Ez a téma videó formában is elérhető:

Az entitás fejlődése során a harmadik denzitás az első denzitás, amelyben az Ön-Tudat megjelenik. A harmadik denztiásban ismerjük fel önmagunkat, mint egyén, képesek vagyunk önmagunkra ránézni, reflektálni. Ez a reflektálási, rátekintési képesség azonban korlátozott. Nem látjuk sem a külső folyamatokat valóságukban, sem a belső folyamatainkat. Sem tudati, sem testi, sem lelki szinten. Fogalmazhatunk úgy, hogy látunk, érzékelünk „valamit”, ami a Valóság, ami a Teljesség egy része. Egy igen kicsiny része.

Külső világunkat (a makrokozmoszt) illetően például a látható tartományunk igencsak korlátozott. Az emberi szem az elektromágneses sugárzás 380 és 780 nm közötti hullámhosszúságú tartományát érzékeli látható fényként (vöröstől az ibolya színig).

Tehát a „hiszem, ha látom” hozzáállás nem igazán tud elvezetni a Teljesség megismeréséhez. Ugyanez igaz a hallásra, és az összes többi testi érzékelésünkre. Behatárolt, korlátozott, csak részleges megismerést tesznek lehetővé. Ez a külső részleges tapasztalás abból fakad, hogy emberként születtünk meg. Bármi, ami valamiként megjelenik, manifesztálódik, anyagiasul, már nem teljes, nem bármi. A világot az ember emberként tapasztalja, egy sas sasként, egy földigiliszta földigilisztaként, egy bokor bokorként. Ugyanazt tapasztalják, csak más „oldalról”. Például egy fa teljesen mást jelent egy madárnak, és egy földigilisztának. Mindkettő mondhatja, hogy tudja, mi az a fa, de egyik sem ismerheti meg teljességében a fát, mert behatárolja megismerésüket az a tapasztalati halmaz, amit fel tudnak fogni a fából. Ugyanez igaz az emberre is. Az ember is csak emberként tudja megismerni a fát, ami hasonlóan behatárolt.

Ugyanígy, a belső folyamatainkkal is csak részben vagyunk tisztában, részben vagyunk tudatosak rájuk. Például nem látjuk a testi folyamataink nagy részét (pl. vércukor szint, csontok sűrűsége, a hormonháztartásunk, stb). Hasonlóan elménk, tudati szintjeink megismerése is behatárolt. Sok filozófiai irányzat és a pszichológia is bebizonyította, hogy a tudatalattink jóval nagyobb mint a „tudatos” tudatunk. A tudatosságunk csak a jéghegy csúcsa. Nem emlékszünk továbbá csak jelen életünk tapasztalataira, előző és következő életeinkből gyakorlatilag semmire nem vagyunk tudatosak, nem emlékszünk vissza (és előre) semmire.

Miért van szükség a feledésre, a „Feledés Fátylára”?

50.7

Kérdező: Köszönöm. Ki tudnád-e egészíteni azt a fölfogást, hogy az entitás számára miért szükséges egy – ahogy mondjuk: – fizikális testet öltés során, hogy polarizálttá váljon vagy helyesen viselkedjen más entitásokkal, s hogy ez miért nem lehetséges inkarnációk között, amikor tisztában van azzal, hogy mit akar tenni, de miért kell mégis leszületnie és felejtenie: elfelejteni annak tudatos emlékét, hogy mit kíván tenni majd pedig úgy eljárni, ahogy azt reméli? Kibővítenéd ezt, ha megkérlek?

Ré: Ré vagyok. Hadd adjuk meg annak az embernek a példáját, aki mindenki kezében látja a kártyalapokat. Ő ilyenkor ismeri a játékot. Így hazárdírozni gyerekjáték, mivel nem kockáztat. Látja a többiek lapját. A lehetőségek ismertek és a lapot helyesen játssza ki, de az nem lesz érdekes.

Az idő/térben és a zöld valódi színű denzitásban mindenki lapja nyitott a többiek előtt. A gondolatok, az érzések, a gondok: mindezek láthatók. Nincs megtévesztés és nincs megtévesztési vágy. Így sok minden elérhető harmóniában, ám a tudat/test/lélek kevéske polaritáshoz jut ebből a kölcsönhatásból.

