Polaritások (a Szolgálatban)

A mi – harmadik denzitásbeli – világunk megnyilvánulásain túl, a tökéletes egységben, teljességben nincsenek polaritások, végletek, csak tökéletes egyensúly, harmónia. Azonban minden, ami a mi – harmadik denzitásbeli – világunkban megnyilvánul, már nem teljes, hanem valamelyik pólus vagy véglet, felé közeledik. A két véglet, a két pólus világunkban egymással szemben álló, és egymást kiegészítő erő, energia. Pl. plusz – mínusz, ég – föld, nap – hold, fény – sötét, férfi – nő, nagy – kicsi, lent – fent, stb. Ennek az elvnek a magyarázata régóta ismert, több rendszer, filozófia használja. Például keleten Yin-Yang elméletként is ismerik.

A harmadik denzitás Ré megfogalmazásában egy választás, a választás denzitása. A választás a szolgálat két pólusa, módja vagy útja között történik. Az egyik pólus a mások szolgálata, a másik az önmagunk szolgálata.

93.3
Kérdező: Köszönjük. A jelenlegi káprázatunk alapkövéről azt állapítottuk meg a korábbiakban, hogy azt a polaritás elve adja. Mivelhogy a két pólust a mások szolgálataként és az önös szolgálatként definiáltuk, így azt kérdezném, létezik-e teljesebb, elegánsabb vagy világosabb meghatározása, vagy bármely további felvilágosítás, amivel jelenleg még nem rendelkezünk a két végletről, ami jobb bepillantást engedne számunkra magának a polaritásnak a természetébe?

Ré: Ré vagyok. Valószínűtlen, hogy lenne a harmadik denzitás két pólusának a mások szolgálatánál és az önös szolgálatnál velősebb vagy elegánsabb leírása, a tudat/test/lélek komplexumok természetéből adódóan, hogy életfilozófiához kötődő fogalmakat erkölcsi vagy tevékenységi szempontok szerint érzékeljen. Ugyanakkor tekinthetünk a polaritásokra kissé eltérő fogalmak használatával is. Ily módon talán a meglátások gyarapodása érhető el némelyek számára.

Megfontolhatók a pólusok abban a szó szoros értelemben, aminek a mágnes fizikai pólusai örvendenek. A negatív és a pozitív, az ő elektromos jellemzőikkel, tekintetbe vehetők ugyanúgy, ahogy a fizikai értelemben. Meg kell jegyezni ebben az összefüggésben, hogy meglehetősen lehetetlen megítélni egy tett vagy egy entitás polaritását ugyanúgy, mint ahogy lehetetlen megítélni a mágnes negatív vagy pozitív pólusainak relatív jóságát is.
Egy másik módszer a sarkosság szemlélésére tartalmazhatná a sugárzóság/elnyelés fogalmát. A pozitív sugárzó, a negatív elnyelő.

Azon tettek, cselekedetek, melyekkel másokat szolgálunk, a mások szolgálata pólus felé mozdít el, idegen szóval polarizál, azok pedig amelyekkel önmagunkat szolgáljuk, önmagunk szolgálata felé polarizál. A mások szolgálata pólust hívjuk még pozitív vagy jobb kezes, az önmagunk szolgálata pólust pedig negatív vagy bal kezes útnak is.

A pozitív pólus sugárzó, kifele irányuló. Példa: a cselekedetek eredményét (munkájának gyümölcsét) szívesen adja másoknak; másokért dolgozik. A szeretetet nem begyűjteni, “elfogyasztani akarja”, hanem sugározni, táplálni vele másokat; másokat (is) szeret. A pozitív pólus az elfogadás és szeretet útja.

A negatív pólus elnyelő, befelé irányuló. Példa: a saját vagy mások cseleketedeteinek eredményét magának akarja, gyűjti; saját magáért dolgozik, dolgoztat másokat. A szeretetet begyűjti, saját magának akarja, saját maga “fogyasztja el”, jöjjön az másoktól vagy saját magától; magát szereti, a mások is őt szeressék. A negatív pólus az elhatárolódás és irányítás útja.

A pólusok közötti a választás meghozatala abból áll, hogy az egyén eldönti, melyik oldal vonzzóbb számára, melyikkel tud egyetérteni, azonosulni és azon a módon szolgál, szeret a továbbiakban.

19.17
Kérdező: Elmondanád, hogy milyen hajlandóság hozza létre a kezdőlökést az önös szolgálat választott útja felé?

Ré: Ré vagyok. Csak metaforában beszélhetünk. Némelyek a fényt szeretik. Némelyek a sötétséget. Ez az egyedi és végtelenül változatos Teremtő dolga, aki tapasztalatai között válogat és eljátszogat, mint gyermek a pikniken. Néhányan élvezik a kirándulást, és csodálatosnak találják a napot, ízletesnek az ételt, frissítőnek a játékot, és a teremtés örömével ragyognak. Néhányan az éjt találják pompásnak, az ő piknikjük a mások kínja, gyötrelme, szenvedései, és a természetellenességek tanulmányozása. Ők egy másfajta pikniket élveznek.
Mindezek a tapasztalatok elérhetők. Minden entitás saját szabad akarata szerint választja meg a játék formáját, az élvezet módját.

