűen mellőzni vagy elkerülni bármely vágyat. Ehelyett meg kell azt érteni, és el kell fogadni. Ehhez türelem kell és a tapasztalatok, amik gondosan kielemezhetők, könyörület tanúsításával az én és más-ének felé.

Ré konkrétan „rendkívül helyénvalótlannak”, tehát nem helyén valónak tartja a vágyak elnyomását. Ebben a denzitásban, melyben létezünk, szerepünk, hogy vágyaink szerint tapasztaljunk és ezeket kielemezve, megértve és elfogadva tanulságokat szűrjünk le. Ezeknek a vágyaknak az elnyomása azért nem bölcs dolog Ré szerint, mert egyensúlytalansághoz vezet, amit előbb-utóbb ki kell egyensúlyoznunk, ezáltal egyfajta függőség alakul ki az elnyomott vágy irányába.

Tegyük fel, hogy megvan a vágyunk arra, hogy állandóan francia krémest együnk. Amennyiben elnyomjuk ezt a vágyunkat valamilyen okból, például neveltetésünk, vallási nézeteink, testsúlyunk nem ideális volta, vagy bármilyen képzeletbeli vagy „valós” okból kifolyólag. Kijelenthetjük, hogy a francia krémes iránti vágyunk felett győzelmet arattunk; idővel a vágy látszólag el is tűnhet. Azonban a ki nem élt vágy hatására elképzelhető, hogy kevésbé jó állapotba kerülünk, a francia krémesről álmodozunk miközben sárgarépa főzeléket eszünk… Elképzelhető, hogy megteremtünk egy olyan állapotot, amelyben kevésbé vagyunk boldogok, kiteljesedettek, elégedettek a francia krémes miatt. Ez vajon valódi egyensúlyi állapot?

Az olvasó figyelmébe ajánlom Szepes Mária: A Vörös Oroszlán című könyvét, ahol a szerzőnő igen szemléletesen leírja, hogyan hathatnak az elfojtott vágyak, késztetések akár életeken át.

Az elfojtások helyett közelebb lehet az egyensúlyhoz az, ha a megtalapasztalt dolgokat igyekszünk megérteni, elfogadni majd megosztani másokkal, mely folyamat eredménye egy tanulság, csiszolódás, egy lépés másfajta „torzulások” felé, melyek „jobban harmonizálnak az Egység Törvényével”.

Mindennek megvan a maga helye és ideje. A francia krémes evésnek és a francia krémes nem evésnek is. A megértés és elfogadás lehet a helyes hozzáállás, mely tanulsághoz vezet. Van, amikor igenis helyénvaló a francia krémes, mégha kövérnek is látjuk testünket. Lehet tanulság az, hogy havi egy francia krémes nem okoz jelentős változás testünkben, így havi egyet elfogyaszthatunk bármiféle „büntetés” nélkül. Lehet, hogy a havi egy francia krémes hatására boldogabbak, elégedettebbek leszünk, több szeretet tudunk sugározni és nem okoz testi problémát sem. Ez vajon közelebb van az egyensúlyi állapothoz? Mindenkinek más és más a tanulsága. Lehet, hogy valakinek napi egy is helyes és lehet, hogy másnak évi egy. Érdemes figyelni és kielemezni, hogy nekünk mi a helyénvaló, nem pedig kívülről vakon elfogadni, amit állítanak.

A megértés és elfogadás folyamatához Ré felhívja figyelmünket arra, hogy türelem és könyörület szükséges Önmagunkkal és Másokkal szemben. Engedtünk a vágyainknak és „valami rosszat” tettünk? Legyünk türelmesek és könyörületesek magunkkal. Engedett másvalaki a vágyának és ez ránk hatással van? Legyünk türelmesek és könyörületesek vele. Nem mindig könnyű feladat egyik sem. A türelem alapvető fontosságú lehet, hogy ne mondjuk, tegyünk valami olyat amit később megbánunk. A könyörület pedig azért lehet helyénvaló, mert mindannyian hibáztunk már és okoztunk fájdalmat másnak. Ahogy Krisztus megfogalmazta: „az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek” – János evangéliuma 8. fejezet.