Vizsgáljuk meg újra e hasonlatot és sokszorozzuk meg a leghosszabb kártyajátékká, amit el tudsz képzelni: egy élethossz. A kártyák a szeretet, az ellenszenv, korlátozás, boldogtalanság, öröm, stb. Ezek osztódnak le folyamatosan, újra meg újra meg újra. Ennek az inkarnációnak a során lehet, hogy kezded – és hangsúlyozzuk, kezded – megismerni a saját kártyáidat. Lehet, hogy elkezded meglelni magadban a szeretetet. Lehet, hogy elkezded kiegyensúlyozni az élvezetet, a korlátozásaidat, stb. A többiek kártyáiról azonban az egyetlen visszajelzés az, ha a szemükbe nézel.

Nem emlékezhetsz a te lapodra, az ő lapjukra, talán még a játék szabályaira sem. Ezt a játékot csak azok nyerhetik meg, akik a szeretet ellágyító hatására elveszítik kártyalapjaikat, akik az élvezetüket, korlátozásaikat és mindenüket színével felfelé az asztalra helyezik, és magukban azt mondják: „Mind ti többi játékos, minden más-én, bármi is a lapotok, szeretlek mindőtöket.” Erről szól a játék: megismerni, elfogadni, megbocsátani, kiegyensúlyozni, és szeretettel megnyitni az ént. Ez nem tehető meg a felejtés nélkül, mivel az nem hordozna súlyt a tudat/test/lélek lény teljesség életében.

Ha nem lenne a feledés, kevéssé polarizálódnánk. A „zöld valódi színű denzitásban”, azaz a negyedik denzitásban már nem lesz Fátyol. Látunk mindent, így nem fog olyan erősen polarizálni az, ami történik. A harmadik denzitás célja azonban pontosan a megfelelő polarizáltság elérése annak érdekében, hogy a választást képesek legyünk meghozni. Tehát szükséges a Fátyol, hogy „komolyan” vegyük a játékot, hogy érezzük azt, hogy „súlya” van annak, hogy mit és hogyan teszünk.

105.18

Kérdező: Namost, szeretnék akkor megvizsgálni egy úgymond minta testi eltorzulást a fátyol előtt, s hogy ez miként hatna az elmére. Tudna Ré adni egy példát erre, kérem?

Ré: Ré vagyok. Ezt az általános területet már átvettük. Rövid összefoglalást teszünk itt.
A betegség, kórság és halál mintái jóindulatú birtokok az inkarnációs létélmény tervén belül. Mint olyan, némely gyógyulás megtörtént tudat/test/lelkek döntéseként, s az inkarnációkat a halálig tartó betegség normál befejezésével élték meg, elfogadva mint olyat, mivel a fátyol nélkül világos, hogy a tudat/test/lélek tovább él. Ekképp a tudat/test/lélek létélményei, mind a jók, mind a rosszak, avagy az örömteliek és a szomorúak, haloványak voltak, azon vibrálás vagy buzgóan élénk érdeklődés nélküliek, amit ez meghozott a fátylazás utáni tudat/test/lélek komplexumban.

A fátyol eredményeképp tehát előfordul, hogy nem értjük mi miért történik, például miért betegszünk meg. Nincs bizonyosságunk arról sem, hogy mi történik a halálunk után, hogyan és hova kerülünk. Ezért felértékelődik az életidőnk, felértékelődnek döntéseink és tetteink következményei. Ha látnánk, hogy igazából soha nem tudunk „meghalni”, mert az elme/test/tudat komplexum tovább él az inkarnáció után is, elveszne a játék „tétje”. Ebből következően a fátyol nélkül nem igazán éreznénk, hogy „tétje, súlya” van a cselekedeteinknek, tetteinknek, döntéseinknek, így a fejlődésünk is lelassulna.

Mennyire lassulna le a fejlődés a fátyol nélkül?

82.18

Kérdező: A felejtési folyamat előtt tehát nem létezett másmilyen felfogás, csak másokat szolgáló sarkosulás. Melyféle társadalmak és tapasztalások jöttek létre és fejlődtek ebben az állapotban a harmadik denzitásban?

Ré: Ré vagyok. A mi meglátásunk szerint efféle feltételek teremtették meg a létező leghaloványabb tapasztalati nexust, melyben a leckék összegyűjtése olyan viszonylagos sebességgel zajlott, mint a teknőcé a gepárdéhoz.

A fátyol nélkül rálátnánk „a mindenre”, és ha értenénk, hogy minden Egy, akkor például az olyan fogalom, mint az „önzés”, nem lenne értelmezhető. A jelenlegi Teremtést (oktávot) megelőző Teremtésben még nem létezett a feledés fátyla a harmadik denzitásban, ebből következően akkor nem létezett, csak a mások szolgálata ösvény. Ré által szolgáltatott példa a fejlődés sebességének összehasonlítására a fátyol előtt és után, mint a teknőc és gepárd sebessége.