Az Egység Törvénye szintjéről nézve mind a két pólus tökéletesen egyenértékű. Nincs különbség közöttük, hiszen az Egység Törvényének denzitása, a hatodik denzitás, az egység denzitása. Ré ezt így fogalmazza meg a 4.20 válaszban:

minden dolog egy, nincs polaritás, nincs helyes vagy helytelen, nincs diszharmónia, csak azonosság. Minden egy, és ez az egy a szeretet/fény, a fény/szeretet, a Végtelen Teremtő

Ha minden Egy, a másik lény és én is Egyek vagyunk, tehát nincs különbség abban, hogy a másikat szolgálom, vagy magamat. Ha a másikat szolgálom, nem tudom magamat nem szolgálni. Ha magamat szolgálom, a másikat is szolgálom. Ha a másikat szeretem, nem tudom magamat nem szeretni. Ha magamat szeretem, a másikat is szeretem. Ha a másikért dolgozom, magamért is dolgozom. Ha magamért dolgozom, a másikért is dolgozom. Azonban ez a szint még nem a mi világunk szintje. Ha fel tudjuk ismerni és tudunk az Egység Törvénye mentén élni, az fantasztikus, de legtöbbünknek ez még nem mindig megy. Tudatosak azonban lehetünk, törekedhetünk így látni a világot és idővel ez besüllyed lényünkbe, lelkünkbe és akkor mondhatjuk majd el, hogy éljük az Egység Törvényét. Ré a 7.17 válaszban így fogalmaz:

az önmaguk szolgálatát keresőket az Egység Törvénye pontosan ugyanolyannak tekinti, mint azokat, akik mások szolgálatát keresik, minthogy nem egy-e mindenki? Önmagadat szolgálni és mást szolgálni egy kettős módja annak, hogy ugyanazt mondjuk, ha az Egység Törvénye lényegét megérted

A választás meghozatala szükséges a spirituális fejlődéshez, és az entitás (az ember) a választott úton fejlődik tovább. Ez a választás nem valószínű, hogy tudatos szinten történik. Általában mélyebben. Érezzük, mi a helyes anélkül, hogy gondolkodnunk kellene rajta. Ahhoz hogy a fejldődéshez szükséges munkát képesek legyünk elvégezni, energiát a polaritásból, polarizáltságból nyerünk. Egy általános iskolai fizikaóra példája segíthet megérteni az is, hogyan lesz munkavégzési képesség a polarizáltságból: a vas alapesetben nem mágneses, tehát nincs benne vonzó vagy taszító erő. A vasércben lévő atomok azonban mágnesezhetőek, és ha egy mágnes közelébe kerülnek, átveszik a mágnesesség képességét, és onnan kezdve képesek vonzzani vagy taszítani más vasakat, attól függően, hogy milyen polaritásuk lett. Tehát innen kezdve képesek munkát végezni. Az, hogy mennyire polarizáltak, meghatározza, mennyire “nagy” munkát képesek végezni, mennyire erősen vonzanak vagy taszítanak.

A harmadik denzitásból a negyedikbe továbblépéshez megfelelő polarizáltságra van szükség. A pozitív, másokat szolgáló úton 51% -ban szükséges, hogy másokat szolgáljunk, míg a negatív, önmagunkat szolgáló úton 95%-ban szükséges, hogy önmagunkat szolgáljuk.

17.31
Kérdező: Köszönjük szépen. Nem időhúzásból teszek fel újra bizonyos kérdéseket. Némely területet olyan fontosnak vélek az Egység Törvényének szem előtt tartása mellett, hogy kicsit másként teszem fel a kérdést, hogy egy más perspektívából is kapjak választ.
Az Oahspe című könyv szerint, ha egy entitás 51% fölé megy mások szolgálatával és 50%-nál kisebb mértékig szolgálja csak önmagát, akkor az entitás szüretelhető. Ez így van?

Ré: Ré vagyok. Ez így van, amennyiben a kérdéses szüret a pozitív negyedik denzitásé.

17.32
Kérdező: Ahhoz milyennek kell lenni az entitás százalékainak, hogy a negatív negyedik denzitásba arassák?

Ré: Ré vagyok. Az önmaga szolgálatának ösvényét követni kívánó entitásnak egy ötös mértéket kell megütnie, azaz öt százalék másokért való szolgálatot, kilencvenöt százalék önös szolgálatot. A totalitásra kell törekedjen. A negatív ösvényen elég nehéz, és nagy elszántságot követel a szüretelhetőséget elérni.