Egy fontos gondolatot még érdemes lehet megfogadni a témában. A vágyaink elfojtása nem helyénvaló, azonban figyeljünk oda arra, hogy hogyan éljük meg őket. Ne feledjük, a másokat szolgáló úton a mások Szabad Akaratának tiszteletben tartása alapvető fontosságú. Olyan vágyakat, amelyek nincsenek összhangban az Egység Törvénye elveivel, érdemes lehet nem a fizikai síkon kivitelezni! Arra vágyunk, valakit összetörjünk, eltiporjunk, megalázzunk? Előfordulhat velünk. Azonban használjuk inkább a képzelőerőnket és éljük meg annak segítségével. Eljátszhatunk a gondolattal, használhatunk boxzsákot, videojátékot vagy bármit. Észre fogjuk venni, hogy a megkönnyebbülés hasonlóan megjelenik, azonban nem kell később szembesülnünk tetteink fizikai világbeli következményeivel. És amikor eljön a pillanat, és szembesülünk ilyesfajta vágyainkkal lelki/tudati szinten, Ré szavai ismét segíthetnek „legyünk türelmesek és könyörületesek magunkkal és másokkal szemben”.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

Járványok, fertőző betegségek

A fertőző betegségek témaköre igen érzékeny, sokak számára félelemmel és egyéb negatív érzelmekkel terhelt. Azonban a fertőző betegségek sem mások, mint katalizátorok. Katalizátor lehet bármi, amit észlelünk, célja pedig az, hogy tanuljunk általa és polarizáljon bennünket valamelyik (másokat vagy önmagunkat szolgáló) pólus irányába.

Két ide tartozó kérdés-válasz párt emelnénk ide:

34.6

Kérdező: Tudnál-e példát mondani tanulást ösztönző katalizáló cselekvésekre legutóbbi ülésünk minden egyes soron következő alfejezetéhez? Tudnál-e példát mondani arra, mikor a meg nem nyilvánult én tanulási katalizátort produkál?

Ré: Ré vagyok. Megfigyeltük érdeklődésedet a fájdalom katalízise iránt. Ez a tapasztalás a leggyakoribb az entitásaitok körében. A fájdalom lehet a fizikai komplexum fájdalma. Gyakrabban az elme- és érzelmi komplexum fájdalma. Némely ritka esetben spirituális komplexum jellegű. Ez lehetőséget teremt a tanulásra. A megtanulandó leckék változóak. Majdnem mindig közéjük tartozik a türelem, a tolerancia, és a könnyedség képessége.

Igen gyakori, hogy az érzelmi fájdalom katalizátora, legyen az vagy egy szeretett más-én fizikai komplexumának halála vagy bármilyen más látszólagos veszteség, egyszerűen az ellenkező hatást váltja ki: megkeseredettséget, türelmetlenséget, neheztelést. Ez a balul elsült katalízis. Ezeknél az eseteknél, aztán, az egyén pótlólagos katalizátort kap, s a meg nem nyilvánult én számára további lehetőségek kínálkoznak fel az önmaga mindenható Teremtőként való felfedezésére, aki tartalmaz mindent, ami csak van, s aki csordultig telt örömmel.

Kiemelhető a fenti válaszból, hogy a megtanulandó leckék majdnem mindig a türelem, tolerancia és könnyedség, azonban a katalizátor gyakran ellenkező hatást vált ki. Ha a katalizátor hatástalan marad, a leckét nem sikerült felvenni, megtanulni, pótlólagos katalizátort kapunk mindaddig, amíg meg nem értjük, amit tanít. Érdemes tehát nem aggódni, kattogni, drámázni, konfliktálódni azon, ami a katalizátor, hanem – amennyire lehet – könnyedén kezelni és megpróbálni megtanulni a leckét.

34.7

Kérdező: Amiket úgy nevezünk, mint fertőző betegségek, szerepet játszanak-e ebben a folyamatban, már ami a meg nem nyilvánult ént illeti?