Minden fejlődési síkon, minden denzitásban megjelenik a feledés fátyla?

21.9

Kérdező: A 75 ezer éves ciklus indulásakor az átlagéletkor körülbelül 900 év volt. Mi volt akkoriban a reinkarnáció – hogy úgy mondjam – ütemezési megfontolása, és a harmadik denzitású leszületések közötti időközökben hogyan érvényesült a tudat/test/lélek komplexum növekedése?

Ré: Ré vagyok. Ez a kérdés bonyolultabb, mint a legtöbb. Kezdjük. A kezdő harmadik denzitású tudat/test/lélek komplexum inkarnációs mintái sötétségből indulnak, minthogy denzitásotokat tekinthetitek – ahogy mondanátok – alvásnak és amnéziának. Ez az egyetlen ilyen: felejtés létsíkja. A harmadik denzitású entitásnak azért kell felejtenie, hogy kijátszódhassanak a zavar vagy szabad akarat működései az újonnan egyéniesült tudat komplexumban. […]

A feledés fátyla tehát csak a harmadik denzitásban létezik. A második denzitásból a harmadikba belépő „kezdő” öntudatra ébredt lények bizonyos értelemben még alszanak. A sötétség, szellemi tudatlanság mintáiból indul el a további fejlődésük. A feledés fátylára azért van szükség itt, hogy a szabad akarat mentén hozhassák meg azt a választást, mely szerint az Önmagunkat vagy Másokat Szolgáló (negatív vagy pozitív) úton kívánunk tovább fejlődni. Amennyiben rálátnának a Mindenségre, értenék, hogy minden Egy, Teljes és Tökéletes, ez befolyásolhatná a döntésünket.

Mi történne, ha a fátyol „magától” eltűnne?

82.28

Kérdező: Jól van. Na ez itt a lényeg. […] s az entitások simán csak nem tudták [nevetés] felébreszteni a vágyat, vagy megnyilvánítani a vágyat, hogy létrehozzák ezt az érettségihez szükséges sarkosulást. Így van?

Ré: Ré vagyok. Kezded érteni a helyzetet. Hadd vigyük tovább az iskoláztatás metaforáját, de a tanulót most a ti iskolaéveitek korai szakaszában járó entitásnak tekintsük. Az entitást etetik, ruházzák és védik, függetlenül attól, hogy teljesítette-e a tananyagot. Következésképp az entitás nem végzi el a házi feladatot, inkább élvezi a játékidőt, az ebédidőt és a vakációt. Egészen addig, amíg nincs, amiért jeleskedni kívánjon abban, amiben a legtöbb entitás megpróbál majd jeleskedni.

Talán pont azért lassulna le a fejlődésünk, mert a katalizátorok sem tudnának igazán hatni ránk.

94.22

Kérdező: Akkor az elfátyolozási eljárás előtt az, amit mi az elfátyolozási eljárás után katalizátornak nevezünk, nem volt katalizátor, mert nem hatékonyan eredményezett polaritást, hiszen ez az általam lerajzolt, fátylon áthaladó és sarkos élménnyé váló úgymond katalizátor töltési folyamat nem volt érvényben, mivel azt, amit mi katalizátornak mondunk, sokkal világosabban tekintették szimplán az Egy Teremtő megtapasztalásának, nempedig olyasvalaminek, ami más tudat/test/lélek komplexumok függvénye. Észrevételezné Ré ezt az állítást?

Ré: Ré vagyok. A tárgyalt fogalmak számottevő torzulás nélkülinek tűnnek.

Ha tisztában vagyunk azzal, hogy minden megnyilvánulás az Egy Teremtő megtapasztálásának egy formája a végtelenből, nem igazán érintene meg bennünket az az esemény, tapasztalat. Ha azonban, a fátyolnak köszönhetően azt tapasztaljuk, hogy például a bank elviszi a lakásunkat, mert nem fizettük a hitelt, az sokkal inkább érezzük a „bőrünkön”. Ez a katalizátor így jóval erősebben tud hatni, mintha élnénk az Egységet a Mindenséggel.

A fátyol azonban nem szükségszerű, hogy mindent eltakarjon. Vannak eszközök, hogy fellebentsük valamilyen mértékben.

83.15

Kérdező: Dolga-e a fátyolnak, hogy – én úgy mondom – félig-áteresztő legyen?

Ré: Ré vagyok. A fátyol csakugyan ilyen.