A magasabb polarizáltság magasabb tudatosságot jelent, ami lehetővé teszi akár a polaritás megváltoztatását is, amennyiben az entitás úgy dönt. Továbbá a magasabb polarizáltság eredményeképp több “munka”, tett, cselekedet végezhető el, azaz spirituális fejlődésünk jelentősen felgyorsulhat.

19.18
Kérdező: Az entitás, felteszem, bármelyik úton bármikor dönthet úgy, hogy pályát vált, és újragondolja lépéseit, minthogy az útváltás annál nehezebb, minél messzebb jutott a választott út mentén. Igaz?

Ré: Ré vagyok. Ez nem igaz. Minél tovább – ahogy ti mondanátok – polarizálódott az entitás, annál könnyebben vált polaritást, mivel annál nagyobb lesz a hatalma és a tudatossága.

Az igazán magukra hagyottak azok, akik nem tudatosan választottak, és mintákat ismételgetnek anélkül, hogy az ismétlésről vagy a minták jelentéséről tudomásuk lenne.

19.19
Kérdező: Úgy hiszem, hogy ez itt egy nagyon-nagyon fontos mondat.
Az látszik, hogy egy extrém potenciál rejlik ebben a polarizációban, nagyon hasonlóan az elektromossághoz. Van egy pozitív és egy negatív pólusunk. Minél több töltést halmozol fel ezek valamelyikén, annál nagyobb lesz a potenciálkülönbség, és annál több munka végezhető, ahogy mi a fizikában nevezzük.
Számomra ez ugyanaz az analógia, mint ami a tudatosságban tapasztalható. Így van?

Ré: Ré vagyok. Ez tökéletesen így van.

A spirituális fejlődéshez egy szinten túl elengedhetetlen a pozitív és negatív polaritás közötti választás meghozatala. Ez a harmadik denzitás – a jelenlegi világunk – leckéje, tanulsága, célja. Amennyiben az entitás nem éri el a mások szolgálatában az 51%-ot vagy önmaga szolgálatában a 95%-ot, akkor folyamatosan katalizátorokat (élethelyzeteket, leckéket) kap addig, amíg ki nem alakul benne a hajlam a pozitív útra, mely az elfogadás és szeretet, vagy a negatív útra, mely az elhatárolódás és irányítás. A nem-megfelelően-polarizált állapotban megmaradást hívhatjuk a “közöny pöcegödrének”.

17.33
Kérdező: Miért ennyivel nehezebb a szüretelhetőség elérése a negatív ösvényen, mint a pozitív ösvényen?

Ré: Ré vagyok. Ez az Egység Törvényének egy torzulása miatt van, amely azt jelzi, hogy az intelligens végtelenbe nyíló kapunak egy egyenes és keskeny út végén kell lennie, ahogy mondhatnátok talán.
Egy 51%-os elkötelezettség más-ének általános jóléte felé éppolyan nehéz, mint egy 5%-os mértékű odaadás másik ének felé. Mondjuk úgy, a közömbösségi görbe tölcsére (“a közöny pöcegödre”), e kettő közt húzódik.

Személyes véleményem szerint a legtöbb ember a mi világunkban a másokat szolgáló út felé hajlik. Hogyan tegyük ezt? Mi a legjobb mód, út a mások szolgálatára?

17.30
Kérdező: Ha egy entitás másokat szeretne inkább szolgálni és nem önmagát szolgálni amíg itt a harmadik denzitásban van, akkor vannak-e „legjobb utak” másokat szolgálónak lenni, vagy az egyik út éppolyan jó, mint a másik?

Ré: Ré vagyok. A legjobb út mások szolgálatára kendőzetlenül el lett mondva korábbi anyagokban. Röviden megismételjük.
Mások szolgálatának legjobb módja a szüntelen igyekezet a Teremtő szeretetének megosztására, amilyennek azt a bennső én ismeri. Ebbe beletartozik az öntudatosság valamint az énnek a másik-én felé történő habozás nélküli kinyitásának képessége. Szintén beletartozik a – mondjuk úgy – kisugárzása annak, ami a tudat/test/lélek komplexum lényege vagy szíve.

Kérdésed szándékához visszatérve, a harmadik denzitású kereső számára ahhoz, hogy másokat szolgáló legyen, a legjobb út mindig egyedi, csakis az adott tudat/test/lélek komplexumra jellemző. Ez azt jelenti, hogy a tudat/test/lélek komplexum saját magán belül kell megkeresse, saját megkülönböztető képességének észérveivel, hogy mely úton-módon szolgálhat leginkább más-éneket. Ez más és más lesz mindenki számára. Nincs legjobb. Nincs általánosítás. Semmi nem ismert.