Ré: Ré vagyok. Az úgynevezett fertőző betegségek azok a második denzitású entitások, amelyek lehetőséget kínálnak erre a fajta katalízisre. Ha a katalízis szükségtelen, akkor ezek a második denzitású élőlények – ahogy neveznéd őket – hatástalanok. Minden ilyen általánosításnál kérlek, vegyétek figyelembe, hogy előfordulnak anomáliák, így minden körülményről nem beszélhetünk, hanem csak az általános működésmódról, miként ti azt tapasztaljátok.

Az akadémikus orvostudomány azt mondja, hogy a betegségeket különféle mikroorganizmusok (gombák, baktériumok, vírusok) okozzák. A fenti válasz alapján ez így nem pontosan igaz. Nem okoznak, hanem lehetőséget kínálnak, azaz szolgálnak. Amennyiben nincs szükségünk az adott katalizátorra, ami jelen esetben mikoroorganizmusok által kínált tanulási lehetőség, akkor ezek a második denzitású lények nem fognak hatni ránk.

Az alternatív, “finomabb” orvostudományok kijelentik, hogy lelki vagy mentális oka van a megbetegedéseknek. Az Egység Törvénye könyvekben Ré is megerősíti ezt, de sokkal precízebben fogalmaz.

66.34

Kérdező: Számomra ez a bolygó olyannak tűnik, mint amit én úgy mondanék, hogy a torzulások pöcegödre. Ebbe beleértem általában az összes betegséget és fizikai testi meghibásodást. […]

Ré: Ré vagyok. Korábbi anyagra fogunk visszapillantani.
Katalizátor kerül felajánlásra az entitásnak. Ha azt nem használja fel az elme komplexum, akkor az kiszivárog a test komplexumra és valamilyen formájú fizikai torzulásként manifesztálódik. Mennél hatékonyabb a katalizátor felhasználása, annál kisebb fizikai torzulás található. […]

Tehát testi elváltozás (betegség) akkor jelenik meg, ha az elme (tudat) komplexum nem képes feldolgozni, felhasználni azt. Ré a 30.2 -es válaszban így definiálja a tudat komplexumot: “A tudat egy olyan komplexum, amely visszatükrözi a lélek be-áramlásait és a test komplexum fel-áramait. …”. A tudat a lélek és a test közötti kapcsolat. A lélek a tudaton keresztül kapcsolódik a testtel és a test a tudaton keresztül jelez vissza a léleknek. Amennyiben a tanulságot, tanulnivalót tudatunkkal képesek vagyunk felvenni, vagyis megértjük, akkor nincs szükség, hogy a tanulság testi szinten jelenjen meg. Megfigyelhető, hogy általában akkor betegszünk meg, ha előtte “rossz”, diszharmónikus tudati vagy lelki állapotban voltunk. A “rossz” tudati állapot oka pedig általában az, hogy nem sikerült a katalizátor elfogadni, szeretni, megérteni, tolerálni, könnyedén felvenni.

Összefoglalásként a megbetegedések, járványok nem büntetések, nem istencsapása, nem a természet kiszúrása ellenünk, csupán katalizátorok, amik segíthetnek abban, hogy valamilyen leckét megértsünk. A harmadik denzitás leckéje a választás meghozatala. Jelenleg tart egy korszakváltás, most lépünk át a negyedik denzitásba. Várható, hogy vannak és lesznek még “kényelmetlenségek”, változások, melynek egy célja, hogy minél többen váljunk alkalmassá a szintlépésre, melyhez elengedhetetlen, hogy megfelelően polarizálódjunk. A járványok hatására emberek, vállalatok, egymás felé fordulnak, erősebben megjelenik a segítő vagy kihasználó szándék (attól függően melyik pólus felé történik az elmozdulás), a környezetünket tisztábban tartjuk, jobban vigyázunk rá, kevesebbet utazunk, többet gondolkozunk, többet törődünk egymással. Ebből a nézőpontból fordulhatunk elfogadással és szeretettel bármilyen, ezt kiváltó katalizátor felé.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.

Újabb bejegyzések »

© Az Egység Törvénye könyvek szerzői jogának tulajdonosa az L/L Research.

Adatkezelési irányelvek