83.16

Kérdező: Mely technikák és módszerek lettek betervezve a fátylon való keresztülhatolásra, és a betervezetteken kívül vannak-e még mások, amelyek előfordultak?

Ré: Ré vagyok. Egyet sem tervezett be az első grandiózus kísérlet [maga a Teremtés]. Mint minden más kísérlet, ez is csak a meztelen hipotézisen nyugvott. A kimenetel ismeretlen volt. Felfedezésre került, tapasztalati úton és empirikusan, hogy oly sok módja létezik a fátyol áttörésének, mint amit a tudat/test/lélek komplexumok fantáziája csak elképzelhet. A tudat/test/lélek komplexumok vágya, hogy megismerjék az ismeretlent, közel vonta hozzájuk az álmodást, valamint a keresőhöz a fokozatos megnyílást mindama kiegyensúlyozó mechanizmusokra, melyek elvezetnek a szakértőséghez és tanító/tanulókkal folytatott kommunikációkhoz, ami áttörhet ezen a fátylon.

Az én különféle nem megnyilvánult tevékenységei produktívnak bizonyultak a fátyol bizonyos fokú áttörésében. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a fátyol áttörésének messze legszínesebb, akár extravagáns alkalmai polarizált entitásokkal való kölcsönhatások eredménye.

Tehát végtelen sok módon áttörhető a feledés fátyla. Ré úgy fogalmaz, hogy amit csak az emberek „fantáziája csak elképzelhet”. Ráadásul a fátylon való átlátás igénye, kívánsága vezethet el oda, hogy elkezdjük kutatni, keresni a Végtelent, a Teremtőt, és Szakértővé (Adeptussá) váljunk. Messze színesebb, kalandosabb, ha ezt az utat nem egyedül járjuk.

83.17

Kérdező: Kibővítenéd, mit értesz polarizált entitásokkal való kölcsönhatásokon a fátyol áttörésénél?

Ré: Ré vagyok. Két említésre érdemes dolgot mondunk. Az első ama rendkívüli lehetőség a polarizációra két sarkosult entitás kapcsolatában, akik elindultak a másokat szolgáló, vagy néhány kevés esetben, az önmagukat szolgáló ösvényen.

Másodikként megemlítenénk azon effektust, melyet mi a duplázó hatásnak tanultunk meg hívni. Azok a hasonló gondolkodásúak, akik együtt keresnek, sokkal biztosabban találnak.

Talán már hallottuk azt a mondást, hogy egy meg egy több mint kettő. Ha ketten vagy többen együtt keresünk, közös erőfeszítéseink eredményeképpen jobban polarizálódunk. Ezen kívül az úgynevezett duplázó hatás is megjelenik, melynek lényege, ha többen egy irányba fordítják energiáikat, hozzáadóik valami „plusz”. Krisztus így fogalmazott: „ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Máté, 18.20).

Hogyan fog ez a Szakértőséghez elvezetni?

83.18

Kérdező: Konkrétan mely folyamat által – az első esetben, mikor két entitás próbálja meg áttörni a fátylat, legyenek akár pozitívan, akár negatívan polarizáltak – konkrétan melyféle technikával hatolnak át a fátylon?

Ré: Ré vagyok. A fátyol áthatolása tekinthető úgy, mint amely azzal a zöld színű aktivitással való várandóssággal kezd gyökeret verni, mely a mindennel együttérző szeretet, ami nem vár viszonzást. Ha ezt az utat követik, akkor a magasabb energiaközpontok aktiválódnak és kikristályosulnak, míg végül megszületik a szakértő. A szakértőben benne van a képesség, hogy kisebb vagy nagyobb mértékben lebontsa a fátylat, hogy minden újra egynek látszódjon. A másik én elsődleges katalizátor ezen sajátos úton a fátyol áttöréséhez, amennyiben így neveznétek.

A másokat szolgáló úton a fátyol áttöréséhez a szívcsakra megnyitása az első lépés. Amennyiben a felfelé emelkedő energia nem blokkolódik az alsóbb energiaközpontok szintjén, akkor a magasabb energiaközpontok aktiválódhatnak. A magasabb energiaközpontokhoz kapcsolódó képességek megjelenhetnek, melyek segítségével a fátyol is egyre inkább átláthatóvá válhat. A szeretetet jellemzően egy emberrel kezdjük el gyakorolni (párunkkal) és utána bővül egyre inkább azon emberek, és a dolgok köre, amit szeretni tudunk.

