Mai világunkban a technológiai fejlődés mértéke alapján gondolhatjuk, hogy jobbak/többek/fejlettebbek vagyunk, mint a múlt embere. Társadalmi szinten ez úgy nyilvánul meg, amikor az új generáció okosabbnak véli magát, csak azért mert a régi nem-, vagy nem annyira ért ahhoz a technológiához, amiben ő felnevelkedett. Nemrég még az idős ember élettapasztalata értékként volt tekintve. Manapság a fiatal nemzedék nem igazán tekinti értéknek az évtizedek alatt felhalmozódott tapasztalatot, hiszen olyan gyorsan változik, fejlődik a világ, hogy elavultnak tűnik a 20 évvel ezelőtti tudás. Sőt, mára már mintha ciki lenne az idős kor, a mai 60-as úgy viselkedik, azzal foglalkozik, amivel 50 évvel ezelőtt a 30-as korosztály. Meglátásom szerint ennek egyik oka a technológia fejlődése. Természetesen van igazság ebben a nézőpontban is, ezért nézzük meg, az Egység Törvénye könyvek alapján, milyen viszonyban is áll a technológiai- és a személyes fejlődés.

52.2
Kérdező: Úgy vélem, hogy talán lényeges pontot érintek itt, mert számomra úgy tűnik, hogy az evolúcióban a munka javarésze a személyiség önfegyelmezése, most pedig az látszik, hogy kétféle mozgás létezik az univerzumban, egyik a személyiség fegyelmezéséből származik, másik pedig abból, amit csúzli effektusnak neveztél. A fénysebesség alatti sebességekbe bele se megyek, mert azt nem tartom túl fontosnak. És ezt az anyagot is csak azon okból tekintem fontosnak, hogy vizsgáljuk a személyiség önfegyelmezését. A csúzli-hatásos utazás egy, mondhatjuk, intellektuális avagy bal agyféltekés megértési megközelítés, mintsem jobb agyféltekés?


A kérdésben felvetett „csúzli effektus” korábbi fejezetekben tárgyalt jelenség, arra utal, hogy a magasabb fejlettségi szintek képesek a fénysebességet, mint csúzli-hatást, használni galaxisok közötti utazásra (51.2).

Ré: Ré vagyok. Meglátásod ebben a kérdésben alapos. Áthatolsz a külső tanításon. Mi jobbnak látjuk nem alkalmazni a jobb és bal agyfélteke elnevezést e terminológia pontatlanságai miatt. Némely funkciók ismétlődnek vagy redundánsak mindkét féltekében, továbbá néhány egyénben a jobb és a bal funkciói felcserélődnek. Mindezek mellett a kérdés veleje megér némi szemügyre vételt.

A technológia, melybe ti mint társas komplexum jelenleg annyira beleszerelmesedtetek, csupán születése az al-Logosz intelligens energiája kézi-vezérlésének, amely, ha jóval tovább viszik, olyan technológiává fejlődhet, mely képes azon gravitáns hatások kihasználására, amikről beszéltünk. Megjegyezzük, hogy ez a kifejezés nem pontos, de nincs közelebbi elnevezés.

Ennek következtében az énen-kívülinek a manipulálására használatos technológia sokkal, de sokkal kisebb segítséget jelent a személyes evolúcióra nézve, mint az elme/test/lélek összetét fegyelmezései, melyek az én teljes körű ismeretéhez juttatnak el mikro- és a makroszinten egyaránt.

A fegyelmezett entitás számára minden dolog nyitott és elérhető. A világegyetemeket megnyitó önfegyelmezés nyitja az evolúció kapuit is. A különbség a választásban van, hogy vagy autóstoppal megyünk el egy helyre, ahol szépség látható, vagy pedig gyalog megyünk, lépésről lépésre, függetlenül, s e függetlenségünkben szabadon dicsérjük az erőt a gyaloglásra és az alkalmat a szépségfelismerésre.

A stopposnak ehelyett elvonja a figyelmét a beszélgetés és az út kiszámíthatatlansága, és kiszolgáltatva mások szeszélyeinek azon aggódik, hogy időben odaérjen a találkozóra. A stoppos ugyanazt a szépséget látja, de nem készítette elő magát az élménynek az elme gyökerében való megalapozására.

A válasz első felében Ré elismeri, hogy az a technológiai látásmód, amibe „beleszerelmesedtünk”, amiben manapság létezünk, eléggé kezdetleges ugyan, azonban jelentősen továbbfejlesztve valóban alkalmassá válhat olyan területek elérésére, felfedezésére, amelyek ma még elképzelhetetlenek.

Sokkal fontosabb azonban a saját személyes fejlődésünk, melyre a külső (énen-kívüli) technológia vajmi kevés segítséget nyújt. Megnézhetjük, hogy az elmúlt 30-40 évben elterjedt technológiai változások (internet, mobiltelefonok, génmódosított élelmiszerek, közösségi média, elektromos autó, mesterséges intelligencia, stb), hozott-e nagyobb jólétet, békét, egészséget, elégedettséget, boldogságot a világba társadalmi vagy egyéni szinten.