A Vándorokra ugyanúgy igaz, hogy mindent elfelednek születésük után. Holott ők már magasabb denzitásba tartoznak, ahol mindenre rálátnak, emlékeznek. Miért jelenik meg a feledés fátyla náluk is a harmadik denzitásban?

65.19

Kérdező: [..] Elmondanád, hogy a Vándor miért veszíti el az emlékeit?

Ré: Ré vagyok. […] a harmadik denzitású entitások szabad akarata megőrzendő. Ezért a Vándorok önként vállalják a tudat/test/lélek komplexum harmadik denzitású genetikai- vagy DNS kapcsolódásait. A felejtési folyamat áthatolható egy olyan mértékig, hogy a Vándor visszaemlékezzen arra, hogy ő ki, és hogy miért van ezen a planetáris szférán. Az azonban már megszegés volna, ha a Vándorok olyannyira áthatolnának a feledésen, hogy a sűrűbb testeket is aktiválnák és ennélfogva mondjuk úgy, egy istenszerű módban lennének képesek élni. Ez nem lenne helyes azok számára, akik úgy döntöttek, hogy szolgálnak.

Tehát a Vándorokra is érvényes a feledés, a sárga sugarú (emberi, harmadik denzitású) testet öltés eredményeképp. Valamennyire visszaemlékezhet a Vándor arra, ki ő és miért van itt, azonban a magasabb denzitásokhoz tartozó képességeit nem aktiválhatja annyire, hogy – harmadik deniztásból nézve – csodákat műveljen. Amennyiben „isten”-ként működne vagy nyilvánulna meg a Vándor, a harmadik denzitású lények szabad akarata nem lenne megőrizve, hisz elkezdenék isteníteni, és vakon (nem pedig Szabad Akaratból) követni.

36.24

Kérdező: […] meg tudnád-e mondani, hogy ma a földi Vándorok hány százalékának sikerült keresztülhatolni az emlék-gáton és rájönni, hogy kicsoda […]?

Ré: Ré vagyok.

Közelíteni tudjuk a státuszukat intelligensen felismerők hányadát. Ez nyolc és fél illetve kilenc és háromnegyed százalék közé tehető. Ettől nagyobb hányadot alkot azoknak a csoportja, akikkel egy elég jól meghatározott, hogy úgy mondjuk, tünettan mondatja azt, hogy ők nem tartoznak ebbe a, mondjuk úgy, „tébolyba”. A maradéknak ez kicsivel több mint ötven százalékát teszi ki. A maradék közel egyharmada is tisztában van azzal, hogy ő valamiben más, így amint látod, sok fokozat létezik, míg valaki tudomására ébred annak, hogy ő Vándor. Hozzátehetjük még, hogy ezek az információk a fenti csoportok közül a középsőnek és az elsőnek mondanak majd valamit. […]

A fátyol a Vándorok számára is fellebbenthető:

63.17

Kérdező: [Mi] az oka annak, hogy a Vándorok, akik itt vannak, nem képesek rá [, hogy visszaemlékezzenek] […]?

Ré: Ré vagyok. A Vándorok harmadikdenzitás-aktiváltak tudatban, testben és lélekben, és ki vannak téve a felejtésnek, amelyen csak fegyelmezett meditáció és munka révén hatolhatnak keresztül.

Fegyelmezett meditáció és munka révén tehát keresztülhatolható a Vándoroknak is valamelyest a fátyol.

A feledés fátyla tehát egy harmadik denzitású jelenség. A születés és halál közötti időszakban aktív azért, hogy a harmadik deniztás lényeinek Szabad Akarata biztosítva legyen. Segíti a katalizátorok működését, ezáltal a lény fejlődését jelentősen gyorsítja.

A nagy Mesterek, Tanítók, Jósok beláttak, belátnak valamennyire a fátyol „mögé”, így megoszthatnak velünk igaz bölcsességeket, gondolatokat, melyekkel mi magunk akkor is közeledhetünk az Egység, a Teremtő felé, amikor még nem látunk át a Fátylon. Ezért érdemes lehet a nagy, megvalósított Mesterek életét, munkásságát, gyakorlatait tanulmányozni, azaz azon munkálkodni, hogy „közvetítő” nélkül, mi magunk is valamennyire átlássunk a Fátylon.

Ez az írás tartalmazhat félreértéseket, félreértelmezéseket. Elképzelhető, hogy más máshogyan értelmezné a fenti gondolatokat, mely értelmezés ugyanúgy lehet helyes. A teljesebb megértés érdekében javasoljuk az Egység Törvénye könyveket olvasni, tanulmányozni.