A személyes evolúció az „én” teljes körű megismeréséhez vezet mikro- és makroszinten egyaránt. Hogyan lehetséges ez? Ha megértjük/ráérzünk az Egység Törvénye filozófiájára, megérthetjük, hogy nincs valódi különbség az „én” és a „minden” („mind-én”) között. Bármilyen különbség valósághű, ugyanakkor illuzórikus. Amennyiben elfogadjuk, hogy létezik a Végtelen, az Abszolút, vagy ahogyan az Egység Törvénye könyvek fogalmaznak az Egy Végtelen Teremtő, akkor a definíciójából fakad, hogy mindent magába foglal. Tehát az egyéni fejlődésünk során előbb-utóbb befogunk mindent, így megértve a egyéni és Egység szintjén is önmagunkat.

A továbbiakban Ré azt mondja, a „fegyelmezett entitás számára minden dolog nyitott és elérhető”. A fejlődés alapja az önfegyelmezés. Manapság a nyugati, fehér ember társadalmában a fegyelmezés már szinte szitokszóvá vált. Ezért aztán az jelenlegi generációkban tömegek már nem értik a fontosságát és szükségességét annak, hogy rendszeresen, következetesen, kitartóan foglalkozzunk valamilyen értékes témával, gyakoroljunk, elmélkedjünk, tegyünk, műveljünk valamit éveken, évtizedeken át, fejlesztve, kicsiszolva magunkat. Mivel az ebben jelen lévő értéket nem értjük, a következő generációt sem neveljük a fegyelemre, összpontosításra, koncentrációra. Ez mára már igen jól látható, ahogyan a sok fiatal megnyilvánul. Ha nekünk nincs fegyelmezett életvezetésünk, elveink, céljaink, a következő generációnak sem lesz.

Ahogyan Ré mondja, autóstoppal is elmehetünk valahová, ami kényelmesebb, könnyebb utazási mód, ahhoz képest, mintha elgyalogolnánk magunktól, azonban a könnyebb út kiszolgáltatottá tesz bennünket a külső körülményekre. Egy belső fegyelemben létező lény számára a külső tényezők nem jelentősen meghatározóak. Nézzük meg a nagy Tanítók, Mesterek életét. Nem zavarja az aktuális politika, vallási-, társadalmi helyzet, hiszen tudja hová tart, tudja mit akar, és az úton felveszi a szükséges katalizátorokat, melyekkel polarizálódhat az általa választott irányba.

52.7
Kérdező: Jól gondolom-e akkor, hogy a személyiségfegyelmezés, az önismeret és az akarat megerősítésének, hogy úgy mondjam: kontrollja volnának azok, amiket bármely ötödik denzitású entitás a lényegi dolgoknak tekintene?

Ré: Ré vagyok. Valójában ezek a dolgok a harmadiktól a korai hetedik denzitásig lényegesek. Az egyetlen árnyalatnyi kiigazítás, amit tennénk, az a kontroll szavad használata. Mindenek előtt való megértenünk, hogy az egyén saját, ha mondhatjuk: megértésének növekedése szempontjából nem kívánatos vagy hasznos önmagában irányítani gondolati folyamatokat vagy indíttatásokat, kivéve, ahol ezek az Egység Törvényével nem összhangzatos cselekedetekbe torkolhatnak.

A dolgok kézben tartása egy útlevágásnak tűnhet az önfegyelemhez, békéhez és megvilágosodáshoz, azonban épp ez az irányítás teszi lehetővé és szükségszerűvé a további inkarnációs tapasztalásokat azért, hogy kiegyensúlyozódjon ez a kontrollja vagy elnyomása annak az énnek, amely tökéletes.

Helyette az első igéd használatát méltányoljuk és javasoljuk az akarat használata tekintetében. Az én elfogadása, az énnek való megbocsátás, és az akarat ráirányítása valamire – ezek jelentik az utat a fegyelmezett személyiség felé. Az akarati képességetek az, ami bennetek mint társ-Teremtőkben erőteljes. Nem tulajdoníthattok e készségnek túlzó jelentőséget. Ezért gondosan kell fölhasználni és mások szolgálatára kell ráirányítani a pozitív ösvényt járók részéről.

Nagy veszélyt rejt az akarat használata a személyiség erősödésével, mert akár még tudatalatti szinten is bevetésre kerülhet olyan módon, ami az egyén polaritásának lecsökkenésével jár.

Személyiségünk fegyelmezése nagyban hozzájárul az önismerethez. Az önismeret pedig elvezet a legfontosabb kérdések egyikének válaszához: „Ki vagyok én?” Ez passzív, másokat hibáztató, az eseményeket „elszenvedő” mentalitással, életvezetéssel azonban nem valószínű, hogy feltárul előttünk. Az „én” elfogadása, az „énnek” a megbocsátás, majd fókuszunk ráirányítása valami másokat szolgáló témára, területre ugyanúgy hozzátartozik a fejlődésünkhöz.

Az akarati képességünk, mint az egyik legfőbb eszközünk a fejlődésre, rendelkezésünkre áll, hogy mások számára kedvező, pozitív hatást keltsünk, amennyiben a másokat szolgálók útján járunk.

A válasz végén Ré felhívja a figyelmünket arra, hogy ahogyan fejlődünk, erősödik személyiségünk, az akaratunk használata veszélyes lehet saját fejlődésünkre, polarizációnkra nézve, hiszen akaratlanul is megnyilvánulhatunk úgy, amivel másoknak árthatunk, hiszen egy fejlettebb(nek vélt) lény karizmájának, kisugárzásának nem könnyű ellenállni, legyen az negatív vagy pozitív.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.